Petőfi Népe, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-09 / 234. szám

Csuda jó fejek, nem? A ltuncut arckifejezés és a suttogás mindenesetre ar­ra vall, hogy valami vi­dám tréfán törik a fejü­ket, Bizonyára a tréfa má­sokat is fog szórakoztatni, mert Kneitner Gizi (bal­ról) ügyes amatőr parodis- ta, Földvári Jutkával együtt gyakran megnevet­tette már iskolatársait a kecskeméti Berkes Ferenc Technikum klubestjein. Tarka-barka Kaméleon-szövet Japánban sikerült olyan anyagot előállítani, amelyre a divat rajongói közül már régen sokan vágytak-. Az új anyag a polimérek családjába tar­tozik, és csodálatos tulaj­donságokkal bír: A kü­lönböző külső feltételek­től függően változtatja a színét. Rostjai érzéke­nyek a levegő nedvesség- tartalmára és a napsuga­rak melegére. Az ilyen anyagból készült hófehér fürdőruha a vízben kék színűvé, majd száradásá­nak idején narancsszínű­vé, rózsaszínné stb. válik míg végül teljesen kiszá­radva, ismét hófehér lesz. Mini-repülőgép Raymond Fixter angol pilóta egy miniaviont szer­kesztett és ezzel jár min­dennap a munkhelyére. A kis repülőgépet, amely nem nagyobb mint egy autó, elnevezte „Gnóm- nak”. A gépet egy 554 köb­centiméteres motor hajtja. A miniavion sebéssége óránként 90 km. Tengerészek Egy norvég teherhajó horgonyt vetett a lissza­boni kikötőben. A kapi­tány kimenőt engedélye­zett a legénységnek, de előzőleg felsorakoztatta őket a fedélzeten és a lel­kűkre kötötte: — Gondoljatok arra fiúk, hogy a lisszaboni lányok semmi mást nem nyújt­hatnak nektek, mint a fe­leségetek Oslóban! Közbeszólt egy borízű hang a tengerészek sorai­ból: — Igaza van, kapitány! De amit nyújtani tudnak, azt itt nyújtják Lissza­bonban! Postafiók A Vári- és Hofi-ügyben rek­lamáló kedves olvasóinknak: Figyelmeztetésüket köszönjük, még akkor is, ha nem egé­szen értünk egyet. A Vári nő­véreket, még ha kezdők is, sokkal tehetségesebbnek vél­jük számos agyondédelgetett közönségkedvencnél. Judit egyébként most kapott film­főszerepet. A Hofival kapcso­latban kifogásolt mondatot a riport szerzője nyilván, nem szó szer nt értette, csupán a kitűnő parodista gyakori fog­lalkoztatottságát próbálta ér zékeltetni« Tüntetés a toronyórán Nem kevésbé nevezetes toronyórára kúszott fel nemrég öt olasz fiatalem­ber, mint a vatikáni Szent Péter-bazilika toronyórája. Három órát töltöttek el a szédítő magasban, hogy így adják tudtára a nagy­világnak, az Itália.szerte vé­szes méreteket öltő mun­kanélküliség ellen. Az » „örök város” reneszánsz csodáiban gyönyörködő tu­risták ugyancsak elcsodál­kozhattak, amikor feltekin­tettek a Michelangelo ter­vezte kupola ormára. A múlt emléke a jelen égető problémáinak jelképévé vált egy pillanatra, mint­egy figyelmeztetve, hogy a mai olasz munkások nem a. régi dicsőségből akarnak élni. Ideje lenne, ha az olasz tőkések és a Vatikán urai is elgondolkodnának rajta, hogy hányat üt az óra. „Bika rugaszkodván kötél szakadt vala 99 Néhai való jóemlékezetű Ilosvay Selymes Péter énekének szavait egy kü­lönös eset juttatta eszünk­be, amely a napokban történt Kiskunfélegyházán. Art hihettük, hogy a téma a Toldival és Arany Jánossal el van intézve örök időkre, s lám a történelem időn­ként ismétli önmagát. Csaknem úgy történt a dolog, mint Toldi Miklóssal Budán az emlékezetes kaland. Egy ifjú bika elunván a várakozást a vágóhídon (Naná! Nem elég, hogy tagló elé viszik, még meg is várakoztatják!), elha-. tározta, hogy közelebbi ismeretséget köt Kiskunfél­egyházával. Egy óvatlan pillanatban kisompolygott az ajtón, és elindult utolsó kalandjára. Korántsem vi­selkedett olyan dühösen, mint költeménybeli elődje, de azért mint első képünkön látható, egy fiatalember jobbnak látta elsurranni előle. (Talán vörös inget viselt?) Mint a második kép­ről kitűnik, bikánk nem, hogy a maga árnyékától nem ijedt meg, de egy autónak is nekiszögezte nagy vitézül a szarvát. "Vé­gül aztán akadt vállalkozó, aki megragadta a kóbor állat öklelőszerszámait. A nevét, sajnos, nem tudjuk ideírni, mert Toldiéhoz hasonló szerénységgel azonnal eltűnt a, tett színhelyéről. Várjuk újabb hőstetteit.

Next

/
Thumbnails
Contents