Petőfi Népe, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-09 / 234. szám

4L oldaJ

tSCfl. október 9. csütörtök

Termelők — felvásárlók

A jobb együttműködés feltételei

A megyei tanács mező- gazdasági állandó bizottságának legutóbbi ülésén, ahol a termelőszövetkezetek területi szövetségeinek edddigi tevékenységét tárgyalták, élénk vita alakult ki a közös gazdaságok és a felvásárló, feldolgozó vállalatok kapcsolatáról. A területi szövetségek titkárai, valamint a szövetkezeti vezetők számos példával bizonyították, hogy még mindig nem alakult ki az egyenlő partneri viszony a termelő üzemek és vállalatok között.

Érthető, hogy ez szóba jött, hiszen a jövő évi termékértékesítési szerződés- kötésekre megkezdődtek az előkészületek. Mivel a megtermelt áruk döntő többsége a megállapodások alapján kerül értékesítésre, igen nagy jelentősége van az együttműködésnek.

A téma élénken foglalkoztatja a mezőgazdasági nagyüzemeket, hiszen termékeik értékesítése kihat az eredmények alakulására. Egyes termelőszövetkezetekben éppen emiatt az tái-uforgalommal kapcsolatos ügyek intézésére külön személyt alkalmaznak, aki nfegfelelő ismeretekkel rendelkezik.

ü szövetségek közreműködése

Az eddigiek az bizonyítják, hogy a vállalatok nagy gondot fordítanak a szerződések előkészítésére, érdekeik érvényesítésére. Ez a következetesség a termelőszövetkezetek részéről nem mindig jelentkezik, bár a területi szövetségek egyre több segítséget adnak. A Bácskai Termelő- szövetkezetek Területi Szövetsége például már ösz- szeállitotla ajánlásait a jövő évi szerződéskötésekhez. A szövetségek képviselői nemrég részletesen megtárgyalták a témát a Kecskeméti Konzervgyár vezetőivel. Ezen a tanácskozáson kifejezésre jutott, hogy a gyár igyekszik megfelelő kapcsolatot teremteni partnereivel. A nyersanyagnak

mintegy 70 százalékált az idén már közvetlenül a termelőktől szerzi be. Fix- és védőárat is ajánl a termékekért. Jövőre a közvetlen beszerzést a nyersanyag 90 Százalékára terjeszti ki.

Több önállóságot

Számos, a kapcsolatokat nehezítő tényező is akad. A felvásárló vállalatok, a feldolgozó üzemek nem mindig rendelkeznek a jelenlegi követelményeknek megfelelő önállósággal. Esetenként előfordul, hogy hiába tesznek engedményeket, a kölcsönös előnyök alapján, a központjuk megvétózza. Tipikus példa erre a szőlő, must és bor szabadáras forgalmazásával előállott új helyzet. Először a Magyar Állami Pincegazdaság központja csak 15 cukorfokon felüli must vásárlására adott engedélyt üzemeinek. Később a tilalmat feloldotta és 13 százaléké« cukorfokú mustot is átvehettek a pincék. Az alföldi üzem pincészeteinek vezetői előbb is felvásároltak volna alacsonyabb cukorfokú mustot, de nem kapták rá engedélyt. Folyt a harc emiatt és függőben maradt a megállapodások teljesítése. Olyan érzékeny árunál, mint a must, ez bizony nem közömbös. Ugyanez jelentkezett az árnál is. A központ saját ármegálla- I pításait kétszer is kényte- j len volt módosítani.

Szabványvilák

Hasonló példákat még | lehetne említeni. Sok gond, vita jelentkezett a szabványoknál is. A legérzékenyebben a baracknál érintette ez a termelőket. Érthető, hogy a felvásárló ragaszkodott az előírt nagysághoz, de hiányzott a rugalmasság is, mert módot lehetett volna találni nagyobb mennyiségű, apróbb gyümölcs átvételére is a belföldi fogyasztó közönség számára. Emiatt is találkoztunk azzal a kellemetlen jelenséggel, hogy az ország rjagyobb része nem jutott kajszihoz a nyárón,

ugyanakkor megyénk barackosaiban sok száz vagon- nyi pusztult el.

Az együttműködést segítik a több éves szerződések, amelyek egyúttal termelési biztonságot is jelentenek a termelőszövetkezeteknek. Jól bevált módszer az is, hogy ha a szerződéskötések során megállapodnak a vállalat és a termelőszövetkezet közötti együttműködés, közös tevékenység feltételeiben, amely vonatkozhat a tárolásra, tisztításra, feldolgozásra vagy egyebekre.

Javulást várunk

Várható, hogy a jövő évre vonatkozó termékértékesítési megállapodásoknál jobban érvényesülnek a gazdasági reform célkitűzései. Csökkennek a jó együttműködés, az egyenlő partneri viszony ellen ható tényezők. Ez annál is inkább fontos, mert ezek a szerződéskötések befolyásolják a belső áruellátást, az exportot, nem utolsósorban a termelő üzemek gazdálkodásának alakulását, a jövedelmezőség mutatóit. ■Mindez végső soron a termelőszövetkezeti tagok jövedelmében is jelentkezik.

K. S.

Megszólaltak a dámbikák a nyíri erdőben

A Kiskunsági Erdőgazdaság homokos erdőségében, a nyíri vadrezervátumban megkezdődött a dámszarvasok násza. A ritka élményt nyújtó, izgalmas dámvadászatra külföldi vendégeket várnak. A gímszarvasoknál is érdekesebb, nagyobb óvatosságot igénylő vadászatra felkészült az erdészet. Kijelölték a lesállásokat, s figyelemmel kisérik a kilövésre szánt lapátos agan- csú bikákat.

28.

— Fogd be a pofád! — kiáltott vissza a rendőr. — Nem lesz itt semmiféle golyó!

Ám a fekete kocsi újra megjelent és az emberek rémülten menekültek az áruházba, hogy védelmet keressenek. A rendőr bátor fickó lehetett, mert pisztolyából lőni kezdte a kocsit, amikor az közel ért, hanem a jól álcázott géppuska tüze megsemmisítő volt. A sorozat eltalálta a rendőrt, s egészen hátradobta, épp Peatre.

Az autó fékezett és megállt, Götz és Conforti szállt ki belőle és az áruházba vetette magát. Jól tudták, hogy Peat ott lapul valahol a halott rendőr és az üvegtörmelék alatt. Conforti géppisztolyt tartott, Götz mindegyik kezében egy-egy pisztoly volt. Conforti már az első lépésekből végigpásztázta sorozataival a bejáratot. Peat magára húzta a rendőrt, belekapaszkodott derékszíjába és behunyta a szemét. Érezte, amint a halott test is beleremeg a sorozatokba, rendőrautó szirénáját hallotta.

Mikor a három rendőrkocsi egyike sikoltva fékezett, Götz fölemelte pisztolyait, hogy belelőjön, de egy másik autó gázt adott és gyorsvonatként rohant neki, úgyhogy fölvágta a magasba. Götz liszteszsákként zuhant a járdára.

Conforti körül sem nézett. úgy rohant az áruház bejáratához, s amikor a halott rendőr alatt megpillantotta Peatet, gonoszul és ünnepélyesen elvi- gyorodott.

Ráfogta géppisztolyát.

De elhúzni az elsütő billentyűt már nem volt ideje, mert valaki hátulról belelőtt. Conforti a magasba csapta a fegyvert, tett néhány bizonytalan, részeg lépést, majd arccal a földdé zuhant.

Peatet jiedig már rendőrök fogták közre.

II.

— Jenny, most Butcher Woodba megyek. Vigyázni kell a koronatanúkra — szólt feleségéhez Konrad. — Jól jegyezd meg: rajtad kívül senki nem tudhatja, hová mentem.

— És kik ezek a drága- látos tanúk, akikről neked ennyire gondoskodni kell?

— kérdezte élesen Jenny a toalettasztalnál ülve. — Fogadni mernék, hogy nők.

— Nem fontos kicsodák

— morogta Konrad és szaporán csomagolni kezdett.

— Tessék, itt van pénz. Csütörtökig elég lesz,

Epítőmunkások — a szakmaszeretetről

Az öt építőmunkással a megyei vállalat központjában jöttünk össze. Este, illetve munkaidő után, amikor sokan megfordulnak itt. Építésvezetők, művezetők, brigádvezetők jönnék rövid megbeszélésre. jelentés- adásra, a másnapi munka előkészítésével kapcsolatos „záró” intézkedésekre ... De belátogatnak munkások is ilyenkor.

Akikről portrét készítettünk, azokat „csak” egy témáról kérdeztük meg: a szakmaszeretetről. A beszélgetések jóformán csak a fényképezés idejéig tartottak, de a lényeg mindben benne volt

HORVÁTH ISTVÁN;

KŐMŰVES

— Negyvenkilencben kerültem a vállalathoz, s átképzésként 1950-ben vizsgáztam. .. Szakmámat nagyon szeretem, nem cserélném fel mással. Jól érzem magam munkahelyemen. Nemcsak azért, mert 3500 forint az átlagkeresetem — a 44 órás munkahét mellett sem csökkent —, hanem mert a művezetőkkel is jól kijövünk ... Közülünk valók vezetőink is... A család tovább viszi a szakmát egyik fiam kőművestanuló.

tisztességes fizetést mindig megkaptam... A brigádban is úgy vagyunk: dolgozni kell becsülettel, s akkor nincs panasz a borítékra. Ha aztán mondjuk egy új embernél azt vesszük észre. hogy szeret lazsukálni, barátságosan értésére adjuk: ez nálunk nem megy. Türelmesek vagyunk, de ha nem változtat, megköszönjük a munkáját...

Ez a fiatal férfi egyébként „szakmahalmozó”: kőműves is és művezetői iskolát végez. — Miért ne, mikor mindenki számára

adott a lehetőség, hogy sokoldalúvá képezze magát — vallja a burkolómunkás.

miniszter: kiöltözve, pecsétgyűrűvel ... De megszerette ezt a munkát, tisztességes építő lett belőle ...

KALMÁR DEZSŐ KÖZPONTI FŰTÉSSZERELŐ

— Itt tanultam szakmát, ötvenben mint segédmunkás kezdtem, aztán — mint ahogy bárki előtt nyitva áll az út — szakvixsgát tettem ... Megvan a ható három—három és fél ezer. Többször vagyok kihelyezésen, s akkor pótlékok is jönnek. De ezekkel a távoli

KIS PÁL BÉLA

szobafestő és mázoló

a másik is az építőipaiban akar jövőt teremteni magának.

HÉJJAS GERGELY BURKOLÓ

— Ötvenhétben mint fiatal szakmunkás jöttem ide Pestről. Nem bántam meg. Amiért megdolgoztam, a

— Szobafestő és mázoló a szakmám; mint szakoktató dolgozom. Húsz éve vagyok a vállalatnál, de ebből tizenhat évet ipari tanulókkal foglalkoztam ... Nagyon szeretem a fiatalokat, úgy érzem, ők is becsülnek, szeretnek engem. Abból is gondolom, hogy nincs se „szakoktató elvtárs” vagy „mester úr”: Béla bácsi vagyok nekik ... Talán azt vetném fel, hogy kicsit több megbecsülés járna a szakoktatónak, hiszen nemcsak oktató, hanem mondhatjuk, művezetőnek és apának is kell lennie ... A szakmánk szép. Emlékszem, volt egyszer egy át- képzősöm, aki a gebinessé- get cserélte fel ezzel. Ügy jött ki először, mint egy

munkákkal az is együttjárt, hogy az ország sok vidékével megismerkedtem... Kislányom, aki közgazda- sági technikumot végzett, úgy „vette át” a szakmát, hogy szintén a vállalatnál dolgozik.

SZALONTAI LÁSZLÓ VÍZ-, GÁZSZERELŐ

„Alighanem veszélyes lenne idehívni Luis Segealt, túl sok az érdeklődő szomszédom. Inkább majd én megyek hozzá” — döntött Jenny, miközben a száját festette.

— Ideje indulnom — zárta le a bőröndöt Konrad. — Miért ne hívhatnád meg pár napra' Bettyt? Nem nagyon örülök, hogy teljesen magadra hagylak.

— Akkor, ha Betty idejönne. nyugodtabban szorongathatnád annak a nőnek a kezét ott. Butcher Woodban, igaz?

Konrad majdhogynem undorral nézett a feleségére.

— Minden jót, Jenny.

— Szevasz; — köszönt vissza a nő és a tükör felé fordult, s addig meg sem moccant, amíg a bejárati ajtó csukódását nem hallotta. Akkor a telefonhoz ment és a Paradise-clubot tárcsázta.

— Mister Segealt kérem.

III.

Luis Segeal gondterhelt és dühös arccal ment végig az irodájába vezető folyosón. Már napok óta rettegéssel várta, mikor közli vele McKen. hogy kiadták ellene az elfogató parancsot. A rendőrtiszt nem jelentkezett. s ez csak idegesebbé tette Segealt úgy. hogy egészen kijött a sodrából. Ráadásul az is csak bőszítette, hogy Gollowich minden intézkedéséből kihagyja.

Mikor benyitott saját irodájába, Gollowich ült az asztalánál.

— Mit csinálsz itt? — vonta felelősségre.

— Várok — felelt higgadtan Gollowich:

Az elmúlt napok eseményei őt is megviselték: arca megnyúlt, szeme alá sötét tasakok dudorodtak. Gollowich jól tudta, milyen veszély fenyegeti a szervezetet és tapasztalt esze most egyre azon járt, hogyan találna valami törvényes és elfogadható kiutat. Csakhogy ilyen nem létezett. Az egyetlen lehetősége az volt. hogy elhallgattassa a lányt, ég Wei- nert is, akiknek vallomása nyomán összeomolhat jövendő birodalma. Úgy döntött, hogy el kell hallgattatni őket, mégpedig mindörökre. Végül legyőzve önmagát is. jelentette a szindikátusnak, hogy nem képes megbirkózni egyedül a helyzettel, és ezért segítséget kér, (Folytatjuk}

— A vállalat születésénél már ott voltam, s azt hiszem, innen megyek nyugdíjba is... Megbecsülnek;

szövetkezeti lakáshoz is hozzásegítettek ... Olyan ez a mi szakmánk, hogy vonzza azokat az embereket, akik szeretik a változatos munkákat. Nálunk számos oktatási formában ismerkedhet bárki a szakma soksok ágazatával, szépségével ...

Szöveg: Tóth István

Fényképezte; Kovács János