Petőfi Népe, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-08 / 233. szám
1969. október 8, szerda 5. ofdal lEBfKSfisSG ___ S ziget a szárazföldön Nem akarok senkit, sem becsapni, megmondom becsületesen előre; nem csa- logatónak szánom az alább következő dicsérő sorokat. A Sziget a szárazföldön című új magyar film kitűnő alkotás, de nem szórakoztató film. Magányos öregasszony éldegél egy pesti bérházban. Ártatlan, derék derűs lélek. Soha semmi nem történik vele, pedig valósággal a „nagy kaland” árnyékában született. Apja hajóskapitány volt. Egyszer, negyven évvel ezelőtt, elvitte a lányát egy földközi-tengeri útra. A néni eseménytelen életét bearanyozza ez az emlék. A film során meghal egy bácsi a házban, és a néni elcseréli a lakását egy kisebbre, valahol a zöldövezetben, nem önzésből, hanem épp ellenkezőleg, csupa jószívűségből. Ennyi történik másfél óra alatt mindössze. Szégyen Meglepően hamar jutott el hozzánk a világhírű Ingmar Bergman új filmje. Bergman sok vitát kavart már, s művei mindig vitathatók, de kétségtelen, hogy kitörölhetetlen nyomokat hagyott a világ filmművészetében. A Szégyen harsogó vészkiáltás: őrizkedjetek a háborútól! A háború gyalázat, gyalázatossá tesz!... Csak az a zavarbaejtő, hogy a háborúról általában állítja ezt Ha az eddigi háborúkra érti, nyilvánvalóan nincs igaza, mert akkor szégyelnünk kellene a szabadságharcot, szégyelnünk kellene a vietnamiak haláltmegvető küzdelmét, a szennyes háborút viselő amerikaiak ellen. De ha arról a veszélyről szól, ami a világot fenyegeti, akkor jó ügyet szolgál. \ A filmben egy művész- házaspár megszökik a háború elől egy semleges szigetre. De a háború ott is utoléri őket. Részük lesz mindabban a megaláztatásban, szenvedésben, amit el akartak kerülni. S éppen mert mindenáron menekülnek, maguk is elalja- s ódnak. • Sajnos a két filmet egyszerre tűzte műsorra a két kecskeméti mozi. Ráadásul a hét végén (amikor a Televízió is műsora javát igyekszik adni). Így aligna- nem számosán lemondtak legalább az egyik filmről. Kár, mert akik a mozit nem csupán kikapcsolódásnak tekintik, sokat vesztettek. M. L.. A Szovjetuniót különösen a Mars és a Venus érdekli Asztronautikai kongresszus Elek Judit rendező bátran vállalkozott rá, hogy Mándy Iván forgatókönyvéből életrekeltse ezt az eseménytelen mikrovilágot. Ragyogó segítőtársra lelt Ragályi Elemér operatőrben és mindenekelőtt a nagyszerű Kiss Manyiban, aki a néni szerepét játsza. Kiss Manyi egyszerre megható és nevetséges. A múltból maradt itt, nem is negyven, hanem száz évvel ezelőttről. Szánjuk érte, de becsüljük is, mert megőrizte magában a legfontosabbat: az élet és az emberek szeretetét, s innen tekintve még példává is nemesül. A film erőssége a fi- nomrajzú ábrázolás, a jellem alig érezhető rezzenéseinek felderítése, a jelentéktelen események mögött az ember és a környezet lényegének meglát- tatása. Az természetesen más kérdés, hogy rohanó korunkban csak nagyon kevesen hajlandók ezért a bepillantásért másfél órát áldozni. Az argentínai Mar del Platában hivatalosan megnyitották a nemzetközi asztronautikai szövetség XX. kongresszusát. A kongresszus munkájában negyven ország ötszáz küldötte és megfigyelője vesz részt, köztük a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy- Britannia és Franciaország képviselői. Nyolc amerikai, két francia, két szovjet és egy nyugatnémet szakértő ismertette hétfőn a fenti témakörökben elvégzett eddigi munkálatok eredményeit. Szedov akadémikus, az első szputnyik tervezője, aki a Szovjetuniónak a kongresszuson részt vevő küldöttségét vezeti, az AFP- nek adott nyilatkozatában rámutatott: „A legtávolabbi bolygók, sőt egyes csillagok meghódítása sem elérhetetlen cél, talán még a jelen nemzedék számára sem.” Hozzáfűzte, hogy a Föld és a legközelebb eső állócsillag, a Centaurus Alpha közötti távolságot talán a nem túlságosan távoli jövőben már le lehet küzdeni a jelenlegi rakétáknál ezerszeresen gyorsabb űrjárművek segítségével. „Ezek azok a problémák, amelyeket mi igen komolyan tanulmányozunk, s amelyeknek megoldása csupán idő kérdése. Az atomenergia és a laser-su- gár felhasználása az űrhajózásban például döntő tényező lesz e célkitűzések megvalósításában, amelyek jelenleg elérhetetlennek tűnnek. Szedov. akadémikus végül kijelentette, hogy a Szovjetunió technikailag képes embert küldeni a Holdra, de ez idő szerint más tervei vannak. Mint mondotta, a Szovjetuniót különösen a Mars és a Venus érdekli. 27. A bárpincér hosszasan, kitartóan szemlélte Peatet: volt ebben a nézésben valami. amitől a férfi megrettent. A nővel a karján vonult végig a hosszú bárhelyiségen. — Mintha nyugtalan lennél — jegyezte meg a nő. Peat szót sem szólt erre, de amikor kiértek a szikrázó napsütésre, hirtelen mezítelennek és védtelennek érezte magát a forgalmas tengerparton. Engedelmesen ment a nő után fölfelé a lépcsőkön a homályos lépcsőházban. Mikor‘kinyitották az ajtót, hatalmasat sóhajtott. Sikerült! — Itthon vagyunk — szólt a nő és lenyomta a kilincset de legott a homlokára csapott. — Az ördögbe is! Hát nem elment megint az az ostoba házmester ég magával vitte a kulcsomat is! Mindig így tesz. De, kedves, azért várj. amíg tartalékkulcsot szerzek. Ott van a postaládámban. Peat zsebkendőjével megtörölte az arcát, aztán cigarettát vett elő, rágyújtott. a gyufát eldobta, s a lépcsőkorlátra támaszkodva lenézett a két emelet magasból. A lány épp altkor ért le, s fölnézett. Pillantásuk találkozott, s Peat rémületet látott a nő tekintetében. És ekkor önkéntelenül is megérezte, hogy kelepcébe került. Zakója belső zsebébe nyúlt, amikor váratlanul megcsikordult mögötte az ajtó zárja, aztán lassan kinyílt a nő lakásának, ajtaja. Peat habozás nélkül lőtt, a kilincsnél kissé jobbra és magasabbra, majd futásnak eredt a lépcsőn lefelé. Fogalma sem volt. merre induljon. így vaktában végigrohant egy kis folyosón, mely a kijárathoz vezetett. A lány rémülten lapult a falhoz, de Peat is visszahőkölt, mert az üvegajtón át két alak homályos képét pillantotta meg: fenyegető lassúsággal indultak fölfelé a lépcsőn. Peat nyomban fölismerte őket: Götz és Conforti volt. Maurer két legkiválóbb bérgyilkosa. Szíve összeszorult, aztán Peat az ellenkező irányba kezdett rohanni végig a folyosón, a kapualjtól jobbra. A lány el akart rejtőzni, de a férfi megelőzte, magához vonta, háttal magához szorította úgy, hogy a nő most fedte őt, s így folytatta tovább a rohanást — Ha megszólalsz, megöllek — sziszegte a nő fülébe. — Engedj! — tiltakozott a lány lihegve, hosszú körmével a férfi kezébe karA pártélet időszerű kérdései Szemlélet és tanulás A nyár elmúlását az őszi hónapok közeledését sok minden jelzi: véget értek a tömeges szabadságok, benépesültek újra a munkahelyek, elkezdődött a tanítás a különböző állami oktatási intézményekben. Az időjárás fordulását mutatja a pártélet megélénkülése is. A pártmunka növekvő intenzitásának évről évre szinte a nyitánya, hogy valamennyi pártszervezetben újra előtérbe kerül az új pártoktatási évad politikai, szervezeti előkészítésének befejezése. Most is ezekben a hetekben végzik a pártvezetőségek az utolsó simításokat a pártpropagandisták felkészítésén, a hallgatók beiskolázásán. Minden szervezetten, tervszerűen, szinte óramű pontossággal, sok éven át gyűjtött tapasztalatok felhasználásával zajlik. A jó szervezeö előkészületeken kívül a pártoktatás eredményes beindításának van még egy olyan fontos feltétele, amelyről az utóbbi időben mintha kevesebbet beszéltünk volna. Ez pedig a rendszeres továbbképzés, a folyamatos tanulás szükségességének tudata. Más szavakkal, az a felismerés, hogy a marxizmus—leninizmus tanulmányozásának, a politikai ismeretek bővítésének szükségessége a párttagok, pártmunkások, és a különböző beosztású tisztségviselők számára az évek folyamán nem csökkent, hanem mindinkább megn ö vekedett. Egy párttagtól az elméleti, politikai ismeretek bővítése mindenekelőtt belső lelkiismereti kényszerként és kommunista emberi magatartásként várható el. Ma már szerencsére túl vagyunk azon, amikor a tanulás rendszerességének biztosi, tásában a szervezeti intézkedések vagy még inkább módszerek játszották a meghatározó szerepet. Tény viszont az is, hogy nem érkeztünk még el arra a kívánatos szintre, amikor minden párttag kommunista mivolta létezési formájának érezze ideológiai, politikai tudásának, ismereteinek állandó növelését. Az elmúlt év tapasztalata ugyan azt bizonyította, hogy a pártoktatás szervezetileg, színvonalban egészségesen i fejlődött, sőt a párttagok és párton kívüliek körében jelentősen növekedett a marxizmus— leninizmus vonzereje. Mégsem szabad azonban túlzottan megnyugodni, vagy a kétségtelenül jelentős eredmények miatt elfelejtkezni a néhol tapasztalható kedvezőtlen jelenségekről. Mert a hiányosságok, az úgynevezett fehér foltok még láthatóbbá válnak, ha az egyre növekvő követelmények oldaláról vizsgáljuk az eredményeket, ha azt is tekintetbe vesz- szük, hogy ami ma még megfelelő, nem biztos, hogy holnap is elegendő marad. Találkozni — és nem is kevés helyen — olyan nézetekkel, amelyeknek a lényege az, hogy társadalmunk fejlődésének jelenlegi szakaszában a világnézeti, a politikai tudás megszerzése, szélesítése a korábbi évekhez viszonyítva, vesztett a fontosságából. Úgymond: „tanulni feltétlenül szükséges, de inkább közgazdasági, műszaki témával foglalkozom, hiszen a reform kibontakoztatásának időszakában erre van elsősorban szükség”. Senki nem akarja természetesen vitatni a gazdasági, műszaki ismeretek megszerzésének fontosságát, de a politikai és gazdasági ismeretek különválasztása, méginkább szembeállítása, mindenképpen helytelen. A gazdasági tudást helyesen alkalmazni, a párt gazdaságpolitikáját helyesen végrehajtani szilárd világnézeti alap, illetve politikai tisztánlátás nélkül teljes képtelenség. Ez utóbbiak nélkül eltűnik a gazdasági munka igazi célja és értelme. Nem túlzás talán állítani, hogy a gazdasági munkában ma még meglevő hibák egyik lényeges forrása éppen a politika és gazdaság oktalan kettéválasztásából fakad. Itt is elsősorban szemléletbeli változásra van szükség. Annak tudatosítására, hogy a diploma vagy állami oklevél birtoklása nem jelenti automatikusan azt is, hogy az illető rátermett, eredményesen dolgozni tudó vezető is. A mi rendszerünkben minden vezető poszt — kicsi vagy nagy — egyúttal politikai megbízatás is. Következtetésként nemcsak szakmai, hanem politikai követelményeknek is eleget kell tenni. Nem lehet például jó vezető, aki szakmailag felkészült ugyan, de politikai állás- foglalásában következetlen, ingadozó. Vagy aki például jól érti munkájának szakmai vonatkozásait, de képtelen a munkatársaival, a hozzá beosztott emberekkel szót érteni, munkájukat irányítani, szervezni és ellenőrimi. Ilyen összefüggésben pedig a pártoktatás anyaga igen is — diplomával vagy diploma nélkül — ha úgy tetszik a szakmai munka végzésének segítője, a vezetői helytállás fontos és nélkülözhetetlen feltétele. Tulajdonképpen hosszútávon önmaga ellen is vét az a vezető, aki rendszeresen tanul ugyan, de továbképzését egyoldalúan, csakis a szakmai követelmények figyelembevételével biztosítja. A tanulás helyes értelmezésével kapcsolatban még egy jelenségre rá kell világítani. Vannak elvtársak, akik nagyjából így vélekednek: „Évek óta járok a pártoktatás különböző tanfolyamaira, úgy érzem nincs már olyan oktatási forma, amely számomra sok újat adna.” Ha az ilyen elvtársak nincsenek is sokan, ha érvelésük talán szerénytelenségnek is tűnik, mégsem szabad kéz- legyintéssel elintézni őket. Először a probléma egyszerűbb oldalát vizsgáljuk meg. Köztudott, hogy minden évben vannak újabb és újabb oktatási fonnák, és az egyes tanfolyamok tematikája, tananyaga is állandóan gazdagodik. Tehát az előbb említett tétel máris megdőlt. De mégis fel kell arra figyelni, hogy nálunk a tanulás fogalmát meglehetősen leegyszerűsítik. Valahogy így: a tanulás egyenlő egy adott oktatási formával. Pedig a rendszeres ' továbbképzés lehetőségei sokkal szélesebbek, rpint maguk az egyes tanfolyamok. Pártoktatási rendszerünknek nem gyengesége, hanem eredménye, hogy egyi« több olyan párttag van, akiknek egyéni továbbtanulási lehetőséget kell biztosítani, illetve teremteni. Erre nemcsak fokozott igény, hanem egyre több lehetőség is van. molt. Az viszont pisztolya agyával a nő vállára csapott. — Van itt valahol kijárat? — Van. Ebben a pillanatban Irinyiit a bejárati ajtó. és Götz beviharzott a kapualjba. — Ne lőj! — sikította a lány. Peat pedig tovább vonszolta magával a nőt. közben kezével kutatni kezdett a háta mögött. Végül meglelte a kilincset, kinyitotta. s a lányt magára hagyva keresztülvágott a csöppnyi udvaron, átvetette magát a deszkapalánkon, s lehuppant a földre. A félelemtől eszelősen integetni kezdett egy épp arra haladó taxinak. — A parkba! — vágta be a kocsiajtót, mikor kimerültén az ülésre ros- kadt. Hanem ebben a percben hátulról két erős kéz karolta át. Peat rémületében fölordított és hátranézett: két megtermett rendőr tartotta erősen. — Nyugalom — intette le egyikük. — Te is nagyon kellesz nekünk. Szeme sarkából Peat hirtelen meglátta a hatalmas fekete kocsit, mely épp egyenesen feléjük tartott. — Fedezékbe! — üvöltött, aztán kitépte magát a rendőrök kezéből és a kocsi aljába bújt. Épp akkor, amikor a fekete kocsi melléjük ért. Az utcai zajból géppuska vad kattogását hallotta, s a taxi beleremegett a golyózáporba. Egy lövedék eltalálta az egyik rendőr arcát, a másik Peatre vetette magát. A fekete autó addigra már el is tűnt a fordulóban. Az egyik fogdmeg fajta rendőr hitetlenül kelt föl Peatről, bizonytalanul lábra állt és kezdte Peatet kituszkolni a kocsiból. — Élénken, te! — kiáltott rá és arra kényszerítette, hogy keresztülszaladjon a járdán egyenest az egyik áruház bejáratához, ahol aztán megállította és pisztollyal a kezében két tükörablak közé préselte Peatet. — Vezess be, hülye! Vagy talán azt hiszed, hogy az üveg megvéd a golyóktól? — ordított rá Peat (Folytatjuk) A pártbizottságok nagyobb önállósága az oktatás szervezésében, irányításában magában foglalja a lehetőséget is, hogy jobban figyelembe vegyék a sajátos igényeket, alaposabban felmérjék a helyi szükségleteket és párttagságunk számára a legalkalmasabb tanulási formákat teremtsék meg. V. I.
