Petőfi Népe, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-08 / 233. szám

8. oldal 1969. október 8, szerda Hatvanhét tanterem Megyénkben a szakmun­kásképzés tárgyi feltételei­nek javítása céljából 1966 óta 51 iparitanuló-iskolai tanterem épült, s a jövő év végéig további 16 tan­termet adnak át. Azonban még így is további fej­lesztésre vár a szakmun­kásképzés, mert több he­lyen még mindig bérelt tantermekben. korántsem megfelelő körülmények kö­zött tanulnak a leendő szakmunkások. Köszönet és kérés a DÁV dolgozói »részére HATVANHÄROM KISDIÁK KÖSZÖNETÉ A bugac-alsómonostori is­kola villanut kapott. S hogy ez így történt, a kiskunfél­egyházi DAv lelkiismeretes munkatársainak köszönhető. Mindent megtettek annak A kis bölcs érdekében, hogy iskolánk­ban minél előbb kigyullad­jon a fény, az a fény, amely 63 tanuló boldogságtól su­gárzó arcát bevilágítja. Oláh Sándorné Bugac VÁRJUK A KÖZVILÁGÍTÁST Kecskeméten a Tizedes utcában lakunk, szemben a Lenin téri házakkal. Az építkezés ideién három lámpatestet helyeztek a la­kásaink elé. s ez megoldot­ta a közvilágítást. Tavaly novemberben (!) két lámpa tönkrement — az utca sö­tétbe borult Azonnal szól­tunk a DÁV illetékeseinek, de sajnos, azóta is hiába várjuk a szerelőket. Szeretnénk, ha a lámpák rendeltetésüknek megfele­lően megvilágítanák utcán­kat. Ha a DÁV illetékesei­nek a közvilágítás megol­dására más elképzelése van — esetleg korszerűsítés —, úgy kérjük tudatni velünk, hogy sötét utcánk láttán is türelmesen váriunk. Kovács Ádám Kecskemét KÖSZÖNJÜK... A kultúrától eléggé elzárt tanyavilág a kisszállás-tüs- kösmajori terület. Belátha­tó időn belül nem épül itt tanyaközpont. Mégis megtörtént az első lépés a művelődési lehető­ség megteremtésre: a na­pokban az iskola egy új áramfejlesztő aggregátort kapott. Ez a tény dicséri a lakosság érdekeit védő, problémáit meglátó, segít­ségre műidig kész tanácsi vezetők gondoskodását. Bí­zunk abban, hogy egyszer egy tv-készülékünk is lesz, és ezzel változatosabbá te­hetjük az iskolai oktatást, és a felnőtt lakosság műve­lését. Barna Dezső Kisszállás-Tüskösmajor Rendet, tisztaságot kívánunk! Néhány évvel ezelőtt Kecskemét peremén levő Zöldfa utcát kiépítették, és ezzel a járművek közleke­désére is alkalmassá vált. A változásnak nem sokáig örülhettünk, mert nőtt a forgalom, az utcát pedig egyáltalán nem takarították — locsolásról nem is szól­va. A szeméttárolók hiá­nyában a szemét az utcán maradt A közlekedés most már életveszélyes, mert az út kigödrösödött a szemét, a hulladék és a por már az ablakok kinyitását is lehe­tetlenné teszi. Ezt a tarthatatlan állapo­tot tovább rontja az a kö­rülmény, hogy itt van a sertés- és zsibpiac, továbbá az állat- és kirakodóvásár. Intézkedést kérünk! Bartha Lászlóné tanácstag és 22 aláírás Kérdések — helyjegy ügyben I Ez a fiúcska a jászótéren elgondolkozva pergeti az Idő homokszemeit. (Pásztor Zoltán felvétele.) Szeptember 28-án este Kecs­kemétről Budapestre gyorsvo­natra akartam jegyet váltani. A pénztárnál, mire sorra ke­Hétmillió forintos forgalomnövekedésre számít a bútoráruház Új garnitúrák kerülnek forgalomba Napjában több százan fordulnak meg Kecskemé­ten, a BIK Rákóczi úti Bútor- és Lakberendezési Áruházában. Horváth Ist­ván kirendeltségvezetóvel és Bozsó István áruházve­zetővel a napokban arról beszélgettünk, milyen for­galmat bonyolít le az áru­ház és melyek az év hát­ra levő részére vonatkozó elképzeléseik. Kitűnt a beszélgetésből, hogy az elmúlt év 43 mil­liójával szemben az idén megalapozottan számítanak az 50 millió forintot kitevő, esetleg meghaladó forgalomra. összevetve az 1968-as és az idei év negyedévenkénti forgalmát, a mérleg jelen­tősen az utóbbi javára bil­len. Az év első 9 hónapját tesintve pedig az idei for­galom több mint 4 millió forinttal magasabb, minta tavalyi hasonló időszakban. A forgalmat fellendítő tényezők közé tartoznak a nagykereskedelemmel, il­letve az iparral közvetle­nül is megkötött, nagyobb választékot biztosító, elő­nyös megállapodások, to­vábbá bizonyos cikkeknél/ « formaváltozás. Hozzájá­rul ezenkívül a mérleg ja­vulásához, hogy nincs be­határolt körzet; kívánság­ra vállalatunk az ország bármely részébe szállít Azt is vállaljuk, hogy az éppen raktáron nem levő cikket kívánságra pótlólag beszerezzük. Március óta az áruházban történik az OTP-ügyintézég is, ami szintén sok felesleges várakozástól, időfecsérlés- től mentesíti a vevőket. Az elmúlt negyedévben 30 különféle típusú lakó­szoba került a Rákóczi úti boltegységbe. Csupán augusztusban a beérkezett 100 vagon áruból 85 va- gonnyi nyomban el is kelt. — Az importgamitúrák közül a jugoszláv Klára, Vera, Lóra és De Luxe la­kószobák voltak a legka- pósabbak. De hasonlóan népszerűek az aránylag olcsó áron forgalomba ho­zott szovjet lakószobák is. Ebben a negyedévben ta­lálkozhattak először a vá­sárlók az olasz Sirio luxus­garnitúrával, amely megle­hetősen magas ára ellené­re, azonnal vevőre talált. — Az összes árunak mintegy a negyed részét teszik ki a külföldről be­hozott bútorok —, mondja a kirendeltségvezető. — Belőlük is a legtöbb a ju­goszláv import. A hazai bútorfélék közül legkere­settebbek a Szeged, Firen­ze és Bizánc lakószobák. Ném kevésbé nagy a vá­sárlóközönsége a több tí­pusban is forgalmazott Hajdúsági és Kanizsa la­kószobáknak vagy a jól­ismert Csillag-, Napfény- és Viola-garnitúráknak. A negyedik negyedév forgalmára jó előre fel­készült az áruház, s az igényekhez igazodva, igyekezett megfelelő áru­készletről gondoskodni. Rövidesen a fogyasztókhoz jut majd a BNV-n is be­mutatott Olympia lakószo­ba, és meglepetésnek szán­ják egy NDK kárpitozott garnitúra mellett a szovjet Guculka szobaberendezést is. — Áruházunk az év zá­ró negyedében 15—16 mil­lió forintos forgalomra szá­mít — tájékoztat végezetül az áruházvezető. — Ez éves viszonylatban félszázmil­lió forint: csaknem 20 szá­zalékkal magasabb, mint a tavalyi forgalmunk volt. J. T. rültera, kiderült: kifogyott az expresszre szőlő helyjegy. A másik ablaknál mintegy ot ven ember tolongott, mre ismetelten a pénztárosnőig ju­tottam megint nem jutott a helyjegyből. Ezek után úgy határoztam, hogy megváltom a vonatjegyet, hiszen két kisgyermekkel uta­zom — ezt bizonyára méltá­nyolják —, s ha lesz hely a vonaton, felszállhatok. Néhány perc késéssel érke­zett az expressz, egy-egy ko­csiban 5—í ember lézengett. Rögtön megkerestem a ka­lauzt, elmondtam neki problé­mámat, miután rámripakodott: „Hogy képzeli, hogy felszáll­hat helyjegy nélkül?! Ha meg­teszi 40 forint bírságot fizet személyenként!” Próbáltam kérlelni, legyen tekintettel két kisgyermekemre, hiszen keve­sen utaznak, van hely, de hajthatatlan volt. Lemaradtunk a gyorsvonatról, személyvonat­tal pedig éjfélkor értünk Bu­dapestre. Nem értem a MÁV illetéke­seit, a zsúfoltságot akarják megszüntetni ezzel az intéz­kedéssel vagy az embereket el­riasztani az utazástól? A gazdaságosságot aligha szolgálja, ha 5—6 ember utazik egy kocsiban — mert a többi nem jut helyjegyhez. Kérdő Istvánné Budapest, UVATERV Telefonszámla — Nézd meg ezt a szám­lát!... Nézem. Augusztusi tele­fonszámla. Elsején egy in- terurbán, 21 forint, tíz helyi beszélgetés, az alapdíj 30 forint, összesen 61 forint. — Mit kellene látnom rajta? — Másodikén elromlott a telefonom. Rossz volt egész augusztusban. — Eszerint a tíz helyi nem igaz? — De. Lehet. — Akkor rendben van ... — Nincs rendben. Szük­ségem van a telefonra, azért kértem. Fizetem érte egész hónapra a díjat. Ha egyszer­egyszer elromlik, nem Dr. Günther Mindössze egy napig tar­tózkodott Kecskeméten dr. Günther Duckwitz, a Ber­lini Humbold Egyetem do­cense. Programja tehát meglehetősen zsúfolt volt, mégis sikerült alkalmat találni arra, hogy ezzel a magas, barna, szimpatikus emberrel néhány szót vált­sunk. hogy a hivatalos tár­salgáson kívül, az előadás témáin túl egy kicsit kö­zelebb kerüljünk egymás­hoz: ember az emberhez. A világhírű Humbold Egyetemen docensként mű­ködni már önmagában is elegendő ahhoz, hogy kí­váncsivá tegyen bennün­ket. Ha ehhez hozzá tesz- szük, hogy Günther Duckwitz mindössze 44 éves. akkor kétszeresen indokolt a kérdés: — Ho­gyan lett jogász, egyetemi docens, milyen pályát fu­tott be eddig? Kissé töpreng, c halk szavaiból kibontakozik egy igen érdekes életpálya; helytállásban, munkában és sikerekben, harcban el­töltött több évtizedes út. — Apám lakatos és szo­ciáldemokrata volt. édes­anyám pedig háztartási al­kalmazott Mondanom sem kell. hogy nem volt köny- nyű. gondtalan gyermek­korom. A középiskolát például csak úgy tudtam elvégezni, hogy anyám kü­lön munkát: mosást is vállalt. Tovább azonban már nem futotta a csa­lád erejéből, hiszen nem­csak egyedül rólam kel­lett gondoskodniuk a szü­lőknek. Egy ideig mint földmérő dolgozott. A há­ború őket is szerte szét sodorta, az akkor 21 éves fiatalember 1946-ban ke­rült haza és Hamburgban találta meg szüleit, hozzá­tartozóit. — Azonnal feladatokat kaptam és részt vettem a földosztásban, hasznosítva korábbi földmérői tapasz­talataimat — mondja, majd hozzáteszi, hogy ha- marosan, még az első na- pókban rájött: amit csinál, önmagában véve is politi­kai állásfoglalás. Ettől a felismerés hatására még ebben az évben. 1946-ban belépett a Német Szocia­lista Egységpártba, amely­nek azóta is tagja. A földosztás befejezését követően a párt iskolára küldte, s néhány tanfo­lyam után a Walther Ulbricht Közgazdasági Akádémia hallgatója lett. Duckwitz — Ügy éreztem, hogy a politikai előképzés — amit még apám kezdett meg egészen kiskoromban — igen jól hasznosítható az akadémián, a magasabb tudományok elsajátításá­ban is. Arról volt szó, hogy három évig tanulok az akadémián, de a tanu­lásból később tanítás lett, a három évből pedig ti­zenhárom. Közben 1964- ben a Humbold Egyetem­re kerültem, ahol az ál­lam- és jogelméleti tanszé­ken vagyok docens. Spe­ciális területem az állam- igazgatási jog. Mivel a beszélgetés jo­gászok körében zajlik, ha­marosan szakmai kérdé­sek és válaszok záporoz­nak; a tanácsok szerepe a preventív munkában, a szabadultaik utógondozása, s még „mélyebbre” nyúló joggyakorlati és jogelmé­leti problémák. Dr. Günther Duckwitz-zal azonban bármilyen kér­désről részletesen és elemző igénnyel lehet be­szélgetni. így aztán hosz- szas eszmecsere folyik az NDK eddigi eredményei­ről, a tsz-ekről. üzemek­ről. munkaerőhelyzetről, a háziaszonyokról, a keres­kedelemről, közlekedésről, az iskolákról. — A Humbold Egyete­men kívül — ugyancsak államigazgatási kérdések­ről — előadásokat tartok a Marx Károly Egyete­men is. Nem mondhatom, hogy esténként frissen ér­kezem haza, de szeretem, és szenvedéllyel gyakor­lom hivatásomat. Otthon vár a feleségem és a kis­lányom. A tizenhárom éves gyerek különösen a matematika-fizika iránt érez nagy vonzalmat, s bi­zony össze kell szedni eb­béli tudásomat, ha időn­ként megkér, hogy segít­sek neki — említi moso­lyogva a 44 éves docens, aki földmérő korában, vagy azt megelőzően nem is álmodta, hogy a laka­tos és a mosónő gyereke egyszer a világhírű Hum­bold Egyetemen tart elő­adásokat. — Ehhez — őszinte meggyőződésem — elsősor­ban az a párt segített, amely éppen húsz eszten­deje sikeresen vezeti a de­mokratikus Németorszá­got, ahol — naponkénti tapasztalatom — elégedet­tek az emberek éppen úgy, mint itt Magyarországon. G. S. szólnék. De amikor elkezd­tem sürgetni, azért se jöt­tek megcsinálni. — Ez azért talán túlzás. — Jó, nem tudom bizo­nyítani. Tény, hogy a vé­gén kissé ideges voltam már. Mondtam, hogy nem fogom befizetni a számlát, míg meg nem csinálják. Ezzel persze kinevettettem magam. — Miért? — Mert akkor 20 forint büntetést is kirónak. Rá­adásul, a rossz telefonra. — Végül megcsinálták? — Igen. Szeptember 10- én. Azt mondtam a hiba- bejelentőnek, hogy írtam a Közlekedés és Postaügyi Minisztériumba. Nézd, le­het, hogy véletlen, de es­tére, mire hazamentem, jó volt. Ismerősöm még most is bosszús, ha az ölheti mér- gelődés eszébe jut. Lehet, hogy feltételezései nem helytállók, sérelme azon­ban jogos. Micsoda hanyag­ság, hogy több mint egy hónapig nem javítják meg a telefont? És milyen jo­gon követelhetik tőle ilyen­kor is az előfizetési díjat? A baj elsősorban nem az, hogy kiadott 30 forin­tot ellenszolgáltatás nél­kül. A nagyobbik baj az, hogy a postát semminemű intézkedés nem köti. Ha 10 vagy 15 nap után az elő­fizetőnek joga volna visz- szatartani a díj felét, bizo­nyosan jobban ügyelnének a központban is, hogy ki mikor jelentette be a hi­bát. Mester László

Next

/
Thumbnails
Contents