Petőfi Népe, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-08 / 233. szám
t »Mal 1969. október 8, Megalapozott törekvések a majsai homokon Kiskunmajsa határában, a Petőfi Szakszövetkezetben ismerkedtünk és barátkoztunk meg. Arra á kérdésre, hogy hány holdon gazdálkodik a szak- szövetkezet — azt a választ kaptuk, hogy a nagyközösben 6500, a kisközös- ben 1400 holdon. Ezt úgy kell érteni, hogy a tagságnak 6500 hold van birtokában, ebből 1400 holdat közösen művelnek. A ma „divatos” melléküzemág nekik is rokonszenves, de nem kapaszkodnak elérhetetlen célok leié, megelégszenek a mezőgazdaság profiljába beillő tevékenységgel. Például: vállalták Kiskunmajsa nagyközség zöldség- és gyümölcsellátását. Húszholdas kertészetüket jövőre 40 holdra bővítik, s amit saját maguk nem tudnak megtermelni, beszerzik a környék közös gazdaságaitól, hogy boltjukban mindenkor bőséges választék álljon a vásárlók rendelkezésére. Az idei kezdet nehéz volt, mégis közel másfél milliós forgalmat bonyolítottak le. Profiljukba vág a tejbegyűjtés is, és „hoz is a konyhára”. A tagságtól naponta 1500 liter tejet gyűjtenek be, de ennek többszöröse a nagy környék tejtermelése. Most egy újabb melléküzemág létesítésén fáradoznak: a gumijavító üzem beindításán. A környéken egyetlen ilyen üzem működik, s nem tudják kielégíteni az igényeket. Jól jön tehát a környék gazdaságainak is, a ' Petőfi Szakszövetkezetnek is, ez az új vállalkozás. Nem kell tehát félteni ezeket a szorgalmas embereket. egészen jól, és egyre jobban meg fognak élni ezen a sovány homokon, pedig ez sokszor nehezebb, mint a jég hátán. T. M. Csúcsszezon gondokkal NAPKÖZBEN Mit lát a kívülálló, ha ilyenkor — őszi csúcsszezonban — elhalad a Kecskeméti Konzervgyár „nagykapuja” előtt? Teherautó teherautó után. Kint az egyes telep előtti útszakaszon, a bent a hatalmas gyárudvaron, amely ilyenkor úgy „beépül” paradicsommal teli ládák báláival, hogy szinte szűkösnek is látszik. Ezért aztán valóban mesternek kell lennie a térmesternek, hogy az éjjel-nappal majdcsaknem megállás nélkül vonuló, tetejésen megrakott kocsikat úgy irányítsa el odabent, hogy a terhüket leadott járművek ki tudjanak gurulni a telepről. Szemben a gyárral, a betonút túlsó oldalán kialakított platzon katonás glédába sorakoznak fel. Ahonnan újfent rövid, idő alatt „spriccelnek szét” Bácsba éppúgy, mint más megyékbe. így kezdődik a mező- gazdasági nagyüzemekben megtermelt nyersáru ipari pályafutása a gyártelepen, a kapu melletti kis földszintes épületnél, amelynek ajtajára az van kiírva: Szállítási Osztály. A gyár érrendszere Ha pedig Csőszi Sándornál, az osztály vezetőjénél tájékozódunk tovább, egy igen mozgékony gyári szervezet működésébe pillanthatunk be. Csupán néhány vonást ismerjünk meg a szállítási osztály feladatköréből: a felvásárolt nyers áru beszállítása a te- melőüzemekre, vagy telepekre; a félkész áru mozgatása a feldolgozó telepek között; — ezek külső szállítások. A gyárban: az ösz- szes belső anyagmozgatás; a készáru elvitele a raktárhelyre, lerakása, majd elszállításkor fel a gépkocsikra, — exportnál a vagonokra ... Majd a vasúton érkező nyers áru .. .tartályok .. .téli tárolás — * mennyi részmozzanat van e kiragadott szavak mögött is. — Rendtartás az udvaron. Csúcsszezonban napi 740 tonna árut szállítanak mintegy 250-270 főnyi rakodószemélyzet közreműködésével, 16 saját és kerek számban 100 idegen — bérelt — gépkocsi igénybevételével. Mindennap 24 órán át, három műszakban. Ha már kábít a kinti nyüzsgés — a motorok morajának, a kocsik platójának, le-felesapódó oldalának, a ládák csúsztatásának, az áruk szalagra zú- dításának zaja valami egyöntetű dübörgéssé olvad össze, melyet a kiáltóra erősített emberi hang képes áttörni, — egy kis lecsendesítő nyugalmat ad az osztály egyik irodája ... Már ami a hanghatásokat illeti. „Eltűntek...” Forgalom — tudniillik — idebent is van. Ropos Károly, a szállítási osztály vezetőhelyettese nagy árkusok fölé hajolva töpreng. Ceruzája ide-oda cikázik a nevek, járművek lajstromán, másik kezével időnként a hajába simít. — Hogy is osszam, hogy is osszam úgy el az embereket, hogy a műszakok szerint is cserélődjenek, de meg az autókra is úgy ke- kerüljenek? ... legjobb párosításban ... — gondolkodik fennhangon. összevet, kalkulál, ír — gyorsan mindezt, mert... —.. .Még ma el kell készülnie, ha törik, ha szakad, mert már a hét végén tudniok kell az embereknek a beosztásukat a jövő hétre... Az ablak színes függönyén is áttűz a délután eleji nap. A fényt tempós ritmusban váltogatja az árnyék a szobán, aszerint, ahogy kint lassan tovagördülnek a teherautók ... Javaslat - almaügyben esküvője, — én vagyok a násznagy... — szól a mijhkás. — Hát akkor .. .természetesen, mehet... Majd csinálunk valamit... — érti meg a helyzetet Ropos Károly. Néhány miatt... Később ó is, Csőszi Sándor elvtárs is elmondja fizetésnapokon előfordul, hogy öt-hat rakodó is egyszerűen eltűnik a kobsi mellől. A rakodók közt sok az „átmeneti” ember, — ország, sőt világszerte hiány van ilyen munkásokból — s vannak, akik így élnek vissza helyzeti előnyükkel. Zsebükben a boríték, ilyenkor nagyobb az inger is az ivásra, s egyszerűen lelépnek — valamelyik kricsmibe... Az autó meg ott áll rakodó — vagy rakodók nélkül. Holott mindegyiket százfelé várják. S ha csak négy ember „lécei le” kétszázötven közül, máris zavar, fennakadás támad. Kit hívjanak helyettük, egyáltalán elérhető-e valaki odahaza, de akkor is: annak is megvan a maga műszakja ... Alti meg csak úgy odébbáll fizetésnapon, nem egyszer nyakára lép a zsebpénznek, aztán nincs, só- herkodnia kell a másik fizetésig ... Lehet, hogy néha nemcsak a zsebpénz bánja. Pedig jól keresnek, megvan a három és félezer is. Igaz, keményen meg kell dolgozni érte. De éppen azért: nem lehetne önmegtartóztatóbb az a néhány — a két és félszáz közül? Mikor olyan erős, markos, dolgos emberek ... önmaguknak ne tudnának parancsolni?... „Csengődi almatermelők” aláírással SOS jelzésű levél érkezett szerkesztőségünkbe. Írójának kétségbeeséséről árulkodnak a sorok: „Szeretnénk az illetékesek figyelmét felhívni a Csengődön uralkodó tűrhetetlen állapotra, mert már több mint két hete nem vásárolja fel az almát a kiskőrösi értékesítő szövetkezet, sőt még ládákat sem leüld ki a termelőknek ... Jól tudjuk, hogy nagy az almatermés, de valamilyen megoldást csak kellene rá — mármint az elhelyezésére — találni.” Közismert a gond, amely az idén a barack-, a szilvatermés kapcsán is megnyilvánult E két gyümölcsféléből alighanem sok pálinkának való cefre halmozódott fel, tehát ily módon hasznosul, ami nem jutott el a bel- és külhoni fogyasztóhoz friss gyümölcs formájában. Az alma azonban más, télire is elálló gyümölcs. Igen ám, csakhogy közismert a hűtőházak, a tárolási lehetőségek hiánya. Az igazi megoldást — az ideihez hasonló nagy termés esetén — ennek a gondnak a felszámolása jelenti majd. A csengődi levélíró azonban érzi: valamilyen megoldást csak kellene rá találni. Jómagam — miután a „hazai piacon” puhatolóztam — bátran hozzáteszem: lehet is megoldást találni! Csupán egy kis szemfülességen, öntevékenységen múlik. Néhány hűtőházat feltétlenül pótolhatnak a családi éléskamrák. Ahány kecskeméti munkahely — üzemek, vállalatok — dolgozóival csak véleményt cseréltem az alma „túltermé- si válságról”, mindahányan kijelentették: 50-100-150 kilóra (néhányan ennél többre is) feltétlenül „beneveznének”, ha a termelő — tsz, szakszövetkezet — a munkahelyre szállítaná a megrendelt gyümölcsöt» Márpedig egy-egy munkahelyen elég tekintélyes mennyiséget jelentenének a megrendelt 50-100 kilók. S mindkét öntevékeny szervezkedő félnek hasznos lenne az üzlet. A kínálónak még akkor is, ha az almát felvásárlási áron adná, vagy — engedelmet a merészségért — történetesen két részletben tenné lehetővé a vételár törlesztését. A vevőnek pedig? Nos, erről csak annyit, hogy akiiekéi beszélgettem, nem egy munkásédesanya kijelentette: bizony, üdvös lenne az ilyen kedvezményes akció. Mert milyen jó télen egy-egy almát csúsztatni a gyerek táskájába tízórainak. A téli árak mellett pedig erre nem mindig fuiia! Az almaelhelyezést talán elősegítő ■ javaslathoz még csupán annyit: a tsz- ek, illetve szakszövetkezetek területi szövetsége vajon nem tudna például ehhez hasonló módon közreműködni, tagjainak segítségére szegődni a gond felszámolásában, vagy legalábbis enyhítésében? Perny Irén Kártalanítási ílgyüen döntött a Legfelsőbb Bíróság... Kártalanítással kapcsolatos törvényességi óvással foglalkozott a Legfelsőbb Bíróság. Az ügy előzményei szerint a járási tanács végrehajtó bizottságának igazgatási osztálya kisajátította egy 78 négyszögöl területű beépített ingatlant. Tulajdonosának — a telekért, a felépítményekért, a zöldkárért — mintegy 200 ezer forint kártalanítást állapítottak meg. ö keresetében arra hivatkozott, hogy az épületben kisipari műhelyt tartott fenn, a kisajátítás folytán a város egyik részén tudott új lakóházat vásárolni, de vevőkörét elvesztette, s ezért kérte, hogy az ingatlan forgalmi értékét nagyobb összegben állapítsák meg. A járásbíróság további ötezer forint kártalanítást állapított meg, azzal az indoklással hogy műhelyét meg kellett szüntetni, iparát más, a régitől távol eső helyen kénytelen folytatni, illetőleg újból kezdeni, s ez részére súlyos anyagi hátrányt jelent. A járás- bíróság ítélete fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy alapos a törvényességi óvás, amelyet az ítéletnek e része ellen emeltek. A törvényerejű rendelet értelmében ugyanis a kisajátított ingatlanért értékének megfelelő kártalanítás jár, a kisajátított ingatlanért, a növényzetért, az értékveszteségért, az ingatlanra vonatkozó jogok megszüntetéséért és egyes költségekért. E rendelkezésekből következik, hogy a kisajátított ingatlanon, illetve épületben gyakorolt jövedelemszerző tevékenység lehetőségének megszűnése miatt kártalanítás nem jár. A kisajátított ingatlan értékelésénél csak olyan tényezőket lehet figyelembe venni, amelyek az ingatlan értékét objektíve emelik vagy csökkentik. Nem objektív adottsága az ingatlannak — tehát nem is vehető értékemelő tényezőként figyelembe az a körülmény, hogy a felperes az épületben műhelyt tartott fenn. Tévedett a járásbíróság, amikor kártalanítást állapított meg a felperes részére, azért, mert megszűnt a kisipari tevékenység folytatásának lehetőség^ De a sürgős munkát félre kell tenni. Valaki beszól. — Ketten megint eltűntek ... — Tessék, — gesztikulál tanácstalanul az osztályvezetőhelyettes — vajon hányán lesznek még máma? .. És hová? — kérdi a bejelentőtől, de lemondó kézmozdulatán látszik, tudja a választ. — Tudom, hogy hová, csak azt nem sejtem melyikbe ... Nem egy van ... Idegennek — nekem — elég talányos a párbeszéd, de várjuk ki a végét. Táviratot hoznak: a mélykúti Űj Élet Tsz értesíti az üzemet, hogy 4 vagon paradicsom szállításra előkészítve áll. Gyors utánané- zés. — Rendben, a gépkocsik már útban vannak odafelé. 117 mezőgazdasági nagy. üzemmel, túlnyomórészt té- esszel van szerződése a konzervgyárnak. A mélykútiak pontos partnerek. Most egy rakodómunkás jön másodmagával. Kísérője — az osztály egyik dolgozója kérdezi helyette: — Kaphat-e holnapra szabadságot az elvtárs? — mutat rá. — Attól függ, mennyien rúgnak be addigra ... — A testvéremnek lesz „Már van olyan tsz, nem is egy, amelynek hetente végzünk értékkönyvelést. Például a csávolyi Egyesülésnek. Ez a gazdaság, ha azt észleli, mondjuk, hogy a sertések súlygyarapodásában esés mutatkozik, nagyon rövid időn belül tud intézkedni. Meglepetés nem érheti őket.” „A hercegszántói Bácskának az augusztusi zárókimutatás szerint közel kétmillió forint a bruttó jövedelme. Ki van mutatva minden ágazatnál, mi volt az árbevétel és mi a ráfordítás. A brutto jövedelem a kettő különbségéből adódik. Nézzük például a tehenészet eredményét. Itt a költség — év elejétől augusztusig számítva — 347 ezer forint volt, s elértek 353 ezer forintos árbevételt. Ráfizetés nincs tehát, de az összevetés már figyelmezteti a tsz vezetőit: a mérleg könnyen átbillenhet a veszteségbe. Most még megtehetik a szükséges intézkedéseket”. A gazdálkodás „földlökéseiről” mint valami érzékeny szeizmográf ad jelzéseket a Bajai Gégköny- velő Állomás. A Bácskai Tsz-szövetség 39 szövetkezeti gazdasága közül 23-nak végeznek itt rendszeres adatfeldolgozást. Az információ-szMgá’ttttá - egyre módszeresebb tavai-. óta már grz.'v.'... • ás mításokat is végeznek, sőt — a gazdaságok felkérésére — számvitel-ellenőrzést is folytatnak. Az eredményesség ágazatonkénti számítását havonta végzik el. Ezen kívül szeptember végén is készítenek mérleg- beszámolót, amely hű képet nyújt az éves gazdálkodás addigi menetéről. Ilyenformán, ahol „szorít a cipő”, mód van a beavatkozásra. Egy-egy gazdaság havi adathalmaza 6—8 ezer, sőt olykor mintegy 10 ezer adatból épül fel. Ez azt jelenti, hogy évente nagyjából egymillió adat fut át a gépeken. Hihetetlenül nagy munka lenne mindezt a hagyományos módon, kézi számításokkal rögzíteni. A számítások szerint a tsz-ek könyvelő apparátusának mintegy a kétharmadát szabadítja fel a gépi adatfeldolgozás. S ezzel szemben a gépkönyvelés milyen térítést ró a gazdaságokra? Semmi többet, mint az önköltséget. A legnagyobb összeget térítő gazdaság tavaly a dávodi Rákóczi Tsz volt, 18 ezer forintjába került az adatszolgáltatás: munkabér- és részesedés- elszámolás, anyagkönyvelés, teljes értékkönyvelés. Ennek elvégzése minimálisan a»: személy munkáját ígérte volna a tsz-ben. í.lh.üézcket nem ínagosztalásképpen soroljuk fel, s főképpen nem azért, hogy „reklámot csináljunk” a gépkönyvelő állomásnak. Annál is inkább, mert az utóbbi képtelen feladat volna: a jelenlegi gépek elavultak, s teljesítőképességük maximumát adják. Igaz, egy műszakban. Ám a kétműszakos munkára egyszerűen nem alkalmasak, a túlterhelésből adódó géphibák miatt. Egyre jobban sürget a felújítás, az új gépek vásárlása. Erre azonban a mostani pénzügyi lehetőségek nem nyújtanak módot; az állomás, amely érzékenyen ügyel a gazdálkodás jövedelmezőségére, őmaga nem produkál nyereséget. Egy új, a mostaniaknál korszerűbb könyvelőgép viszont négy traktor árának megfelelő ösz- szegbe kerül. Megoldást persze lehet és kell is találni. Ennek sikere mindössze azon múlik, hogy a tsz-szövetség- hez tartozó gazdaságok mennyire ismerik fel: rendszeres közgazdasági információk nélkül a gazdálkodás ma már egyre inkább a vakrepüléshez hasonlít. Ennek felismerése után már igazán terméketlen az arról folyó vita, hogy ez esetben vajon a könyvelőgép-e a fontosabb, vagy a traktor. H. D.
