Petőfi Népe, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-05 / 231. szám
szépirodalom nem lenne szép és biztató. De ennyivel ne akarjuk beérni. A pártemberek, gazdasági vezetők, a mindennapok praktikus és nélkülözhetetlen tennivalóival birkózó emberek közül sokakat nem érintett még meg a szépirodalom varázsa. Nem sokszor volt még részük abban az élményben, hogy egy kitűnő novella, kristályfényű költemény, a gondolat szenvedélyes izzásával ható és a megfogalmazás szépségével is kitűnő szociográfiai tanulmány olvastán igazabb, mélyebb, szebb, gazdagabb lesz minden, amit eddig megismertünk az emberről; tetteiről, érzéseiről, kutató szelleméről. Nem célja e cikknek a Forrás — megyei folyóiratunk — eddigi számainak méltatása. Megfelelő időben és terjedelemben egyébként is megtettük ezt lapunkban; azonkívül a Forrásban közölt próza, vers, művészi kép .,helyett” nem beszélhetünk, amit akartak, a maguk nyelvén mondták el legjobban. De aki csak a Petőfi Népébe írt értékeléseket, ismertetéseket is olvasta csupán — képet alkothatott a műfajok, témák színes skálájáról, amely a megye magasabb kívánalmakat kielégítő kulturális életének folyóiratnyi sűrítményét — esszenciáját is ugyanakkor — adja. S mennyivel több irányba nyílna út a mívesen kifejezett érzések, gondolatok, töprengések továbbterjedéséhez, hatósugaruk növekedéséhez ha a községi pártszervezetek, tanácsok .,előszobáiban” is lenne egy-egy Forrás — de más országos szépirodalmi művelődésügyi folyóirat is. Csak a vendégváró asztalkán, s csak mint olvasnivaló — legalább. De ez minimális igény, amiért nem kellene ennyi szót vesztegetni. A kor követelményeinek megfelelő kívánalom viszont az, hogy ilyen folyóiratok tanulmányai — de szépprózái, s költeményei is — kapjanak létjogosultságot kultúrpolitikai kérdésekről szóló vitákban való szereplésre. Arra, hogy a megragadó vers, a jól hegyezett novella tömör, szép gondolata úgy tegye árnya- latosabbá az ideológiai vitát, hogy hivatkoznak rá, idézik. Ügy, hogy ha az Állóvíz-vitával kapcsolatos tanulmányt. vagy az oktatási rendszerünkkel foglalkozó vita. írást — hasonló tárgykörű felmérés során — akár segítségként, akár új megközelítések inspirálójaként a községi pártvezetőség is felhasználja. Ügy, mint amely a megye kultúrpolitikai életéből fakadt összegezés, vagy részkutatás eredménye. Ügy. mint amely közös munkásságunk, törekvéseink során — hozzáértő által kiszűrt, általánosításra figyelembe vehető konklúzió. Amely — természetesen — nem tekinthető befejezettnek, véglegesnek; így kiegészíthető, más irányokból is mérlegre tehető, vitatható — de mindenképpen továbblépésre indító. Gondoljunk csak egy rendkívül fontos, mai életünk szinte legaktuálisabb kérdéskomplexumára, a szocialista demokrácia problematikájára. Mennyi új forrás, menynyivel mélyebb rétegek feltárásához mutathat utat például egy tsz pártalapszervezet vezetőségének, amikor a saját területén gyűjtve, vizsgálva, elemezve a tényeket — a Valóság, Kortárs, vagy a Forrás megrázóan igaz, szép elbeszélése, gyökerekig hatoló őszinte tanulmánya is hozzájárul a helyi tapasztalatok bátrabb hitelesebb, sokrétűbb vegyelemzéséhez. Mikor — bocsánat a fogalmazásért — „megszokva” a szépirodalom ilyen funkcióit, megértik hogy a demokratizmus érvényesítéséhez az emberek, vezetettek érzelmi életének messze mélyen. szántóbb megismerésére van szükség, mint amit jegyző- könyvi szűkszavúsággal és szürkeséggel összeállított jelentések nyújthatnak. A megyei pártbizottság jelentése komoly súllyal hívja fel a figyelmet a szépirodalom fontosságára — a pártszervezetek kultúrpolitikai irányító munkájában. Tóth István Beszélgetés Bosnyák István jugoszláviai magyar íróval Pártmunka és Magyar művészet, 1896—1945 Kiállítás az Ernst Múzeumban A nemzetközi művészettörténész kongresszus félezer vendége három tárlaton tekinthette át Budapesten a magyar művészet válogatott műveit: a budai Várban láthatták a régi magyar művészet remekeit, a Műcsarnokban válogatóst a felszabadulás óta eltelt időszak alkotásaiból, az Ernst Múzeum pedig az 1896 és 1945 közötti félévszázad terméséből nyűit élvezetes ízelítőt. 1896 — a millennium éve. Kevesen tudnak arról, hogy ekkor alakult meg a nagybányai művésztelep. Vezető mestere a müncheni akadémiáról, a hivatalos, száraz akadémizmus légköréből indult Hollósy Simon. Tornyai János: Gémeskút. A barátok és tanítványok — Ferenczy Károly, Réti István. Thorma János. Csók István és Iványi Grün- wald Béla később túlléptek Hollósy tanításain. Nem volt Nagybányához hasonlóan szervezett tömörülés az alföldinek nevezett festők csoportja. Ide sorolják Medgyánszkyt, Fényes Adolfot, Rudnay Gyulát, Koszta Józsefet. Tornyai Jánost. Három önálló, nagy Kultúrpolitikai célkitűzéseink realizálásában döntő szerepe van a községeknek, s hogy ez a munka milyen sikeres, sokban függ a pártirányítás színvonalától. Ennek viszont előfeltétele a párttagság és a vezetőségek kultúrpolitikai tájékozottsága. Ennek nélkülözhetetlen eszközei a pártfolyóiratok és más dokumentumok — párthatározatok, politikai akadémiai előadások stb. — Nagyon fontos tehát, hogy ezeket megfelelő számban szerezzék be a pártszervek és felhasználásukat következetesen ellenőrizzék. Az eddigi tapasztalat szerint — mint azt a közelmúltban a megyei párt-vb is megállapította: „Nagyobb céltudatossággal kell felfigyelnünk a pártfolyóiratok közül különösen a Társadalmi Szemle és a Pártélet terjesztésére.” A tapasztalatok szerint a bajai, kiskunhalasi, kiskunfélegyházi és kiskőrösi járási pártbizottságok gondoskodnak a községi pártszervek megfelelő ellátásáról, de néhol elhanyagolják ezt a feladatot. Hasonló a helyzet a különböző kulturális és irodalmi folyóiratokkal is — mint pl. a Népművelés. Kortárs, Űj Írás, Élet és Irodalom, (Kiskunság) Forrás — amelyek közül a tárgyalt időszakban egy sem volt található a községi pártszerveknél, de — s ez nem kevésbé meghökkentő — legtöbbször a népművelési intézményeknél lem. I Ez alkalommal az utóbbiakról legyen szó. Talán azért 1 is, mert a pártfolyóiratok beszerzésére, olvasására való i ösztökélés eléggé kézenfekvő és napirenden tartott feladat volt eddig is, ha a pártszervezetek kulturális irányító munkájáról beszéltünk. A megyei pártbizottság az irodalmi folyóiratok, művelődésügyi kiadványok olvasására, tanulmányozására szintén felhívjuk a párttagság, a vezetőségek figyelmét. így kapott kellő hangsúlyt, hogy a pártvezetők, kommunisták kultúrpolitikai tájékozottságának ma már elmaradhatatlan előfeltétele az Irodalmi érdeklődés. Mert ha őszinték vagyunk önmagunkkal szemben, eleddig ez jobbára csak helyeselt elv volt, amit sokszor és nem egyszer tetszetősen megfogalmaztunk — csak a gyakorlat maradt mindig az elvek , (mögött. ' Eszünkbe jut Veres Péter levelének néhány sora (a I Forrás szerkesztőjének írta):. „Nagy gond ez, nagyon nagy, már én is többször írtam róla: sok-sok értelmisé- i gi ember — köztük alkotó értelemben is tehetséges — van a városokban, de mindmáig nem sikerült folyamatos szellemi életet létrehozni, jóformán sehol sem.” — Nem sikerült elérni, folytatja a gondolatot Veres Péter, hogy az emberek odafigyeljenek a helyi szellemi életre, értékeljék, legyenek büszkék rá. Azért említjük megyei folyóiratunkat, a Forrást, mert — egyrészt — ennek sorsa közvetlenül érint és izgat bennünket — másrészt — éppen mert helyi kultúrpolitikánk jelentős vívmányát látjuk benne. Fórumot, amelyben — amellett, hogy ablakot tárunk az országos művelődés életére — elsősorban a bennünket körülvevő, a mi közvetlen közreműködésünkéi formált élet kulturális. tudományos, gazdaság- és társadalompolitikai eredményeiről, törekvéseiről adunk számot. De vajon tud-e tartalmi súlyával arányos ható- \ tényezője lenni a helyi kultúrpolitikai munkának me- gyei folyóiratunk is, míg — más irodalmi, kulturális fo- | lyóiratokkal együtt — hiányzik pártszervezeteink könyvespolcairól, társalgó asztalairól. Nem arra kényszerül-e a Forrás, hogy jobbára csupán a „beavatottak”, azaz az irodalommal „hivatalból” is foglalkozók és azok kezén forogjon, akik színvonalas iskolai irodalomtanításból kaptak már indítékot széppróza, vers szenvedélyes „fogyasztására”? Nem azért, mintha ez önmagában is /VT Ebben a forradalmár Sinkót próbálom megrajzolni. •— Sinkó Ervinnek, mint a Tanácsköztársaság itteni városparancsnokának nagy szerepe volt Kecskeméten. Feldolgoztad már életének ezt a szakaszát? — Most éppen ezen dolgozom. Ezért is jöttem. Sinkó Ervin nyomait kutatom és enyhe meghatódottsággal rovom annak a városnak az utcáit, ahol ő élt.., [int kritikus, irodalomszervező és mint az Üj Symphosion első szerkesztője mit javasolsz olvasóinknak: kik azok a jugoszláviai magyar írók, akikre igazán érdemes odafigyelni? — Örömmel megnevezek néhányat, bár mindenkit nem sorolhatok fel, ez, ugye természetes? Herceg János, Fehér Ferenc, Gál László nevét említeném, meg Ács Károlyét, Papp Józsefét, Majtényi Mihályit és Szirmai Károlyit, aki most kapta meg a Hid-díjat. A fiatalok közül Tolnai Ottó, Domonkos István, Fehér Kálmán nevére hívnám fel a figyelmet... Csak a szépírókat említettem ... — Találtál sok Sinkó-dokumentumot? — Igen. Sokat és értékeseket. Itt köszönöm meg a levéltárosoknak, hogy segítségemre voltak. És külön köszönöm Heltai Nándor népművelési felügyelőnek a sokoldalú és értékes támogatást. — Végül megengedsz egy látszólag nem ide illő kérdést? Írásaidat olvasva szembeötlő a kemény logika és a még keményebb bíráló él. És még valami: az egyáltalán nem leplezett erőteljes indulat. Mit mondanál erről? — Azt, hogy enélkül az indulat nélkül valamiképpen unalmassá válna az írás. Legalábbis szürkébb lenne, és kevésbé meggyőző. őst már igazán legvégül: Mit kívánsz a kecskemétieknek? — Hogy erősítsék a folyóiratukat. * v « w v ✓ v v 'v Xarga Mihály Fadrusz János; A farkasokkal viaskodó Toldi. művész nevét említhetjük egymás mellett, anélkül, hogy rokonságot keresnénk közöttük; az erdélyi hegyek embereit, életük nehéz és mégis sok boldogságot adó pillanatait megőrző Nagy Istvánt; Csontvárit és a magyar festészet Krúdyját az álomalakoknak testet adó Gulácsyt. Nyugat-Európa haladó művészetéhez Rippl-Rónai József csatlakozott, aki részt vett egy modern francia festőcsoport működésében. A. magyar festészet három legnagyobb mestere a háború előtti időszakban Derkovits Gyula, Egry József és Vajda János. Melléjük sorakoznak fel Dési Huber István, a lírai Szőnyi és Bernáth Aurél, Vajda mellé pedig Ámos Imre. Az izmusok hatásaira érzékenyen figyel Martyn Ferenc. Bortnyüc Sándor és a konstruktivizmus nagy magyar képviselője, Barcsay Jenő. Az Ernst Múzeum kiállításán,' nemcsak képek, hanem grafikák, érmek, szobrok is láthatók. A sok jó és színvonalas szobor között csak két olyan található, amelv igazén egyéni alkotás. Az egyik Fadrusz János Toldijának lendületes, mozgalmas kompozíciója, a másik a Turáni lovas. Medgyessy műve.. Az utóbbi években mind gyakrabban keresik fel “ Kecskemétet és megyénket a környező országok magyar írói, művészei. A kapcsolat további elmélyítését \ tűzte ki célul a Forrás is már a megindulása pillanatában. A Szlovákiában élő Fábry Zoltán, a romániai Szemlér Ferenc, a kárpátaljai Kovács Vilmos és a vajdasági Herceg János, Fehér Ferenc után (hogy csak néhányat említsünk) így lettek barátaink a mostanában egyre gyakrabban emlegetett Növi Sad-i Üj Symphosion című folyóirat szerkesztői és munkatársai. Amikor a Forrás képviseletében a közelmúltban a Vajdaságban jártunk, alkalmunk volt közeli kapcsolatba kerülni Végei Lászlóval, Vtasi Csabával, Maurits Ferenccel, Brasnyó Istvánnal és Gerold Lászlóval. (Ö írt imponáló terjelede- lemben látogatásunkról a Magyar Szó című napilapban.) Ennek a látogatásnak a viszonzásaképpen érkezett hozzánk a napokban Bosnyák István esszéíró és kritikus, az újvidéki egyetem bölcsészkarának tanársegéde, aki legutóbb a Laskói esték című könyvével vonta magára a figyelmet. Beszélgetésünk idején már több napos kecskeméti tartózkodás van mögötte, indokolt hát a kérdés: — Hogy érzed magad nálunk? Mosolyog: — Mint otthon. Jól. Érdekes város, kedves város Kecskemét. És szép is. Lekötelező az a kedvesség, ahogyan az itteni irodalmárok fogadnak. Mindjárt megragadom az alkalmat, hogy gratuláljak a Forráshoz. Mi, jugoszláviai magyar írók már az első szám megjelenésekor felfigyeltünk rá. Külön örcm volt látni, hogy Sinkó Ervinnel is foglalkozott a folyóirat * Ugy tudjuk, könyvet írsz Sinkó Ervinről. — Igen. Egy nagyobbszabású Sinkó-monográfián dolgozom. Egy része külön kötetben hamarosan megjelenik. „Sinkó Ervin nyomait kutatom“
