Petőfi Népe, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-26 / 249. szám

I oldal »69. október 26. vasárnap Libanon kész tárgyalni (Folytatás az 1. oldalról.) szágok. köztük elsősorban Egyiptom. Szíria. Irak, Ku­wait, Líbia és Szudán ré­széről — annak érdekében, hogy a libanoni hadsereg mielőbb szüntesse be a pa- lesztinaiak ellen indított tesvérháborút. Szíria felől egyébként az éjszakai órákban fegyveres alakulatok — feltehetően palesztinad gerillák, újabb támadást intéztek aknave­tők. bevetésével libanoni ha. tárvédelmi létesítmények ellen. A libanoni határőrség felvette velük a harcot. Szíria cáfolja, hogy köze lenne a sorozatos támadá­sokhoz, amelyek végrehaj­tói korábban 24 libanoni határőrt raboltak el és tar­tanak még mindig fogság­ban. (Reuter. AFP) ződjön meg a neki adott inforrpációk helyességéről, rámutatva arra, hogy egyes libanoni köröknek érdekük a szíriai—libanoni viszony megrontása és ezért provo. kációktól sem riadnak visz- sza. Az eset kapcsán egy szíriai szóvivő kijelentette: a szíriai kormány nem en­gedi meg, hogy az arab fegyvereket arabok ellen fordítsák. Az USA gyanús aktivitása RÖMA Az Unitá pénteki száma arról a lehetőségről ír, hogy az amerikai fegyveres erők a milánói repülőteret ve­szik igénybe egy esetleges libanoni beavatkozás meg­szervezésére. Az Olasz Kommunista Párt lapja sze­rint a repülőtér egyik szár­nyát lezárták, és a nyilvá­nosság teljes kizárásával titokzatos szállítógépek jönnek-mennek. Nincs ki­zárva — írja a lap —, hogy e gépek végső úticélja Li­banon. Az Unitá emlékeztet arra, hogy 1958-ban az amerikaiak libanoni be­avatkozása idején a római és nápolyi repülőtereket vették igénybe az ameri­kai hadsereg hadtápszol- gálatának biztosítására^ MOSZKVA Jevgenyij Primakov, a Pravda bejrúti tudósítója helyszíni tudósításában megállapítja, hogy a libano­ni fővárosban aggodalmat okoz az Egyesült Államok gyanús aktivitása. Nixon elnök kijelentette, hogy „aggódik a libanoni hely­zet miatt”. Az amerikai külügyminisztérium képvú selője szerint az Egyesült Államok kész „támogatni Libanont”. Igaz, hogy csü­Helou és Atasszi elnök drámai telefon­beszélgetése A lapok újabb részlelte­ket közölnek Helou libano­ni és Atasszi szíriai elnök drámai telefonbeszélgetésé­ről. Eszerint Helou csütör­tökön hajnali 4-kor feléb­resztette Atasszit és azt állította hogy szíriai csa­patok támadást intéztek a libanoni határőrség ellen. Atasszi azt válaszolta, hogy a szíriai erők nem hajta­nak végre támadást a fő­parancsnokság parancsa nélkül és, hogy ilyen pa­rancsot nem adtak ki. Azt tanácsolta a libanoni el­nöknek, hogy előbb győ­0 A kairói lapok vezércik­kei a libanoni események­kel foglalkoznak. Az A1 Gumhurija szerint, akik azt képzelik, hogy az ameri­kaiak védnöksége nyugal­mat és jólétet biztosíthat számukra, keserűen csa­lódnak majd. Az A1 Akhbar szerint egy libanoni népi forradalom ürügyet szol­gáltatna az amerikai had­seregnek, hogy elfoglalja az országát, ezért mindent meg kell tenni a válság gyors rendezésére. A térkép Arida és Boqaia libanoni határvárosokat áb­rázolja, amely most a libanoni kormánycsapatok és az El Fatah gerillaszervezet harcosai közötti összecsapások tűzfészke. Gyümölcsöző vita a szakszervezeti világkongresszuson Ünnepélyes aktussal kez­dődött szombaton a VII. szakszervezeti világkong­resszus programja: a ta­nácskozás megkezdése előtt a küldöttek a Hősök terére vonultak, s a delegációk vezetői koszorút helyeztek el a Magyar Hősök Emlék­művén. Az ülést — az Építők Székházában — Karel Po- lacek, a Csehszlovák For­radalmi Szakszervezeti Moz­galom Központi Tanácsá­nak elnöke, az SZVSZ al- elnöke nyitotta meg. Az első hozzászóló —Ra­mon Freire Pizzano, az Uruguayi Dolgozók Nemze­ti Szövetségének titkára — rámutatott: az uruguay-i nép és a munkásosztály szembefordult országának a nemzetközi valutaalaphoz y itlakozott kormányával. Roger Pascré, a vegyipa­ri szakszervezetek nemzet­közi szövetségének elnöke a többi között beszámolt arról, hogy a monopóliu­mok elleni harc érdekében létrehozták a földközi-ten­geri, az észak-afrikai és a közép-keleti országok mo­nopólium- és kar teliellenes bizottságát. Abdul Kader Awafo ma­rokkói küldött véleménye szerint a VII. szakszerve­zeti világkongresszus újabb jelentős lépés lesz a nem­zetközi munkásosztály ösz- szefogásának, egységének megteremtése útján. Á márka felértékelése és várható következményei A nyugatnémet Brandt- kormány első nagyszabású politikai és gazdasági lé­pése az volt. hogy 8,5 szá­zalékkal felértékelték a nyugatnémet márkát. A legfontosabb ok, amely a nyugatnémet gazdaság vezetőit a felértékelés felé sodorta: a márka már hosz- szú évek óta „túlságosan erősnek’’ mutatkozott. A modernül felszerelt és jól szervezett nyugatnémet ipar rendkívül versenyké­pes volt a világpiacon, az inflációs folyamat kisebb mértékű volt, mint a többi vezető tőkés országban. A nyugatnémet márka viszonylagos erőssége azt jelentette, hogy Angliából, Franciaországból, sőt az Egyesült Államokból is spekulációs tőke áramlott Nyugat-Németországba. Ez jelentős zavarokat okozott ezeknek az országoknak pénzügyi helyzetében. Ezért az említett országok már régóta követelték a márka felértékelését. A felértéke­lés legfontosabb következ­ménye ugyanis az. hogy a nyugatnémet kivitel 8,5 százalékkal drágább lesz, a Nyugat-Németországba behozott áruk árszintje pe­dig ugyanennyivel csökken. A nagy kérdés most az: elegendő lesz-e a 8,5 szá­zalékos felértékelés az inf­lációs irányzatok megféke­zéséhez és az árak szilárd­ságának biztosításához. Nemzetközileg pedig ele­gendő lesz-e ahhoz, hogy valóban javítson a francia, az angol és részben az amerikai export verseny- képességén. Jelenleg csak a felértékelés legközvetlenebb következményeit lehet fel­sorolni, ezek pedig a kö­vetkezők; | I |A nyugatnémet ex- I Inortcikkev ára nő, a a Nyugat-Németországba szállított árucikkek ára esik. j o IÁ konjunktúra kissé L__!lehűl és lehetőség nyílik az infláció megfé­kezésére. I a |A nyugatnémet me­!___!zőgazdasági termelő­ket körülbelül egymilliárd márka értékű veszteség éri a mezőgazdasági import ol­csóbbodása miatt. Indira Gandhi fogadta a magyar tájékoztatási küldöttséget DELHI (MTI) Indira Gandhi, az Indiai Köztársaság miniszterelnö­ke hivatalában fogadta az indiai körúton tartózkodó magyar tájékoztatási kül­döttséget és válaszolt az MTI, a Népszabadság, a Magyar Rádió és Televízió munkatársainak kérdéseire. Szovjet—amerikai tárgyalások A Szovjetunió és az Egye­sült Államok kormánya — megerősítve korábban lét­rejött megállapodását amelynek értelmében tár­gyalásokat kezdenek a stra­tégiai fegyverkezési hajsza megállítása céljából, — megegyezett, hogy az ezzel kapcsolatos kérdések elő­zetes megvitatása céljából a Szovjetunió és az Egye­sült Államok külön kine­vezett képviselői 1969. no­vember 17-én összeülnek Helsinkiben. Nem a történelem fordulópontja Sartre véleménye a Hold meghódításáról Jean-Paul Sarte nemrég Olaszországban járva az alábbi interjúkat adta a Paese Sera című olasz na­pilapnak. Az amerikaiak leszáll­tak a Holdra. Mi a vé­leménye erről? — Felháborít, hogy örö­kösen azt írják: a holdra- szállás a történelem legje­lentősebb momentuma. Ez képtelenség. Csupán nagy műszaki vívmányról van szó, amelyet majd újabbak követnek, de nem látok benne nagyon különöset. A magam részéről nem elle­neztem magát a vállalko­zást, csupán a tömegközlé- sd eszközök által folytatott reklámot, amelyben szün­telenül ilyen frázisokat használnak: új történelmi korszak, a történelem for­dulópontja, az emberiség forradalma. Mindez hazug­ság. Szép vállalkozásról van szó, nagyon hasonlít Lind­bergh repüléséhez, mely hozzájárult a repülőipar fejlődéséhez. Csak később fogjuk majd meglátni, mi­re is szolgál a Hold meg­hódítása. Természetesein na­gyon fontos eredmény és remélem, hogy nemcsak technikai és katonai célok­ra fogják kihasználni; va­lószínű ugyanis, hogy a holdkutatás és az űrkuta­tás a háborút is szolgál­hatja. — Fennáll a veszély, hogy a technika a tudomány fö­lé kerekedik. Éppen ez volt az oka, hogy néhány tudóst elbocsátottak a NASA-tól. Vámunk kell tehát, hogy megtudjuk: hogyan fogják tulajdonképpen felhasznál­ni a Holdat. — Milyen befolyást gyakorol a Hold meg­hódítása az emberre, az emberi értékekre? — Akik a Holdra repül­nek, emberek — ez min­den. Véleményem szerint ettől még hosszú ideig nem leszünk sem jobbak, sem rosszabbak. Gazdaságilag az egész ügyben nem vagyunk érdekeltek. Egyelőre csak katonai érdekekről és presztízsszempontokról van szó. Ugyan milyen befol lyást gyakorolhatna ez az esemény bármiféle mai tör­ténelmi eseményre? — Hozzájárulhat-e a Hold meghódítása az ember felszabadulásá­hoz? — Minden korszak ho­zott valami újat. A XVI. században új földrészeket fedeztek fel, aztán új gé­peket építettek. Manapsag életünk nagy részét gépko­csiban töltjük, a repülőgé­pek átrepülnek az óceáno­kon. Most pedig meghódí­tottuk a Holdat. — Elsősorban azt szeret­ném leszögezni, hogy csak akkor lehetünk büszkék a Hold meghódítására, ha ugyanakkor hajlandók va­gyunk szégyenkezni a kö­rülöttünk elkövetett min­den bűntettért. Vietnamban é* másutt. Mindez széttép. hetetlen egész. Könnyű azt mondani — amit sajnos, megteszünk —, hogy „az ember nagyszerű, mert el­jutott a Holdra”, s közben nem azonosítani magunkat azzal az emberrel, aki Vi­etnamot pusztítja. — Miért sikerült az embernek eljutni a Holdra, miközben nem sikerült véget vetni a háborúnak? — Azért, mert a Hold tu­dományos és műszaki prob­léma. A leszálláshoz olyan műszaki és tudományos bá­zis kellett, hogy millimé­terre és másodpercre ki­számíthassák a holdkomp pályáját. — Nem hiszek abban, hogy az emberek közötti viszonyokat — te­hát e viszonyok gyakorla­tát — a tudomány szabá­lyozhatná. Jó példa erre az osztályharc kérdése. Az osztályharcnak nem lehet a technika segítségével véget vetni. Gondolkodjunk el az amerikaiak ügyéről Viet­namban. Világos, hogy ha úgy döntenének, hogy ki­vonulnak Vietnamból, könnyen megoldhatnák azt a technikai problémát, amit a csapatok szállítása je­lent, és közben nem lenne semmi zűrzavar, mivel az amerikaiak remek szerve­zők. Csakhogy ehhez előbb el kell határozni, hogy ki­vonulnak Vietnamból, ez pedig már nem technikai probléma. — Nem gondolja, hogy a Hold meghódítása után az amerikaiak felsőbbrendűségi komp­lexusa megnöveked­het? — A francia rádióból és televízióból megtudtam, hogy az amerikaiak csak addig érdeklődtek a hold­utazás iránt, amíg az em­berek a Hold talajára lép­tek. Később nagymérték­ben csökkent az érdeklő­dés, bár a legnehezebb momentum éppen a Hold­ról való elindulás, az anya­űrhajóval való összekap­csolás és a Földre való visszatérés volt. Mindez már sokkal kevésbé érde­kelte az embereket. Az el­sők akartak lenni és kész. — Lényegében csak az a fontos nekik, hogy az ame­rikai életfelfogást ráeről­tessék a világ többi részé­re. így volt ez a holduta­zás előtt és így van most is. — Úgy vélem, hogy ez a tényező tényleges befolyást gyakorol az amerikaiak lelkivilágára. Magatartásu­kat az határozza meg, hogy rá akarják erőltetni a vi­lágra az amerikai ural­mat, biztosítani akarják az amerikai érdekeket. Csak ez számít igazán. Ebből a szempontból a holdraszál- lás növelheti gőgjüket és agresszivitásukat, de az alapvető dolog az marad, hogy az amerikaiak meg akarják szilárdítani az em­beriség 7 százalékának uralmát a többi 93 száza­lék felett. Azt hiszem, ép­pen ez az arány áll fenn. Ezen alapszik egyébként az egész probléma. A hold­utazás tehát ösztönző ha­tású, de a harc nélküle is tovább folyna. — Eszerint a Hold meghódítása semmire sem jó az emberiség­nek, csak a technikai fejlődést szolgálja? — A Hold csak epizód abban a folyamatban, amelynek során' az ember függővé válik a techniká­tól. Megvan azonban a le­hetőség, hogy harcba száll­junk ez ellen. Nem a tech­nika globális elvetése a fel­adat, hanem olyan meg­oldás keresése, hogy a technika szolgálja az em­bert és ne az ember a technikát. — Hiba lenne azonban azt gondolni, hogy ezért a helyzetért a technika fe­lelős. — Ha sikerül felépíteni az új társadalmat, amely­nek célja nem a profit lesz, tehát a szocialista tár­sadalmat, akkor a technika megváltoztatja jellegét, mi­vel csak az embert kell szolgálnia.

Next

/
Thumbnails
Contents