Petőfi Népe, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-25 / 248. szám

/ i Újdonságok gyerekeknek Az újdonság varázsa a gyermekdivatot is uralja. Dési Györgyi divatterve­zőtől érdeklődtünk milyen újdonságokat terveztek a gyermekeknek. — A mai gyermek öltöz­tetésének elsődleges célja a praktikusság és a célszerű­ség. Egyszerűségre és jó íz­lésre törekszünk. A kicsik ízlésének, esztétikai érzé­kének a fejlesztése a csi­nos és egyszerű, könnyen viselhető ruhákba rejlik. — Milyen anyagokat használtak a gyermekru­hák tervezéséhez? — Puha kockás szöve­teket, orkán anyagokat, amelyeket bélelni kell, sportos dolgokhoz az úgy­nevezett pille anyagot (pl. anorákokhoz). Divat a mű­szőrme és a műbőr. Ter­mészetesen sok a kötött, horgolt anyag, pulóver, szoknya, sál és azonos anyagú sapka. — Milyen a divatirány­zat a gyermekeknél? — Fiúknál az úgyneve­zett hosszú, bermuda nadrág. A zakók általában hosszabbak az eddiginél. A kislányok ingruhaszerű ru­háit öv díszíti. Sok az ej­tett derékvonal is, gyako­riak a színes fűzések. A kötényruha minden korú gyermeknél elsődleges di­vat marad, hiszen ez a legpraktikusabb viselet. Terveztünk azonban a szá­mukra romantikus stílusú fodros gloknisan szabott és trap onalú ruhákat is. — A 2—4 éves kisgye­rekek őszi-téli toalettje bői, trapézvonalú ruhákból szövet szoknyából, nad- és ugyanilyen formájú ka­rágból, egyenes ingruhá- bátból áll. A nadrágok szá. kapöikölt Halászok, vadászok, pász­toremberek kitűnően értenek ételeik elkészítéséhez, de nem szívesen árulják el szakács­tudományuk titkát. Erről sze­mélyes tapasztalatom Is van. Néhány éve kóborlá­saim közben éppen akkor érkeztem a halászkunyhó­hoz, amikor az öreg ha­lász leemelte a szolgafá­ról az ínycsiklandó illatokat árasztó bográcsot. Az ebéd­meghívást szabadkozás nél­kül elfogadtam, és nem is bántam meg. De ebéd közben hiába tudakoltam a receptet, az öreg úgy tett, mintha nem hallotta volna. Végül elunta a kérdezősködésemet: bizal­masan a fülemhez hajolt és megsúgta, hogy ,,egy kis pi- paszutykot bele, uram az ad­ja neki az ízét, zamatját”. Senkinek se ajánlom azon­ban, hogy pipaszutyokkal ízesítse a halászlét. Ellen­ben a kunszentmiklósi ju­hász birkapörköltjének re­ceptjét érdemes kipróbálni. A juhász is szabódott előbb, de a magnetofonon forgott a tekercs, neki meg az orra alatt volt a mikrofon: valla­nia kellet. Eszerint pörköltnek legjobb a sziken nőtt hároméves bir­ka húsa, (persze a kétéves, vagy az ötéves se rossz). A hústól a faggyút el kell távo­lítani, mert ha a faggyú raj­ta marad, megkocsonyáso­dik a pörkölt. A bográcsot, vagy a kondért — mert iga­zi pörköltet nem lehet lábas­ban főzni — jól ki kell ken­ni disznószírral. Azután kö­vetkezik a pácolás. Ennek is módszere van. Előbb egy réteg húst kell a bográcsba rakni. Erre vágunk egy réteg „hajmát”, megszórjuk sóval, paprikával,, borssal, közbe egy-egy cséresznyepaprikát is tegyünk, mert a pörkölt Izét ez adja meg és „néhány szem köménymag sem hiány­zik belőle, ha beletesz! az ember.” Ismét egy réteg hús. majd a hagyma és a fűsze­rek, még meg nem telik a bogrács vagy a kondér. Vizet csak nagyon keveset kell alá- tölteni; huszonöt kiló húshoz A rajzon térdig érő, rovidnadrágos sportoltony, tűzésdí­szítéssel 4—6 éves fiúk részére. Színben harmonizáló magasnyakű pulóver és térdzokni egészíti ki. Piros ttikörposztóból készített trapézszoknyájú lányka­kosztüm. Fehér szőrmedíszítéssel, aranygombokkal és lánccsukással. Hozzá azonos szőrmesapka. ra a felnőttek divatjával azonosan lefelé bővül. — A hagyományos kék és rózsaszín már a múlté. Ma a harsányabb, vidá­mabb színek uralkodnak. A piros, sárga, pepita, zöld. fehér. Az egyszínű ruhá­kon gyakoriak a másféle csíkozású kézelők, gallé­rok. — A cipők? — Általában olyanok, amelyek fogják a bokát, ami a kisgyermekeknél el­sőrendű fontosságú dolog — fejezte be kérdéseinkre adott válaszát a divatter­vezőnő. akitől elkértük két általa tervezett modell raj­zát is. G. J. mindössze 3 decit. És ar­ra kell végtelenül vigyáz­ni, hogy csendes tűzön főj- jön a pörkölt. Fővés közben kavarni nem szabad, csak mozgatni a bográcsot kariká­ra. A pörköltet, amint meg­főtt, azonnal enni kell, mert ha várunk vele „mögválto- zik”! A leve megsűrősödik, lehúzódik a bogrács fenekére, és akkor már semmit se le­het vele csinálni, — vége a pörköltünknek. Ennyi a recept, s hozzá egy tanács: ha birkapörköltre hívnak bennünket, kérdezzük meg, hogy hány órára men­jünk. Véletlenül se késsünk el! Zá-bor HÉTFŐ: Zöldbableves, pap­rikás krumpli galuskával, sa­láta. KEDD: Sőskaleves, rántott párizsi petrezselymes rizs, szőlő. *w SZERDA: Bableves csülök- ' kel, krumplis tészta, körte. CSÜTÖRTÖK: Húsleves, a főtt húshoz uborkamártás, palacsinta. PÉNTEK: Almaleves, Göngyölt hús püre, káposztasaláta, szőlő. SZOMBAT: Burgonyaleves, rakott karalábé, alma* VASÁRNAP: Becsináltleves, paprikás csirke galuskával, paradicsomsaláta, vaníliás kiíll. töltve, burgonya­GÖNGYÖLT HÜS TÖLTVE: Sertés vagy fiatal marhahús­ból készíthetjük. A húst jó nagy, ujjnyi vastagságú sze­letekre vágjuk (kb. negyed­ívnyi papírnagyságúra). Meg- mosás után kiverjük fele vé­konyságúra, besózzuk, a szé­leit egyenlítsük le. A szelete­ket megtöltjük a következő töltelékkel: az apró húshulla­dékot (6—10 dkg) jól darál­juk össze, hozzá teszünk 2—3 főtt tojást, ha van 10 deka májat is. Kevés zsírral vagy tejföllel, sóval, borssal össze­keverjük é» rákenjtfk a ki­terített szeletekre, összegön- '’yöljük, mint a piskótate­kercset, vékony, mosott pa- mutszállal vagy spárgával összekötözzük. Zsírt forrósí­tunk, s a göngyölt húst meg­forgatjuk benne, azután kis víz hozzáadásával fedő alatt megpároljak. Ha megpuhult, a sütőben kissé megpirítjuk. Tálalás előtt a kötést levesz- szük róla, ujjnyi szeletekre vágjuk. A zsírjával megöntö­zött krumplipürével tálaljuk. RAKOTT KARALÁBÉ: 50 deka sovány marhahúsból vékony szeleteket vágunk, megsózzuk, 2 kanál zsírban 1—2 kanál vízzel puhára pá­roljuk. 6 kanál rizst 2 ka­nál vajon kissé megpirítunk, melyet forró vízzel feltöltve és megsózva puhára páro­lunk. Egy kiló karalábét meghámozunk, vékony szele­tekre vágjuk és enyhén sós vízben megfőzzük, majd le­ismerkedés az autószifonnal tak erre. ezért vásárláskor minden autószifonhoz egy olyan univerzális kulcsot adnak, amellyel a tűcsere könnyen és gyorsan elvé­gezhető. Ha egyébként nincs is különösébb pa­nasz a tűre, időnként ak­kor is szereljük ki a he­lyéről. a kiszúrótűnek a szifonfejbe nyúló részén ugyanis egy gumikarika található, amelynek el­mozdulása vagy elszaka­dása sok kellemetlenséget okozhat. Ez a gumikarika valójában egy visszacsa­pószelep: a széndioxid be­áramlásakor — a nyomás hatására — kissé meg­emelkedik, szabad utat engedve a gáznak, majd a nyomás megszűntekor ismét ráfeszül a beíúvó- nyílásra. Ha a gumi nincs a helyén, a patron nyaka mellett visszaszivárgás in­dulhat meg, lassan „el­szökik” a nyomás a pa­lackból. A nyakgumiként emlí­tett tömítés arra szolgál, hogy a folszúrás közben szorosan körülvegye a pat­ron nyakát, megakadályoz­za a nagy nyomású gáz ol­dalra való „kitörését”. A nyakgumi viszonylag ha­mar begyűrődik, elmorzso­lódik „kifárad”. Kicserélé­se az említett kulcs segít­ségével nem jelent nehéz­séget. Élettartamát meg­hosszabbíthatjuk ha a pat­rontartót a belehelyezett patronnal együtt először óvatosan, egy menetnyire SZABAD IDŐ A társastánc Régebben vastagfalú üvegből készítették az au- tósziíon-palackot. s azt erős drótfonattal vették körül az esetleges robba­nás okozta veszélyek el­kerülésére. Ma már kizá­rólag alumíniumból állít­ják elő a palackokat, ezek kétségtelenül biztonságo­sabbak elődeiknél, de „áramvonalasabbak”, tet­szetősebbek is. Az üveg­palacknak legfeljebb az volt az előnye, hogy szem­mel elenőrizhető volt a vízifeltöltés szintje s a szódavíz kifogyása. Rend­kívül fontos, hogy a vízfeltöltés nívó­ja fölött megfelelő lég­tér maradjon a vízben fel nem oldódó széndi­oxid számára, a nyomás kiegyenlítésére és mérséklésére, a robba­nás elkerülésére. Alumíni­umpalackoknál túltöltés ellen egy csőnyúlvány — ún. nívócső — szolgál, mely menettel illeszkedik a palack nyakába. Tisztí­tásnál ki kell szerelni ezt az alkatrészt, de vízzel csak akkor szabad feltöl­teni a palackot, amikor a nívócsövet már ismét a helyére csavartuk. Egyéb­ként kb. kéthetenként mosogatóporos vízzel, há­rom-négy hónaponként pedig ecetes vízzel aján­latos kitisztítani a palac­kot: az utóbbi a vízkő eltávolítására való. A palack nyakába vas­tag gumitömítéssel illesz­kedő felszállócsőről aligha kell több szót ejtenünk, egyszerű, hosszúéletű al­katrész. Annál inkább az autószifonfejről, mely az egész készülék „lelke”, annak is a patront befo­gadó részéről. E nyúlvány furatának legmélyén a ki- szúrótű foglal helyet, fö­lötte az ún. nyakgumi ta­lálható. melvet finom me­netű leszorító gyűrű tart a helyén. A kiszúrótű az autószi­fon legkényesebb része. A ferdén levágott tűnek olyan erősnek kell len­nie. hogy minden nehéz­ség nélkül átszúrhassa a patron alumíniumdugóval lezárt nyakát. E nagy igénybevétel közben meg­esik. hogy a tű eltörik. A szifonfej tervezői gondol­szűrjük. Tűzálló edényt vaj­jal kikenünk, zsemlemorzsá­val meghintünk, belerakjuk a karalábé felét, megszórjuk apróra vágott petrezselyem- zölddel. A húst megdaráljuk, rárakjuk a karalábéra, beta­karjuk a párolt rizzsel, tej- föUel bőven megöntözzük, majd rárakjuk a többi kara­lábét. Az egészet megöntöz­zük fél ded tejjel és fél de- d tejföllel, végül meghintjük zsemlemorzsával. Fél óráig forró sütőbe tesszük. VANÍLIÁS KIFLI: 21 deka vajat, 21 deka liszttel jól el­dörzsölünk, hozzáadunk 7 de­ka porcukrot, 10 deka forrá­zott, darált mandulát, össze­gyúrjuk és fél óráig hideg helyre tesszük pihenni. Kis kifliket formálunk, langyos sütőben világosra sütjük és melegen vaníliás porcukorba hengergetjük. KAPOSZTASALATA: 1 kiló vékony laskára gyalult, vagy vágott káposztát kicsit meg­sózunk, S evőkanál olvasz­tott zsírt, 10 evőkanál vizet, 2—3 evőkanál ecetet, egy csa­pott evőkanál cukrot össze­keverünk, beletesszük a ká­posztát és megpároljuk. Ha kíván még ecetet vagy cuk­rot, teszünk hozzá. A mai társastánc Fran­ciaországból származik. Bár már évszázadok óta hozzátartozott az udvari ceremóniákhoz, szélesebb körben csak a XVIII. szá­zad elején terjedt el. Et­től kezdve a városokban egymás után keletkeztek a tánctermek, ahol össze­jöveteleket tartottak. A mozdulat és a hang az ember legősibb kifeje­ző eszköze. A tánc eredete is a történelemelőtti idő­kig nyúlik vissza: kulti­kus szertartások része volt A bronzkori barlang­rajzok már sok táncjele­netet ábrázolnak. Az ős­kori táncok nyomait ma is megtalálhatjuk a pri­mitív népek harci- és va­rázstáncaiban, s egyes motívumait a modern né­pek népi táncai máig is őrzik. A modem társastánc­nak alig van közös voná­sa a népi tánccal vagy a balettel, a művészi tánc­cal. Az utóbbiak kifeje­ző ereje a mozdulatokban, az egész test kifejező mozgásában és az arcjá­tékban (idegen szóval: pantomimika) rejlik. A népi tánc és a balett egyes mozdulatai, inkább mint díszítő elemek, itt-ott azonban a modern táncok­ban is fellelhetők. Helyen­ként és időnként sikerrel igyekeznek a több száz­éves tánckultúra tánc­anyagát „parkettképessé” tenni, például a dél-ame­rikai szambát, a csa-csa- csát, a görög szirtakit, vagy a mi csárdásunkat. De ezeket a táncokat is — a népi hagyománnyal ellentétben — nem egye­csavarjuk fel a nyúlvány­ra, majd a patront két uj­junkkal megfogva benyom, juk a nyakgumi nyílásába, s csak ezután kezdjük erő­teljesebben csavarni a me­netes patrontartót. A szifonfej emeltyűvel és erős rugóval működő szele­pének élettartama jófor­mán korlátlan, még tisztí­tásra sem szorul. Csaknem teljes egészé­ben alumíniumból készülő autószifonon több menetes csatlakozást találunk. Köz­tudomású, hogy az alumí­nium viszonylag puha fém, ezért különösen vigyázni kell a menetek épségére, összecsavaráskor vigyáz­zunk. hogy a menetes ré­szek simán, könnyen fus­sanak egymáson. Szorulás esetén kevés étolajjal ken­jük be a meneteket A patron fokozatos be­csavarásakor, a széndioxid beáramlása közben, rázo- gassuk a palackot, ez meg­gyorsítja a gáz oldódását a vízben. Fontos szabály: szóda­vízzel telt autósz’font soha ne tegyünk hőfor­rás közvetlen közelébe! Végül hadd emb'tsük meg, hogy az autószifonnal nemcsak szódavíz készít­hető. hanem különféle szénsavas gyümölcslevek, sőt, akár pezsgőbor is. Ha ilyen célra használtuk a palackot utána mindig gondosan mossuk ki. B. L dűl vagy csoportban, ha­nem párosán táncolják. Tágabb értelemben a társastánc nemcsak meg­határozott szabályok sze­rinti mozdulatok sora, ha­nem bizonyos életstílust is kifejez és tartalmazza a társas kapcsolatok törté­nelmileg kialakult illem- szabályait. Nem véletlen, hogy valaha a táncolást tánc- és illemtanórákon tanították. A táncolás megtanít emberek között mozogni és szinte kötelez az udvariasságra. Kelle­mes izgalmat jelent a táncra való készülődés is. A táncra ugyanis a divat, sőt a kozmetika is rá­nyomja bélyegét. Egy bál, egy táncestély vagy akár csupán egy táncos össze­jövetel nehezen elképzel­hető szép ruhák, divatos frizurák nélkül. A versenytánc tulajdon, képpen már sportnak szá­mít. Ehhez különös tehet­ség és sok-sok gvakorlnt szükséges. A kettő együtt meghozhatja a sport mes­tereinek kijáró dicsősé­get. A fiatalság körében a hagyományos társastán- mellett nagyon népszerű az erőteljes ritmusú beat- tánc is. A hangulat fesz télén, elvetik a mere- formákat, és nagyobb sz- repet kap a rögtön”-'' Ehhez a tánchoz nem ill' nek a libegő estélyi Li­llák, az ünnenélyes öu" nyök és a lakkcipők. r csak idő kérdése és a mindenkori fiatalok is h higgadnak, megállapodna1 és visszatérnek a társa' tánc, korhoz nem kötő' szelídebb formáihoz.

Next

/
Thumbnails
Contents