Petőfi Népe, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-23 / 246. szám

ELMONDJUK MAGUNKRÓL KLUBÉLET DUNAVECSÉN MUNKÁNKRÓL, TERVEINKRŐL Ha a klub munkatervét vizsgáljuk, megállapíthat­juk, hogy az adottságok­hoz mérten, igen szép céljaink vannak. Elsősor­ban klubunk havi műsora adja a munkaterv legna­gyobb részét. Előadások, amelyre az aktuális prob­léma megtárgyalásához a községből vagy a járásból a legilletékesebb sze­mélyt hívják meg, külön­féle vetélkedők, viták, mozi- és színházlátogatás tarkítja a programot. Míg tartott a jó idő szabad­téri sportműsorokat, ki­rándulásokat is szervez­tünk, lehetőleg kötetlen formában. Természetesen nem maradnak el a szom. bat esti táncos rendezvé­nyek sem. Ha terveinkről beszé­lünk nem szabad figyel­men kívül hagynunk a lehetőségeket sem. Amennyire helyzetünk megengedi igyekszünk ezeket kihasználni, segít­séget kapunk a művelő­dési háztól és Dunavecse társadalmi szerveitől is. Emellett mindig szem előtt tartjuk a régi igaz­ságot, a takaró és a nyúj­tózkodás példázatát. Tud. valevő, hogy nem va­gyunk nagy klub, nem áll módunkban neves művé­szeket, közéleti személyi­ségeket meghívni, hiszen an>agi bázisunk ezt nem teszi lehetővé. Arra sincs pénzünk — egyelőre —, hogy technikai kellékek­kel tegyük még nívósab- bá, érdekesebbé foglalko­zásainkat. Néhány sorban nem le­het teljes képet adni ter­veinkről, ötleteinkről, mi úgy foglalnánk össze, hogy a jól bevált módsze­reket, hagyományokat át­vesszük, magunkévá tesz- szük. Amit ezekhez sike­rült eddig hozzáadnunk, annak örülünk a legjob­ban. VÁLTOZNAK AZ IDŐK... Annak idején rengeteg problémánk volt a pince­klub szervezésével. A szü­lők tiltakoztak, sőt még aláírásgyűjtő kampány is folyt ellenül^. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, s alaposan megváltozott a szemlélet is. A minap ugvanis megállít az utcán egyik klubtagunk édes­anyja. bizalmasan félre­von és azt mondja: A fiam újabban sokat jár a Platánba. Beszélj már ve­le, hogy inkább a klubba járjon ... Ott legalább jó helyen van .. Megígértem, s otthon elővettem az omi­nózus ívet, amit vagy húsz szülő írt alá. Rajta volt K. néni aláírása is ... —I —s JOBB EGYÜTTMŰKÖDÉST! Pinceklubunk a község valamennyi fiataljának a szórakozását és művelődé­sét kívánja szolgálni. En­nek ellenére a községben levő KISZ-alapszervezetek alig veszik igénybe ezt a lehetőséget, pedig a klub kiválóan alkalmas lenne közös rendezvények meg­tartására, alapszervezeti ülések lebonyolítására. Vé­leményünk szerint az ilyen közös programok jobban összekovácsolnák Dunavecse fiatalságát, s ez a hatékony együttműkö­dés hasznos volna mind a KISZ-szervezeteknek, mind a klubnak. A lehe­tőség adva vari. Éljünk vele. — Föszerkesztőkém, kel­lene egy interjú az ,„Ifjú- ság”-nak... — Pont velem? És pont te? Nahát, ilyen még nem volt: a felelős szerkesztő meginterjúvolja — o fő- szerkesztőt ... Aztán mégis csak kötél­nek áll Kovács Endre, a klub havonta megjelenő folyóiratának, a „KLUB- ÉLET”.-nek főszerkesztője. Az újság keletkezéséről, céljáról faggatom: — Mint azt te is leg­alább olyan jól tudod, mint én — kezdi csipke­lődve —, két évvel ezelőtt határoztuk el, hogy kiad­juk a lapot. Két szám megjelent, aztán abbama­radt az egész. Idén ápri­listól kezdve viszont rend. szeresen megjelenik. — Hogyan készül a lap? — A jó öreg Gestättner KLUBRANDEVŰK Kihez megyünk, kit látunk vendégül ebben a hó­napban. Gyakran hangzik el ez a kérdés a dunave- csei pinceklubban. A vezetők ezt jó jelnek tekintik, mert azt mutatja, hogy hamar népszerűvé vált az új forma: a klubközi találkozók — vagy ahogyan Duna- vecsén nevezik ezeket az összejöveteleket — a klub­randevúk szervezése. Az első találkozón a dunaújvárosi fiatalok látogat­tak el a pinceklubba. A Dunai Vasmű Ifjúsági Klub­ja díszes emlékzászlót adományozott a vecseieknek. Aztán új és új partnerek jelentkeztek, és ma már szinte mindennaposnak mondható a kapcsolat a ka­locsai, kunszentmiklósi, dunaegyházi klubokkal, de jelezték érkezésüket a keceli fiatalok is. Mi a célja ezeknek a randevúknak? A dunavecsei . pinceklub vezetői elmondták, hogy a szórakozáson, is- .rnerkedésen kívül mód nyílik a hasznos tapasztalatok és dokumentációk kicserélésére is. Ebből a szempont­ból különösen jól sikerült az „oda-vissza” alapon le­bonyolított találkozó a kalocsaiakkal. Túl azon. hogy a vendégek élményszámba menő műsorral kedveskedtek a vecseieknek, mindkét klub vezetői hasznos isme­reteket szereztek egymás munkájáról, átadták egy­másnak jól bevált módszereiket. A dunavecsei járásban gombamódra szaporodnak az ifjúsági klubok. Zömük most éli át az indulás ne­héz hónapjait. A Dunavecsei „Fülöp György” Ifjú­sági Pinceklub tagjai örömmel és készséggel ajánl­ják fel tapasztalataikat, módszereiket annak érdeké­ben, hogy egyre erősebbé és életképesebbé váljon a megyében az ifjúsági klubmozgalom. — csap a i — rlNTERJÚ stencilgép százhúsz pél­dányban készíti újságun­kat. De amíg eljutunk odáig! A tördelés után legalább olyan fáradtak vagyunk, mintha sorok he­lyett kukoricát tördeltünk volna. Ugyancsak nehéz a rovatcímek rábélyegzése is. Egyre több rovatunk van, s egyre több vele a mun­ka is. — Ha te is úgy gondo­lod, hogy ezzel a lappal sikerült megoldanunk tag­ságunk folyamatos tájé­koztatását, s elősegítjük a Kiváló Ifjúsági Klub moz­galom követelményeinek teljesítését, akkor állj ide mellém és mondjuk egy­szerre: megéri... Odaálltam! — cs — VASÁRNAP délelőtt. Kiskunhalas felszabadulá­sának 25. évfordulója al­kalmából a Felsőfokú Me­zőgazdasági Technikum va­lamint a halasi középisko­lák diákjai és az üzemi KISZ-alapszervezetek tag­jai részvételével váltófu­tást rendeznek a város .utcáin. A KECSKEMÉTI Kato­na József Gimnázium ne­gyedik „E” osztályának KISZ-tagjai vitát rendez­nek a mai magyar film- művészetről. Érdeklődéssel kísérik a bemutatott új műveket, szűkebb körben rendszeresen megvitatják. Ezúttal az IFJÚSÁG mun­katársait is meghívták. MAGNÓRA veszik a község idősebb lakosainak visszaemlékezésit a felső- ereki KISZ-fiatalok. így kívánják megalapítani a helytörténeti gyűjteményt, melyet aztán folyamatosan gazdagítanak tárgyi emlé­kekkel, és a jelenkori élet jellegzetes mozzanatait megörökítő fényképekkel. SZAKKÖR alakult a mi­nap Helvécián, a fekete­erdei iskolában. Az orosz nyelv magasabb fokon történő elsajátítását tűz­ték ki célul a diákok. A szakkört Tamási Béla pe­dagógus vezeti. Többen levelezőpartnert kívánnak keresni testvérmegyénkben a Krímben, a szovjet pio­nírok között. A JÖVŐ SZAKMUNKÁSAI ÍZ ÜM IFJÚSÁG Ma egy hete jelent meg lapunkban a Kommunista Ifjúsági Szövetség Bács- Kiskun megyei Bizottságá­nak felhívása, amely me­gyénk KlSZ-alapszerveze- teinek tagságát megyénk és hazánk felszabadulása hu­szonötödik évfordulójának méltó megünneplésére szó­lítja fel. Az utóbbi években szá­mos évfordulót ünnepel­tünk a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom, a KMP és KIMSZ megalakulásának és a Tanácsköztársaság ki­kiáltásának félévszázados jubileumát. Az ifjúság te­vékenyen kivette részét ed. dig is abból az áldozatkész munkából, amely igazi, meghitt ünneppé változtat­ta a szocialista forradal­mak történetének neveze­tes évfordulóit. A felszaba­dulás ünnepe talán még az említetteknél is köze­lebb áll ifjúságunkhoz, hi­szen a háború befejezése és a kapitalista Magyaror­szág rendjének felszámolá­sa tette lehetővé, hogy az ifjúság élete gyökeresen megváltozzon hazánkban. Éppen ezért különös gon­dot kell fordítanunk a ne­gyedszázados évforduló megünneplésére. A megyei KISZ-bizottság felhívása számos hasznos javaslatot tartalmaz. Azt tanácsoljuk a KISZ-vezetőségeknek, hogy semmiképpen sem tö­rekedjenek maximális programra, ne zsúfolják a rendezvényeket. Őszintébb visszhangot vált ki, erőseb­ben hat a tudatra, ha a mozgalmak szervezésében, az ünnepélyek rendezésé­ben az egész tagság tevé­kenyen részt vesz. Az alap­szervezetek a profiljuknak legmegfelelőbb javaslat megvalósítását válasszák ki a felhívásból. A felszaba­dulás ünnepe nem kis rész­ben az ifjúság ünnepe is, hiszen egész társadalmunk megújhodását jelentette. Az országgyűlés legutób­bi ülése többek között az ipari tanulók elméleti és gyakorlati oktatásának mechanizmusával szociális helyzetükkel, problémáik­kal foglalkozott. Október elején a Munkaügyi Mi­nisztérium rendeletet adott ki, mely szerint az ipari tanulók ösztöndíját az ed­digi egységes havi jutta­tás helyett, a közép- és felsőoktatási intézmények hallgatóihoz hasonlóan a tanulmányi eredménytől függővé kell tenni. A MÜM-rendelet az ifjú­munkások nyári vakáció­jával is foglalkozik, s az eddigi 30 napot két hóna­pos szabadságra kibőví­tették. A jövő szakmunkásai az ipari tanulók. A Villamos­szigetelő és Műanyaggyár kiskunfélegyházi üzemé­nek fiataljai sokat beszél­gettek már egymás között a reformról. Elmondták egymásnak tanulási mód­szereiket, a gyakorlati órák tapasztalatait, beszél­tek szakmájuk szereteté- ről, életükről, problémáik­ról. Egyik beszélgetésen mi is részt vettünk, s néhány véleményt feljegyeztünk, íme: „Megszelídült” áram — Tizenhét éves lehet­tem, otthon megrázott az áram — mondta Nagy Pál Gábor, a műanyagüzem elsőéves villanyszerelő-ta­nulója. — Az áramtól fél­tem, mint a tűztől. Egy égőt sem mertem a fogla­latba csavarni. Még álta­lános Iskolába jártunk, osztálytársaim emiatt ki­nevettek. Elhatároztam, megtanulok az árammal j,bánni”. — Sikerült? .; 1 — Tavasszal, amikor az osztályfőnököm megkér­dezte, hogy milyen szak­mát választok, nem is tud­tam volna a villanyszere­lésen kívül mást mondani — mosolygott Gábor. — A focizáson kívül legkedve­sebb időtöltésem a barká­csolás. Egész nap, ha, le­hetne, s időm is engedné, a rádiómon „bütykölnék”. Nemrég detektoros rádiót csináltam. — Naponta hány órát tanulsz? — Ez attól függ — foly­tatta. — Nehéz „belerá­zódni1' a tanulásba. Per­sze, igyekeznem kell, hi­szen a tanulmányi ered­mény határozza meg a bo­ríték súlyát. Saját érde­kem ... Fizikából jeles Kiss Laci szintén első éves villanyszerelő-tanuló. Alacsony, sovány fiú. Mű­helyfőnöke Bajnoknak szó­lítja. A focipólyán s a műhelyben is otthon érzi magát. — Hogyan lettél villany­szerelő-tanuló? — Véletlenül — tárta szét a karját. — Az isko­lai rádiószerelő szakkörre csak azok a tanulók jár­hattak, akik fizikából fél. évkor jelest kaptak. — Én mindig szerettem ezt a tantárgyat. Most kibővíte- ném: a fizikán kívül a villanyszerelést is nagyon megkedveltem. Műanyag feldolgozó — tévedésből Akkoriban bántotta a dolog, most nevetve me­séli: — Kiosztották a jelent­kezési íveket, az osztály­ból öten jelentkeztünk női szabónak — mesélte Ko­vács Ilona. — Csodálkoz­tam, amikor megkaptam az értesítést, hogy felvet­tek műanyagfeldolgozó­nak. Társai választott szak­májukban dolgoznak, ta­nulnak. Kezdetben sokat kesergett Ilona, mert a szövetekkel könnyebb, ér­dekesebb dolgozni, mint vasat reszelni. — Első évben különbö­ző szerszámok készítésével foglalkozunk — folytatta. — Szívből utáltam a satut, a szerszámokat. Talán megszerettem? Megszok­tam? Ügy érzem, ha nem csinálnám, hiányozna. Ké­sőbb, amikor a műanya­gok formázásával foglal­kozunk, érdekesebb dol­gunk lesz. Minden kezdet nehéz ..' „Miért ne...?” — Ha vásárolna egy ki­tűnő szakkönyvet, megér­tené, miért szeretem eny- nyire a villanyszerelést — tanácsolta Szarka Erzsé­bet harmadéves villany­szerelő-tanuló. — Annyi érdekes részből tevődik össze a mi szakmánk, hogy a szakkönyvek olvasása­kor a beat sem érdekel — Kicsit furcsa, hogy a „férfi” szakmát választot­tad. — Miért? — kérdezte Erzsébet. — Ha orvos, jo­gász, sőt esztergályos, ma­ró szakmunkás nő is lehet, villanyszerelő miért ne?... Igaza van. — Térjék Mária a barát­nőm — folytatta. — Néha szakmai vitákat folyta­tunk. Ha a szomszédok megkérnek, szívesen meg­javítjuk a rádiót, vasalót. — 200—250 forint is összejön havonta a ma­szekmunkából — kapcso­lódott a beszélgetésbe Térjék Mari. — S mire költitek? — Imádjuk a zenét — vágták rá. — Már több­ször lejöttek Félegyházára az Illésék vagy a Metró. Sűrűn járunk moziba, színházba. — Terveitek? A szakmunkás-oklevél megszerzését, érettségit, különböző tanfolyamok el­végzését, s nem utolsósor­ban az albérleti szoba he­lyett egv kényelmes lakás anyagi fedezését tűzték ki célul. És számításba jöhet majd a házasság is ... Tárnái László

Next

/
Thumbnails
Contents