Petőfi Népe, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-23 / 246. szám
KETTEN1-~U idén .~l Bácsalmáson, ebben a három nyelvű su.^yAozségben rendezték meg a megye déli részén élő nemzetiségiek találkozóját. Az ünnepi beszédeket idősödő férfiak, az érdekképviseleti szövetségek titkárai mondták. A hagyományokból válogatott, parádés bemutató táncosai és énekesei között már ott voltak a fiatalok is. Sőt, ha valaki jól kinyitotta a szemét, észrevehette, hogy többségükben ők voltak ott. ¥ ma két ifjú a garat * művelődési otthon délszláv tánccsoportjából. A lányon plüss-szerű, vl- rág.Hintákkal dúsan hím* zett ruha. Egykor a díszítettség fokozatai árulkodtak a gazdagságról, a várható hozományról. S mindig akadt legény, aki aszerint kérte fel a táncra várakozó lányokat, hogy azoknak hány apró, értékes érme csörög a nya. kukba akasztva. A fiatalemberek vagyoni állapotáról ugyancsak a hivalkodó öltözet tanúskodott. A csizma szárának a milyensége, a bricsesznadrágnak a bősége, a mellény, az ing mintája, színe sok mindent elmondott. A lényegről, a viselő egyéniségről viszont hallgatott. A mai fiatalok felöltik ezeket a ruhákat, amikor egy valaha kihasznált népcsoport szellemének és kultúrájának vállalásáról kívánnak hitet tenni. Mint Bácsalmáson is történt, föllépnek a szabadtéri ácsolt pódiumra, legénykólót ropnak, vranyáv- kát lejtenek. Az idei ősz nemzetiségi találkozóját a borús idő sem tudta elrontani. A napfény felhőktől, légrétegektől sokszorosan megszűrve jutott el a nemzetiségi if- jakig. A lombokon megtört, a tölgyek levelei közt át- gurult. Egyesek szerint olyan volt, mint a lány haját összefogó műanyagbogyók. Halász—Pásztor ŐSZI SZÉL A fotoriporter eredetileg csupán a szélmalmot kívánta megörökíteni, de aztán valahogy mégis inkább egy leány került a kép középpontjába, i a malom vitorlái a háttér szerepére kényszerültek. Az eljárás érthető, hiszen a malom csupán a múlt időket idézi, a leány viszont nagyon is eleven. Bizonyára a szél is szívesebben kócol bele egy selymes női frizurába, mintsem a malmot hajtsa. Hja, könnyű a szélnek. Nemcsak a szélmalom lett muzeális emlék, egyre kevesebb a vitorlás is, hogy a szélhár- fáról ne is beszéljünk. Nem marad más, mint a női fürtök cirógatása. Magasztos feladat, önkéntelenül is felidézni a kitűnő Ómega- slágert: „Ha én szél lehetnék ...” VENDÉG VOLTAM FOKTŐN A cím nem pontos, illetve nincs benne minden. Én ugyanis Foktőn az ifjúsági klub vendége voltam. Szégyen, nem szégyen, de ott a helyszínen tudtam meg, hogy a László Károlyról elnevezett klub tavaly második lett az országban. Kíváncsian ültem le tehát a miniasztal mellé és miközben árgus szemekkel vizsgáltak a fiúk, lányok, én azon meditáltam, mi lehet ebben a társaságban? Mitől lettek ezek a gyerekek (elnézést kérek tőletek, de hozzám képest azok vagytok) második helyezettek? Több mint húszán ültek a teremben vagy szobában, amelyet a községi pártszervezet adott át nekik, s ők társadalmi munkában tették lakhatóvá, alakították ki ízlésüknek megfelelően. A községi tanácstól lámpákat (villanykarokat) kaptak, a termelőszövetkezet pedig húszezer forintot adott nekik. Megérdemelték? Azt hiszem, ezt nem lett volna szabad kérdeznem, hiszen akik adtak valamit, bizonyára úgy érezték, hogy a foktői fiatalok megérdemlik a támogatást. Jólesett felfedezni, hogy a fiatalok között ott volt a községi párttitkár, a művelődési otthon igazgatója és az iskola magyar—történelem szakos tanára is. Valamennyien alatta a harmincnak, akár klubtagok is lehetnének. — Mi a véleménye az ifjúságról? — szegezte nekem a kérdést a hivatalos megnyitó után egy miniszoknyás lány. A válaszon talán ők is meglepődtek. Az általánostól eltérően ugyanis nekem jó véleményem van a „mai fiatalokról”. Aztán szóba került a vallás, a templomi esküvő, a táncdal és a költészet megkülönböztetése, a házasság, a szerelem. Mondanom sem kell, hogy az utóbbi kettő volt a „sláger”, de egyáltalán nem hétköznapi szinten. Lélektani, társadalmi ősz- szefüggésekről beszéltünk. Szóba került Engels! A család, a magántulajdon és az állam eredete című munkája, Idézetek hangzottak el a klasszikus munkából. Meglepő tájékozottságról, eleven érdeklődésről, szellemi igényes, ségről tanúskodtak a foktői lányok és fiúk. Egyáltalán nem zavarta őket, hogy ott van a párttitkár, a művelődési otthon igazgatója, a tanár. Ez egyben elárulta azt is, hogy önálló véleményüket mindenhol és bárki előtt elmondják, kifejtik, megindokolják. Egyben elárulta ez azt is, hogy a jelenlevő felnőttekkel már korábban is beszélgethettek erről, őket úgy tekintik, mint akikhez bármilyen kérdéssel fordulhatnak. — Miért nem a művelődési házban van az ifjúsági klub. Talán mégis ott lenne a helye „szabályosan?" — tettem fel a már régen bennem motoszkáló kérdést a beszélgetés végén. — Ez úgynevezett kényes téma! — hangzott a válasz, de már a magyarázat is: Kicsi a művelődési ház. Főleg azért, mert a községi tanács egy helyiséget bérbe adott a helyi földművesszövetkezetnek, s az most cukrászdát „üzemeltet" a művelődési házban. Nincs rossz helyük a foktői fiataloknak a pártházban sem, szívesen is látják őket bármikor, de úgy érzem — a klubtagokkal együtt —, hogy ez a cukrászdaügy nem egészen szabályos. De ez a homály nem zavarja foktői vendégeskedésem kellemes emlékeit, a beszélgetés élményét. Gál Sándor „Dolgozni mentem...” Csák Erzsébetnek emlékezetes dátum marad a június 2-a. Ezen a napon érettségizett a Kecskeméti Katona József Gimnáziumban. Bizonyítványán még jóformán meg sem száradt a tinta, máris jelentkezett a Kecskeméti Cipőgyárba, ahal fizikai munkára alkalmazták. Bizonyára a hónapokig tartó megfeszített tanulás is hozzájárult ahhoz a fáradtsághoz, amelyet akkoriban nap mint nap érzett. Egy hónapra szóló szerződését nem újította meg... Most, új munkahelyén, a Kecskeméti Centrum Áruházban találtam meg Erzsébetet. A számára oly eseménydús, izgalmas nyári hónapokról beszélgettünk. — Valóban, a sok esemény miatt úgy elröppent ez a nyár, hogy szinte észre sem vettem — mondta. — Azelőtt már augusztus vége felé nem is tudtam mit kezdeni a sok szabad idővel. Idén bezzeg... Amint elmondotta, as érettségi eredményhirdetés után a kecskeméti óvónőképzőre Jelentkezett, de a felvételi vizsgára nem ment el. Emiatt mostanában többen ferde szemmel néznek a fiatal lányra. — Kevesen tudják, hogy én nem hanyagságból, vagy nemtörődömségből tettem ezt, hanem azért, mert dolgozni akarok. Nem bántam meg, hogy így döntöttem. A cipőgyár egyik szalagján dolgozott, amikor valaki azt tanácsolta, hogy Jelentkezzen a Centrum Áruházba, mert van szabad státusz. Nem sokkal később már az áruház pénztárában blokkolt. A következő napokban a csomagolóban dolgozott. Ezt követően a pénzügyi csoporthoz került. Erzsébet rövidesen megismerte az áruház adminisztratív munkáját. — Bár a matematikával sohasem voltam „jó viszonyban”, mégis szere, tem ezt a munkakört — folytatta. — Adminisztrátor vagyok. Kezdetben zavart, de most már fel sem tűnik az, hogy az áruház dolgozói között én vagyok a legfiatalabb. Amint elmondotta, szabad idejét olvasással tölti. Később majd bizonyára csökken a szabad idő is, mert úgy tervezi, hogy közgazdasági különbözeti érettségi vizsgát tesz. Általános gimnáziumi érettségi után a közgazdasági középiskola csupán két év T. h. ROLLYS A sportkedvelő közönség érdeklődésének homlokterében elsősorban a nagy fővárosi labdarúgó csapatok állnak, de igazán. szívből azért mindenki a saját lakóhelye csapatának szurkol. Ugyanígy van ez a zenekarokkal is. Kiskunhalason ig van tábora Uléséknek. az Omegának, a Metrónak, de azért a halasi fiatalok többségének kedvence a Rollys, Az öt jókedvű fiúból álló együttes vezetője és összetartó ereje Ráez Lajos. (Képünk bal oldalán.) Hallatlan energiával szervezte újra és újra az eleinte gyakran felbomló zenekart. A rengeteg szorgalmas gyakorlásnak meglett az eredménye, az idén tavasszal — egyedül a Báca megyei zenekarok közül —- ezüstérmet szereztek a salgótarjáni országos könnyűzenei fesztiválon. A siker mégin- kább növelte népszerűségüket Halason, a fiatalok legszívesebben a Kiváló címmel kitüntetett Fegyveres Erők Klubjába járnak szórakozni, ahol a Rollys hangszerel mindig emelkedett hangulatot teremtenek. ROLLYS GITÁROS IRODALOM? REFLEXIÓ Az Ifjúsági Magazin októberi számában terjedelmes tűnődés jelent meg arról, hogy az ifjú szívekben nem él az irodalom úgy, ahogy Ady Endre jósolta annak idején. A cikk szerzője maga is utópisztikusnak nevezi azt a tervezetet, amely szerint a jövő irodalom- és történelemoktatását elképzeli. Bár sok igazság van az írásban, úgy hiszem, mégsem kell osztanunk az IM borúlátását Semmiképp sem lehet kategórikusan kijelenteni, hogy az ifjúság legnagyobb részét hidegen hagyja az igazi, értéke* irodalom. A könyvkiadás egyre növekvő példányszár mai azt bizonyítják, hogy van érdeklődő olvasóközönség Magyarországon, és nem kis részben az ifjúság alkotja az olvasótábort. Erről vallanak az évről évre megrendezett diákünnepek, irodalmi színpadi, vers- és prózamondó fesztiválok is. Öröm olvasni a középiskolás pályázatokra beküldött olykor az egyetemi disszertációk színvonalával vetekedő dolgozatokat, lehetetlen észre nem venni, mennyire eleven valósággá, egyéniségformálóvá, őszintén átélt élmóny- nyé válik az irodalom egy-egy színpad előadásában. Vészharangot kongatni tehát mindenképpen helytelen lenne, az viszont kétségkívül igaz, hogy a középiskolai irodalomtanítás sokszor nem a legtökéletesebb kedvcsináló az olvasáshoz. Persze, a pedagógusok szemszögéből is gondolkodni kelL A gyerekektől föltétlenül számon kell kérni egy sereg nélkülözhetetlen, konkrét adatot, az irodalomnak nemcsak, sőt nem elsősorban, a szórakozás a funkciója, a tudásért itt is meg kell küzdeni, sokszor unalmasnak tetsző anyagrészek elsajátításával is. Azt a .javaslatot, hogy az irodalomórákat élmény- szerűbbé kell tenni, természetesen egyértelműen elfogadhatjuk. Kétkedéssel kell viszont arra a megoldásra tekintenünk, amely az ifjúság beatzene- és gitárkultuszát állítaná az irodalmi agitáció szolgálatába. Az ilyen irányú érdeklődés így is túlméretezett, nem lenne talán helyes, ha az irodalom is csak ilyent közvetítő eszközök beiktatásával jutna el ifjú szívekhez. Van az irodalomnak számos olyan saját értéke is, vannak olyan jól bevált formák, amelyekkel ügyesen lehet irányítani az érdeklődést. Sz. J. ,
