Petőfi Népe, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-23 / 246. szám
1 oldal 1969. október 23. csütörtök Felszabadulásunk „menetrendje“ Nem került nyilvános forgalomba, hiszen csak kézirat gyanánt, stencile- zett eljárásssal készült néhány száz példányban, s alig húsz oldal terjedelemben. Mégis úgy érezzük, feltétlenül meg kell emlékeznünk róla, hiszen ezekben a napokban nagyon sok hiányt pótol a helyi vezető testületeknél, tanácsoknál, pártszervezeteknél. Arról a füzetről van szó, melyet az MSZMP megyei bizottságának propaganda- és művelődési osztálya adott ki, s ezt a címet viseli: Megyénk felszabadulási eseményeinek vázlatos áttekintése (1944. október 12 —1944. november 14.). összeállítója Bársony Ferenc, a pártbizottság archívumának irányítója. Azért is idekívánkozik ez a méltatás, mert — mint már nem egyszer kifejeztük — sajnos, nem nagyon bővelkedünk hasonló összefoglalókban. Talán azért, mert a legtöbbször túlságosan látványos és reprezentatív kiadványokra gondolunk, s ezek megírása, előkészítése sok fáradságba kerül, néha ki is futunk velük az időből. Ez a „házi" használatra készült füzet nagyon jó szolgálatot tesz, s a célnak pontosan megfelel. Időben el is készült, s így a helyi ünnepségek megrendezésénél már hasznát vehették a községekben, városokban. Vázlatos áttekintését adja megyénk felszabadulásának — ahogy a címe is mondja —, de mégis több annál. Mert egyúttal értékel és válogat is. Megjelöli, megnevezi azokat a forrásokat, amelyekből meríthetünk, idéz is ezekből. Ráirányítja a figyelmet arra a tényre, hogy a felszabadulás dátumait illetően nem mindig rendelkezünk biztos adatokkal. Hiszen a lakosság rendszerint attól a naptól, sőt perctől számítja az adott helység felszabadulását, amikor az első szovjet katona betette oda a lábát, vagy az első páncélos bevonult a község főterére. S ebben van is logika. Főleg érzelmi momentumok ezek mégis, hiszen gyakran előfordult, hogy bizony ettől a pillanattól még jó sok idő tellett el, mire valóban és végérvényesen sor kerülhetett a tényleges felszabadításra, beleértve az ide-oda hullámzó harcok elcsitulását is. Sok tekintetben tehát hitelesebbek a szovjet hadijelentések, illetve az erre épülő történelmi munkák, melyek a harci események befejezésétől számítják a felszabadulás napját. A függelékben található felszabadulási naptár zárójelben közli a szovjet forrásokból szár- • mazó dátumokat is. A közölt adatszerűségen túl, mely önmagában is érdekes, az a rövid krónika, mely mindössze 13—14 oldalon összegzi az egy hónap eseményeit, dokumentum jellegében is élményszerű. A szűkszavú hadijelentések sokszor többet mondanak a mai olvasónak, mint a történelem- könyvek általánosságban kifejtett mondatai. Csak azt sajnáljuk, hogy ez a hasznos és érdekes füzet nem jelent meg nagyobb példányszámban, bizonyára hézagpótló olvasmánya lett volna sokaknak a megyében. T. E. Akik nem hagyják magukat A gazdasági élet törvényei nem érzelmi alapon hatnak. Nincsenek tekintettel üzemre, vállalatokra, s emberekre. Szép elképzelésekre való tekintet nélkül érvényesülnek. Még abban az esetben is, ha a következő évre szóló tervek gondosan készültek, közbejöhet valami. Megbillenhet a kereslet—kínálat egyensúlya, s akkor bizony az érdekelt üzem vezetői gondolkodhatnak ... Valahogy így járt az idén a Kiskőrösi Vegyesipari Vállalat is. A hét éve fennálló, kétszáz dolgozót foglalkoztató üzem különböző részlegeinek gyártmá. nyai már a megye határain túl is ismertté váltak. A kezdeti évek útkeresései után úgy látszott, hogy megtalálták a végleges fő profilokat. Két évvel ezelőtt költöztek mostani, korszerű telephelyükre, s minden kívülálló azt hitte, útjuk most már csak felfelé vezethet. Ekkoriban tértek rá a különböző világító lámpatestek gyártására, de a MÁV részére sok-sok ezer vagonlámpát is készítettek. Telítődik a piac Erre az évre 23 millió forint értékű termék előállítását tervezték, s az ősz- szegnek mintegy felét a lámpatestekért kapták volna, ha az első félév végén a megrendelők nem táncolnak vissza. Sajnáljuk — mondták — tele a piac, nem tudjuk átvenni a korábban megrendelt gyártmányokat — Nem volt kellemes meglepetés ez részünkre — mondja Kudrán László főmérnök. Szerencsére hamar megtaláltuk a kivezető utat. Gyors piackutatás, kapacitásunk felajánlása régi és korábban ismeretlen ügyfeleknek, s azóta már múltidőben beszélünk az első félévben jelentkezett gondjainkról. Hogyan sike. rült új megrendelőket találni? Új üzletfelek Köztudomású, hogy a fővárosban fokozatosan áttérnek a nyilvános telefon- fülkéknél az érméről a forint bedobásra. A Telefongyártól elvállaltuk a pénz- begyűj tőkazetták gyártását. Az idén egyelőre 6600 hagy. ja el üzemünket, de már megkezdtük a tárgyalásokat arról, hogy jövőre ennél sokkal többet készítünk. Együttműködési szerződésit kötöttünk a posta központi járműjavító üzemével, s már az idén mintegy félmillió forint értékű különböző alkatrészt gyártunk részükre. Szerződé, sünk különben hosszúlejáratúnak ígérkezik, máris 5 millió forintos megrendelésről tárgyalunk. A szerződés végrehajtása különben betanított munkát igényel, ezért a közeljövőben mintegy negyven-ötven újabb dolgozót tudunk majd foglalkoztatni, főleg nőket. Lakatosaink részére is kötöttünk új kooperációs megállapodásokat a Cinko- tai Alkatrészgyártó Vállalattal és más üzemekkel. E részlegünk számára már a jövő év végéig van elegendő munka. — A piackutatás várhatóan legnagyobb eredményéről még nem is beszéltem — mondja a főmérnök. — Tárgyalásokat kezdtünk a Csepeli Szerszámgépgyárral is. Tíz évre szóló kooperációs szerződésünkről jóformán csak az aláírások hiányoznak. Elvállaljuk tőlük a kis- és középöntvények teljes megmunkálását. A tervek szerint a jövő év elején kezdjük ezt a tevékenységet 15—20 munkással, de öt éven belül már legalább százhú- szan dolgoznak új üzemrészünkben, amelynek berendezését és gépeit is a csepeliek adják. A többiek Soltvadkerti üzemünk változatlan sikerrel gyártja két éve az inkubátorokat. Ezeket a készülékeket a kórházakban használják a koraszülött csecsemők megmentésére. Ez évre 850, jövőre 700 inkubátorra van megren delésünk. Építőrészlegünk nincs munka nélkül. Az idén 3,5 millió forint a termelési értékük. Legnagyobb munkáik közé sorolható a soltszentimrei négytanteiy mes iskola, amit most adtak át, a községben pedig 13 lakás készül el december végéig és összesen 3 családi házat építettek eb. ben az évben. Pálmonosto- rán már megkezdték egy 4 tantermes iskola építését, s jövő év július végéig elkészülnek vele. Gépjármű szervizünk a múlt évben költözött korszerű, új telephelyére, s egyre kedveltebbek szolgáltatásai az autótulajdonosok körében. Terveinkben szerepel egy külön karosszéria lakatosműhely és festőműhely létrehozása is, reméljük, jövőre már ezekben is megkezdődhet a munka ... Szóval — nem hagyjuk magunkat, de igyekezetünket segítik az erősebbek is ... Opauszky László Parlamenti küldöttség Párizsban Bencsik Istvánnak, az országgyűlés mezőgazdasági állandó bizottsága elnökének, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnökségi tagjának vezetésével szerdán Franciaországba utazott a magyar parlament hattagú küldöttsége. A delegáció, amely a francia par. lament küldöttségének 1967es magyarországi látogatását viszonozza, nyolc napot tölt Franciaországban, ismerkedik az ottani képviselők munkájával, a francia parlament tevékenységével. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés al- elnöke búcsúztatta. 40. — Érdekes lenne megtudni, honnan kerülhettek ide — jegyezte meg Konrad. — Talán a vízzel együtt a külső szellőzőnyíláson át, Olyan ez a csatorna, mintha már nagyon régen lett volna benne víz, így hát a ceruzáról a vér nem ázhatott le. O’Brian hatalmas erővel rángatta a rácsot, de ered. ménytelenül. — Odacementezték. Nem csoda, ha Maurer nem lelte meg a ceruzáját. Mello- ry, hoztál magaddal szerszámokat? — Igen, de kint hagytam őket. Megyek és hozom. Konrad rágyújtott, aztán l leguggolt. — Szinte el sem akarom hinni: ha csakugyan ebbe esett az a ceruza, akkor már meg is leltük — mondta nyugodtan. — Hihetetlen, mert jópár éve vadászok erre az emberevőre. — Még nem fogtuk el — ■figyelmeztette O’Brian. — Őrmesteri — Mellory hangjából kétségbeesés érződött, s ezért mindketten talpraszöktek. — Valaki van itt! Mellory az ajtóbejárat- ' nál állt, alakja élesen kirajzolódott a világos szoba hátterében. Ahogy megszólalt, lövések kopogása hallatszott. A fotós a karjához kapott, s ugyanabban a pillanatban félre is ugrott. O'Brian átkpzódya rohant a villanykapcsolóhoz, s a szobára nyomban sötétség szakadt — Eltaláltak? — kérdezte Melloryt. — A karomba lőttek — felelt a fotós és leguggolt. Konrad az ajtóhoz ment. Végig a falhoz lapult. Kinézett a sötétbe, de nem látott semmit. — Maurer emberei — mondta rekedten Konrad, s farzsebébe nyúlt pisztolyáért. — Valahol telefonnak is kell itt lennie. Tom, próbáld meg idehívni a gyerekeket. Egymagunk innen nem tudunk kikerülni. O’Brian egy pillanatra lámpát gyújtott; azonnal megtalálta a telefont, de géppisztolysorozat állta útját. Ezután kúszva igyekezett megközelíteni a telefont a sötétben. Konrad pedig az iménti torkolattűz helyére célzott és lőtt. — Egy csapatra való van itt belőlük — morogta Konrad. O'Brian a földre húzta a telefont és Konrad hallotta a tárcsázást. „Ha nincs a közelben járőröző kocsi, ne. gyedórába is beletelik, amíg ideérnek — gondolta KonBélelik a hűtőházat befejezéshez közeledik a soltvadkerti Kossuth Szak- szövetkezet száz vagonos hűtőházának építése. Jelenleg a belső szigetelést végzi a Budapesti Gyárkéményépító Vállalat brigádja. A falakat és a mennyezetet — mintegy kétezer négyzetméternyi felületen — tíz centi vastag magyar gyártmányú hungarocellel és osztrák importból származó corblanittal bélelik ki. Mikszáth-évforduló Mikszáth Kálmán 100 éves írói jubileumára — A tót atyafiak és A jó palócok megjelenésének jövő évi centenáriumára — készülődve, a fővárosi művelődési ház elkészítette a Galamb a kalitkában című kisregény színpadi változatát. A mikszáthi mű kis színpadon is előadható átdolgozása Bíró József dramaturg munkája. A darab rendezője Bay Gyula, a Madách Színház művésze. Ügy tervezik, hogy a „Galamb a kalitkában" színpadi változatával a mű- vészkollektíva még novemberben megkezdi turnéját szerte az országban. rád és Melloryhoz kúszott. — Sok vért veszítettél? — Semmi baj. Csak egy kis karcolás. Konrad valami zajt hallott az ablak felöl. Megfordult és abban a pillanatban tüzelt is az épp kiugró alakra. — Nos, tudtál telefonálni? — Ailg-alig. Elnémult a készülék, de még idejében ismertetni tudtam a helyzetet — felelte O’Brian. Konrad a kitárt ajtóhoz kúszott, s óvatosan kilesett a sötétbe. A medence túloldalán egy embert vett észre. Célzás rálkül rálőtt. Az alak felnyögött és eltűnt a sötétben. — Azért mi is tudunk va. lamit. igaz-e? — mosolyo- dott el Konrad. — Elmegyek a szerszámokért. Meg kell szereznünk azt az átkozott ceruzát — közölte O’Brian. — Csak óvatosan — óvta Konrad. O’Brian azonban nem sokat törődött a figyelmeztetéssel, hanem megindult előre, s már nyúlt is a szerszámosládáért ám egy géppisztolysorozat elől kénytelen volt az ajtófélfa mögé rejtőzni. — Megvan a láda — nézett körül az őrmester a sötétben. — Mellory, nézd meg. nem tudnád-e fölemelni a rácsot a lefolyón. — Fedezd magad! — vágott közbe Konrad, mert észrevette, hogy két alak közeledik a medencénél. O’Brian és Konrad egyszerre tüzelt. Az egyik támadó a medencébe bukott, a másik kezéből kiesett a géppisztoly, majd maga az ember is orrabukott. — Hárommal Végeztünk. Viszont mindössze négy lőszerem maradt. És neked? — kérdezte Konrad. — Két pár tartaléktáram van még — felelte az őrmester. — Te tűzzel fedezz, én megpróbálok Mellory- nak segíteni — aztán az ajtó felé kúszott. — Megvan! — kiáltott föl a fotós. — Alig bírtam fölszedni az átkozottat — tet- ‘e padlóra a rácsot. — Óvatosan bánj ám a ceruzával, ha megtaláltad! — figyelmeztette Melloryt Konrad, s közben O’Briant is szemmel tartotta. (Folytatjuk.)
