Petőfi Népe, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-21 / 244. szám

I oldal Önállóság és hatáskör Az utóbbi két évben szá­mos új vonással gazdago­dott a községi pártbizottsá­gok munkája. Nem vélet­len jelenség ez, hiszen a IX. pártkongresszus hatá­rozata egyértelműéin meg­szabta a pártmunka szín­vonalának fejlesztését. A soltl községi pártbi­zottság tevékenységében a legszembetűnőbb változá­sok az irányításban, ellen­őrzésben az önállóságra való törekvésben születtek. Idejében felismerték az önállóság megteremtésében rejlő lehetőségeket. Abból indultak ki, hogy ma, ami­kor a döntések helyileg, kőnk tét feltételek alapján történnek, azok hasznossá, gát csakis helyileg lehet bizonyítani és elfogadtatni a párttagsággal, a falu la­kosságával. Ezt a feladatot a felsőbb szervek egyet­len pártszervezet helyett sein végezhetik el. A pártbizottság helyesen választotta meg azokat a módszereket, amelyek le­hetőséget nyújtottak az ön­állóság megteremtéséhez. A munka néhány tapasz­talatáról és a további fel­adatokról beszélgettünk Szabó Lászlóval, a községi pártbizottság titkárával. — Hogyan valósítják meg a tömegszerveze­tek pártirányítását és ellenőrzését? Hogyan segítik e szervek a he­lyi gazdaságpoiitikai célkitűzések valóra vál­tását? — Sikerült kialakítanunk » községben működő társa­dalmi és tömegszervezetek differenciált politikai irá­nyítását. Igényelve az ön­tevékenységüket, szervezeti erősödésüket, önálló fel­adatokkal bíztuk meg e szerveket. A népfrontbi­zottság a településfejlesztést a nőtanács, a tsz baromfi- tenyésztő szakcsoportok s^rvezését, a KISZ a szak­mai továbbképzést és a kulturális munkát segíti. A tanács pártirányítását az ott működő huszonkét tagú pártcsoporton keresz­tül valósítjuk meg. A leg­fontosabb kérdések eldön­tése előtt a párt- és a ta- nács-vb közös megbeszé­lést tart a pártcsoporttal, egyeztetik a véleményeket, javaslatokat kérnek a he­lyes álláspont kialakításá­hoz. Hasznos gyakorlat ez, mert erősíti a tanács önál. lóságát, a testületeken be­lüli demokratizmust. Pártbizottságunk évente egy alkalommal értékeli valamennyi szerv munká­ját, beszámoltatja az ott dolgozó kommunistákat a megbízatások teljesítéséről. A feladatok évről évre nagyobbak lesznek, ezért a megbízatások elosztásakor mérlegeltük az egyes szer­vek sajátos lehetőségeit, ak­tivistáinak társadalmi el­foglaltságát E körülmé­nyek figyelembevételével Forgalmasak a szüreti táborok Még mindig népesek a megye mezőgazdasági épí­tőtáborai. Eddig több mint háromezer fiatal váltotta egymást és zömmel a szü­retelésben segítkeztek. Még mintegy kétezer középisko­lás tanuló munkáját veszik igénybe a szőlőtermelő ál­lami fjnzdaságok. A munka­bére« kívül célprémiumot kapnak a legszorgalmasabb csoportok. elkerültük azt, hogy egyes kollektívákra vagy egyé­nekre erejüket meghaladó feladatok háruljanak. E módszerek következe­tes alkalmazásával az ap­rólékos beavatkozás helyett, a termelés gazdaságossága, az átalakulóban levő falu társadalmi, politikai viszo­nyainak gondos elemzése és segítése áll a tömeg- szervezetek tevékenységé­nek középpontjában. — Milyen gazdasági vo. natkozású kezdeménye­zéseket tett a pártbi­zottság? — Az év elején pártbi­zottságunk megvitatta és jóváhagyta egy évre szóló gazdaságpolitikai munka­tervét. Ebben javasoltuk a sertés- és szarvasmarha-te­nyésztés nagyobb ütemű fejlesztését, a takarmányho- zamok növelését és kezde­ményeztük egy tsz-közi legelőtársulás megalakítá­sát. A soltj Szikra Tsz ismer, te fel elsőként javaslatunk időszerű voltát és megkezd­ték egy 30 milliós, tízezer férőhelyes sertéskombinát építését. Az év végére egy része már üzemelni is fog. A közvélemény helyeslé­sével találkozott az a ja­vaslatunk is, hogy sort kell kerítenünk a kiöregedett szőlők rekonstrukciójára. Az érdekeltek részvételével tapasztalatcsere látogatást szerveztünk a keceli szak- szövetkezetekbe. A női munkaerő-foglal­koztatás megoldására kez­deményeztük és segítettük egy hatvan személyt foglal­koztató ruházati üzem lét­rehozását. A tanács 1970- ben 130 ezer forintot ad a bővítésére. Az elmondottakon túl még számos határozat, ja­vaslat született, melyek többsége részben már meg is valósult. Hogy kezde­ményezéseink mindegyike helyeslő támogatásra talált, annak köszönhető, hogy a javaslatok a pártszerveze­tekből, a tanácsi választó­körzetekből indultak ki. Mi a gazdasági vezetőkkel, szakemberekkel közösen a megvalósulás útjára terel­tük. — A káder és személy­zeti munkát illetően milyen tapasztalatok­kal rendelkeznek? — Az ezzel kapcsolatos hatáskör adta jogok gya­korlásában eleinte nem ment minden simán. Egyes helyi — de olykor járási és megyei gazdasági szervek igyekeztek megkerülni ben­nünket. Előfordult néhány olyan személyi intézkedés amikor akaratunk ellenére bíztak meg jelentős fel­adattal olyanokat, akik ar­ra alkalmatlanok voltak. Következetesen fellép­tünk az ilyen gyakorlat el­len, mert sértette önálló­ságunkat, de azért is, mert e módszerek idegenek a párt káderpolitikái elvei­től. A személyek ügyeiben ott kell dönteni, ahol élnek és dolgoznak. A tsz-ek személyzeti munkája most van kiala­kulóban. Ezzel kapcsolat­ban: szükségesnek ítéljük a nők és a fiatalok nagyobb arányú funkcióba, állítását. A három termelőszövetke­zet vezetőségében például nincs a fiataloknak képvi­selete. Ezen feltétlenül vál­toztatnunk kell. — A községi pártbi­zottság nemrég önálló fegyelmi és tagfelvétel jóváhagyási jogkört ka­pott. Miben látja en­nek jelentőségét? — Ezek az újonnan ka­pott jogkörök tovább erő­sítik önállóságunkat, de egyben növelik felelőssé­günket is. Különösebb ta­pasztalataink e vonatko­zásban még nincsenek, de azt várjuk, hogy a jövőben tovább szilárdul majd a párton belüli fegyelem és célszerűbbé, tudatosabbá válik a pártépítés — mon­dotta Szabó László, a köz­ségi pártbizottság titkára. Sz. A. Öreg szerszám idős mestere | me, tessék a vetélő. * A fonalat fűzd a ha- jócskába, s míg az acélfo­gú bordát az an^’ag előtt kétszer elmozdítod, a kife- szitett fonalak között ve­zesd át a vetélőt. A bordát szorítsd az anyaghoz, s kezdheted újra a művele­tet. Nem boldogulsz a fona­lakkal ? Gyakorlat, rutin nélkül a szövés annyi, mint üres hordóba a víztöltés. Megszakadhat az ember, akkor sem halad a mun­ka... P álmonostorán Pintér ■ Mihály szövőtakács műhelyében villámgyors kezek cikáznak a kifeszí­tett fonalak között. Szúet­te szerszámán már több mint fél évszázada asztal­terítők, lepedők, szőnyegek, zsákok „születnek”. Régen értékes leányhozomány volt, ma már inkább az iparművészeti kiállításokra készítik a díszes szövete­ket. Mihály bácsi tucatnyi szőnveget, asztalterítőt, le­pedőt mutatott, amelyek több kiállítást „megiártak”. — 1925-ben apósomtól tanultam a szövőtakács mesterséget — magyaráz­ta. — Fiatalon. 22—23 éves koromban fél délelőtt meg­szőtlem egy rőfnyi szöve­tet. Kora hajnaltól késő es­tig öt rőföt, azaz négy mé­ternyi térítőt, vagy lepe­dőt készítettem el. Ma már lassabban halad a mun­ka... Mj ihály bácsi már túl * ■ jár a hetvenedik évén. Gyakori fejfájását gyógyszerekkel csillapítja. Szőnyeg-, vagy zsákkészítés­sel még most is sokan meg­bízzák. A petróleumlám­pa fényénél a szeme miatt nem dolgozhat. Délelőttön­ként ül a szövőszék mellé. Egy-két méter anyaggal még így is „megbirkózik’’. — Hiába, divatjamúlt szakma — tárta szét a kar. ját. — Öreg a szövőszék, öreg a mestere. Azelőtt a faluban öt takács szőtte a fonalat. Egyedül maradtam, nemsokára én is abbaha­gyom. A múzeumokban a fia- talabbak megcso­dálják a szövőszéket, mint ősi kenvérkereső szerszá­mot. Mihály bácsi vetélője, hajócskája, s a vasfogú borda is a Budapesti Ipar- művészeti Múzeumba ke­rül. Lassan-lassan kezd ba­rátkozni a megválás gon­dolatával. _ ­Tárnái László 1969. október ti. kedd 1 ___ . ———» A z az okt... (J. T.) Az ősznek ehhez, a hónapjához valami furcsa végzetszerűscggel fűződik nagy történelmi tragédiák, a nemzet éle­tére sorsdöntőén baljós események soro­zata. 1849 és 1956 közé ékelődik a leg­iszonyúbb októberek egyike, amikor egy hatalomra sóvárgó kalandorbanda az áhított talmi „dicsőség” érdekében egy országot dobott oda koncnak. Valósággal bohózatba illenék — ha nem lenne oly­annyira tragikus az a másfél száznál alig több nap, amikor a horogkeresztes fa­sizmust a háta mögött érezve, hatalmat hazudott magának őrültek és gonoszte­vők egy csoportja. Sajnos, ez a sötét és baljós korszak, becsületes ezernyi ezrek életét követelte, pedig már a haza föld­jén dübörögtek a szabadságot hozó „test­véri tankok”. ... Verőfényes volt az az októberi va­sárnap. Délben, a bátortalan, halvaszü- Ictett kormányzói próbálkozás után, még reméltük, hogy vissza lehet rántani az országot a szakadék széléről, s a fegyve­rek a valóságos ellenség ellen fordítha­tók. De alig egy-két óra múltán az utca képe. a rádió műsora, a lázasan kavar­gó, sötét események — minden remény­kedést elsöpörtek. Amikorra az este leszállt, már tndtnk. éreztük: minden veszve. Kézigránát és géppisztoly volt már a brigantik és a felheccelt suhancok kezében, s a terror mocskos tenyere fogta be az igazságot kimondani akarók száját. A barna bor­zalomhoz — annál fájdalmasabb, mert magyarnak álcázott — zöld téboly tár­sult. Még álltak hídjaink: terepszín köpe­nyes SS-ekkel megrakott teherautók szá­guldottak és árpádsávos karszalagú, gyászfekete egyenruhás nyilasok masí­roztak rajtuk... De alig három héttel később, amikor a nemzetvesztő „nemzet­vezető” eljátszotta alkotmányos komé­diáját felesküdvén az államhatalom jel­képére — mintha csak időzítve lett vol­na: már megszedte ártatlan áldozatait az égre robbanó, majd a Dunába omló első híd. És mire a fővárosig jutottak a mesz- sziről hozott szabadság lobogói — már csak romhalmazt ékesíthettek. Történelmünk legszégyenteljesebb nap. jai kezdődtek el azzal az októberrel. Huszonöt esztendő magunkat igazoló tet­teivel igyekeztünk azóta lemosni a szeny- nyet, bizonyítani, hogy egyenrangú he­lyünk van a népek nagy családjában. A gyilkosok meglakoltak, de azt az októ­bert soha ne feledjük! Meglepetés a Lomonoszov Egyetemen Moszkva _ Lenin­hegy, Előtted a Lomono­szov Egyetem kellemes-vi­lágos márványszínű tömbje ragyog a napfényben. Le­nyűgöznek, de nem nyo­masztanak az óriási mére­tek, arányok — éppen mert a nagyság — emberhez sza­bott. Azzal is. hogy a mo- | numentalitást a természet­tel társulva fokozták a ter­vezők. építők. Innen, a ma­lista világhatalom, hanem a földkerekség népeinek legnagyobb kérdéseiben is tanácskoznak — e pillana­tokban is ... Pillantásunk ismét az egyetem ezernyi ablakának csillogását fogja egybe... Vajon melyik terem, me­lyik szoba a „színhelye’’ elvben a percben egy új, kozmikus összefüggés felfe­dezésének? ... Melyik az a Csík József, Bendeczki Antal a székek előszerelését végzi. (Kovács János felvétele.) gaslatról — Moszkva „te­tejéről” —/most már a vég­telen űr felé húzza a te­kintetet a felhőkarcolónyi egyetem ... Nemcsak a szemet, hanem a gondolatot is. Amely „megilletődve” próbálgatja a „szárnyakat”. Csend van, mélységes és magasságos. A csodálatos park lombjai, virágai közt szobrok fehérlenek. Padok a sétányok partján. Ilyen ideális környezet tanulásra, a kutató elme háborítatlan elmélyedésére — csak a klasszikus görög kor híres iskoláiban volt... Ha a kilátó terasz­hoz sétálsz, a csodálatos panoráma ejt lebegő, meg­ható kábulatba .. A Kreml, a Kongresszusi palota, a stadion, az űrhajós emlék­mű ezüsttűje... A világ figyel a nap minden percé­ben erre a metropolisra . .. OH. a Kreml egy-egy szo­bájában nemcsak a szoeia­tanácskozóterem, ahol most például egy nemzetközi tudományos tanácskozás résztvevői dolgoznak .. .? Kontinensek küldöttei, más_ más nyelven értők, mégis egyforma figyelemmel kí­sérik a talán éppen arabul beszélő előadását... Pedig ezt a nyelvet alig néhányan ismerik... Tudjuk, ez a „csoda” nem csoda. Mindenki hallott, ol­vasott már azokról a bá­mulatos berendezésekről, melyek révén a számunkra ismeretlen, illetve nem tu­dott nyelven elhangzó be­széd — egyidőben. tolmács útján válik érthetővé fü­lünkben, agyunkban. Hős, ebben az adott tár­gyalóteremben az élénkvö­rös huzatú, kényelmes zsöllyeszékek rejtik maguk­ban az említett berendezé­seket. Mégpedig: a zsöllvék karja a tolmácsberendezést, támlájuk pedig a hangszó­rót.:; S a népek javát szolgáló nagyszerű gondo­latok. ötletek, módszerek közvetítésében milyen fon­tos szerepe van ezeknek a piros-vörös, felhajtható ülő- kéjű székeknek! S ha a világméretű ügyek, nemzetközi jelentőségű té­mák feletti meditálásunk közben nagyobb figyelmet szentelnénk egy tehergép­kocsira. amely a Lomono­szov Egyetem „szolgáltató” traktusánál áll meg —- ér­dekes meglepetésben lenne részünk. Hatalmas, tégla­alakú ládákat raknak le belőle, s azok oldalán a sok-sok gyári, vasúti jelzet között ezt is olvashatnánk: Kecel. Mivel nem hin­nénk a szemünknek. — gondolván, hogy van ilyen orosz szó is — „kecel” — közelebbről vennénk szem­ügyre a ládákat. Aztán már nem kételkednénk. Igen. a szállítmány a Fővárosi Fa­ipari és Kiállításkivitelező Vállalat keceli telepéről ér. kezett ide. a moszkvai Lo­monoszov Egyetemre. Amikor a ládákat szét­bontják, azoknak az élénk­vörös székeknek az „édes­testvérei” kerülnek ki be­lőlük. Kecelen gyártják ezeket a — „hivatalos” nevükön D l. típusú zsöllyeszékeket. A fiatal igazgató. Hirsch János jogos büszkeséggel beszél róluk, mint az üzem fő termékéről — a 19 féle gyártmány közül. De nem­csak a Lomonoszov Egye­temnek készítenek ilyene­ket. Tbilisziben koncertte­rembe és operába kerülnek a Kecelen előállított szé­kek ; egyik Moszkva-kör- nyéki autógyár is tekinté­lyes mennyiséget rendelt lőlük. Tervezik már. hogy egyik híres moszkvai szín­ház is 1000—1500 szép zsöllyeszéket készíttet... Miéri ilyen kapósak ezek a keceli gyártmányok? Nemcsak, hogy látványnak is gyönyörködtető a csinos, modem formájú székek so­ra, de kivitelezésük is ver­senyképessé teszi őket. Az eddig küldött nyolc szállít­mány kifogástalan volt... Pedig csak ebben az esz­tendőben kezdték a gyár­tását. 2750-et adtak már postára, s ez évben 1250 széket készítenek még. Tóth István

Next

/
Thumbnails
Contents