Petőfi Népe, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-21 / 244. szám

1980. október 21. kedd K. «Mai * Jobb áruellátás, nagyobb forgalom A kiskőrösi fogyasztási szövetkezet szerződést kö­tött a Csepel Nagykereske­delmi Vállalattal, amelynek értelmében október elejétől közösen üzemeltetik a szö­vetkezet alkatrész szaküzle­tét. Az árukészlet fedezetét a nagykereskedelmi vállalat biztosítja, a bér- és fenn­tartási költségeket a szövet­kezet; az árrést pedig meg­osztják. A megoldás mindkét fél­nek nagyon előnyös. Leg­jobban mégis a vevők jár­nak. ugyanis a Csepel Nagy­kereskedelmi Vállalat teljes választéka kapható lesz az üzletben. A jobb ellátás következté­ben várhatóan 50—60 száza­lékkal nagyobb lesz az üzlet forgalma motorkerékpárból, kerékpárból, ezek alkatré­szeiből és gumiáruból. Pálmonostori szombat — Annak idején a „hősi halálról” szóló rövid érte­sítéseket segítettem kikéz­besíteni a faluban, az el­hagyottnak látszó házak­hoz. Most olyan leveleket hordok, amelyeken a cím­zést termetes, kerek cirill betűkkel írják a gyerekek. — Az idei őszi időjárás minha utánozni akarta vol­na a 25 évvel ezelőttit. 1944. október 21-e, szom­batra esett és tartott a szép idő. A tej szerű pára haj­nalban akkor is oszlani kezdett a közeli pusztaszeri tó fölött a barnás színű zsombék-sás fakóbbá vált, az igénytelen sziki ősziró­zsa virágát viszont lilább­ra festette az erősödő nap­fény. A csaknem száz hol­das területet borító tó part­jának jó része ingoványos, veszélyes volt. A közelgő szovjet gyalogsági alakulat két részre oszlott előtte, s Pusztaszer, illetve Tömör­kény irányából nyomult Pálmonostora felé. A köz­ségből már akkor eltűntek a németek, amikor 100 ki­lométerre dörögtek innen a fegyverek. Elmenekült csa­ládostól a bíró, a jegyző. De engem sok helybelivel együtt még kivezényeltek földet lapátolni a patakunk, a Dongér mellé. Utóvédnek magyar honvédeket hagy­tak hátra. A felhangzó Űtza készen Műsoron Ravel: Daph­nis és Chloe. A feldolgozás alapjául Longe görög író re­génye szolgált. A bábelő­adást tervezte és rendezte: Báron László. Zenei szer­kesztő: Burián Miklós. Előadja: a Kecskeméti Városi Művelődési Ház „Ci- róka” bábegyüttese. Ez állt a meghívón. Kovács Endrével, a mű­velődési központ igazgatójá­val negyedórával korábban érkeztünk. — Ilyenkor mindig akad még valami intézni való az utolsó pillanatban is — mondja. — Hiszen ez való­jában csak főpróba a pécsi nemzetközi bábfesztivál előtt. Valóban, mert amint meg­lát bennünket Báron László, valami cipőket reklamál és bosszankodva közli, hogy a hangfelvétel eleje torz. Rövid tanakodás. Az igaz­gató megígéri, hogy holnap okvetlenül szereznek Pesten egy hibátlan felvételt. Amikor megérkeztünk, alig voltak húszán. Negyed óra múlva majdnem tele a terem. A teremre egyébként büszke lehet a megyeszék­hely művelődési központja. A nyáron hozatták rendbe. — Itt a Komszomol téri teremben szeretnénk elindí­tani valami kamaraszínház félét — mondja az igazga­tó. Sokáig kopott volt és el­hanyagolt. De most már bátran beléphet ide az igé­nyes közönség is. Csak még a filmtárat kellene elvin­ni — néz elkomorodva a helyiség végébe. Deszkákból. lemezekből hevenyészett fal zárja le ott a kilátást. Lehetetlenül fest az újjávarázsolt környezet­ben. Amíg a Népművelési Tanácsadó nem talál megfe­lelő helyet a filmtárnak, addig bele kell törődni ••• A közönség na­gyobbik fele felnőtt. Hiszen nem gyerekeknek készült az előadás. Ravel műve bábfeldolgozásban sem ne­kik való mulatság. A mese mindössze néhány mondat Daphnis és Dorcon szerelmes Chloeba. Míg versenyt táncolnak érte a pásztorok gyülekezetében, a kalózok elrabolják a lányt. Győzelmi táncukat azonban váratlanul Pán isten kenta­urjai zavarják meg. Rátá­madnak a rablókra és le­győzik őket. Daphnis és Chloe újra egymásra lelnek. A feldolgozás technikai­lag rendkívül nehéz feladat elé állítja a Ciróka együt­test Nem a szokásos bábokkal dolgoznak, hanem kartonból kivágott merev figurákkal. Ezekkel kell valami sejtel­mes. lebegő mozgás képzetét kelteniük. Ügyes megoldás a fekete hátterű kivilágítat- lan színpad. A fényvissza­verő festékkel bekent bá­bok alulról vetített színes fényben mozognak, s így csak az alakok látszanak, a mozgató rudak nem. A nehézségek nagy részét éppen a zene okozza, amely természetesen nincs tekin­tettel a cselekményvezetés­re. Egy-egy motívumot han­gulatilag és történéssel is ki kell tölteni. A koreográfia igazán ötletgazdag. Különö­sen szellemes részlet a pász­tortánc és a kentaurok har­ca a rablókkal. Amikor azonban csak két szereplő van a színen, némileg mo­notonná válik helyenként a jelenet A sok szereplős je­lenetekben is akadnak za­varok egy-egy pillanatra — Látni kellene ezeket az asszonyokat (a Ciróka tagjai ugyanis túlnyomó- részt óvónők) — mondja az igazgató. — A próbán ké­pesek a néhányperces jele­neteket órákig gyakorolni. A pécsi bemutatóig tökélete­sen összehangolódik a pro­dukció. A Ciróka együttes ugyanis nem éri be azzal, hogy az előadás őszintén tetszett a közönségnek. Pécsett nagy a tét. Tavaly novemberben el­nyerték a Kiváló együttes címet. Rajtuk kívül két ilyen együttes van az or­szágban. A kiváló címet az erős nemzetközi mezőny­ben is meg akarják őrizni. M. L. „urá” — kiáltások és a tá­volról üzenetként leadott sortüzek aztán olyan belá­tásra bírták őket, hogy fel­adják a védelmi vonalat. Nagy keletje támadt hirte­len a kopott, ám üzembiz­tos civil göncöknek, azok között is akik korábban mindennél többre becsül­ték az uniformist. Pálmo- nostorát harc nélkül fog­lalták el a szovjet katonák. — Az orvosi lakásban és a Pekó-féle tanyasi iskolá­ban tábori kórházat ren­deztek be. Rövid pihenő után, dél körül felkereked­tek, indultak Félegyháza felé. Ketten kiléptek a sor­ból és megálltak a keríté­sünk mellett. Anyám ret­tentően félt. Átemelték a kezüket a deszkapalánkon. Vizet kértek. — Már szombat éjjel se­besülteket szállítottak visz- szafelé, Pálmonostorára. Segítettünk cipelni őket. Hánykolódtak a rögtönzött hordágyon, a vérük szét- fólyt az ideiglenes kórte­remben, az iskolában, a ka­tedrán. A fájdalom önkí­vületében kiáltott ukrán és orosz szavak visszhangoz­tak a környéken, amit el­borított a sötétség. Ez a nap jelentette a pálmonos- toriaknak az első „szabad szombatot”. — Harmincöt fiatal szov­jet katona itt halt meg, ahol nem is volt harc. — Néhány válaszlevél most is lapul a táskámban. A címzettek nincsenek a tanyasi iskolában, szüretel­nek — azokon a földeken, ahol egykor elvonultak az ukrán felszabadító katonák, s ahol azóta szőlőt telepí­tettek. Az újjáépített isko­la zárva, egyetlen ajtót hagytak csak nyitva, nyil­ván feledékenységből. Kes­keny lépcsősor vezet a pad­lásra. Középütt egy, min­den bizonnyal kiselejtezett földgömb hever, balra tö­rött kilincs fekszik. A te­tőn át galambok brulckolá- sa hallatszik. Valószínűleg fehér színűek, mint a béke jelképei. Halász Ferenc Az IBUSZ felszabadulási e.mléktúrája A felszabadulás 25. év- ordulója alkalmából az BUSZ országjáró köruta- ;at, több napos kiránduló­nkat szervez a nevezetes örténelmi emlékhelyekre. \z IBUSZ ezekre az or- izágjáró körutakra külön cészítette fel az idegenve- :etőket, akik ismertetik a 'elszabadító harcok helyi -onatkozásait, s az azokat oövető történelmi esemé- lyeket. 38. — Bizonyítani tudom, amit mondok! — fordult Forresthez Francis. — Minden szavamat bizonyí­tani tudom! — Hogyan, Miss Kolle- man? — Maurer zsebkendőt vett elő a szivarzsebéből, s megtörölte vele az arcát — mondta nyugodt hangon a lány. — Ám a kendővel együtt egy aranyceruzát is kirántott. A ceruza a cipő­jére esett, onnan pedig az egyik zuhanyozó kabin lefo­lyójába gurult. Maurer el akarta kapni, de nem si­került neki. A másik férfi sürgette, hogy menni ök kell. ám Maurer nem hagy­ta magát. Azt mondta, hogy a ceruzán rajta van a névjegye, s ezért meg kell szereznie. Ám a má­sik azt mondta, hogy a le­folyóban senki sem látja meg, kivenni onnan lehe­tetlen. Maurer ezt ráhagy­ta — Francis most elfor­dult az ügyésztől, hogy McKenre nézzen, majd így folytatta. — Maurer ci­pője véres volt, s róla a ceruzára is vér kenődött. Semmi mást nem kell ten- niök, mint megszerezni a ceruzát, bebizonyítani, hogy a vér rajta Miss Arno vé­re és akkor el fogják hin­ni, hogy igazat beszélek! NYOLCADIK FEJEZET I. Ferrari Segeal irodájába nyitott be, aztán az asztal­hoz ült, kényelmesen elhe­lyezkedett. — Meghalt? — kérdezte erőltetett könnyedséggel Gollowich. Ferrari úgy bámult rá, mintha nem ismerné. — Süt a Nap? Zöld a fű? Mondja, miért fecsérli az idejét nyilvánvaló dol­gokon való spekulálásra? Persze, hogy nem él már. — És úgy véli, hogy vé­letlen balesetnek tartják majd? — Mi másnak? Minden tervszerűen ment — Fer­rari elégedetten rakta ösz- sze karmos mancsát és Gollowichra nézett. — És mi van a kislány­nyal? — kérdezte Segeal. — Egy újabb véletlen baleset? — nézett Gollo­wichra Ferrari. — Igaz, fontos dolog ez, de azért tudunk várni egy keveset, egy hetet, mond­juk. Mert ha mindjárt Weiner után meghalna, nem volna túlságosan meg­győző. Ebben a pillanatban megszólalt a telefon. Sege­al vette föl a kagylót. Be­lehallgatott egy percig, az­tán a többiek elképedve látták, hogy megnyúlt az Megfiatalodott Adám A Tragédiát nem lehet megunni. Nem tudom hány­szor olvastam és láttam már; mindig'ünnep. A ma­gyar színpad Madách re­mekművével jutott el az egyetemes emberiig, Sajnál­hatjuk, vagy magyarázhat­juk. hogy a mű maga miért nem jutott el a világ szín­padaira. ez azonban másod­rendű kérdés. Majd azt mondtam: az ő bajuk. Mi Az ember tragédiájával ün­nepeljük a színházban az egyetemes emberiséghez va­ló tartozásunkat, siratjuk el csalódásainkat, valljuk meg reményeinket és teszünk hi­tet az élet, a küzdés, a ne­mes eszmék és az értelem­be vetett bizakodásunk mel­lett. Nemcsak érdekes kísérlet, hanem nagyszerű tett is te­hát a Televízió — és Szine- tár Miklós rendező — vál­lalkozása. amikor tévéfilm­re vették e monumentális művet. A Szegedi Szabad­téri Játékokról adott közve. ütésekben ugyan, ha jól emlékszem, kétszer is lát­hatta már a közönség a kép­ernyőn, most azonban meg­próbálták milliók számára élvezhetővé, tehát elérhető­vé, befogadhatóvá tenni. Meggyőződésem, hogy si­kerrel. Az ilyen kísélet per­sze kockázatokkal is jár. Szemmel láthatólag nem féltek tőle az alkotók. Megszoktuk, hogy Adám szerepét mindig középkorú színészek játsszák. Ez szín­padon nem zavar, sőt a Tragédia monumentalitása szinte megköveteli. A film premier plánjaiban viszont valószínűleg elfogadhatatlan volna egy öregedő Adám. Szinetár igyekezett „élet­közeibe” hozni szereplőit, s ezért merészen megfiatalí­totta Adámot: Huszti Pé­terre bízta a szerepet. Ez­zel és főképp a Paradicso­mon kívüli színek nyers naturalizmusával bizony megfosztotta a művet ün­nepélyes hangvételétől. Hoz. zá tenném még. hogy nem is volt mindvégig követke­zetes. mert a többi között az egyiptomi és az eszkimó jelenetben még erősen stili­zált. Huszti Péterben azon ban mégis olyan Adámot talált, aki noha fiatal, szí- nészileg jól oldotta meg ezt a nehéz feladatot, ráadásul rokonszenvet is ébresztett. Mensáros László ebben a koncepet ipán remek segítő­társa volt a rendezőnek, minden sátáni vonás nélkü­li, élő. emberszabású Luci­fert alakított. Moór Mari­ann viszont Éva sok arca közül nem mindegyikben érezte jól magát Végül: ennyi töméntelen statisztát nem könnyű összeválogatni, elhisszük. Néhol mégis za­vart egy-egy érzéketlen fa­arc a képmezőben. Azt mondtam: nagyszerű tett a Tragédia filmrevitgle. Az említett kifogásaim eile, nére kitartok emellett Lát­tam már rossz előadásban is. Akkor is Madách szólt hoz­zám. Nagyon kellemes megle­petés volt továbbá a múlt héten Örkény István A Ha- nákné-ügy című tévéfilmje. Az eredeti novella ugyan tömörebb, de ezzel a Olm nem lett rosszabb. Bátran merném ajánlani iskolapél­dának. így kell szólni mai gondjainkról felelősséggel, meggyőzően — és érdeke­sen. Ugyanez áll egy másik adásra, egy vitaműsorra. A Ki hogy érti című dokumen­tumfilmben Pozsgay Imre, a megyei pártbizottság tit­kára szerepelt. Mester László Ma nyílik az agrár szabadegyetem Harmadik évfolyamát kezdi az izsáki agrár sza­badegyetem. Az évadnyitó előadást ma este 6 órakor Alle Pál. a TÁSZI elnöke tartja a községi művelődési házban. arca. Némán Gollowichnak nyújtotta a kagylót. — McKen. Mintha ma­gán kívül lenne. . — Mondja, kapitány — vette át a kagylót Gollo­wich. Pár percig feszülten fi­gyelt McKen minden sza­vára. — Hálásan köszönöm, kapitány. Mindenről én gondoskodom tette le a kézibeszélőt, majd Segealra nézett. — Maurer az úszó­medence lefolyójába ej­tette a ceruzáját Juhn Ar- nónál. Ha megtalálják, ne­ve végképp összefüggésbe kerül a nő halálával. Há­rom hekus már el is in­dult: Konrad, O’Brian és a fényképész. A ceruzára vi­szont nekem van szüksé­gem. Indulj és cselekedj! — Mindent elrendezek — nyugtázta a parancsot Se­geal és gyorsan kiment a szobából. Ferrari is megmoccant foteljében. — Azt hiszem, aludni megyek — aztán megállt, ujját végighúzta csontos or­rán, majd megszólalt. — És Maurer csakugyan meg­ölte azt a nőt? — Honnan tudjam? Min­denesetre, ex nem az én dolgom. — Mert a szindikátusnak nem tetszenek a magán- gyilkosságok. Gollowich nem szólt rá semmit. — A szindikátus külön­ben sem túlságosan elége­dett Maurerral — jelen­tette ki Ferrari. — A szük­ségesnél is függetlenebbé akarja tenni magát. Gollowich érezte, hogy végigfut a hátán a hideg. — Node, semmi baj. Az ilyesmiről lehet gondoskod­ni — folytatta zavartalanul Ferrari. — Egyebekben Se­geal meg tud birkózni az ilyen feladatokkal? — Tökéletesen eleget tud tenni a megbízásnak. Wei- neren ugyan elcsúszott, de egyébként semmi kifogá­sunk nem volt soha ellene — állította Gollowich. Ferrari erre csak bólin­tott és a bárba ment. Kí­vánta az italt. Igaz, ritkán ivott, de ezúttal úgy érez­te, hogy egy kis whiskvt megengedhet magának. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents