Petőfi Népe, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-02 / 228. szám
Kiállítás Moszkvában A Fémmunkás Vállalat két héten át tartott kiállítást Moszkvában, ahol felvonultatta az építőipar számára gyártott termékeit. A bemutató egy korábban született együttműködési megállapodás alapján lett megrendezve. Elsősorban azokat a termékeket állította ki a vállalat, amelyek segíthetik a lakosság házépítési akcióját. Felvonultatta többek között azokat az ablakokat, ajtókat, amelyek a kereskedelemtől rendelhetők meg] i bemutatták a mülakatos termékeket is. A moszkvai kiállításon ott voltak a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyára által készített épületszerkezetei is. Októberben a Fémmunkás Vállalat Londonban rendez alumínium nyílászáró szerkezetek bemutatására kiállítást. PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE Összeállította: Nagy Ottó A tanácsi irányítás alatt levő vállalatok gazdálkodásában általánosságban ugyanazok a tendenciák érvényesülnek, amelyek népgazdasági szinten is megfigyelhetők voltak. Ezek: — Az értékesítés gyorsabban növekedett, mint a termelés; — A termelést meghaladó arányban nőtt a foglalkoztatottak száma és a kifizetett bértömeg; — A piaci viszonyokban bekövetkezett változás és a központi támogatások csökkenése a nyereség tömegének csökkenéséhez vezetett; — A központi szabályozók egy része nem hatott kedvezően. A tanácsi vállalatok árbevétele az előző év azonos időszakához viszonyítva 10,7 százalékkal emelkedett. Az építőiparnál 46 százalékos volt a növekedés. Az árbevétel kedvező alakulásával szemben, a vállalati gazdálkodás hatékonyságát leginkább kifejező nyereség azonban már nem alakult kedvezően minden ágazatban. Az árbevételarányos nyereségszint 1968. I. félévéhez viszonyítva 1,5 százalékkal, az eszközarányos nyereség pedig 2,5 százalékkal csökkent. A vállalati gazdálkodásban jelentkező eredményromlás az alábbiak miatt következett be: _ a termelékenység nem alakult megfelelően; — Számos vállalatnál a termelés igényelt meghaladó létszám- és bérköltség-növekedés következett be. Főleg az improduktív létszám emelkedett. — Megnövekedtek a karbantartási es fenntartási költségck; — Ä közgazdasági szabályozókban bekövetkezett változások, árkiegészítés csökkentése, helyi ipari dotációk megszüntetése, eszközlekötési járulék kiterjesztése, építésiszerelési adó bevezetése csökkentőleg hatott az eredményre; — A piaci körülményekhez igazodva egyes vállalatok az előző évhez viszonyítva alacsonyabb árszinten tudták csak termékeiket értékesíteni. E tényezők közül is ki kell emelni a termelékenységalakulás a létszám- és bérgazdálkodás fogyatékosságait, s a közgazdasági szabályozók hatását. Megyénk tanácsi vállalatainál az előző év azonos időszakához mérten az I. félévi termelési érték 8,4 százalékkal növekedett. Igaz, hogy a termelési értéknek, mint mutatószámnak az alkalmazása vitatott, a különböző halmozódások és összetétel-változás miatt azonban megyei szintű összehasonlításra alkalmas. A termelési érték 8,4 százalékos emelkedéséből létszám- növekedés hatásaként 87 százalék, a termelékenység növeléséből pedig 13 százalék származott. Tanácsi vállalatok gazdálkodása A létszámnövekedés tanácsi vállalatainknál 10,8 százalékos volt. melyből a munkáslétszám 7,3 százalékkal, az alkalmazotti létszám pedig 13,6 százalékkal emelkedett. Ennek következtében míg egy munkás egy munkanapjára eső termelési érték megyei átlagban 2,4 százalékkal emelkedett, addig egy fő ossz. állományi létszámra eső termelési érték 2,5 százalékkal csökkent. Ezek az adatok jól érzékeltetik a vállalati gazdálkodás fogyatékosságait, egyben meghatározták a II. félév legfontosabb feladatait Az egészséges foglalkoztatottsági arányt továbbra is biztosítani kell. Nem járható út azonban már a bér- színvonal betartása érdekében a létszámhigítás, s az emiatti improduktív létszámnövelés. A vállalatvezetők többsége eddig a termelés emelését elsődlegesen létszámnöveléssel oldotta meg és kevés gondot fordítottak a vállalatok belső tartalékainak feltárására, műszaki fejlesztésre. Az is igaz azonban, hogy a vállalatvezetés e magatartására a központi szabályozókban rejlő hiányosságok is hatottak. A jelenleg érvényben levő bázis bér- színvonal rendszer például nem segíti elő a hatékony létszámgazdálkodást, sokkal inkább arra ösztönöz, hogy (létszámhígítással, nyugdíjasok alacsonyabb fizetésével, adminisztratív és segédmunkások alkalmazásával) tartsák be a bérszínvonalat. A bérköltség növekedése ugyanis nem hat olyan arányban a személyi érdekeltség csökkentésére, mintha az átlagbérnövelést a részesedési alap terhére hajtották volna végre. A létszám és bérköltség növekedése a jelenlegi illetményadókulcs mellett még mindig kedvezőbb a vállalatoknak a költséggazdálkodás tekintetében, mint a korszerűbb termelőeszközök beszerzése. A közgazdasági szabályozók egy részének negatív hatásait vizsgálva a megyei tanács végrehajtó bizottsága levonta a megfelelő következtetéseket. — A vállalatvezetőknek értékelni kell az I. félévi munkájuk fogyatékosságait és ennek alapján hatékony intézkedéseket kell tenniük az év hátralevő részében a termelékenység növelésére. — Felül kell vizsgálniok a jelenlegi létszám- és bérpolitikájukat és a bérszínvonal betartása miatt eltűrt „kapun belüli munkanélküliséget” fel kell számolniok. — Az önköltségcsökkentésre dolgozzanak ki több évre szóló állóeszköz-fenntartási tervet, hogy a szükséges állagmegóvások költségei középtávon egyenletesen csapódjanak le. — Tekintettel arra, hogy a tanácsi vállalatok egy része nem rendelkezik megfelelő műszaki, szellemi kapacitással, végrehajtó bizottságunk felhívta az illetékes megyei szakosztályokat, hogy a Kecskeméti Műszaki és Automatizálási Főiskola állal nyújtott lehetőségeket jobban használják fel, kössenek az intézettel együttműködési szerződést, melynek keretében adjanak megbízást műszaki fejlesztési tervek kidolgozására. Ezenkívül meg kell bízni a helyiipari kutatóintézetet egy-egy tanácsi vállalat termelési, üzemszervezési, ügyvitel szervezési terveinek kidolgozásával, ami ugyancsak a gazdaságosságot, a hatékonyságot segíti elő. A központi szabályozók vonatkozásában azokkal értünk egyet, akik kezdeményezték a jelenlegi bérszínvonalrendszer, valamint az eszköz- és bérarányok megvizsgálását a helyi érdekeltség szabályozásánál. A termelékenység elvárt növekedése érdekében ugyanis ennek a mutatónak közvetett formában érvényesülni kell az anyagi érdekeltség szabályozásánál. E rövid összefoglaló értékelésben ismertetett pozitív és negatív jelenségeket egyébként országosan is napirendre tűzték, s több illetékes fórum foglalkozott már a fenti problémákkal. Az új gazdaságirányítási rendszer gazdaságpolitikai célkitűzései helyesek. Mind a népgazdaság, mind a megye gazdasági élete egészségesen fejlődik. Az egyes gazdasági kategóriák között jelentős aránytalanságok nem jelentkeztek és csupán arról van szó. hogy a gazdasági élet további dinamikus fejlődését előmozdító finomításokra van szükség mind a vállalati gazdálko-' dást, mind a közgazdasági szabályozókat illetően. A tanácsi vállalatok vezetői rendelkeznek azokkal a képességekkel, hogy üzemük érdekeinek sérelme nélkül az év hátralevő részében olyan intézkedéseket tegyenek, amelyek hozzájárulnak gazdaságpolitikai célkitűzéseink realizálásához. Dr. Kőrös Gáspár, a megyei tanács vb-elnökhelyettese Utazás a Ha a fűszerpaprika Kalocsa környéki tradícióiról beszélünk, a fogalomba beletartozik nemcsak a termesztés, de a feldolgozás és az értékesítés is. Évtizedekkel ezelőtt ez a hármas „lépcső” egységet képezett ■— a paprikát a termelő dolgozta fel és adta is el —, • különválás csak a felszabadulás után következett be. A mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése óla ez az elkülönülés a problémák özönét hozta a felszínre. Maga Bajzák Béla, a kalocsai paprikamalom igazgatója is beismeri: „Tíz év alatf a termelés megnégyszereződött, ugyanakkor kevesebb a munkaerő, de a minőségi követelmények fokozódtak. A gyárral szemben is.” Két évvel ezelőtt az ipar azt is beismerte, hogy a kalocsai üzem mindössze 500 vagon nyerssúlyú paprika tárolására alkalmas fedett térrel rendelkezik. Ennek következetében minden szezonban 15—30 millió forint kár keletkezett, csupán a nem megfelelő tárolásból, a romlásból eredően. Hasonlóan „szűk keresztmetszetű” a gyár szárítókapacitása is. S mindezek ellenére a feldolgozó ipar évről évre nyereséget könyvelt el. 9 termesztés gondjai A gazdaságok erre azt mondják: „A mi bőrünkre.” Értve ez alatt, hogy az alacsony átvételi árak folytán tett szert jövődelmező- ségre a feldolgozó. Az ipar, kihasználva monopolhelyze- tót, a szabványok srófjait tetszése szerint csavargathatta. A vélekedés egyoldalú, noha sok igazságot tartalmaz. Az is kétségtelen azonban, hogy a késői palántázás, a késői, s nem is egyszerre történő érés, a korai fagyok évenkénti katasztrófával való fenyegetése, s a termesztésben levő fajták fokozatos leromlása miatt az öntözés és a nagyobb műtrágyadózis ellenére sem emelkedett számottevően, a terméshozam. De a két ter- mésnövelő tényező hang- súlyozásával is csínján kell bánnunk. A műtrágyaellátás ismert korlátozottsága miatt a gazdaságok csak bátortalanul növelhetik a mennyiséget, hiszen azt így is más növénykultúrák alól kell elvonniuk, másrészt az esőztető öntözés egyeduralma folytán nincs összehasonlítási alap arra vonatkozóan, hogy talán nem az árasztásos öntözés lenne-e a célszerűbb. Holott ha a Kalocsa vidéki paprikatermesztés versenyképes kíván maradni, a holdankénti 90—100 mázsa állandó és stabil terméshozam eléréséről aligha mondhat le. Mivelhogy ezt a hagyományos, sőt a „feljövő” paprikatermesztő országok — Bulgária, Jugoszlávia — mór évekkel ezelőtt elérték. Más: az elvárható nagy hozamok közepette, figyelembe véve egyúttal a mezőgazdaságban dolgozók számának rohamos fogyását, mind kevésbé lesz alkalmazható a hagyományos, de szaporátlan és gazdaságtalan felfűzés. Ezt már észrevették az itteni gazdaságok; újabban sikerrel próbálkoznak a szűk térfogatú necczsákok- kaL De innen tovább kell lépni. A láthatáron már a szedés gépesítésének az igénye is megjelent. Hol vannak az új fajták? Itt azonban már végérvényesen a fajtakérdés kerül előtérbe. A Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet fűszerpaprika-nemesítö telepén a két évvel ezelőtt új fajtaként bejelentett, de eddig még el nem ismert K—601-es a legígéretesebb ilyen szempontból. Szeptember közepén egyszerre érő, csokrosan-fürtősen felálló, nagy hozamot — holdanként 110—120 mázsát — ígérő, gazdag festékanyagot tartalmazó fajtajelölt ez. Itt már alkalmazható lenne a szedőgép. Dr. Ka- peller Károly telepvezető, azt is elárulja, hogy sikerrel alkalmaztak egy olyan gyomirtó szert, amely a palántázással egyidőben történő kiszórással csak egyszeri kézikapálást igényel. A fűszerpaprika tehát gépesíthető növény. De a legeszményibb fajta Is csak akkor ér valamit, ha egy-két év alatt elterjed a köztermesztésben. Ennek a mechanizmusa mindmáig nem megoldott. Bár legújabban itt is előrelépés mutatkozik, a feldolgozó üzem feladja az elszaporításra eddig hivatott szerepkörét, s átadja a kutatóintézetnek. Ez bizonyára nemcsak az értékesebb fajták elszaporítását, hanem azok minőségi romlásának megakadályozását is elősegítheti, a kellő szelekció folytán. Kiújult viták — és a megoldás A mostani őszön újból kiújultak a harcok a fűszer- paprika körül. Pár hete ugyanis új szabvány „jött ki”, s olyan minőségi követelményeket támaszt, amelyek az eddigi termesztési, előkészítő és feldolgozó módszerek mellett be- tarthatatlannak ígérkeznek; pontosabban az a paprika, amelyik tavaly még első osztályú minősítést nyert, az idén már csak másodosztályba lesz sorolható. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a gazdaságok nem lesznek képesek elsőosztályú termést produkálosak egyetlen v lehetőség van. A nagy paprikatermesztő gazdaságoknak — Bátyán, Miskén, Fajszon, Dus- nokon — függetleníteniük kell magukat a feldolgozó ipartól, s fokozottabban kell igénybe venniük a már kiépített, s tavaly is működtetett szárítókapacitásukat. S nem is kell a szárításnál megállniuk: részt vállalhatnak az őrleménykészítésből is. Ez az út nemcsak kívánatos, de járható is — a négy tsz közreműködésével alakult paprikafeldolgozó közös vállalkozás már megkapta a minisztériumi engedélyt. Hatvani Dániel A STATISZTIKA TÜKRÉBEN Tovább emelkedik a kiskereskedelmi forgalom Országosan az összes kiskereskedelmi forgalomnak kb. a fele jut az élelmiszerekre — beleértve a vendéglátóipar forgalmát — 18 százaléka ruházati cikkekre és 32 százaléka az egyéb iparcikkek — köztük a tartós fogyasztási cikkek — vásárlására. A mezőgazda- sági jellegű megyékben azonban ezek az arányok eltolódnak, mert a lakosság nagyobb hányada élelmiszerben önellátó és vi- • szonylag többet költ a keresetéből iparcikkvásárlásforgalom emelkedése az első fél113.8 110.9 107,7 103,1 ni, A gazdaságok, a Duna menti Tsz-szövetség szervezésében többször összeültek a feldolgozó ipar vezetőivel tárgyalni, de mindebből eleddig csak bizonytalan kompromisszum született, — az ipar —, ha az abszolút követelményeken van is módjában lazítani — alapvetően nem térhet el a szabványtól. Ebből pedig az következik, hogy a gazdaságoknak, ha nem kívánnak engedni bevételi igényükből, meg kell reformálniuk válogatási módszereiket, amely viszont a költségeket növeli. így is, úgy Is a jövedelmezőség csökken. Kitörni a bűvös körből A kiskereskedelmi évben (1968. I. félév=100) Bolti élelmiszerek Vendéglátás Ruházati cikkek Egyéb iparcikk Ezt látjuk a megyénkben is. Az első félévben összesen 2,6 milliárd forintot hagyott a megye lakossága a boltokban, 8 százalékkal többet, mint a tavalyi első félévben. Ebből 1,1 milliárd — tehát kb. 40 százalék — esik az élelmiszervásárlásra és a vendéglátó iparra, ez az összeg 100 millóval több, mint volt egy év előtt.A növekedésben természetesen egyes élelmiszerek drágulása is éreztette a hatását Ruházati cikkekre közel félmilliárdot költöttünk a múlt félévben. A többi iparcikk kiskereskedelmi forgalma meghaladta az egymilliárd forintot és erősen megkiVzelítette az élelmiszer-vásárlásra fordított összeget. Ez volt egyébként a helyzet tavaly is: a nem ruházati iparcikk forgalmát illetően Bács megye már 1968-ban is a második helyen állt a megyék sorrendjében, Csongrád megye mögött. (A. L-.) V
