Petőfi Népe, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-02 / 228. szám
4. oldal 19*9. október í. csütörtök Együtt vagy külön? HI. I nak, hogy* a gazdálkodás I Jól kell kidolgozni a körn „-uw . , alapjait megszilárdítsák és zös vetéstervet, és marauicsobban, többet tér- a tagjövedelmeket emel- déktalanul teljesíteni. Nem Tnelni: ez a feltétele an-1 jék. A fejlődés iránya Termelt áruiknak nagyobb hányadát a tsz-ek piacon értékesítik. A változékony piaci viszonyokhoz való igazodásában, azaz. a konjuktúra kihasználásában a nagygazdaság előnyösebb helyzetű; mert bátrabban módosíthatja termelésszerkezetét, inkább termelheti azt, amiben „van fantázia”; mert ugyanakkora kockázat mellett a veszteséget kevésbé sínyli meg, viszont — a számok törvénye szerint — többet nyerhet. Ha már itt tartunk azt is említsük meg, hogy a több árut értékesítő gazdaságnak nagyobb tekintélye van a tárgyaló- asztalnál, amikor partnereivel üzletet köt. A hercegszántói szövetkezetek az őszi betakarítás után nem tudnak munkát biztosítani tagságuk tömegeinek. Akik télen pihenni szeretnek, azoknak így is jó. Akik viszont dolgozni szeretnének — a kereset mindenkor elfér — azoknak nem jó, hogy 4—5. hónapon át pihenésre vannak kárhoztatva. Egy nagyobb gazdaság könnyebben megteremthetné a kiegészítő időszakos tevékenység tárgyi feltételeit, és ez nem’csak a tagjövedelem emelését célozná, hanem a gazdaság pénzeszközeit is növelné. Nem volna nehéz Bács-Kiskun- ban olyan termelőszövetkezetet tálálni, amelyeket a melléküzemági, segédüzemági vagy az okosan megszervezett időszakos kiegészítő tevékenység húzott ki a bajból. Új helyzet, új tennivalók Visszatérve az „együtt vagy külön?” kérdéshez, az elmondottakat úgy summázhatom, hogy a három szövetkezetét egy sajátos belső bizonytalanságokból és gyengeségekből fakadó erős „muszáj” kényszeríti az egyesülésre. Dönteni persze nem köny- nyű. Az újtól, az ismeretlentől való félelem természetes emberi állapot. De az is komoly tapasztalata az embernek, hogy le tudja győzni a félelmet, mert fordítani a sorsán, ha meggyőzi róla az életébe beleszóló fejlődés. Nem jósolok — a tények ismeretében meggyőződésemet fejezem ki —, amikor azt mondom, hogy a három hercegszántói szövetkezet tagsága előbb utóbb elhatározza az egyesülést. Nem mindegy azonban, hogy erre a lépésre mikor szánja el magát. Az új gazdasági irányítás a régivel szemben nagyobb terhet ró a tsz-ekre, egyidűleg nagyobb mozgási, működési, fejlődési szabadságot tesz lehetővé a számukra. Az a tapasztalat, hogy a korábban egyesült szövetkezetek az új helyzetben jobban érvényesülnek, „elhúznak a mezőnytől.” A bajai járásban, Csávoly példáját említeném, ahol a korábbi mérleghiány szélén tántorgó szövetkezetből az egyesülés után — ugyanazon a földön, ugyanazokkal a parasztokkal — virágzó közös gazdaság fejlődöttt ki. A csávolyi Egyesülés Tsz 1988-ban jövedelmének 38 százalékát fordította fejlesztésre, egyidejűleg a tagjövedelmeket is növelte: a dolgozó tagonként átlagosan 1000 forinttal az előző évhez viszonyítva. Csávolyon 1968-ban 23 500 forint volt az átlagjövedelem. Jobban kell gazdálkodni Senki sem ígéri a her- cegszántóiaknak, hogy tejjel, mézzel folyó Kánaán 2esz a falujukból, ha sorsukon az új idők szellemében változtatnak: mert az egyesülés ténye, és a sikere két különböző dolog. A reménykeltő lehetőségeket csak a megfontolt értelmes cselekvés tudja megnyugtató valósággá változtatni. Sok mindent másképpen — jobban — kell csinálni és a dolognak ez a nehezebb részei... Amikor tavaly híre ment az egyesülésnek, a Lenin Tsz-ben nem javították ki a munkagépeket. Ha az idén megtörténne aZ egyesülés és ennek okán még alaposabb sepregetést végeznének, azzal komolyan kockáztatnák az első közös esztendő sikerét. Üres kamrának bolond a gazdasszonya: bizonyára a herceg- szántóiak is hallották már ezt a közmondást. úgy, mint az idén, amikor 800 katasztrális holdon végeztek tavaszi szántást. Szükséges megszilárdítani a bizonylati fegyelmet. Igen gyakran előfordul — a tsz-irodák számos munkalappal bizonyíthatják —, hogy a brigádvezetők több munkát igazolnak le a ténylegesnél: egy 25 munkanapos hónapban 470 órát írnak jóvá egy tagnak (vagyis 47 tízórás munkanapot!), máshol 100 kh-val többnek jelentik a szalmabálázást, és így tovább. Jól teszi a tagság, ha a jövőben jobban odafigyel ezekre a jelenségekre, mert a bércsalások miatt a becsületesen elvégzett munkára kevesebb forint jut. Az alapszabály módot ad a szövetkezet vezető testületének a fegyelmi jogkör gyakorlására, de a tagságnak is dolga, hogy éberen vigyázzon, s ráüssön a kézre, amelyik a zsebébe akar nyúlni. Ha a szövetkezetek kimondják az egyesülést, egyszerűsíteni kell a bérezést, (a mostani rendkívül vegyes) több közép- és felsőfokú szakembert kell foglalkoztatni, (jelenleg kevés van), meg kell találni a gazdaságosabb és hatékonyabb üzem- és munka- szervezési formákat, a legértelmesebb és legbecsületesebb tagokat kell vezetői posztra állítani, és sok olyan részletkérdést kell jól megoldani, amelyet előrelátni hirtelenében nem is lehet. Hallottam olyan véleményt, miszerint a tagság azonnal kimondja az egyesülést, ha valaki jótáll azért, hogy a jövedelem nem csökken. Külső személy vagy szerv azonban nem vállalhatja a kezességet, önmagáért kell jótállnia a tagságnak és a majdani vezetőknek. Becsületes munka, szorgalom, hozzáértés: az egyesülés sikerére ez a garancia. A pártnak és az államnak az a célja, hogy a társadalom hasznos tevékenységű közösségei és tagjai jobban éljenek. Ez alkalom,mai a széttagoltságnak a gazdasági következményeire mutattunk rá, de a gyanakvásról, bizalmatlanságról — amely olykor egészen határozott formát ölt a más-más szövetkezethez tartozók emberi kapcsolataiban — ugyancsak volna mit megírni. Mindent összevetve úgy véljük, hogy sem a társadalomnak, sem a falu népének nem volna jó, hogyha a jelenlegi állapotok konzerválódnának. Az sem volna azonban jó, ha sokáig halogatnák a döntést, mert a bizonytalanság légkörében sem élni. sem dolgozni nem lehet nyi/godtan. Zám Tibor 22. A férfi látta, hogy a lány szélyes ember. Tudom, rettenetes dolog, de az bizonyos, hogy téged ez az em^ ^ MK •» ma- S“r.em - naonCU JJ“ “V5S len lehetőségem, hogy véFrancis határozottan. —. Talán tréfálsz? Szeretném ha így len- gezzek vele' téSed PediS ne. S!Sez“t^ h- m°"d?nek‘ _®zeret"®J®k hoztalak Csak azt kell cse- rosszat nem akarok neked, fedned, amit én mondok, Velem biztonságban vagy, ** ^t pontosan teljesítésért hát kérlek, ne félj. Mikor lány szemében- M röl n “' /megpillantotta a rettenetét,- Nagyon kevls’ időnk ^ugtatni kezdte: van ... — tért a lényegre Ne félj, Frankie ... Peat. — Nem tudom, mi- — Tűnjön el innen — lyen okból, de azért küld- mondta sápadtan, de aka- tek. hogy végezzek veled rátának birtokában. — A és az a férfi, aki követett maga segítsége nélkül is bennünket, velem van. .Ve- megtalálom a kijáratot, csak Jól kezdődött az iskolaév Miért nincs elegendő tenyésztő szakmunkás? Hosszú éveik óta eredményesen működik Kiskunfélegyházán — a megye baromfitenyésztésének egyik központjában — a mező- gazdasági technikum és szakmunkásképző iskola. Ez az oktatási intézmény az egyedüli megyénkben, amely az állattenyésztési szakmunkások képzésével foglalkozik. Évenként félszáz technikust, s ugyanannyi jól felkészült baromfi- és szarvasmarha-tenyésztőt képez a termelő- szövetkezeteknek, állami gazdaságoknak. Az iskolaév megkezdése után látogattunk ide, hogy Rada Antal igazgatótól érdeklődjünk: milyen mérvű a beis- lázás, ebben az évben hány fiatal választotta szakmájának az állattenyésztést. Százhatvanhat új tanuló — Az 1969—70-es tanévben — mondta Hada Antal — két osztály, (egy baromfi- és egy szarvasmarha-tenyésztő) beiskolázása szerepelt tervünkben. Ehelyett három osztályt kellett indítanunk, két szarvasmarha-tenyésztőt, egy baromfi- nevelőt ugyanis többen jelentkeztek mint amennyit terveztünk. Összesen 96 fiatal szakmunkásjelölt kezdte el a tanulást. A fiataloknak — akár szarvasmarha-tenyésztők, akár baromfinevelők — szerződésük van a közös ■ gazdaságokkal, s az elméleti képzés után a gyakorlati munkát, már kint a termelőszövetkezetekben végzik, biztosítva ezzel az üzemi gyakorlatot, s az iskola befejezése után a munkahelyet. A 15 elméleti és gyakorlati oktatónak az elsősökön kívül gondoskodniuk kell a második és harmadik osztályok képzéséről, ahol nem kevesebb mint 82 fiatal ismerkedik az állatélettannal, tenyésztéssel, gépesítéssel, munkavédelemmel, a közismereti tárgyakkal, s természetesen a gyakorlati fe- adatokkal. A második és harmadik osztály tanulói jelenleg a közös gazdaságokban — szakoktatók felügyelete alatt — gyakorlati munkát végeznek, s amikor a másodikosok február elején megkezdik az elméleti felkészülést, a harmadikosok már a szakmunkás- vizsga letételére készülnek. A tanagyagot alaposan át kell venniök, hiszen olyan speciális képesítést kapnak, amely saját szakmájukban megközelíti, nem egy esetben meg is haladja a technikusi színvonalat. A mezőgazdaság szakmunkásképző iskola kebelében működik a szegedi Fodor József nevét viselő húsipari szakmunkásképző iskola három kihelyezett osztálya is, ahol 70 fiatal ismerkedik a hentesszakma különböző ágazataival. Ezek a fiatalok a háromnapos elméleti foglalkozás után három napot a kiskunfélegyházi vágóhídon töltenek gyakorlati munkával. Elmélet és gyakorlat A szakmunkásképzés a mezőgazdaságban egyre nagyobb jelentőséget kap, s ehhe? a szükséges feltételeket nemcsak a minisztérium, a megyei tanács, de az iskola nevelőtestülete is igyekszik biztosítani. Rövidesen sor kerül az iskolában egy 800 férőhelyes tojóház és egy 500 férőhelyes csibenevelő építésére, amely a legjobb szemléltető eszköz lesz az iskola baromfinevelő szakmunkásjelöltjei számára. A szarvasmarha-tenyésztők a Városföldi Álami Gazdaság tehenészetében ismerkednek a gyakorlati fogásokkal, ezen kívül rendelkezésre áll az iskolában a laboratórium, különböző preparátumok és szemléltető képeik. Mindezek ellenére meg kell állapítani, hogy túlságosan kevés fiatal választja a szarvasmarha- és sertéstenyésztő szakmát, a megyében. Az iskola, a jelenlegi létszám kétszeresét részesíthetné kiképzésben. Üzemek szakmunkások nélkül Igen kevesen jelentkeznek sertéstenyésztőnek is. Az iskolaév megkezdése előtt összesén 22-en pályáztak erre a szaikmára, amelyből a mélykúti Üj Élet Tsz 12 fiatalt szerződtetett. Az iskolai rendtartás szerint, azonban csak harminc* létszámú osztály számára kezdődhet meg az oktatás. így a sertéstenyésztőnek jelentkező fiatalokat egy másik megye iskolájába irányították át. Elgondolkodtató, hogy megyénkben, ahol havonta épülnek nagy állatlétszámot befogadó istállók sertéstelepek, a termelőszövetkezeteik, állami gazdaságok miért nem gondolnak a szakmunkás-utánpótlás nevelésére. Mint már korábban említettük az iskola egy év alatt alkár kétszáz ilyen képesítésű — szarvas- marha-, sertés-, baromfitenyésztő — szakmunkást tudna biztosítani számukra. Ha erre a jelzésre nem figyelnek fel közös gazdaságaink, előfordulhat: a nagyüzemi tenyészetek szakmunkások nélkül maradnak, hiszen a képesítés nélküli fiatalok hovatovább nem tudnak eleget tenni a nagyüzem állította követelményeknek. — Az iskola nevelői —• mondta befejezésül Rada Antal igazgató — mindent megtesznek azért, hogy az innen kikerülő szakmunkások a termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban megállják a helyüket. Géme* Gábor azt kérem, menjen el, hagyjon békén... — Megyek de előbb meg kell hallgatnod, amit mondok — erősködött határozott hangon Peat, — A minket követő ember azt a parancsot kapta, hogy téged öljön meg. És nem habozik ezt megtenni, hacsak meg nem mentelek, ha ebben nem akadályozom meg. Odaadták még a fényképedet is, hogy rádismerjek. Itt van. megmutatom, s akkor talán hiszel nekem — azzal gyorsan belsőzsebébe nyúlt. Biztos volt benne ha a lány meglátja a fényképét, hinni fog neki. Hanem mikor elővette levéltárcáját. a tőr kipoty- tyant a nyeléből, s a lába elé esett. , Most már nem hitetlenkedett a lány, ellenkezőleg, bizonyos volt felőle: veszélyes pszichopatával áll szemben, aki csakis azért vitte a labirintusba, hogy ott megölje. S azt is jól tudta, hogy ha erre kerülne sor, nem volna ereje ellenállni.; így hát fogta magát és futásnak eredt a tükrök mentén. — Frankiéi Állj meg! Kérlek, állj meg! — kiáltott utána Peat. Ám ez a kiáltás inkább hajtotta mint megállította a lányt, aki teljes erejéből futott. Fogalma sem volt, mennyi ideje rohanhat, de végülis erőtlenül támaszkodott a tükörnek. Kezét mellére szorítva, pihegve szedte a levegőt. Hirtelen meglátta, hogy a folyosó túlsó kijáratánál valaki megjelenik. A zömök, szögletes vállú, sötétruhás férfi fenyegetően nézett a lányra. Kezében nikkelezett pisztoly villant. Mou volt. II. Húsz percen át kereste Konrad lázasan a háromüléses sportkocsit a parkolóhelyeken a vidámpark mellett, bár nem sok reménye volt a sikerben. Hirtelen rendőrautó szirénáját hallotta, s nyomban meg is pillantotta a vidámpark főbejáratához kanyarodó kocsit. melyen Barden és egy csapat rendőr foglalt helyet. Konrad eléjük futott. A kocsiból az izgatott Barden hajolt ki. — Nos. győzöd egyedül? — kérdezte. — Még nem találtad meg azt a kocsit? — Tízezer kocsi között? Inkább állítsd rá az embereidet. keressék ők. Jönnek még rajtuk kívül? — Két hatalmas kocsi jön még. A százados jókora balhét csapott, amikor megtudta, hogy a tartalékot is elhoztam tőle. — Ha pedig ezt a lányt meggyilkolják, az ügyész fog olyan lármát csapni, amilyenről McKen még csak nem is álmodik! Menj és. igazítsd el az embereidet. — Hé. várj már egy pillanatot! — kiáltott Konrad után Barden. — Nézd csak, ki jön! — mutatott egyke- fefrizurás, piros inges fiúra. Mellette szőke, sportruhás lány lépkedett. — Azt hiszem. ők azok. akiket keresünk. — Ebben a parkban ezernyi piros inges fiú van — ellenkezett Konrad —, de mégis Busterhez lépett. — Önök jöttek a Lennox- Avenue-ról? — Pontosan. És ezt honnan tudja? — És ön Miss Boyd? — kérdezte válasz helyett a lányt Konrad. (Folytatjuk)
