Petőfi Népe, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-02 / 228. szám

1W9. október !. caflWrtók 1 oldat A megyei tanács ülése (Folytatás az 1. oldalról) szeres segélyben részesü­lők száma és a segélyössze­gek nagysága. Létrejött és egyre bővül az öregek nap­közi otthon hálózata, nö­veltük a gyermekotthonok számát, és részben új inté­zet építésével, részben ki­segítő osztályok létesítésé­vel, bővítettük a gyógype­dagógiai ellátást. Az előt­tünk álló feladatok nem egészen újak tehát, de mégis új módon, az élet, a valóság alakulását figye­lembe véve szükséges a megoldásért munkálkodni. A továbbiakban a több mint két évtizedes szoci­alista fejlődés eredménye­it, jelentőségét méltatva, említette az előadó: a há­rommillió koldus országa már a múlté, a munkanél­küliséget a munkaerőhiány váltotta fel. Eközben megnőttek az emberek igényei is. Ugyanakkor szembetűnőb­bek lettek azok a különb­ségek, melyek a társadal­mi átlagéletszínvonal és objektív vagy szubjektív okok miatt — az elmara­dott életkörülmények fő­zött élő emberek viszonyai között fennállnak. Gondja­ink egy részét a múltból örököltük. Ilyen elsősorban • lakáshelyzet. Bőven akad­nak azonban olyan problé­mák is — például a ta­nyán egyedül maradt öre­gek helyzete, vagy a tsz- ekben a 60 éven felüli, se­gítségre szoruló tagok ro­hamosan növekvő aránya — amelyek már a mi vi­szonyaink között keletkez­tek. Az idős korúakkal kap­csolatos gondokat vázolva, arra utalt Madarász elv­társ, hogy azok a közeljö­vőben várhatóan még fo­kozódnak. Majd a városi és járási tanácsok végre­hajtó bizottságai által szer­vezett ankétok több meg­állapítására hivatkozott. Például: a kecskeméti já­rásban még számos olyan idős, munkaképtelen sze­mély él, aki nem jogosult nyugdíjra, nincsenek eltar­tói, vagy nyugdíjából nem tudja biztosítani önmaga és családja fenntartását. Egyre többen vannak, akik elsősorban nem anyagi támogatást, ha­nem gondozást, vagy ál­lapotuknak megfelelő fog­lalkoztatást igényelnek. Ugyanakkor a megye e legnagyobb lélekszámú já­rása nem rendelkezik saját szociális otthonnal. — Csupán ez a tény is indokolja, hogy a legsür­gősebb időn belül a járás valamennyi társadalmi, gazdasági vezetőjének ösz- szefogásával egy önrendel­kezésű és az országos át­lagnak megfelelő szociális otthont szükséges létrehoz­ni — hangoztatta a vb-el- nökhelyettes, majd így folytatta: A szociális gondoskodás körén csaknem teljesen kí­vül maradtak eddig a sok- gyermekes családok. A te­rületi ankétokon ez a kér­dés is erőteljesen felvető­dött. A bajai ankéton a nőtanács képviselője arról számolt be, hogy felkutat­tak és meghívtak beszél­getésre húsz sokgyermekes családfenntartót. S a ta­pasztalatuk : bizonyos sze­mérem jellemző e csalá­dokra, szégyellnek gond­jukkal az illetékes szervek­hez fordulni. A beszélgetés részvevői is általában csak a lakásproblémájukról szól­tak. Ügy gondolom — tette hozzá az előadó —, hogy csupán állami támogatás­ból nem megoldható ez a probléma. Társadalmi ügy- gyé kell tenni, fel kell hívni a vállala­tok párt- és szakszerve­zeti bizottságainak fi­gyelmét a sokgyermekes dolgozóik otthoni körül­ményeinek figyelemmel kísérésére. A bajai járási ankénton is szembenéztek ezzel a gond­dal. Tíz községben 29 olyan családot találtak, ahol sok a gyermek, és rossz körül­mények között élnek. Rámutatott Madarász László, hogy e családok sorsának alakulása sokszor összefügg az alkoholizmus­sal. Majd a cigány lakos­ság (melynek körében nem kevés a sokgyermekes csa­ládok száma) életkörülmé­nyei javításának kedvező hatásait említette. Hozzá­tette azonban: az életkö­rülményeik megváltoztatá­sa önmagában nem elegen­dő. Ezt kulturális, erkölcsi ráhatással kell kiegészí­teni. — Mindezek összefügg­nek a gyermek- és ifjúság- védelem gondjaival — foly­tatta. —- Kalocsán például a felmérések szerint 122 veszélyeztetett gyerek van. Huszonkilenc olyan család­ról van tudomásunk, amely szétesett, ahol a gyerme­kek nincsenek biztonságban. A helyi gyermek, és ifjú­ságvédelmi albizottság szép munkát végzett, de általá­nos vélemény, hogy még többet kell tenni. Ezért vállalták, hogy még anyagi áldozattal is megoldják Ka­locsa, és a környező közsé­gek számára az alkoholel­vonó kezelést. (A tanács végrehajtó bizottsága pe­dig határozatot hozott a zugbormérők felszámolásá­ra. E gondolatkört folytatva, a továbbiakban — adatok­kal, az ankétokon elhang­zott példákkal is alátá­masztva — arra tért ki Madarász elvtárs, hogy az alkoholista szülők gyerme. kei között sok a szellemi­leg fogyatékos. A róluk való gondoskodás pedig ugyancsak egyre növekvő gondot jelent. Majd így folytatta: — Milyen következteté­seket vonhatunk le ezek­nek az ankétoknak a ta­pasztalataiból? Mindenek­előtt azt, hogy a szociális gondoskodást erőteljesebbé kell tenni, s erre az eddiginél több anyagi eszközt szükséges fordítani. Fejlődésünk mai szaka­szán, figyelembe véve az üzemi, szövetkezeti, társa­dalmi erőket, megvannaka feltételek a szociális gon­doskodás kiterjesztésére és intenzívebbé tételére. Több lehetőségünk van, mint amennyit hagyományosan felhasználunk! Logikus az a következte­tés is, hogy a társadalom erőinek szervezettebb ösz- szefogásával, jobb koordi­nálással, jelentős előrelé­pést tehetünk. Jogos az az igény, hogy tegyük a szo­ciális gondoskodást társa­dalmi üggyé, és megvan az erre vonatkozó szándék is. Az eredmény az anyagi eszközök ésszerűbb fel- használásában is, de talán méginkább a problémák megelőzése terén fog mu­tatkozni, hiszen az egysé­ges társadalmi ráhatás sok problémát már jelentkezé­sekor felszámolhat. A hangsúly a megelőzé­sen van. A szülők nagyobb felelősségre nevelésével, az objektív, hátráltató körül­mények felismerésével és kiküszöbölésével, a bale­setelhárítással, a dolgozó nyugdíjba vonulásának kö­rültekintőbb előkészítésé­vel, nagyon sok nehézséget előzhetünk meg. Csak e megelőző lépések sikerte­lensége vagy elégtelensége után kerülhet sor az inté­zeti elhelyezésre, a környe­zetből való kiemelésre. Ám ezek a tényezők is igény­lik a társadalmi összefo­gást mind az egyes esetek megítélése, mind pedig az intézmények létesítése és fenntartása vonatkozásá­ban. A végrehajtó bizottság több mint fél éve vizsgál­ja a megye szociálpolitikai helyzetét, és a javítás 1~ hetőségeit. A tapasztó tok alapján terjeszti a ta­nácsülés elé a megyéről ké­szült szociálpolitikai hely­zetképet, és a továbbfej­lesztést célzó javaslatait. Célunk, hogy minden üzem, vállalat, szövetkezet, intéz­mény érezzen fokozott fe­lelősséget saját dolgozóinak jelenlegi szociális helyze­téért és annak jövőbeli alakulásáért. Azt szeretnénk elérni, hogy a feladatok vállalá­sában, a teher viselésé­ben egészséges arányok alakuljanak ki, hogy a társadalmi közreműkö­dést magasabb színvonal­ra tudjuk emelni. Meggyőződésünk, — és en­nek helyességét számos példa igazolja —, hogy az állam, a társadalom, az üzemek, szövetkezetek, in­tézmények erőforrásainak összekapcsolása nagymér­tékben tovább lendítheti munkánkat. Vajon a siker reményé­ben tesszük-e ezt? A példák tömegével iga­zolható, hogy jogos az op­timizmusunk. Az a töme­ges és lelkes, lelkiismere­tes részvétel a gyermek-és ifjúságvédelmi munkában, melyet a nőtanács, a Vö­röskereszt, a KISZ, az ak­tív pedagógusok részéről tapasztalunk, az a fárad­hatatlan odaadás, amellyel a Hazafias Népfront szer­vei a társadalmi elmara­dottság felszámolásáért, az elmaradott körülmények között élők, így a cigány lakosság helyzetének javí­tásáért kifejt, ahogyan a szakszervezetek az üzemi dolgozók érdekeit képvise­lik, és ahogyan az utóbbi időben a termelőszövetke­zetek és szakszövetkezetek igyekeznek saját, időskorú tagjaikon segíteni, jogosan tölt el bennünket derűlá­tással. Mindezek mellett az új gazdasági mechanizmus anyagi vonatkozásban is objektív alapokat, több le­hetőséget teremt és kínál a munka javítására. Ennek egyik kézzel fogható bizo­nyítéka a végrehajtó bi­zottságnak az a határoza­ta, mely a tanácsi többlet- bevételek és pénzmaradvá­nyok 10 százalékának szo­ciálpolitikai célokra való felhasználását írja elő. Ilyen lehetőség nemcsak a megyei, hanem a járási, városi és községi taná­csoknál is megvan, de az új mechanizmus a vállala­ti gazdálkodás számára is több lehetőséget biztosít, mint amennyi a múltban volt. A mi döntéseinktől függ, hogy milyen társadalmi presztízst és hatékonyságot adunk ennek a kérdésnek. Ha a tanácsülés egyetért elgondolásainkkal, azonnal hozzáfogunk — a régi szervezeti formák között is — a feladatok újszerű megoldásához. A szociális gondoskodás­sal foglalkozó szakigazga­tási szerveknek az eddigi­nél nagyobb társadalmi hátteret, és ellenőrzést is szeretnénk biztosítani. Ügy véljük, hogy az eddigi, az egészségügyi állandó bi­zottság kebelében létreho­zott szociálpolitikai állan­dó bizottság ehhez nem elegendő. Arra gondolunk, hogy a megyei tanács sa­ját tagságából önálló szo­ciálpolitikai állandó bízott, ságot hozhatna létre. Eb­ben is kérjük a tanácsülés állásfoglalását. — fejezte be vitaindítóját Madarász László. Hozzászólások A tanács tagjai — akik alaposan ismerik választó- kerületük, s jóval a tanács­ülés előtt kézhez kapott írá­sos előterjesztésből az egész megye szociálpolitikai gond­jait is — feszült figyelem­mel kísérték a vitaindítót. S hogy eközben, vagy már korábban milyen gondola- tokA kezdeményezések ér­lelődtek e felelősségteljes testület tagjainak fejében, ékesszólóan előjött a nagy- jelentőségű vita témájában. Ennek során elsőként fel­szólalt dr. Lestár Béla a többi között — nagyon he­lyesen félretéve a koráb­ban szemérmesen kezelt gazdaságossági vonatkozá- i sokat — azt fejtegette: Nem kevés azoknak az idős, munkában fáradt em­bereknek a száma, akik a kórházat terhelik, holott szociális otthoni elhelyezé­sük minden vonatkozásban előnyösebb lenne. Nem szólva arról, hogy míg a kórházi ellátásuk napi 110. a szociális otthoni ellátás csupán 35 forintba kerülne Sajnos, azonban nincs ele­gendő szociális otthoni hely, következésképpen az i elhelyezés lehetőségeinek ! növelésére kellene nagyobb j gondot, anyagi erőt ossz­pontosítani. A továbbiak­ban újszerű javaslatot tett a rászoruló idős emberek étkeztetésével _ kapcsolat­ban. Felfokozott érdeklődéssel kísérte a tanácsülés dr. Gajdócsi István felszólalá­sát, aki a bajai járás szo­ciálpolitikai gondoskodásá­nak eddigi eredményei mel­lett részletesen szólt a to­vábbi törekvéseikről. En­nek során kezdeményezte: A járás százhúsz rászoruló gyermek elhelyezésére ott­hont kíván létrehozni Fel- sőszentivánon. A létesít­mény költségeinek felét — 2 milliót — a járás vállal­ja. A költségek másik fe­lének biztosítását a megyé­től kérik. Ilyen arányban történhetne a gyermekott­honi beutalás is. K. Szabó Sándor (Izsák) megrendítő példákkal tá­masztotta alá a szociális gondoskodás terén a cselek­vés sürgősségét. A továb­biakban elmondotta, hogy az izsáki Sárfehér Tsz évente több mint 300 ezer forinttal segíti az idős tag­jait. Pankovits Józsefné, a megye pő társadalmának az ifjúságvédelemben, az öre­Miniszteri utasítás a legeltetési bizottságokról Megjelent a MÉM utasí­tása a legelő- és apaállat­gazdálkodást irányító, öt- kilenc tagból álló legelteté­si bizottságok működéséről. Az utasítás szerint a bi­zottság tagjainak számát — a helyi körülmények figye­lembevételével — a közsé­gi tanács határozza meg, elnökét és tagjait a tanács választja meg és hívhatja vissza. A bizottság felada­ta, hogy minden állattartó számára biztosítsa a legel­tetést. Ennek érdekében a bizottságoknak meg kell ál­lapítaniuk a legeltetésben részt vevő szervek és sze­mélyek által kihajtott ál­latok számát, faját és ko­rát. Gondoskodniuk kell a legelő és egyéb vagyontár­gyak karbantatásáróJ, ja­vításáról és megfelelő hasz­nosításáról. A bizottság munkájához tartozik a sza­kaszos legeltetés bevezeté­sének megszervezése, a le­gelőberendezések állandó fejlesztése, a vegyszeres gyomirtás és műtrágyázás is. A jövőben a legelőhasz­nálati díj összegére a bi­zottságok tesznek javasla­tot. A MÉM-utasítás dönt ab­ban a kérdésben is, hogy a bizottság kezelése alatt ál­ló területek terményéből el­sősorban a bizottságnak át­adott tenyészállatok takar­mányszükségletét kell ki­elégíteni. Elkészült az AGROKER kecskeméti telepe Ma kezdték meg Kecske­méten a műszaki átadását az ország legnagyobb, s' egyben legkorszerűbb AG- ROKER-telepének. A 30 millió forint költséggel ké­szült új létesítmény, köz­vetlen a város haárában, 27 holdnyi területet foglal el. A már most évente egy- milliárd forintot forgalma­zó mezőgazdasági gép- és műtrágyaellátó vállalat űj értékesítési központjában 10 ezer négyzetméternyi áruraktárt rendeztek be. A vásártelepen modem iroda­ház épült, ahol az üzletfe­leket fogadják. A műszaki átvétel után, novemberben kerül sor az új létesítmény ünnepélyes felavatására. gekről való gondoskodás­ban tanúsított szép példái­ra hivatkozott, mintegy iga­zolva a nőtanács tettre- készségét, segíteni akará­sát. örömmel csatlakozott dr. Gajdócsi István javas­latához azzal a kiegészítő indítvánnyal, hogy a gyer­mekotthon létrehozása költ­ségeihez téglaj egyek kibo­csátásával a megye egész társadalmának segítségére lehetne apellálni. Rendkívül figyelemre, követésre méltó kezdemé­nyezésről szólt Fazekas Bá­lint (Tompa) tanácstag. Eszerint a tanyán élő ma­gányos, idős emberek és sokgyermekes családok nyomasztó lakásgondját enyhítendő, a tompái Kos­suth Tsz közgyűlése 30 mil­lió forintot szavazott meg egy saját, mintegy 60 ház­ból álló lakótelep kialakí­tására. E tsz-lakótelephez orvosi rendelő, üzletház, óvoda stb. is kapcsolódna. Az 1970—1975-ig megvaló­sítani tervezett nagyszerű vállalkozást a közös gazda­ság szocialista brigádjai társadalmi munka hozzá­járulással is segítik. A napirendi téma vitája során szót kért még Csáti Lajos (Kalocsa) és Egri Andor (Kecskemét). Az Egészségügyi Minisztérium képviseletében dr. Völgyi Lajos, a Művelődésügyi Mi­nisztérium részéről László József is felszólalt. Mind­ketten elismeréssel méltat­ták a megyei vezetés, a megyei tanács felelősségér­zettől áthatott, hatékony tettekre kész munkásságát, kezdeményezését. Dr. Völ­gyi Lajos főosztályvezető például hangsúlyozta: — Annak érzékeltetéséül, mennyire értékesnek tart­juk a Bács-Kiskun megyei kezdeményezést, elmondom: még ebben a hónapban összeül egy országos előké­szítő ankét, s ennek fel­adata megvitatni, hogyan lehetne a Bács-Kiskun me­gyei vonatkozású tapaszta­latokat országosan haszno­sítani. , Ezután Madarász László vb-elnökhelyettes vitaösz- szefoglalójában a végre­hajtó bizottság nevében örömének és hálájának adott kifejezést a megyei tanácsülés felelősségtől át­hatott állásfoglalásáért, melynek nyomán újszerű munka kezdődik a megye szociálpolitikái gondjainak hatékonyabb megoldásáért. A továbbiakban a megyei tanácsülés mind az előter­jesztést, mind a vitában elhangzott indítványokat jóváhagyólag elfogadta, s a határozati javaslatokat ha­tározattá emelte. A tanácsülés további ré­szében dr. Dobos Ferenc, a Kiskunfélegyházi Városi Tanács V. B. elnöke tett kiegészítést a város álta­lános rendezési tervének jóváhagyását célzó előter­jesztéshez, melyet a me­gyei tanácsülés egyhangú­lag elfogadott. Tanácsrendeletté emelte a megyei testület a Sándor Béla osztályvezető által benyújtott, a csatomafenn- tartást és használatát sza­bályozó előterjesztést is. Ezután Pozsgay Imre, az ülést levezető elnök tett indítványt a megyei ta­nács legközelebbi ülésének időpontjára és napirend­jére, amit a testület ugyan­csak egyetértőleg elfoga­dott. Majd Csenki Ferenc, a megyei tanács vb-titkára terjesztett elő néhány beje­lentést. Közöttük ismertette az Elnöki Tanács határo­zatát, miszerint a külön­böző okok miatt megüre­sedett megyei, járási és vá­rosi tanácstagi körzetek be­töltésére november 16-án kerül sor az' időközi ta­nácstagi választásokra. Végezetül az interpellá­ciók hangzottak el. Ennek során Meilinger Gyuláné fülöpszállási és Csáti Lajos kalocsai tanácstag kért szót. E. M

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents