Petőfi Népe, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-12 / 237. szám
ELSŐ M egyénkben Csikéria szabadult fel elsőnek. 25 éve már... S amilyen megragadó egyszerűséggel kezdődött, az ma- pa is — költészet. Látják a képen azt a szembejövő utat, a barátságos lombú faóriással? Azon — arról Szabadka felöl — érkeztek az első vöröscsillagos katonák... Katonák? — talán nem egészen így kellene mondani — többesszámban ... Mert... mos, ez is versbe, festménybe illő . . . Tíz nappal előtte partizánok jártak a faluban — a szomszéd Jugoszláviából ... Már egész közel a felszabaduláshoz egy teherautó verte fel a főutca porát, s megállt a község közepén. Csendőrökkel volt tele. Mielőtt teugráltak volna, egy ronccsá vert embert dobtak le maguk elől... Behurcolták a „hatóságra”. Majd vissza a kocsira. Nem tudtak „túladni” kényes terhükön a kakastollasok... A félholt ember sorsa az ismeretlenbe tűnt, de a pribékek az utolsó órában is szörnyű sa szinte gyöngéd jeladásnak tűnik, a szegény ember számára: „Mi jövünk!” Már a levegőt is re- megteti a távolról közeledő moraj. Hatalmas, egyenletes dübörgés... Más, mint a német fasiszták gépesített csoportjainak hisztérikus, kapkodó-ki- hagyó zúgása. — Jönnek az oroszok! — így a napszámos. — Az oroszok?! — akadozik a hangja amannak. — Legjobb lesz akkor lemenni a pincébe ... Gyere! ... Igyunk abból a jó kis borból... — Ha eddig nem ihattam belőle. — most már nem kell. Én nem megyek a pincébe ... Inkább megnézem, mi van odakint. — Nem félsz? — Én?! A fiatalember kiment az utcára, s fejét Szabadka irányába fordítva fülelte a páncélosok átható morgását. Várta, mikor érnek egészen közel, s mikor tűnnek fel az első harcosok, homlokukon az ötágú csillagos sapkákkal. A zúgás azonban egyelőre nem erősödött, de érezni, hallani lehetett, hogy '.. .Azért mondom, tiszaz út mellett... ö is fiatalember volt... ... Hatalmas, megrendítő élmény lehetne a mai felnőtt és idősebb csiké- riaiak számára, ha a televízióban látott „csoda”, valamiféle időalagút révén — felszabadulásuk zott, milyen puskája volt, s ragasztott bajusza. Telitalálat volt a jubileumi kiállítás szervezőitől — Vízin Gergely a lelke ennek is —, hogy ennyi emléket felkutattak. Hogy így összegyűlt például a sok fotográfia, ta költészet volt, ahogy a 25. évfordulója napján — forgatják, böngészik a ta- megve első községének mai létükben, he1nzetük- nácstagok, bejönnek máYi&in ue.g<!iy vu-ernuü es í»a, Vmn Mik.os, a ménjei osztályának munkatársa a kiállítás egyik tablója elő tt. ipán emléket hagytak a szivekben — a fasizmusról... Előtte való nap a kiskunhalasi állomáson lemészárolt gyerekemberek — leventék — vére „kiáltott” erre dél felé: „Vigyázzatok, még dühönge- ixek a fenevadak! A horogkereszt, nyilaskereszt jegyében arat még a halál!” 1944. október 12. Az egyik jobbmódú gazda házában napszámban dolgozik egy fiatalember. Egy a proletárok közül. Otthon — náluk —, mint a többi szegénynél, nincs se cukor, se só, se petró a lámpába. Célozgat is erre, de a gazda elereszti a füle mpHett. Magában örül, hogy nekik van, „jó helyen”. A fiatalember fojtott hangon Kifakad. __ Na, majd lesz, mikor megérkeznek az oroszok! — A z oroszok?! — visszhangozza a tehetős paraszt, a hangjában aggodalom bujkál. A munka megy tovább ... E gyszerre finom reszketést éreznek a talpak, remeg a föld. Folyamatosan... S a talajnak es a mozgátömör falként zárja el a határt arrafelé. A ztán a várakozó fiatalember szive hevesebben kezdett dobogni. Szeme rezzenéstelenül nézte ... Nézte azt az egy szál szovjet katonát, aki biciklije pedálját taposva, nyugodtan, mégis minden iden- szálával kétoldalra figyelve — hajtott a falu Közepe felé. Egyes-egyedül... Persze, akkor mások is álldogáltak az útfélen, s talán csak órák, napok múlva kezdtek el jobben gondolkozni az es tr>' y mélységes egyszerűségén. Ennek a muya..jo„, rékpáros szovjet katonának a „bevonulásával” kezdődött el Csikéria fel- szabadulása. Ö szólt a falubeliekhez először — a lakosság 70 százaléka beszéli a délszláv nyelvet —, érdeklődött, nincse- nek-e megbújva fasiszták? Kérte, segítsenek, míg a sereg a környéken beássa magát... Hogy majd tovább űzzék a nácikat. Később — természetesen — a csapatok is jöttek. Riasztólövések is estek, de ott, a faluban harcra nem került sor... A vidéken viszont jóidéig tartott a csata... V Erről jöttek... felszabadulása eV">zdö- dött... Egyetlen vöröskatona, a legbékésebb időkre emlékeztető módon, karikázik be a faluba, ben „visszaérezhetnék”, „visszaláthatnák” magukat az akkori viszonyokba. Meg a még régebbi időkbe, no és a két és fél évtized egy-egy fontos állomására ... De minek is ide „időalagút”! Épp most tesz elém egy fotóalbumot Vízin elvtárs. — Községünk története — képekben — kezdi lapozni ... Iskolai kép — 1910-ből... Hogy meglepődtek, örültek, akik felismertek rajta valakit... Magukat. Bizony — ők már a nyugdíj körül járnak. Ha nincs ez a kép, talán feledésbe megy, hogy a legelső pedagógus Karácsonyi Berta volt nálunk. Ö is rajta van ... Így már könnyebb volt „visszanyomozni” az első sok is, hadd nézzék meg őket. „Csináltassanak másolatokat, nem bánom, akármibe kerül, megveszem a képeket” — kérte Mátyási Istvánná... De ott van az új művelődési otthon ábrája is, mely a mostani tág művelődési, szórakozási lehetőségekre utal... Természetes, nemcsak a seregnyi fotó felnagyított képe ösztökéli a kiállítás látogatóit visszapillantásra, összehasonlításra, a jelen értékelésére. Grafikon emlékeztet rá — hiteles okmányok kivonatai —, hogy a fel- szabadulás előtt mindösz- sze 27 tulajdonos kezében összpontosult a 4 482 holdas határból 1 132 hold, a legjobb területek, — 904 családnak viszont 1—3—5 holdas parcellák jutottak iskolára, 1899-re. Rossz csupán, s 379-nek egy khahol sohasem járt még. Jelkép: a szabadsággal együtt érkezett hazánkba — megyénkbe — a béke... izin Gergellyel, a csikériai tanács vb-elnökével Ízlelgetjük annak a napnak ma is szívmelengető élményeit. ö is részese volt ezeknek... ö is ott á’lt nádas ház volt... De benne vannak a mai iskolák fotói is. A tanulók 95 százaléka jelentkezett továbbtanulásra ... Vízin József lánya Szegeden egyetemista... Képek 1929—30-ból. A régi Koncz-iskola, a község egyetlen kulturális központja ... Ezen Naran- csik György fedezte fel magát — következik újabb régi fénykép —, mikor a Sárgacsikó-t adták elő. Ö is szerepelt; kovácsinas volt akkor. „Hát még ez is mrnv-■’•s’Vo. nál is kisebbek... Zömmel ők napszámoskodtak a gróf Telekiek birtokain... S milyen megható visszaidézni, hogy a vöröscsillagosok nyomában a föld azé lett, aki megműveli ... Az első szövetkezet: 16 tag — 160 holdon. Két ló, eny tehén volt a jószágállomány, s a takarmányt úgy adták össze... — Tudom, én is tsz-tag voltam — erősíti Vízin elvtárs. A mai szövetkezetnek 15 millió 256 ezer forint *-•*’■* - .......... F elhő Ferenc és ifj. Na anesik János állatgondozó csak azt sajnálja, hogy nem fejes közben fényképe ^zük a szép marhaállomán yt. Május 1 óta gépesítették ezt a munkát. Háttérbe n a 96 férőhelyes új tehén istálló. ?&ovács János felvételei) s egy napi keresete, pénzben 83,73 Ft volt tavaly egy-egy tagnak... De míg idáig eljutottak, — az is dokumentálva van... B eszélgetés közben kipillantunk az ablakon. Az udvaron, a lakás verandáján mozgás van. Egy nénit fényképeznek — rokka melleit. A fotós: Vízin Mihály nyugdíjas, a néni özv. Petries Péterné. — A hagyományok gyűjtésével is összekapcsoljuk a felszabadulási emlékévet — magyarázza a vb-elnök. Magyar, délszláv, német népviselettől kezdve a dalokig — minél többet szeretnénk megörökíteni. Az idős néniket, bácsikat megkérjük, dalolják magnóra az ősi nótákat. Jövő április 4-én — az ő részvételükkel hallgatjuk vissza őket a művelődési házban... Tengernyi írás lenne abból, ha mindazt elmondanánk most, ami többj jobb, szebb — mint volt 1944. október 12 előtt. Hogy a belterület villamosított, s a külterületből is, ahol sorban épültek a házak. Hogy villamos háztartási berendezések tartoznak mindehhez. .Hogy az egykori napszámosok, agrárproletárok feleségei, lányai tisztelt és becsült szószólói a köz érdekének, hiszen 23 százalékos az arányuk a tanács tagságban ... S amikor ma, 25 év után újból peregnek az ősz levelei a hatalmas fáról, amely alatt az az első s a többi vöröscsillagos harcos elvonult, — hálatelt szívvel és meghatottsággal helyezzük el az ősz legszebb virágait a hősök sírján, melyek szintén itt kezdtek domborulni Csi- kérián, s folytatódtak végig, mindenfelé, míg megyénk — hazánk felszabadult .., A z élő harcosokkal együtt köszönjük annak a 19 éves — most már örökifjú — kiskatonának, Matvej Mak- szimovics Kurdjavcsev sza- kaszevezetőnek is mai életünket, békénket. Ott halt hősi halált azon a kis vasútállomáson. Köszönjük édesanyjának, aki ma is gyászolja őt... Ha nem volna olyan öreg Je- katyerina Kgjanobsza Kudrjavcseva, eljött volna közénk, s fia nevében jelünk ünnepelne .. örülne gyermekeink egészsé- lének, mosolyának. Akik, mint Vízin elvtárs unokája, már így kérdezik a fel szabaduláskori fiatalom bértől: „Nagyapa, te ú veterán vagy?” Tóth István
