Petőfi Népe, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-28 / 225. szám
* 4. oldal 1969. szeptember 28. vasárnap A „Kakas” vizsgája A Szíjártó család vendégei a 7 icfo^cácf m' 11 ama— A nráeolno'órvenr idne7ci_ 7ArnrA c l-i r\nf-.r „ Volrne” Ve ^ — Ez az igazság pillanata — mondotta Louis Coq úr egy évvel ezelőtt a Kiskőrösi Állami Gazdaságban, amikor ujját a hatalmas 800 milliméter présátmérőjű, folyamatos működtetésű szőlőfeldolgozó gépsor indító gombjára helyezte. — Úgy érzem magam, mint a torreádor, mikor döfésre emeli a pengét. Aztán megindult a prés, és az egész őszi szezonban kiválóan működött. „Országra szóló látnivaló van Tab- din” írtuk akkor. Valóban sokan eljöttek az ország minden részéből, sőt külföldről is, gazdaságvezetők, szőlőtermesztő szakemberek, borászok, hogy működés közben lássák az ország legnagyobb folyamatos prését. (Egy 600 milliméteres Coq, a Balatonbog- lári Állami Gazdaságban működik.) De nemcsak érdeklődők, kíváncsiskodók látogatták a gépsort, a szüreti szezon közepén megjelentek az Országos Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet, valamint a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet szakemberei, mérnökei és technikusai is, hogy műszereikkel vizsgálják meg, és ezután mondjanak hivatalos véleményt a „Kakas” présről. A vizsgálatok néhány héttel ezelőtt véget értek, befejeződtek a laboratóriumi elemzések is. A Kakasprés bormintáit sorra ösz- szehasonlították a horizontál préseken nyomott borokéval, valamint a balaton- boglári, kisebb méretű présen nyert szőlőlével. .. Louis Coq úr ugyan az indítás pillanatát nevezte az igazság pillanatának, a prés azonban csak a laboratóriumi vizsgálatokon mutatta meg, mit tud, ez volt a valódi „igazság pillanata”. Mindjárt elöljáróban megmondhatjuk, a „Kakas” jól vizsgázott. A sajtolószerkezet teljesítménye a prospektus szerint 30 tonna óránként, ezt sajnos, nem sikerült kipróbálni, tekintve, hogy a szállítás ilyen üteme nem volt megoldható. Mivel — e gépsornál a produktív idő 100 százalékos — ürítése ugyanis folyamatos — a szőlőfürtök szállítását nagyon jól meg kell szervezni. Tabdin a legnagyobb teljesítmény 21,9 tonna volt óránként. A gép átlagteljesítménye a szüreti időszakban 6,95 század tonnát ért el, az összes munkaidő 54 százalékában szőlő hiánya miatt állt. Első szezon, első tapasztalatok. Azt mindenesetre jól mutatják, hogy a szedés és a szállítás szervezése — enyhén szólva — még nem egészen tökéletes. A préselőgépsor időszakos, többször megszaKadó üzemeltetése nem jelent különösebb munkaerő, — energia- és időveszteséget, mivel a préselés bármikor beindítható. ■ ■ ■ ■ A mustok helyszíni vizsgálata rendkívül érdekes képet mutatott. Mustokról beszélünk, mert a gépsoron összesen négy helyen folyt a szőlőlé. A léelválasztó berendezésnél ömlött ki az összes mennyiségnek mintegy 50 százaléka, míg a présből három kifolyási helyen csapoltak, az elsőn átlagosan 23, a másodikon 23, a harmadikon pedig a fennmaradó 4—5 százalék must távozott. Azt a helyszínen, pusztán érzékszervi bírálattal is el lehet dönteni, hogy a törkölydugó felé közeledve a mustok minősége romlott, csersavtartal- muk emelkedett. A kutatók megállapítása szerint ez nem utolsósorban a nagy préselő erőnek és annak az eredménye, hogy a gép csigája nemcsak nyomó, hanem nyíró, csavaró és dörzsölő igénybevételnek is kitette a szőlőbogyókat, ezáltal sok apró növényi részecskét juttatva a mustba. A cserzőanyag-tartalom az utolsó kifolyási helyen már az elfogadható érték felett volt, ez a 4—5 százaléknyi must tehát csak ipari borként használható fel. A mustelválasztónál, valamint az első két csapon kifolyt mustokból viszont harmonikus, kifogástalan íz, illat és zamat anyagú bo rókát sikerült előállítani. A balatonboglári és a tabdi folyamatos prés ösz- szehasonlítása az utóbbinak kedvezett, e nagyobb méretű gépnél jobb minőségű mustot nyertek, a vizsgálatok azonban nem adtak egyértelmű választ, hogy a mi, homoki szőlőink esetében elterjeszthetők-e a folyamatosan préselő gépek. Ehhez újabb megfigyelésekre, elemzésekre van szükség, amelyet azonban csak a következő szezonban a prés végleges helyén, a bócsai új feldolgozóban fognak elvégezni. Az elmúlt évi eredményekbe egyébként természetesen belejátszott a rendkívül nagymértékű rothadás, szőlőpenészedés is. Az így is biHévai-iinnepség Tegnap, szombaton délben bensőséges hangulatú névadó ünnepséget tartottak Kecskeméten, a megyei tanácsház kultúrtermében. A névadó ünnepségen megjelenteket a közalkalmazottak szakszervezeti bizottsága ne. vében dr. Rétsági Oszkár köszöntötte. A kedves eseményen a Baksa házaspár Zoltán, a Barkacsi házaspár Marianna, a Fodor házaspár Gábor Attila, a Godó házaspár László Gábor, a Lukács házaspár Tünde, s a. dr. Szikszai házaspár gyermeke Emőke nevet kapott. zonyos, hogy a „Kakas”, amely egyébként az összes hozzátartozó géppel, mustsűrítővei és szeparátorral 400 négyzetméternyi területen bőségesen elhelyezhető, öt-hat horizontált préssel is felveszi a versenyt. Helykihasználása tehát jóval gazdaságosabb, nem szükséges a hatalmas költséges préscsarnokok építése. A minőségi kifogások legnagyobb része az utolsó csatornán elfolyó, az ösz- mennyiség néhány százalékát, adó mustra vonatkoznak. A „Kakas” tehát kiállta a próbát, nem is akárhogyan. A korszerű gépsort nemcsak az „igazság pillanata”, hanem termékeinek a laboratóriumokban eltöltött „igazságórái” is igazolták. B. P. Szijártó Sándoréknál visszafelé pergettük az éveket. NÉGY ÉVVEL ezelőtt a házaspár minden reggel együtt indult a Kecskeméti Konzervgyárba, ahol a férj villanyszerelőként, az asszony a befőttgyártásnál dolgozott. Délután együtt siettek haza. Belvárosi szoba-konyhás lakásukban három apró gyerek várta őket. Boldog, kiegyensúlyozott életet élt a Szijártó család. HÁROM ÉVE: Az egyik délután az asszony rosszul lett, kórházba szállították. Az orvosi diagnózis: szívizomgyulladás. Hosszú hetek teltek el fekvéssel, s a gyógyulás akaratával. A Új művelődési ház Páhiban Ünnepélyes külsőségek között avatták fel szombaton este Páhiban az új művelődési házat. Major Imre, a TIT megyei titkára, a község megyei tanácstagja avató beszédében elmondotta, hogy az új kultúrház felavatásával a község húszéves vágya teljesedik. Két évtized óta az önkéntes tűzoltó testület klubszobájában tartották a rendezvényeket, mert nem rendelkeztek megfelelő objektummal. A most felavatott művelődési házban tartják a mozielőadásokat is. Az első vetítésre vasárnap este került sor, amikor a község lakossága zsúfolásig megtöltötte a 350 személyes nagytermet. 7űzvészhez jutde... Elhatároztam: ma „szimat” után csinálok riportot. A munkaterv szerinti cikket leadtam, van időm „lehajolni” az utcán a témáért, amely — ugye — „a lábunk előtt hever”. Itt van ni! Eppen- csak kiteszem a lábam a kecskeméti tanácsháza romantikus árkádja alá, máris tálalva van a „nagy esemény". Tucatnyi nő pipis- kedik a Volgák, Skodák, Trabantok közt. Szörnyűlköd- nek, sajnálkoznak. — Nagy tűz lehet! ... Vajon kik a szerencsétlenek, akik beleestek?! Az iszonyodás oka pedig egy óriási, mérges-fekete-szür- ke füstfelhő, amely gyorsan tolul, gomolyog felfelé, s a Bányai Júlia Gimnázium fölött látható térségben elborítja az eget. Valahol a vasúton túl ered az ijesztő sötét füstfüggöny. Borzalmasságok történhetnek lent, ahol a tűz ég, mert a rozsdaszínű kakas — amott az iskolatorony hegyén szinte belefeszül a „kukorékolásba". Futás!... Külön biztatást ad a mögöttem felzúgó moraj. Most már nagy embercsoportok bámulják a fergetegesen dagadó füstöt... Irány a hunyadivárosi aluljáró! Szapo- rázom a loholást is ... A postát elhagytam... Kanyar- Régen írtunk olyan tűzesetről, amelynél a helyszínen lehetett a sajtó ... Csak engedjék gyorsan leközölni az illetékesek ... Látom az aluljáró fölött a vasúti hidat... A füstöt is, arra, onnan kissé jobbra. Fekete, rém fekete az bizony... De mintha innen nézve már nem lenne olyan szétterjengő, legalábbis abban a földközeli magasságban, ahol az alacsony házak látni engedik ... Nyomás! Cukrászda... hentes ... fodrászat... Ö, hogy a! — Két nagy gyárkémény is kibukkan egyszerre a tetők fölött, és a távolabbiból „üzemszerű fegyelemmel és füsterővel”, mindazonáltal teljesen törvényes keretek között habzik a feketeség, s csak mikor jó magasra ér, terül sj.ét félelmetes szándékú felhővé ... Ahogy a tanácsháza elől látni lehetett ■.. Tűz: nuku. Mi ebből a tanulság? Nem, nem abszolúte semmi! Több okulni való is van ebből a riporter számára. Ad egy: előbb alaposan meg kell győződni a tények igazsága felől, mert — mint példánkból is látjuk —, sok riadalomnak nagyobb a füstje, mint a tüze; sőt ezúttal tűz se volt. Ad kettő: mégis csak jobb megvárni míg egy tűzeset lezajlik, s akkor írni róla. Biztos, ami biztos ... —th —n kórházi betegágyat 1966 tavaszán hagyta el. Sokáig a kecskeméti Csokonai utca 13. szám alatti lakásában pihent. Az orvosok, s Szi- jártóné is bízott abban, hogy nemsokára meggyógyul. Hiszen akkor még csak harminc éves volt. Másképpen történt... KÉT ÉVE: Újra a reggeli munkába indulás, a hazatérés öröme töltötte be napjaikat. Már-már el is felejtették a betegség okozta szomorúságukat, amikor ismét mentőért kellett telefonálniuk. Az orvosi diagnózis ezúttal súlyosabb: szívbillentyű zavarok. Ismét hosszú hónapok teltek el a kórházban. TAVALY: Nyugdíjazták Szijártó Sándornét, aki szomorúan meséli a történteket: — Férjem szinte látás- tól-vakulásig dolgozik, s így is kevés a pénz. Nagyon bánt, hogy ilyen fiatalon munkaképtelenné váltam. Még a ház körüli munka is kifáraszt. A gyerekekkel pedig törődni kell. A férjem 1600—1800 forintot keres havonta. Ezt a rokkantsági nyugdíjam 2 ezer forint fölé emeli, de öt embernek így is kevés. Egyszer meglátogattak bennünket férjem munkatársai. Lesi Boldizsár egy borítékot adott át nekem, ötszáz forint volt benne ... AZ ÉV ELEJÉN szocialista címért küzdő brigádot alakítottunk — magyarázta Lesi Boldizsár. — A tíz szállítási dolgozóval elhatároztuk, hogy gazdasági felajánlásainkon túl, ahol szükséges, segítünk. Valaki említette Szijártó Sanyi barátunk családi problémáját. Hamarosan be is kopogtattunk hozzájuk. LESI BOLDIZSÁR vezetésével Varga József, Szabó Lajos, Baksa István, Simon Gergely, Haj da Gyula, Kovács Ferenc, Szabó László, Boros László és Farkas Sándor példás brigádtagoknak bizonyultak. Most a szezonmunka miatt kevesebb az idejük, de szombat és vasárnaponként a nyolcéves Szijártó Sárika és a 11 esztendős Sanyi rendszeresen a brigád valamelyik tagjánál vendégeskedik. A négyéves Józsinak is sűrűn a zsebébe csúszik egy-egy tábla csoki. A Bornemissza Gergely nevét viselő, szocialista címért küzdő szállítási brigád a legfiatalabb a konzervgyár brigádjai között. Tevékenységük félévi kiértékelésekor emberségből jelesre vizsgáztak. A szíjártó család mindig jólesően nyit ajtót a kedves vendégeknek, barátoknak. Tárnái László Ismét a borkóstolóról Nem elég az egymillió forint A Petőfi Népiében szeptember 7-én Egymillió forint címmel cikk jelent meg „dorgál” aláírással, amelyre a Magyar Állami Pincegazdaság Alföldi Üzemének nevében válaszolni kívánok. Szeretem a szellemes poénokat, ha az megfelelő helyen és társaságban hangzik el. Ehhez a cikkhez azonban ez a poén nem illett, a társaság is hiányzott, mert mindaz amit az újságíró leírt, nélkülözi a mi tájékoztatásunkat, nem kereste fel az információ adására legilletékesebb személyt. Menjünk azonban sorba és engedjék meg, hogy komolyra fordítsam a szót. Valóban nem kis összeg az egymillió forint, melyet a cikk említ, azonban akkor még nem alakult ki a költségvetés összege. A napokban konkrét felsorolást kértem a költségekre vonatkozóan. E szerint az említett borkóstoló egymillió 620 ezer forintba kerülne. Nem tudom az újságíró kinek a sugallatára írta a cikket, viszont azt állíthatom, hogy a megyei és városi vezetők kérésére, számos fontos szemponttól vezérelve foglalkozunk egy kultúrált létesítmény megépítésével és ezért vagyok kénytelen visszautasítani azt a hangvételt, amely az újságíró cikkéből kicsendül. Nem egy „talponállóról” van szó, hanem minden igényt kielégítő borkóstolóról. Nyolcvannyolc személy fogadására alkalmas, külön egy 60 személyes kalocsai terem és 15 személyes vadászterem létesülne. Ez a létesítmény reprezentálná Bács-Kiskun megyét. Közismert, hogy megyénk az ország szőlő és bortermelésében jelentős szerepet tölt be. Egyúttal reprezentálná a Magyar Állami Pincegazdaság Alföldi Üzemének immár húszéves tevékenységét, mellyel országosan, de határainkon túl is hírnevet szereztünk az itt termett, s eddig meglehetősen háttérbe szorított könnyű, de nagyon egészséges boroknak. Azzal nem akarok részletesen foglalkozni, hogy éppen a Petőfi Népében jelennek meg évről évre azok a cikkek, amelyek a mi eredményeinket ismertetik. Tiszteletben tartjuk a lap szerepét megyénk politikai és gazdasági életében. Mindenkor szívesen és őszintén adunk felvilágosítást a lap munkatársainak, akik mindig meg is találták az utat a velünk való tárgyalásra, az információ beszerzésére. . Ebben az esetben hiányzott a körültekintés. Az újságíró nem tájékozódott például arról, hogy mibe kerültek a közelmúltban megnyitott különböző csárdák. Ezek sem forognak „kacsalábon”, mégis legkevesebb egymillió forintba, vagy ennek kétszeresébe került építésük, berendezésük. Ha megvalósítjuk a szóban forgó borkóstolót, véleményem szerint nem fogjuk népgazdaságunk pénzét felesleges és a fogyasztók részéről nem igényelt dolgokra költeni, de a kellő ízlés és kultúráltság megvalósítása nélkül hozzá se fogunk az építéshez. Ezt úgy gondolom mindenki joggal elvárja tőlünk. Benei Sándor igazgató
