Petőfi Népe, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-27 / 224. szám

C oldal 1969. szeptember 21. szombat Hárommillió — spar A kelebiai Népfront Ter­melőszövetkezet egyike a leggyengébb adottságokkal rendelkező gazdaságoknak a kiskunhalasi járásban. A kelebiai homokon azonban kitűnően megél a spárga, mi több — a spárgater­mesztésnek hagyományai is vannak ezen a vidéken. A Népfront földjeiről a napokban takarították be a spárgát. Hogy milyen ex-edménnyel? Íme a szá­mok: Magyarországon összesen 2500 holdon termesztik ezt a növényt. A termelőszö­vetkezetben százhuszonöt holdnyi a spárgaterület. Az idén az országban — Hencz György tsz-elnök tájékoz­tatása szerint — összesen nyolcvan vagonnyi spárga­gyökér termett, s ebből a Népfront Tsz adott 17,6 vagonnal. Tehát a termő- terület alig két és fél szá­zalékáról az össztermés 22 •százalékát takarították be.- A termés egyébként ex­portminőségű volt, kilón­ként 18 forint 43 fillért ad­tak érte, az utolsó szállít- : niány után hárommillió- százhatvankétezer forintos -bevétellel zárták a „spárga- kasszát”. Vagyis: egy hold .homokon átlagosan több "mint 49 000 forintnyi érté- • két termeltek. Ezek a számok önma­gukért beszélnek. Ha a Kiskunsági Terme­lőszövetkezetek Területi Szövetsége által szervezett, és rövidesen a közgyűlések elé terjesztendő porítóüzem terveiből valóság lesz, ak­kor kétszáz holdra is emel- . hető a spárgaterület a Nép- r‘ 'ffónt ‘Termelőszövetkezet­ben. Piacra kerülhet a t: spáagakrém levespor stb... * Akkbr ismét át kell írni a mutatókat, szaporodnak a spárgából eredő bevételi források. Kiegészítő út o épült Kecskeméten a le- ninvárosi házak mellett a szemétgyűjtő kocsik köz­lekedésének megkönnyíté­sére. Az építő munkát igen rövid idő alatt a városi ta­nács költségvetési üzeme végezte el. A statisztika tükrében Jövedelem és árak Hogyan alakultak a fo­gyasztói árak, miként ha­tott változásuk a lakosság egyes rétegeire? Ezt a bonyolult témát vizsgálta a Központi Statisztikai Hi­vatal közgazdasági főosz­tálya. A vizsgálódás eredmé­nyeiről nemrég megjelen­tetett egy kiadványt az idő­szaki közlemények sorozat­ban. A fogyasztói árindex a legvitatottabb statisztikai mutatószám. Az árak emel­kedése kétségtelenül hátrá­nyos a fogyasztók számára és ezt a lakosság inkább érzékeli, mint a pozitív ha­tásokat, amelyeket termé­szetesnek tartanak, gyor­san megszoknak. A fogyasz­tók általában a kiadások emelkedését veszik alapul. Az árak változásáról ezek alapján alakítanak ki vé­leményt. Pedig két külön­böző dologról van szó. Növekvő igények A kiadások emelkedése nemcsak és nem elsősorban a fogyasztás mennyiségi nö­vekedésében nyilvánul meg, hanem főként abban je­lentkezik, hogy azonos szükségletek kielégítésére a lakosság nagyobb része ma­napság általában értéke­sebb cikkeket vásárol, mint azelőtt. A táplálkozásban is igényesebb, több húst és egyéb drágább élelmicikket vásárol. Rohamosan ter­jednek a tartós fogyasztási cikkek. A jobb, a korábbi­hoz képest színvonalasabb táplálkozás, az igényesebb öltözködés, az újonnan je­lentkező egyéb kiadások, például a televízió előfize­tési dij, mind, mind drá­gítja az életet, de nem je­lent áremelkedést. A ta­pasztalatok szerint pedig az emberek zöme mindazt, ami az életet drágítja, haj­lamos az árak emelkedé­sével azonosítani. Sok egyebet is fel lehet­ne sorolni. Az igények és a jövedelmek között min­dig kisebb-nagybbb kü­lönbség van. A családok­nál például a gyermekek növekedésével párhuzamo­san mind nagyobb összeget igényel az eltartásuk, ami felemésztheti a jelentkező jövedelemtöbbletet. Ha pe­dig változatlan a jövedelmi szint, a felnőtt családtagok fogyasztásának tényleges csökkentését követeli meg. Az árstatisztika azt mu­tatja, hogy ugyanaz a ter­mék egyik évben a másik­hoz képest többe vagy ke­vesebbe került. Előfordul, hogy egy-egy cikk ára fel­megy. Ha olyan dologról van szó, amelyet gyakran vásárolnak, mindjárt ár- szinvonal-emelkedésről be­szélnek. Az értékelés alapja Természetesen az áremel­kedés mértéke sohasem ítélhető meg önmagában. Reálisan csak a nominál jövedelmek változásának tükrében történhet meg. 1960 és 1968 között az egy keresőre jutó reálbér évi 2 százalékkal, az egy főre jutó reáljövedelem pedig évi 4—5 százalékkal nőtt, ami azt jelenti, hogy a jö­vedelmek átlagos emelke­dése bőségesen fedezte az árak emelkedését. Más a helyzet viszont ez év első öt hónapjában. A statisztika szerint a lakos­ság pénzbevételei az előző év azonos időszakához ké­pest tíz százalékkal nőttek, a fogyasztói árak pedig csak 2 százalékkal emel­kedtek, általánosan nézve tehát a pénzjövedelmek reálértéken vett növekedé­se igen jelentős. Közelebbről nézve azon­ban a nominál jövedelmek növekedése a munkások és alkalmazottak esetében csaknem felerésziben a fog­lalkoztatottak számának emelkedéséből, valamivel több mint negyedrészben a tavalyinál nagyobb nye­reségrészesedésből és a tár­sadalmi juttatások növeke­déséből adódott. Az emel­kedésnek alig negyedrésze származott a rendszeres havi átlagkereset növeke­déséből. A munkás, alkal­mazott családok túlnyomó többsége számára pedig a rendszeres havi kereset ha­tározza meg a jövedelem folyamatos értékelésének alapját Mindenkit érint Ez év első öt hónapjá­ban az áremelkedés mér­téke az élelmiszereknél volt a legnagyobb. Ez pedig mindennap és mindenki ál­tal érzékelhető. Az emel­kedést majdnem teljes egé­szében az idénycikkek drá­gulása okozta, amelynek ál­talános árszínvonala 19 százalékkal emelkedett. En­nek több oka volt, közre­játszott az időjárás is. Ké­sőbb az idénycikkek ára lényegesen csökkent. Most már a tavalyi alatt van számos élelmicikk ára, vo­natkozik ez elsősorban a zöldségre és a gyümölcsre. A kiadvány részletesen foglalkozik az elmúlt évi áralakulás sajátosságaival. Megállapítja, hogy a ta­valyi fogyasztói árszínvona­lat a kiskereskedelmi árak 0,4 százalékos csökkenése, a piaci árak 8 százalékos és a szolgáltatási díjak 4 százalékos emelkedése ala­kította ki. A különböző szférákban kialakult árindexek átlaga­ként a tavalyi országos ár­színvonal az 1967. évihez képest 0,3 százalékkal csök­kent. Ez a szám érthetően a kiskereskedelmi árindex­hez áll közel, miután a la­kosság vásárlásainak több mint háromnegyed része a kiskereskedelemből szárma­zik. K. S. A. /VI. Szagyilenkó partizánparancsnok Vékonyszálú ősz haját szétborzolja a szél. Szóra­kozottan odanyúl, de az út­törők papírlapot lobogtat­nak, félbeszakad a mozdu­lat. Türelmesen írogatja a nevét noteszbe, füzetbe, ki- téoett irkalaprá( Az ő nya­kában is piros úttörőnyak­kendő, a helybeli csapat ajándéka, le nem veszi, így járkál naphosszat a fülöp­megszervezni az ellenállást»’ 39 fős csapatával ejtőer­nyőn érkezett a német vo­nalak mögé. Sorra álltak át hozzá az alakulatok, végül hétezer főre növekedett se­reggel harcolt a németek ellen. Ekkor már szerve­zett háborút vívtak, ő volt a nálunk is jól ismert Fjo- dorov partizánparancsnok, helyettese. A fülöpszállási úttörők között. szállási lőtéren megrende­zett ünnepségen. Mosolyog. Tréfál, nem szomorkodik. Vajon milyennek képzel­ték a hőst ezek a gyere­kek, akik között olyan jól érzj magát? Mert legendás hős a vendégük. Alexej Mihajlovics Sza- gyilenko pafíizánparanfcs- nok 1912-ben született Krasznodarban. Iskolái el­végzése után a katonai pá­lyát választotta. A háború harmadik napján bevetet­ték az ellenség mögé, egy deszantalakulat parancs­nokaként. Néhány emberé­vel német szerelvényeket robbantott fel, azután le­vegőbe röpített egy német parancsnokságot. Az általa szervezett diverzánscsoport összesen 154 szerelvényt semmisített meg. 1944-ben Közép-Szlová- kiába küldték, hogy segítsen a cseh kommunistáknak 18. így aztán akaratlanul is megszaporázta lépteit, el is érte Francist. s eltakarta testével Moutól. Apró sportkocsi várt rá­juk. — Kicsit szűkös lesz a hely — közölte Buster —, de nagyszerűen megy. Bun- ty, te a hátsó ülésre mész, Bert mellém ül. Frankie pe­dig az ölébe. Rendben? — Ha Bert nem fél tőle, hogy nehéz leszek. — Nem, nem. nyugodtan ülj csak — bizonygatta Peat és máris előre ült. Életében először most érzett igazi, őszinte boldogságot, hogy nő közelében lehet. Neve­tett, amikor Francis hozzá­bújt s a lány visszaneve­tett rá. A tengerpart felé menet a vidám parkból zene, si­koltozás zaja hallatszott, emberek százai töltötték a napot strandon. — Sehogy sem fér a fe­jembe, honnan van itt ez a rengeteg ember — pró­bálta túlkiabálni a motor­zajt Francis. — Bármikor is jövök ide, mindig csak zsufi van. Peat már épp mondani akart valamit, amikor a visszapillantó tükörben vé­letlenül meglátta a mögöt­tük haladó Packardot. ben­ne Mou vörheny haját. Peatet nyomban forróság öntötte el. Az utóbbi tíz percben egészen elfeledke­zett Seagel parancsáról. Buster behajtott az autókkal tömött várakozó helyre, ügyesen megállt két kocsi között és kikapcsolta a motort. Aztán kiszálltak az autóból a fürdőhelyre mentek, zajos tömeg vette őket körül. Peat állandóan hátrapislogott nem követi-e őket Mou, s őszintén re­mélte, hogy társa elveszí­tette a nyomot. Az égen hatalmas kerék rajzolódott ki. mely lassan és csöndesen forgott, apró fülkéket vitt a magasba. — Hoztál magaddal für­dőruhát? — kérdezte Fran­cis. — Attól tartok. emiatt nem tudok fürödni — fe­lelte Peat. — Semmi baj, én sem vágyom túlságosan a für­dés után — vágta rá a lány. — Majd ülünk a parton, s nézzük a tengert. — Szó sincs róla! Na­gyon szeretném, ha úsznál egyet — ellenkezett Peat. — Bert legalább vigyázz a ruhánkra — kapcsolódott a beszélgetésbe Buster, A strandra mentek te­hát s végül találtak is ma­guknak egy alkalmas he­lyet a homokban: sürgősen el is foglalták. Buster für­dőnadrágot viselt öltözéke alatt, így hát nagyon ha­mar le is vetkőzött, ugyan­így a lányok' is. Peat külö­nös izgalmat érzett, amikor a fürdőruhás Francisra nézett. A lányon , testszínű ruha volt, s a férfi arra gondolt hogy ez a legtöké­letesebb női test, melyet valaha is látott. Francis fürdősapkát tett a fejére, majd Peathoz ordult. — Ugye. nem haragszol, amiért magadra hagyunk? Vagy maradjak én is? — Nem, nem. semmi baj. Majd várok rátok. — Mehetünk. Frankie! — kiáltott türelmetlenül Bunty, majd elkapta Buster kezét és a hullámokba ve­tette magát. Francis Peatre mosoly­gott. A férfi torka elszo­rult: hát lehetséges, hogy ez a pompás lány csak­ugyan úgy tekint rá, mint közönséges halandóra, mint Bústerre, sőt még rá is ne­vet, mintha nem is lenne az arcán az az átkozott any a jegy? — Rögtön jövök! — biz­tosította a lány. aztán a hullámok közé vetette ma­gát. — Mi a fenét keresel te itt? — hallotta nyomban. Peatban meghűlt a vér, a szíve majd kiugrott a he­lyéből: Mou guggolt mel­lette, s a lubickoló Fran­cist figyelte. Igaz, megle­hetősen elütött a meztele­nül napozó emberektől sö­tét öltönyében fehér cipő­jével. — A srác nyitott ajtót — hazudta Peat; igyekezett nyugodtan beszélni, nyomá­ban meg a két lány. ösz- sze is tévesztettek valaki­vel, így nem tudtam mást tenni, velük jöttem, s majd igyekszem kettesben ma­radni a lánnyal. — Hiába. így van ez, amikor nem készítik elő rendesen az akciót — csó­válta fejét Mou, de apró szeme gyanakodva nézett Peatre. — Pedig megmond­tam ennek a lógós Luisnak. Órájára pillantott. — A hekusok alighanem már a lakásához érhettek, így hát minél gyorsabban végezned kell vele. Ültesd az óriáskerékre maradj ve­le egyedül az egyik fülké­ben, s amikor a legmaga­sabban jártok, cselekedj. (Folytatjuk) Számos magas állami és katonai kitüntetés birtoko­sa. Tanár volt a kijevi par­tizániskolán, ahol diverziót és aknászatot tanított. Több szlovák város díszpolgára. Most Moszkva mellett él. Újságíró. Eddig öt könyve jelent meg, kettő pedig ki­adás előtt áll. A háborúról, gazdag tapasztalatairól ki­meríthetetlen bőségű /élmé- nyeiről. ír.^._ .,x. Róla pedig Csehszlová­kiában adtak ki egy köny­vet. Mielőtt hozzánk láto­gatott, részt vett Szlovákia felszabadulási ünnepségein, s utána a Magyar Partizán- szövetség meghívta, hogy töltsön két hetet Magyar- országon. Ahogyan sorolgatja a szlovákiai városokat, egy­szer csak megszólal közü­lünk valaki: — Szagyilenkó elvtárs, én is ott voltam 44-ben ... összenéztek. A közbe­szóló dr. Posváncz László, aki gyerekemberként har­colt huszonöt éve abban a hétezres seregiben. Új fordulatot vesz a be­szélgetés. Az emlékezetből előkerülnek a régi ismerő­sök. — A 39 fős csapatomban két magyar volt — mondja Szagyilenkó elvtárs. — Ké­sőbb Nógrádi Sándor és Úszta Gyula csapata is ve­lünk harcolt. Magyar volt a helyettesem is ..; * Az egyik úttörő azt mondta: — Milyen kedves bácsi! Bácsi? Szagyilenkó elv­társ tíz éve még ugrott ej­tőernyővel. Tempósan mo­zog, mint a nagytermetű férfiak — lehet úgy 190 centi magas —, de a lépte ruganyos. És a kedélye friss, gyakran idéz népies szólásokat, szentenciákat. öt éve járt nálunk elő­ször. Hogy tetszik Magyaror­szág? — kérdezzük. — Szép. Olyan, mint a híre. S amerre jártam, mind^iütt nagyon kedve­sen fogadtak a helyi párt- szervezetek és az MHSZ. Visszavárjuk, Alexej Mi- hájlovics. Mester László

Next

/
Thumbnails
Contents