Petőfi Népe, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-19 / 217. szám

\ 1969. szeptember 19, péntek & olflal Színház — mozi művelődési ház Versenyt hirdettek a közönségszervezőknek A kulturális nevelőmunka javítása, a növekvő szabad idő hasznos eltöltése ma már nenjcsak a hivatásos népművelők körét foglal­koztatja, _ hanem mindin­kább társadalmi gonddá, feladattá is válik. Megyénk­ben a 44 órás munkahét be_ vezetésének eredményeként . mintegy ötvenezer dolgozó­nak növekedett meg a sza­bad ideje. Ez új lehetősége, két teremt a pihenésre, szó­rakozásra. és nem utolsó­sorban a művelődésre. A növekvő szabad idő az •gyéni érdeklődés és társa­dalmi igény jobb összehan­golását követeli a kulturá­lis nevelőmunkában. Emel­lett meg kell teremteni an­nak a lehetőségét, hogy a dolgozók valamennyi rétege megfelelően tájékozódjék a művelődést és hasznos idő- tötlést jelentő programok­ról, amelyeket a kulturális intézmények nyújtanak. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa kulturális munka- bizottsága által a napokban összehívott közönségszerve­zői értekezlet az aktuális gondokról és feladatokról tárgyalt. A társadalmi mun. kában tevékenykedő közön­ségszervezők eddig is nél­külözhetetlen propagálói voltak a legfontosabb kul­turális rendezvényeknek. A Katona József Színház pél­dául felismerve a közönség- szervező hálózat jelentősé­gét, évek óta eredményesen támaszkodik erre a lelkes aktívahálózatra. Az értekezleten megvitat­tak egy újszerű versenyfel­hívást, amely a Katona Jó­zsef Színház jó példáját kö­vetve a megyeszékhely va­lamennyi kulturális intéz­ménye (filmszínház, műve­lődési ház stb.) szorosabb kapcsolatát szorgalmazza az üzemi dolgozókkal, s a vá­ros egész lakosságával. A versenyt az idén is a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa hirdette meg a közönség- szervezők között. De a szín­házkultúra terjesztése mel­lett most első ízben ver­senyfeladat a filmpropagan­da, valamint a művelődési ház tevékenységének inten­zívebb propagálása, örven­detes az is, hogy a verseny- felhívásban rögzített növek­vő követelmények és fel­adatok mellett mindinkább kifejezésre jut a közönség- szervezői munka erkölcsi és anyagi megbecsülése. Az SZMT elnöksége a megye legjobb közönség- szervezőinek jutalmazására 7000 Ft-ot. a Városi Műve­lődési Ház a városban fo­lyó kulturális rendezvények propagálásának jutalmazd' sára 3000 Ft-ot. a Moziüze­mi Vállalat a filmpropagan­dában legjobb eredményt el­érő szervezőknek 3200 Ft-ot tűzött ki. A Katona József Színház pedig színvonalas jutalomműsorokkal, rend. szeres színházi belépőkkel jutalmazza a közönségszer­vező hálózat munkáját Az üzemi aktívák egyetér­tésével találkozó versenyfel­hívást szeptember végéig valamennyi munkahely szakszervezeti bizottsága megkapja. Remélhetőleg a főhivatású népművelők ön­zetlen segítőtársai, a közön­ségszervezők mind a gazda­sági vezetők, mind a moz­galmi szervek részéről maximális segítséget kap­nak a versenyprogram si­keres megvalósításához, a kulturális propaganda szé­lesebb körű kibontakozásá­hoz. Drbán Pálné Iskola és patrónusai A kiskunmaisai cigány is­kolát a kiskunfélegyházi és kiskunhalasi üzemek patro­nálják. Füzetekkel, írósze­rekkel is ellátják az iskola nyolcvanegy tanulóját. Ba­logh Ödön tanár hatéves ci­gánygyermekeknek most előkészítő osztályt indít, ahol elsősorban a helyes magyar beszédre oktatja őket. Hétéves korukban pe­dig megkezdik az első osz­tályt. Rejtett kincsek bemutatója A budapesti nemzetközi művészettörténész-kong­resszus alkalmából mind­egyik múzeumunk ki akart tenni magáért, mindenből a legszebbett igyekezett bemutatni. A Szépművésze­ti Múzeum kiállítása kin­cseket rejt. A tanulmányi gyűjteményben sok nagy­értékű kép vár még resta­urálásra, és akad olyan mű is, amelyről nem sikerűit még megállapítani, ki és mikor festette. Ezekből válogatták össze a rejtett kincseket bemutató kiál­lítást. A nagy rejtett kincs a grafikai teremben került a közönség elé: a Szépművé­szeti Múzeum legszebb raj­zait állították ki, amelyek nemcsak helyhiány miatt nem láthatók mindig, ha­nem azért sem, mert árt nekik a fény. 200 lap 500 év alkotásaiból, a korare­neszánsz ismeretlen nevű bolognai mesterétől Picas­Ismeretlen olasz festő a XVI. századból: Orsina de’ Grass! képmása. sóig. A nagy nevek mögött tanulmányrajzai, Raffaello, itt valóban nagy művek Tintoretto és Rembrandt állnak: Leonardo da Vinci munkái, Pieter Brueghel imádkozó parasztjai és Dü­rer vázlatai. A művészettörténet egé­szét még évek múlva sem nyújthatja a Szépművészeti Múzeum — de a reneszánsz a barokk és a múlt századi realizmus örökségét tökéle­tesen tanulmányozhatják tudósok és érdeklődő né­zők egyaránt. Sőt: a grafi­kai gyűjteményben akár a modem művészetet is. Zenei hetek — zenei kiadványok Örvendetes aktivitással vesz részt zenei életünkben a Zene­műkiadó Vállalat (Editio Musi- ca, Budapest) — mutatja a gazdag és sokoldalú program is, mellyel a magyar zene ha­gyományos őszi ünnepén je­lentkezik. Hat mai magyar szerző (túlnyomórészt fiata­lok egy-egy új zenekari mű­vének partitúrája jelenik meg a budapesti zenei hetek ide­jén. — Durkó Zsolt: Altamira; Kadosa Pál; VI. szimfónia; Láng István: Xilofonverseny; Mihály András: Három tétel kamaraegyüttesre; Papp Lajos: Dialogo per pianoforte e orcherstra; Sárai Tibor: I. szimfónia —• ezek a művek az európai átlaghoz képest igen olcsón, szép, gondos kivitelben lesznek kaphatók; tartalmaz­zák a szerzők rövid szakmai életrajzát is. Az ünnepi események során nemcsak kotta-, hanem könyv- kiadványokkal. is jelentkezik a Zeneműkiadó. A válogatás helyességét mutatja, hogy ezekben az egymástól nagyon eltérő tárgyú és jellegű köny­vekben egy törekvés mégis közös: szakítani a régebben ze­nei könyveinkre oly jellemző pathetikus, vagy tudományos­kodó közlésmóddal. Most je­lenik meg Dallos Attila: A Pécsi Balett története című munkája, Földes Imre inter­júi fiatal magyar zeneszerzők­kel, Harmincasok címmel; Fá­bián Imre: Válságban az ope­ra?; Bárdos Lajos: Harminc írás a zene elméletének és gyakorlatának különböző kér­déseiről című gyűjteménye, va­lamint a Bónis Ferenc szer­kesztette Magyar Zenetörténe­ti Tanulmányok Szabolcsi Ben­ce tiszteletének szentelt ta­nulmányfűzére (a középkortól a XX. századig). A. Zeneműkiadó a beat-kor- osztályról sem feledkezik meg: a zenei hetek ideje alatt je­lenik meg kitűnő együttesünk, az ülés-zenekar reprezentatív fényképes-kottás albuma is, mely a néhány nap eltéréssel megjelenő új nagylemez (ülé­sek és pofonok) összes számát tartalmazza. Dürer: Vázlatok. Hamarosan megjelenik a Forrás A szerkesztőségből ka­pott információnk szerint néhány napon belül el­hagyja a nyomdát a me­gye folyóiratának,, a For­rásnak a 4. száma. Azt is jelezhetjük előre, hogy sok érdekes, izgalmas, színvo­nalas mű lát napvilágot eb­ben a számban. A gazdag tartalomból , csak néhányat sorolunk fel ezek közül: Gál Farkas, Hatvani Dáni­el, Papp Lajos, Simonyi — Jöjjön be. kapitány, — húzta jól begyakorolt mo­solyra a száját; szép foga megvillant. — Rögtön jön a boss. Mit iszik? — Persze, whiskyt — bó­lintott McKen és a kandal­lóhoz lépettt Luis pedig a bárpulhoz, skót whiskyt töl­tött egy pohárba, hozzá szó­dát adott és McKennek nyújtotta. Ekkor megnyílt n ajtó, s a szobába Jack Maurer, va­lamint állandó ügyvéde, Ybb Gollowich lépett Első pillantásra Maurert nehezen lehett volna meg­különböztetni a többi min­denható gazdagtól, aki Pa- cific-Cityben üdül: köpcös, barnaképű, olajfekete hajú férfi volt, enyhén őszülő halántékkal. Ám ha az em­ber jobban szemügyre ve­szi, megláthatja gengszter­szemét, mely oly kemény és rideg, mint a tengerkavics. Gollowich a tengerpart leghíresebb ügyvédének hí­rében állott. Külsőre hason. Irtott is valamit a főnökére, csak hogy nem ötven éves volt, hanem öt-hat eszten­dővel több. ráadásul az utóbbi időben megkopaszc- dott és testesebb lett. Gol­lowich abbahagyta az ügy- védeskedést, mely csak va­lamicske jövedelmet hozott neki, s helyette Maurer ke­reskedelmi és iogi ügyletei­vel foglalkozott. Itt aztán kinőhette magát, a főnök jobb keze lett. — Örülök, hogy láthatom, kapitány — szorította meg Maurer McKen kezét. — Remélem, barátságosan fo­gadták. Parancsol szivart? — Nem tiltakozom ellene — felelt McKen, akinek erős meggyőződése volt, hogy soha nem szabad visz- szautasítani a jó dolgokat. — Minek köszönhetjük váratlan látogatását, száza­dos? — kérdezte élesen Gollowich. McKen ferdén nézett az ügyvédre: nem szerette Gollowichot. Jól tudta, hogy kevésbé veszélyes mint Ma­urer, de azzal is tisztában volt, hogy ez az öreg róka túlságosan is jól ismeri a jogi kiskapukat és közel áll bizonyos politikusokhoz is. — Annak, hogy tényeket mondok, aztán majd ma­guk döntenek — felelt McKen. — Három napja meggyilkolták Juhn Arnót és portását. A ház melletti kertben Ralph Jordan mo­nogramjával ellátott pisz­tolyt találtak. Ezután Bar­den és Konrad Jordánhoz ment, aki a fürdőszobában átvágott torokkal ült a kád­ban, kezében borotvát tar­tott. A kést, mellyel Juhnt megölte, a szomszédos szo­bában lelték meg. — Miért mondja ezt ne­künk el? — vágott közbe izgatottan Gollowich. — Mi is olvasunk újságot. Mi kö­zünk van nekünk ehhez? Jordan megölte a nőt, az­tán magával is végzett. Sze­rintem tiszta minden. — Magának, de Konrad olyan ember, aki nagy fel­hajtást tud csinálni. És nem is bolond, ezt higyjék el ne­kem. Ügy tűnik, hogy ma­guk ellen készül valami, Mister Maurer. A boss gyorsan McKenre nézett, majdnem mérgesen, dús ajkán önelégült mosoly bujkált. — Kétségtelen, hogy Kon­rad okos fickó, éppen ezért megérti, hogy ebben a vá­rosban kettőnknek is elég hely van. — Az is meglehet, hogy kevés a hely. Mindenesetre, Konrad szerint Jordánt megölték. — És úgy véli, hogy ne­kem valami közöm van a gyilkossághoz ? — Arra a mendemondára alapoz, hogy maga Miss Ar­no barátja volt — magya­rázta McKen. — Tudja mi a véleménye? Az, hogy maga megtudta, Miss Arno a szeretőjévé tette Jordánt, erre Parettivel odamentek. Maga megölt^ a nőt, Pa- retti pedig a portással vég­zett, utána Jordánt tette el láb alól úgy, hogy a gyanút Jordánra terelje, majd ide­jött. Maguk pedig, hogy be­fogják a száját, egyszerűen megölték. Maurer oly őszinte neve­tésre fakadt, hogy McKen máris megkönnyebbült. — Nos, Ybb, hogy tetszik neked? — fordult Gollo- wichhoz. — Ez a Konrad nagyszerű fantáziával van megáldva. Hát hallottál már valaha ilyen pompás históriát? Gollowich azonban nem volt nevetős kedvében. — Vannak bizonyítékai? — kérdezte. — Jordan szabója eskü alatt vallotta, hogy Miss Arno és Mister Maurer ba­rátok voltak, s hogy Jordan nagyon félt Maurer úrtól. — Érdekes! — szólalt meg Maurer. — Rajta kí­vül valaki tudja ezt bizo­nyítani? (Folytatjuk) Imre, Polner Zoltán verse a lírai termés gazdagságát bizonyítja majd, Kunszabó Ferenc novellája az erősza­kos téesz-szervezést idézi, Zám Tiboré egy szomorú­an végződő szerelem hite­les története, Nagy Faddi Éváé egy mai munkásnő nehéz, küzdelmes életét áb­rázolja. Lázár István no­vellája egy különös bűn­ügy izgalmait ígéri az ol­vasónak. A gazdag „Elő múlt”, „Horizont”, „Hazai tükör” rovatokban érdekes cikkeket talál majd az ol­vasó, többek között a ta­nyai életről, a halasi cigá­nyok helyzetéről, a külföl­di magyar irodalomról, stb. Török Sándor ebben a számban teszi közzé az or­szágosan érdeklődéssel kí­sért kutatásai eredményeit az úgynevezett „Két hon­foglalás” kérdéséről. A „Jegyzetek” rovatban az értelmiség korszerű mű­veltségéről, a bartóki mu­zsikától való idegenkedés­ről, Bozsó János és Tóth Menyhért festészetéről, va­lamint a világhírű jugo­szláv szobrászról, Mestro- vicsról olvashatunk cikke­ket, vallomásokat. Erdei Ferencről képriportot közöl a folyóirat. Gazdag szemle­rovat és képanyag teszi még változatossá a Forrás 4. számát. Fcrlikutcrkcrt gyárt a hiánycikk kielégítésére a Bajai Vas- és Fémipari Ktsz. Az acéllemezből ké­szült zománcozott falikú- takból 10 ezret adnak át a hazai kereskedelemnek.

Next

/
Thumbnails
Contents