Petőfi Népe, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-18 / 216. szám

I oldal ttí9. szeptember IS, esttWrCSfc Kutatás a zöldtrágya és a műtrá­gya kombinációja jól be­vált. Van olyan ezerjó-par­cellánk, amely nyolc éve nem kapott szerves trágyát és mégis meghozza az 50 mázsa termést holdanként. Tapasztalataink szerint zöld- és műtrágya kombi­nációval ritkábbá lehet tenni a szerves trágya ada­golást. Egyúttal a szőlőművelés­ben is — ugyanúgy mint a szántóföldön — az a ne- lyes törekvés érvényesül, hogy minél kevesebbet bolygassuk a talajt — ma­gyarázza az osztályvezető. Igen sok vita van ma­napság a fajtákról. A nagy­üzemi termelés új helyze­tet teremtett. A kisüzem­ben termett fajták itt már nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. Edzett, rothadásra nem hajlamos, jó termést és kiváló minő­séget adó borszőlőket kell keresni. Az utóbbi évek ta­pasztalatai azt bizonyítják, hogy a kövidinka és a kék­frankos jól bírja az inten­zív művelést, a kadarka viszont csak a kisüzemnek felel meg. — Tizenegy olyan fajta­jelöltünk van, amelyek az eddigi jelek szerint meg­Első hallásra nem is gon­dolná az ember, hogy mi­lyen izgalmas témán dol­gozik Kecskeméten dr. Hor­váth Sándor, a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet homoki osztályának veze­tője. A laikus számára igen száraznak hangzik a meg­határozás: a szőlő gyökér­zete és a földművelés. — Nyolc éve gyűjtöm az anyagot — tájékoztat — 30 szőlőfajtát, 300 tőkét vizs­gáltam, 1000 köbméter föl­dét mozgattunk meg. Min­den fajtának más-más a gyökérzete. Nem közömbös, hogy a növény milyen kör­zetben szívja a tápanyagot. Ez határozza meg a műve­lést, a talajerőpótlást, a vegyszerek bedolgozását. Tapasztalataink szerint a gyökérzet elhelyezkedése megengedné a sűrűbb ülte­tést, azonban a jelenlegi gépesítés technikai színvo­nala csak a széles sortávol­ságot teszi lehetővé. Ha majd a permetezés, a vegy­szerezés, műtrágyázás a le­vegőből repülőgéppel, illet­ve helikopter segítségével történik, akkor megválto­zik a helyzet. Lehetőség nyílik a jelenleginél keske­nyebb sortávolságra, ami egyúttal növeli a termés­hozamokat. A technika és a techno­lógia így határozza meg a kutatás irányát. Természe­tesen fordítva is igaz. A kutatómunka eredményei hatnak a technikára és a technológiára. Miközben a szaporításra szánt szőlőhibridek sorai között gyönyörködünk a dús fürtökben — amelyek között nem egy a kilónyi súlyt is megüti — az inté­zet sok irányú tevékenysé­géről beszélgetünk. A no- moki osztály többek között foglalkozik a talajerőpótlás lehetőségeivel, különös te­kintettel arra, hogy a sző­lőtermelő vidékeken szer­vesanyaghiány van. — Szöszösbükkönyös kí­sérleteink bizonyítják, hogy A K—11-es hibrid nagy reményekre jogosít — ál­lapítja meg Farkasné, Fejes Gizella, az intézet tudo­mányos munkatársa. Gyönyörű fürtöket hozott, a ta­pasztalatok szerint nem hajlamos a rothadásra. Űj kutatási terület a pe- ronoszpóra-rezisztens faj­ták nemesítése. Ilyen mar van. Nagyabb területen történő termesztésük igen gazdaságos, hiszen a ter­melési költség jóval ala­csonyabb. (Pásztor Zoltán felvételei.) felelnek az igényeknek. Többek között a K—5-ös, a K—11-es, az Ezerjó és a Glória Hungáriáé hibridje. Ezek nem rothadnak, meg­felelő minőséget adnak, a termésük is kielégítő. — Egyébként 25 ezer hibri­dünk van. Ezek közül vá­logatjuk ki a legjobb faj­tajelölteket. Berta Márta kísérleti munkatárs a hibridek mustjának savtartalmát határozza meg. A kutatómunka így szol­gálja a termelést. Sokan azt mondják, hogy gyorsí­tani kellene a folyamatot, lerövidíteni azt az időt, amely alatt a tudomány anyagi erővé válik. A ku­tatók erre azt válaszolják: sok-sok kísérlet kell ahhoz, hogy egy-egy dologról vég­leges ítéletet mondjunk. és terme 10. ' — Borotvafenő szíjat, de borotva nélkül. Gyanítom, hogy Paretti elég sokszor borotválkozott azzal a késsel, amelyet Jordan tartott a ke. zében. Persze, ezt még meg­vizsgáljuk. Ezen felül a szo­bában szétszórva 1600 dollár is volt. — Üjabb bizonyíték, hogy Maurer Parettivel is végzett Tony egyébként pénz nélkül nem ment volna sehová sem. — Ez nyilvánvaló. És ná­lad mi újság? — Campbelltől, Jordan szabójától eskü alatt tett vallomást kaptam. Ezek sze_ rint Jordán gyakorta mon­dogatta neki, hogy Juhn Maurer szeretője és hogy úgy fél Maurertől, mint a tűztől. — Csakhogy egyedül Campbell vallomása a bíró­ságon nem lesz elég. — Viszont kiegészítjük Flow Presser vallomásával is. Nyomban megyek és vi­szem hozzánk. És mond meg a kerületi ügyésznek, hogy elegendő bizonyítékunk van a nyomozás megkezdéséhez. Könnyen lehetséges, hogy a rendőrséget is segítségül kell hívnunk, magunk nem győzzük. Azt is kérdezd meg az ügyésztől, óhajt-e ma értekezletet egybehívni vagy inkább megismerkedne minden bizonyítékunkkal? — Meglesz minden. V — Nagyon jó. Akkor há­rom óta körül találkozunk — tette le a kagylót Kon­rad, majd a közeli bárba ment, megivott egy csésze kávét, hozzá sonkás szend­vicset evett, aztán kocsiba ült. A 144-es utca, melyben Flow lakott, a pazar Lau­rents boulevardnak, Pacific- City kereskedelmi központ­jának egyik elágazása volt. Flow a negyedik emeleten lakott abban a házban, melyben aljában virágbolt és két iroda kapott helyet. Lift nem volt. Konrad te­hát kényelmesen elindult fölfelé a lépcsőn. A harma­dik emeletre érve váratlanul szívbe markoló sikoly hal­latszott. Konrad kettesével vette a lépcsőfokokat, s köz. ben átkozta magát, amiért nem hozott magával pisz­tolyt. Már a negyedik eme­leten járt, amikor Flow la­kásának kissé nyitva ha­gyott ajtaja hirtelen kivágó­dott, s egy vállas férfi ug­rott ki. Mikor Konradot megpillantotta, jobb keze felöltője zsebébe csúszott. Konrad rávetette magát, a férfi előkapta pisztolyát, lábával meg gáncsot vetett Konradnak, aki estében még az alak állára csapott, s magával rántotta. Mindket­ten a kőre estek, s egy ide­ig némán küzdöttek egy­mással, míg végül is az ide­gennek sikerült elsőként fölkelni és máris Konradra fogta fegyverét, aki hirtelen előrelendült és elkapta a férfi lábát. Amaz hanyattes- tében is tudott még lőni. A golyók Konrad füle mellett fütyültek el. Erejét megfe­szítve még egyszer állon- vágta a férfit, kinek kezéből kirepült a pisztoly, ő maga összegörnyedt. Ekkor Kon­rad a gyomrára mért egy hatalmas ütést, melytől el­lenfele lerepült a lépcsőn. Fejét a kőbe verte és el­ájult. Konrad még nézte pár percig, aztán Flow lakásá­ba rohant. Az utcáról már fölhallattszott a rendőrautó szirénája. Konrad végigment a hosz. szú szobán, mely a rendet­lenül hagyott társalgó után következett. Flow holtan he­vert a díványon. Kibillent arányok — a megbecsülésben RENDKÍVÜL izgalmas, tanulságos, érdekes — ol­vasmánynak is — az a je­lentés, melyet a megyei pártbizottság készített a munkásosztály politikai, gazdasági, kulturális hely­zetéről, vezető szerepének érvényesítéséről. Fejezetei, bekezdései, körültekintő felmérések eredményeként leszűrt következtetései, be­szédes adatai — nemcsak új és újabb gondolatokat ébresztenek, hanem tettek­re sarkallnak. A tények ereje lelkesít, ugyanakkor ösztönöz arra is. hogy mely területeken tegyünk többet, mint eddig. Valamennyien tanúi va­gyunk, hogy pártunk ipar- fejlesztési politikája nyo­mán miként változott meg a megye arculata az elmúlt évtized alatt. Űj gyárak, üze­mek, ipari termelő egységek sora jelzi az iparosodás mértékét, amelynek jelentős szerepe van a társadalmi előrehaladásban, a foglal­koztatottsági gondok meg­oldásában. E folyamat „fő­szereplői” a munkások, akik számának növekedése 8 év alatt 97.6 százalékos arányú volt. Az ipari ter­melés 10 esztendő alatt kö­zel négyszeresére emelke­dett. A két tényező össze­függésének tükrében is iga­zolva látjuk azt az erkölcsi elismerést, amelyet a me­gye társadalma tanúsít a munkástömegek irányá­ban — a termelésben ta­pasztalt helytállásukért. DE LASSÚNK még né­hányat a tények erdejébőL melyek munkásosztályunk öntudata színvonalának, ve­zető szerepe érvényesülésé­nek szintén fokmérői. 1968. végével a dolgozók 75—80 százaléka vett részt a szo­cialista munkaverseny va­lamelyik formájában. 10 év alatt 22 ezerrel nőtt a szo­cialista brigádtagok száma. A termelőmunka fontos ré­szévé vált az újító mozga­lom. 1962—68 között 20 636 újítást adtak be, s ezek fe­lét fizikai dolgozóknak kö­szönhetjük. Ezek beveze­tése jelentős népgazdasági eredményeket hozott: 1966-ban 15.3 millió, 1968- ban 26,9 millió forintot HARMADIK FEJEZET I. McKen rendőrszázados. nak olyan széles válla volt, mint egy hombárajtó, löve­dékszerű csúcsos fején tüs­kehaj meredt. Ezen az es­tén sötétbarna öltönyt vi­selt, kalapját mélyen a sze­mébe húzta. Kocsijával épp Laurents boulevardon haj­tott végig. A kormányt oly erővel markolta, mintha gyűlölt ellensége torka vol­na. Innen befordult a Csen. des-óceán boulevardra, vé­gigment a tengerparton a neonfényes szállodák, éjsza­kai mulatók mellett egészen a Paradise-clubig, melyet az alkalmi járókelők elől magas fal rejtett el; a fa­lon a holdfény árasztotta tengervíz tükröződött. Kiszállt kocsijából, a klub hatalmas ajtajához ment, a bronzkopogtatóval kétszer gyorsan, kétszer lassabban csapott rá. Az ajtó föltá­rult, s egy hang üdvözölte a sötétből: „Jó estét, uram!” Maurer testőre, s a Para- dise-club vezetője, Luis Si- geal köszönt, akit a rendőr­ségen és az alvilágban egy­aránt csak szép Luisnak is­mertek. (Folytatjukj profitáltunk az újítások al­kalmazása révén. Elég is a számszerűség­ből, hiszen munkásosztá­lyunk szorgalmának, tehet­ségének kézzelfogható pro­duktumai életünk minden területén ezrével vesznek körül bennünket. ISMÉTELTEN kijelent­hetjük tehát, hogy a mun­kástömegek megyénkben is alkotásaikkal. öntudatuk­kal. politikai hűségükkel teszik magától értetődővé vezető helyüket a dolgozók társadalmában. Ám ennek a vezető szerepnek az ér­vényesülése még nem min­den vonatkozásban arány­lik „egy az egyhez” a munkásosztály által létre­hozott eredményekkel. Ezért hangsúlyozza a me­gyei pártbizottság jelenté­se. hogy' az üzemi pártszer­vezetek kísérjék figyelem­mel — tanulmányozzák, elemezzék rendszeresen — a munkások életével, mun­kájával. körülményeikkel, nevelésével kapcsolatos fel­adatok realizálódását. Kezd­ve attól, hogy biztosítsák a munkások részvételét a döntések meghozatalában, érvényesítsék azt az elvet, hogy a bérek és jövedel­mek az egyén teljesítmé­nyétől, a kollektíva ered­ményeitől — a munkások igazságérzetének megfele- lelően függjenek, s a gaz­dasági reformból eredő le­hetőségeik alapján fordít­sanak nagyobb gondot és anyagi erőt a munkások lakáshelyzetének enyhítésé­re —, odáig, hogy a veze­tő funkciók betöltésénél következetesen számolja­nak az arra legérdemesebb felnőtt és fiatal munkások­kal, munkásnőkkel. Mert ezek megvalósulása erősíti tovább és szüntelen a mun. kások osztályöntudatát, az osztály vezető szerepének érvényesülését. A VERSENGŐ, szocialista minősítésért küzdő mun­kások megbecsülésének nö­veléséért sokat tehetünk még. Nem beszélve a sok­helyütt már-már elfelejtett régi. de történelmi próbát kiállt olyan módszerekről, eszközökről, mint a fali­újságon, dicsőségtáblán, hangosbemondón való nép­szerűsítés (emlékezzünk: volt idő, amikor például a bejáró munkás szép ered­ményeit az otthoni, tanács­házi megafon, vörös sarok stb. is hirdette, és nagy mozgalmi, nemzeti ünnepe­ken a községben is a dísz­emelvényen volt helye az élenjáró, városban dolgozó munkásnak), — a sajtó, rá­dió, televízió útján való népszerűsítésnek is csak az el°ién járunk még. Még tárgyilagosabban: valahogy nem kerülnek úgv a köz­tudatba a termelő, fizikai és szellemi, művészi alko­tómunkában kiemelkedők érdemei —, mint egy-egv gombafejű együttes — nem egyszer kétes értékű (csak enyhén szólva) „megnyilvá­nulásai” ... Valahogy az íz­léstelenségig igazságtalan, és bántó, hogy az életünket jobbá, kellemesebbé tevő kétkezi emberek legki- válóbbjaira a népszerűség sugarából — az esetek zö­mében — elenyészően ke­vesebb esik. mint mondjuk egy elektromos gitárra, vagy egy helyi táncdalfeno- ménra. Tóth István

Next

/
Thumbnails
Contents