Petőfi Népe, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-14 / 213. szám
IßODfXLOM ŐSZ FERENC: Á hetedik nap (szatíra) Darázs Endre: Pékek A pékek általában vakarcs emberkék. Hiába komáinak a tűzzel, mégis, Már ifjan összemennek, mint rosszminöségü Felöltő, ami megázott. A legfinomabb péksüteményekkel ehetnék Degeszre magukat, de csak csipegetnek. Mint kedvenc rigóik, akiket a műhely Előtt kalácsmorzsa vár a hajnalok legkezdetés Mikor még csillagok is vannak. Karai László: Szeptember Látod-e, ősz van. «*■ Már köddé keserednek a hajnali borzongások a megsárgult füzek alatt és napkeltével a bő nedvvel teli rostok jó zamatéval csordul a földre a fény. Mézszínű darazsak hártyáé szárnyahegyén billeg a Nap, és mint az ökömyál, lassan elúszik a szélben a tőkék rozsdás csúcsa fölött is a déli harangszó. Látod-e, ősz van. Drága gyümölcsök terhétől hajlik az ág és május láza piroslik a szőlőfürtök csecsein meg az almák kerek arcán. Diszehagyottan bókol az útszélen a csalánnak a mélázó napraforgó és sárga verőfény kuncog a hónuk alatt, míg nyújtózkodnak a tengeriszárak. Látod-e, ősz van. Így lesz teljes a törvény: értelmet nyer a lét, dallammá duzzad a nyári sikongás, csönddé olvad a számban a szó és együtt hallgatok én is bölcs társaimmal, a töprengő, barna füvekkel. A vasUmay nagy; vét“ nes labda. Az ember hetenként egyszer megkapja, aztán hétfőre kipukkad. A labda jó játék. De nem mindenki tud labdázni ... • C zévicsék minden vasárnap csirkét főznek. Ezért Szévicsné kora hajnalban már a piacon téblá- bol. A legnagyobb, legszebb és legolcsóbb „madarat” keresi. Mindig akkor találja meg, amikor egy másikat már megvásárolt. Ezért nála rendszerint rosszul kezdődik a vasárnap. Balajtinál is. Mert másnaposán, zúgó fejjel ébred. A család morcosán néz rá, anyósa kárörvendve jegyzi meg, amikor a szódabikarbónát hozza: „Ügy kell.,. Az a rohadt bor...” A Kardos gyerekek utálják a vasárnapot. Mert ilyenkor rájuk húzzák az ünneplő matrózruhákat. Nem szabad szaladni, mert lemegy a plazúr a lakkcipőkről, nem szabad semmihez hozzányúlni, mert piszkos lesz a fehér kesztyű. A templomban hideg van és röhögni sem szabad. Pedig irtó mulatságos, hogy Szent Antalnak az orra hegyéről lekopott az aranyfesték. Pongor vasárnap pihen. Egész héten Pesten dolgozik, egy munkásszálláson lakik, csak hétvégére Jön haza. Mártír képpel érkezik, mártír képpel távozik, mint az olyan ember, aki egész héten át gürcöl a családjáért. Pongorné többször mondja neki, hogy itt is kapna mun. kát, de a férje ezt nem hallja. Vasárnap kímélni kell, ágyba vinni az ebédet, s amikor szundikál, lábujjhegyen járni, mert Pongor most piheni ki az egész heti robotot Ezalatt Pongorné az ingeit mossa. Gyakran veszi észre, hogy az ing nyaka rúzsos ... Szévics is szundikál, amíg az asszony a csirkével gyürkőzik. Rettenetesen unja magát Délelőtt nincs jó tévéműsor. Az Ermitázsból adott helyszíni közvetítés, meg Berlinből valami gyermekvetélkedőt. Arról álmodozik, hogy a tengerparton nyaral. Fekszik a sárga homokban, mellette gyönyörű lányok szaladgálnak ... Kardoséknál a mama főz, amíg Kardosné a templomban van. Kardos igazgatóhelyettes valamilyen vállalatnál. Ezért is szóltak már, hogy a felesége klerikális. Igaz, hogy ez 10 évvel ezelőtt volt. de Kardos ezt nem felejtette el. Inkább otthon marad és olvas. Már az ősz. szes Berkesit elolvasta, volt olyan, hogy kétszer is. Balajti szeretne lemenni a presszóba. Inna egy kávét, rettenetesen kíván egy kis sört. De tudja, hogy ebből csak újabb veszekedés lenne. Az asszony durcás, nem szól hozzá. Balajti azt érzi magáról, hogy egy hasznavehetetlen tárgy, melyet az egyik asztalról a másikra tesznek. Sehol sem jó, de kidobni nincs szívük. Kiveszi a felesége kezéből a porszívót és dühösen takarítani kezd. IN élre a konyhaablakból zsíros illatok páráznak a folyosóra. Kardosné hazajön a két gyerekkel. A kisebbiknek a képe maszatos a bömböléstőL Málnát szeretett volna inni, de Kardosné nem ment be vele a cukrászdába. Kapott egy pofont. A nagyobbik kis elégtétellel nézte, örül, hogy az elkényeztetett Öcsi végre kihúzta a gyufát. Pongorné kimosta az összes fehérneműt és kiteregeti őket a szobában a kályha fölé. Pongor az esti vonattal utazik vissza, hétfőn pihenten kell a gyárba mennie. — Ügy érzem magam, mint egy mosókonyhában — néz szét a szobában. A régi hálószobabútor már régen Prózánk Juhász Ference „A LÁTOGATÓ” egyik bírálója kétséget kizáróan leszögezte: -..rossz könyv”. Tény. hogy Kanrád György első kötete. s.A látogató” című kisregény hiányzik a könyvesboltok polcairól. A 6 ezer példányt a megjelenés utáni napokban elkapkodták. Körülbelül olyan felfokozott várakozással fogadták a művet, a bennfentesek, mint az „Iván Gyenyiszovics egy napjá”-t a Szovjetunióban. Mindkét alkotás híre megelőzte a nyomtatást. Valamikor tabuként kezelt témákat szabadítottak fel az ábrázolásnak. Konrád György figurái a társadalom számkivetettjei, hajótöröttéi közé tartoznak. Egy részük tehet erről, mások viszont egyszerűen élettanilag-biológiai- lag képtelenek az alkalmazkodó beilleszkedésre. Akár beszélünk róluk, akár nem — vannak. Magyarországon hasonló feltűnést annak idején a Rozsdatemető keltett azzal, hogy — úgymond — nem létező munkás típusokat ábrázolt az író. Holott csupán a felszabadulás utáni szépirodalomból hiányoztak a ..hábetlarek”. (Ámbár A látogató stílusáról még nem született nyelvészeti tanulmány, mint Fejes Endre alkotásáról.) Az utóbbi három hónap alatt csaknem annyi méltató és értetlen. elismerő és kifogásoló mondatot írtak le a kritikusok, mint amennyiből „A látogató’’ áll. A rosszalló megjegyzések arra vezethetők vissza, hogy a bírálók féltik az. olvasókat. Egyebek közt attól, hogy a mű hatásaként a kilátástalanság érzete, szorongás hatalmasodik el rajtuk. A látogató ugyanis mint egy XX. századi pikareszk- regény hőse, vándorol: teljesíti a gyámügyi hivatalnok kötelességeit, rója a lakásból-lakásba vezető vigasztalan köröket. Eközben figyel, rögzíti mindazt, amit lát. Bérházakba szorult emberi roncsokkal, megdöbbentő sorsokkal találkozik. Rádöbben arra is. hogy: „Hosz- szú keze van a szervezet emberének, néha azonban nevetnivalóan rövid és tehetetlen. Hivatalnokokat, intézményeket rángat, csak épp oda nem ér el. ahol szükség van rá.” BANDULA Ferikén, egy szellemi fogyatékos, debil gyereken, akit a társadalom óvó gondoskodására bízva ketrecében hagytak az öngyilkossá vált szülők, úgy próbál segíteni a látogató, hogy szakítva aktatologató gyakorlatával, kilép eddigi személytelen szerepéből, a lakásba költözik. A megváltás azonban szükségszerűen csak a nevelést helyettesítő idomítás folytatása lehet. Az önként vállalt szerepben a hős kiszakad mindenfajta emberi közösségből, s a kísérlete eredménytelen vállalkozás marad. AZ ÍRÖ rendkívül következetesen ábrázol, és valóban szertefoszlat jó néhány illúziót azokban, akiknek a feje használhatatlan ismeretekkel van tele, pusztuló nagyvárosi bérházakról, emberi kapcsolatok végletes lehetőségeiről, kallódó egzisztenciákról. Konrád György arról ír. amit nem tartalmaznak a szocialista társadalomról sízóló tudományos fejtegetések, mivel a tanulmányok megállapításai teoretikus jellegüknél fogva szükségszerűen elvonatkoztatnak és általánosítanak. A művészet viszont — köztudomásúan — konkrét. S mivel Konrád az alkotó folyamat során — mint bármelyik művész — sűrít is, látszólag elcsüggesztő mondandót sugall a regény. Sajnos, fogyatékos-belemagya- rázó iskolai műelemzéseink nem igen készítették fel a mai olvasót arra. hogy ne azonosítsa a részt az egésszel, s ne vonhasson le a szerző szándéka ellenére való általánosító következtetéseket. „A látogató” szerkezete sokféle összefüggésen alapul. Félelmetesen tökéletes és zárt a kompozíció. A mű egy, a hivatalokban mindennapi reggel leírásával kezdődikj «? zárul azzal, hogy a hős megváltó kísérletének csődje után visszatér a munkahelyére. A forma és a stílus izgalmas tárgyilagossággal, borzongatóan közvetíti a megfigyeléseket. Sajátos ötvözetként néha mintha feltűnnének a hazai reformkor, romantika prózájának körmondatai. Ilyen hosszú mondatokat nálunk csak Eötvös és Jókai írt le. Időnként Juhász Ferenc kifejező eszközeit is idézik a megoldások. A látomásos, mítoszokat újjáteremtő költőt ugyancsak megvádolták egyes kritikák, hogy a pusztulás megjelenítésével hasznos erkölcsi normák ellen tör. s helyettük semmi elfogadhatót nem ad. Konrád zsúfolt képei, sorjázó metaforái, feloldozó vagy továbbra is nyugtalanító felsorolásai. valamint fokozásai olyasfajta írói szenvedélyről árulkodnak, ameíly mindenáron a jelenségek körültapogatására és megragadására törekszik. A felszínre hozott részletektől pedig nincs mit berzenkedni egy olyan társadalmi rendszerben, ahol maga az állam tartja kezében az eszközöket az egyén életkörülményeinek garantáltan ember'''-» formálására. KONRÁD György regénye nemcsak első kötetnek' figyelemre méltó vállalkozás, hanem az utóbbi évek kimagasló teljesítményei közé tartozik. HALÁSZ FERENC , elvesztette a fényét X nagy ágy felett az Utolsó vacsora olaj nyomata megfakult, annyira, mint a nagy színezett esküvői kép, melyen csak a szájukra kent vörös festék őrizte meg eredeti színét — A munkásszálláson modern rekamiék vannak és hetenként cserélik az ágyneműt — mondja és minden héten elmeséli, hogy milyen elegáns ott lakni, ahol portás adja ki a szoba kulcsát és minden két szoba mellé külön fürdő is van. Pongorné nem áll meg. Sietni kell az ebéddel, utána vasalni és csomagolni. Kopott pongyolában, zsíros hajjal, izzadó halántékkal végzi a dolgát. Időnként a derekára teszi a kezét, nagyot sóhajt és folytatja Hiába panaszkodna. Pongor, aki egész héten gürcöl a családjáért, úgysem értené meg őt... Szévicsék szertartásosan eszik a csirke-ebédet. Büszkén meséli Szévicsné, hogy másutt egy csirkét ebédre felfalnak, de ő úgy osztja be, hogy még vacsorára is jut. a mája pedig elég holnap reggelire. — Délután elmegyek a barátnőmhöz — mondja Julika, a 17 éves lány. Szévicsnak megfordul a fejében, hogy a lánya hátha nem is a barátnőjéhez megy. Ezerszer elhatározta, hogy utánanéz. Annyit mesélnek ezekről a mai tlzenhétéve- sekről! 1/ ardosékhoz délután vendégek jönnek. Egyik héten ők mennek, a másik héten ők fogadják barátaikat. Hasonló korú házaspár, rangos emberek. Adnak is magukra. Mindig vigyáznak, hogy a délutáni trakta: a bor, a sütemény és a fekete ne legyen gyengébb, mint a múlt héten volt. Az édesség mellé új pletykákat szolgálnak fel az asz- szonyok, majd a férfiak politizálnak, aztán fél őt felé előkerül a kártya, és kanasztáznak nyolcig. Félfilléres alapon, és az eredményt írják. Sosem fizetnek, hanem a papírt elteszik a jövő hétre. Balajtiék ebéd után lefekszenek. Ez a békülés ideje. Balajti tudja, hogy az asszony csak ilyenkor megközelíthető. Lefüggönyözi a szobát, az anyós kimegy a konyhába mosogatni... A délelőtti duzzogás olyan hirtelen oldódik fel, mint a forró vízbe dobott jégdarab. Az első időkben még érdekes volt ez a vasárnapi kibékülés ... Balajti mostanában elhatározta, hogy jövő szombaton nem iszik. De tudja, hogy ebből úgysem lesz semmi... Julika minden este hétkor sietve kapkodja magára a ruháit — Sietnem kell, mert tévéhíradó előtt vacsorázunk és állati balhé lenne, ha nem lennék otthon. — Akkor csütörtökön este itt találkozunk — mondja a fiú és ő is öltözni kezd ... ^ Pongor fáradt képpel, mint akit akasztani visznek, úgy búcsúzik. Az asszony elkíséri a kapuig és megcsókolja. Egy-két éve még az állomásig kísérte, de mostanában a férfi á kapuból" visszaküldi. Utánanéz és látja, szinte vonszolja magát az utcán. Azt már nem láthatja, hogy a sarkon túl kihúzza magát és vidáman fütyörészni kezd. Szévicsné boldogan hozza a déli sült csirkét. Áhítattal esznek, közben félszemük a tévén. — Mit csináltál a barátnőddel? — kérdezi Szévics Julikét de aztán nem figyel oda, mert kezdődik a tévéhíradó. — Sétáltunk, meg beszélgettünk — feleli a lány. i: Sötétek az ablakok. Balajtiék már alszanak. Nekik nincs tévéjük. Szévicsék az ágyból nézik a filmet Kardos egy fotelban nyúlik el és délutánról maradt süteményt rág. Szévics Julika a díványon ábrándozik arról, hogy nemsokára nekik is lesz lakásuk, és ilyenkor, vasárnap este elmennek valahová. Egy étterembe, vagy társaságba, esetleg moziba. Szévics közben elalszik és álmában tovább pereg a film, de már ő a hős, és elegáns, fiatal nők versenyeznek érte. Kardos nyújtózkodva áll fel a fotelből. — Hát ez is elmúlt... — mondja, de nem lehet tudni, hogy sajnálja-e vagy örül neki. r * Ú jra eltelt egy várva várt vasárnap, a hét hetedik napja.., Péterfy Gizella rajza
