Petőfi Népe, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-03 / 203. szám
*. oTflat 1960. szeptember S, szerdai IRAK, valamint az Egyesült Arab Köztársaság után Szíria és Szudán is elismerte tegnap a Líbiai Arab Köztársaságot, s a hétfői fordulattal hatalomra került forradalmi parancsnoki tanácsot. A Törökországban tartózkodó trónfosztott Idrisz király Londonba menesztette szóvivőjét Wilson miniszterelnökhöz intézett üzenettel, hogy katonai beavatkozást kérjen a tanács ellen. Líbiában tegnap felfüggesztették a hétfőn bevezetett kijárási tilalmat, és felszólították a lakosságot, hogy ne csoportosuljon az utcákon. Katonai parancsnokság alá helyezték az ország legnagyobb városaiban a rendőrséget. A hadsereg lefoglalta a rendőrség helikoptereit, páncélozott járműveit, mert ennek egyes egységei nem csatlakoztak a hatalomátvétel végrehajtóihoz. A LÍBIAI rádióadó tegnap sugározta a forradalmi parancsnoki tanács címére az ország különböző részeiből érkezett üzeneteket, amelyek szerint a lakosság, a szakszervezeti szövetség és az országos diákszövetség támogatja az új rendszert. A parancsnoki tanács egyébként közleményben szólította fel a lakosságot, hogy tartsa tiszteletben a külföldieket, ne tegyen kárt javaikban, az országban ugyanis igen sok külföldi él, tekintve, hogy Líbiában 46 külföldi olajtársaság működik. (A líbiai fordulathoz fűzött sajtóvéleményeket lapunk más helyén részletesen ismertetjük.) OSWIECIMBEN, az egykori auschwitzi hitlerista haláltábor emlékmúzeumánál a második világháború kitörésének 30. évfordulója alkalmából ifjúsági nagygyűlést rendeztek, amelyen több tízezer lengyel fiatalon kívül ott voltak a Szovjetunió, Csehszlovákia és a Német Demokratikus Köztársaság ifjúsági szervezeteinek küldöttségei, valamint a DÍVSZ képviselői. ' A nagygyűlésen a DÍVSZ kiáltványt intézett a világ ifjúságához, amelyben közös harcra szólítja fel a háború, az agresszió ellen, a béke megőrzéséért Földünk fiatalságát. BRAZÍLIÁBAN, ahol tegnapelőtt háromtagú katonai junta vette át az ország irányítását, viszonylagos nyugalom van. A politikai körökben nem tartják valószínűnek, hogy hamarosan számítani lehetne az alkotmányos rendszer helyreállítására. A junta közleménye szerint Brazília külpolitikája nem változik, ezért az új rendszernek nincs szüksége külföldi elismerésre. A hatalomátvétel nem új belpolitikai válság kezdete Brazíliában, hanem folytatása, újabb tünete a csaknem félévtizede meglevő, s azóta húzódó vezetési válságnak. K. A. Hazaérkezel! Bulgáriából Fock lenő Focfc Jenő. az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke kedden hazaérkezett Bulgáriából, ahol szabadságát töltötte A kormány elnökének fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tag. ja, a Minisztertanács elnök- helyettese, Erdélyi Károly külügyminiszter-helyettes és Vaszil Bogdanov, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete. Az afrikai külügyminiszterei! állásleglalása Az Afrikai Egységszervezethez tartozó országok külügyminiszterei kedden folytatták a vitát az afrikai fel- szabadítási mozgalmak tevékenységéről. A keddi ülés napirendjén a többi között az Angola felszabadításáért küzdő nemzeti frontnak nyújtott támogatás szerepelt. Felszólalt az ülésen Mohamed Fajek egyiptomi küldött is, aki hangsúlyozta, hogy a közel-keleti válság semmiképpen sem vonja el a kairói kormány figyelmét az afrikai nemzeti felsza- badítási mozgalmak támogatásától. Gromiko Belgrádban Két ország kapcsolatai a tárgyalások napirendjén Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter — Mirko Tepavac jugoszláv külügyminiszter meghívására — kedden ötnapos hivatalos látogatásra Jugoszláviába érkezett. A belgrádi repülőtéren Tepavac külügyminiszter üdvözölte szovjet kollégáját. A jugoszláv— szovjet külügyminiszteri megbeszélések napirendjén egyaránt szerepelnek a két ország közötti kapcsolatok időszerű kérdései és világ- politikai problémák. Kedden valamennyi Jelentős jugoszláv napilap kommentárban foglalkozott Gromiko látogatásával, egybehangzóan azt a véleményt hangoztatva, hogy a látogatás fontos esemény a jugoszláv—szovjet kapcso. latokban, s az egyes kérdésekben fennálló véleményMagyar— csehszlovák megállapodás A magyar és a csehszlovák munkaügyi minisztériumok közötti megállapodás alapján magyar határmenti megyékből, illetve vállalatoktól 200 magyar dolgozó utazott a kelet-szlovákiai Ágcsemyőre, hogy az ottani forgalmi csomóponton segítsék a rakodási munkákat. különbségek nem akadályozhatják a két szocialista ország viszonyának további javulását. A belgrádi Borba rámutat, hogy Gromiko látogatása nyilvánvalóan munka- jellegű. A vezető jugoszláv lap kifejti: „nem titok, hogy néhány fontos nemzetközi esemény megítélésében a Szovjet és a jugoszláv kormánynak eltérő a véleménye, de sok fontos kérdésben a két ország né-j zetei közel állnak egymáshoz, vagy egybeesnek, a kétoldalú kapcsolatok pedig, különösen a gazdaság terü-j létén, jól fejlődnek”. A belgrádi Politika is ai jövőbeni kapcsolatok szempontjából a hosszú távon lemérhető közös érdekek elsődlegességét hangsúlyoz-! za. Svoboda lengyel kitüntetést kapott Hétfőn este a varsói Bel- wedere-palotában bensőséges ünnepséget rendeztek, amelyen Marian Spychals- ki, a Lengyel Államtanács elnöke átnyújtotta a hivatalos lengyelországi látogatáson tartózkodó Ludvik Svoboda csehszlovák köz- társasági elnöknek az egyik legmagasabb állami kitüntetést: a Lengyelország Újjászületése Érdemrend nagy keresztjét. Kiesinger Brandtot Trybuna Ludu A kitüntetések átadásánál többek között jelen volt Wladyslaw Gomulka, a LEMP KB első titkára és Józef Cyrankiewicz miniszterelnök. Svoboda elnök kédden Varsóból Krakkóba utazott. Csehszlovákia hitlerista megszállása után Krakkóban alakult meg az első csehszlovák zászlóalj, amelynek Ludvik Svoboda volt a parancsnoka. támadja A Trybuna Ludu keddi számában „Üj kapcsolatokat kell kezdenünk LenSajtószemle rVi ' V :á;7^ s .... '7 P ÁRIZS (MTI) A kedd reggeli francia polgári lapok aggodalommal kommentálják a Líbiában végrehajtott államcsínyt, s az új rezsimtől az ottani jelentős amerikai, angol és francia olajérdekeket féltik. Az eseményeket a közel-keleti helyzetre való kihatásaiban is vizsgálják, megfelelő értesülések • hiányában azonban az állásfoglalások még óvatosak. A Figaró kommentárja szerint arra lehet következtetni, hogy arab baloldali forradalomról van szó. Az ügy mindenképpen fontos, mert az erőegyensúly radikális megváltozását idézheti elő a Földközi-tenger térségében. A fordulat azért is lényeges, mert most először tört ki „forradalom” egy bankár arab államban. A líbiai változások ezért egyaránt nyugtalanítják Izraelt és az olajcégeket, amelyeknek hatalmas érdekeltségei vannak az országban. A Combat vezércikke azt a fokozott érdeklődést hangsúlyozza, amelyet a Palesztinjai Népi Felszaba- dítási Front az utóbbi időkben a líbiai belső fejlemények irányában tanúsított. A lap szerint ez megalapozza azt a gyanút, hogy ennek a szervezetnek köze volt a Líbiában végrehajtott . államcsínyhez. Az államcsínynek az arab világra gyakorolt hatását a Combat Igen lényegesnek ítéli, mert abban az arab nacionalizmus eszmélnek újabb sikerét látja. Nemzetközi téren pedig a tripoli államcsíny újabb rést üt a nyugatiak védelmi rendszerén és sérti érdekeiket. A jobboldali Aurore főcímében valósággal a vészharangot kondítja meg: „Líbia — új veszély!” A lap vezércikkében megállapítja, hogy 1951-ben történt függetlenedése óta Líbia látszott valamennyi arab ország közül a legszilárdabbnak. Egy éjszaka azonban megfordult. Fiatal tisztek, akik a jelek szerint át vannak itatva nagyszerű eszmékkel, megragadták a hatalmat és „szocialista haladó és forradalmi” köztársaságot akarnak kialakítani. Ez az arab fanatizmus nyelvezetében mindannak az elvetését jelenti, ami nyugati. A lap hangsúlyozza, hogy az egyiptomi, szíriai és algériai vezetők kétségtelenül örömmel fogadják az eseményt, amely az ő stratégiájukat erősíti. :4> ! Bíróság elé kerülnek A Fülöp-szigeti Subic Bay haditengerészeti támaszponton közölték, hogy a Frank E. Evans romboló parancsnokát és egy fedélzeti tisztjét rövidesen katonai bíróság elé állítják. A vád ellenük az, hogy felelőtlenségük idézte elő az amerikai romboló és a Melbourne ausztrál repülő- gépanyahajó ismert összeütközését, amelynek során 74 amerikai tengerész vesztette életét. (UPI) gyolországgal” főcímmel kiemelten ismerteti Gustav Heinemannak, az NSZK elnökének hétfő esti rádióbeszédét és Wjllys Brandt kül-j ügyminíszternék ä Berliner Morgen-Í’osttián' közölt nyilatkozatát. A varsói lap kiemeli Heinemánn megállapítását: köztünk és Lengyelország között a dolgok nem maradhatnak úgy, ahogyan most állnak. Üj kapcsolatokat kell kezdenünk keleti szomszédainkkal, kü-j lönösen Lengyelországgal... A Trybuna Ludu Brandt külügyminiszter nyilatkozatának szintén a lengyel—nyugatnémet kapcsolatokra vonatkozó részét idézi. „A lengyel kormány — mondotta Brandt — érdeklődést mutat a kereskedelmi kapcsolatok hosszútávú és széles körű fejlesztése iránt..! Néhány hónap óta megfelelő légkör kezd kialakulni a Szovjetunióval és a Lengyel Népköztársasággal folytatandó tárgyalásokhoz, a kölcsönös érdeklődésre szá- mottartó kérdésekről.” A lengyel párt lapja ugyanakkor beszámol arról is, hogy Kiesinger kancellár a CDU választási kongresszusán heves támadást intézett Brandt ellen, a többi között azért, mert a külügyminiszter hajlandó az Odera—Neisse határ elismerésére. NIXON HÁBORÚJA Most már biztos, hogy elmarad az augusztus végére megígért nixoni bejelentés a csapatok újabb kontingensének Dél-Vietnamból való kivonására. Vagyis már a második lépcső előtt bekövetkezett az első halasztás; s egyelőre kétséges, hogy az ugyancsak e hónap végére teljesítendő 25 ezres csapat- kivonás teljességgel megvalósul-e (miközben — néhány hete vélt ismeretessé — „csapatkiegészítési okokból” a nyári bevetett létszám meghaladja a Nixon beikta. tása előttit...) Ez a halasztás nem csupán azért okozott megrökönyödést magának az amerikai sajtónak is, mert felveti az egész csapatkivonási folyamat megszakadásának lehetőségét. A halasztásról szóló nixoni bejelentés nyilvánvalóan ellentmond az amerikai vezetés alig még néhány nappal azelőtt is hangoztatott kijelentéseinek. Az amerikai sajtót lapozgatva, eléggé nyilvánvaló, hogy a megrökönyödés elsősorban a politikai rögtönzésnek szól. A körülmények valóban kétségtelenné teszik, hogy improvizálás szemtanúi voltunk. Nixon sajtótitkárral tolmácsolt döntéshalasztása és az indoklásul felhozott érv („az ellenfél megélénkült harci tevékenysége”) a legszabályszerűbben megcáfolja a külügyminiszter. Rogers pár nappal ezelőtti szavait (— Miniszter úr, azt kell vélnünk, hogy a csapatkivonás vagy felváltás nem feltétlenül függ az ellenfél akcióitól — szegezték Rogersnak, s ő kijelentette: Így igaz. — Így igaz? — kérdeztek rá. — Így igaz — ismételte a külügyminiszter.) A tényállás tehát cá. folhatatlanul a rögtönzésre utal. Nem kétséges, hogy Nixon a döntést a halasztásról, s annak fenyegetően — és zsarolóan — hangzó érveléséről, a vezető katonai körök nyomására hozta. S ez az, ami felettébb aggasztja a józanabb amerikai politikusokat. Nem véletlen Harriman volt párizsi delegátus nagy nyilatkozatának éppen a hét elejére történő időzítése. Ebben a veterán diplomata a valóságos harci és politikai helyzet tudomásulvételére hívja fel Washington figyelmét, s — néhány szenzációs leleplezés mellett — határozottan kijelenti: „Lehet, hogy több kiút is van, de egy dolog abszolút lényegbevágó: hogy az Egyesült Államok elnöke tartja kezében a harcok befejezését”. S a legaggasz. tóbb, a halasztáson is túlmenően, hogy az amerikai elnök elveszteni látszik azt a vékony fonalat is, melyet eddig úgy-ahogy kézben tar. tott, s amely egyfajta — persze nagyon is ellentmondásos és bírálható — kiútkeresésnek tűnt. Nincs abban ellentmondás, hogy ekkora jelentőséget tulajdonítunk a csapatkivonási halasztásnak, amely csapatkivonási ütemet pedig eleve is jelentéktelennek és manőverezésnek minősítettük. Először js: zsarolási próbálkozásnak vagyunk szemtanúi. Másrészt június elején történt csapatkivonási bejelentés legalább jelezte, hogy az új amerikai kormány — ha időthúzva is, ha az agresz- szió érvrendszeréhez ragaszkodva is. de — legalább a deeszkaláció irányába tapogatózik. Az amerikai megfigyelők pedig azon aggódnak, hogy ezzel a visszalépéssel a Nixon-kormány egyúttal visszakerült abba a pozícióba, amelyben Johnson bukott vezetése beleragadt. Johnson — emlékezzünk rá — úgy terjesztette ki a vietnami háborút, hogy folytonosan látszatkezdeményezéseket kínált a vietnami félnek; vagyis elfogadhatatlan javaslatokkal bombázva folytatta és fokozt a bombázást. Nixon májusban állt elő nyolcpontos rendezési javaslatával. Ennek jellemző gyengesége volt, hogy a DNFF nagy visszhangot kiváltó 10 pontos programjára rögtönözték, s már maga a körítésnek adott elnöki beszéd is „túlment” a pontokban foglalt javaslatokon. Ezután .Washington lázasan igyekezett visszaszerezni a kezdeményezésnek legalább a látszatát. Így jött a Mid- way-szigeti Nixon—Thieu találkozó, s azon a bejelentés a csapatkivonás megkez. dóséról. Közismert, hogy a vontatott és lényegtelen mértékű csapatkivonással párhuzamosan az amerikai katonai vezetés lázasan igyekszik megerősíteni a saigoni rezsi, met; legújabban a régről ismert Khiem tábornoknak az elővételével utasítja el Saigon az átmeneti koalíciós kormánynak még a gondolatát is. Különös logika Nixon részéről, hogy katonáinak és a saigoni báboknak lázas ténykedése közben „csendet” szeretne parancsolni a szabadságharcosoknak ... Nem kétséges, hogy Nixon háborúja — mert ez most már visszavonhatatlanul az övé — nem hoz több eredményt az agresszornak, mint Johnsoné. Az azonban nagyon sajnálatos, hogy az elnök, úgy látszik, kezdi elfeledni: annak köszönheti hatalmát, hogy elődje belebukott a háborús politikába.
