Petőfi Népe, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-03 / 178. szám

r *. otA 1969. augusztus 3, vasárnap A tó szerelmesei Kérdések és válaszok Augusztus. A hőmérő hi­ganyszála 30 fok fölé emel­kedik. A város, mint óriási kőtömb, ontja a hőséget. A lakások a leeresztett redő­nyök mögött is szinte elvi­selhetetlenül felmelegedtek. Ki a Tisza-partra, ki a kö­zeli tavakhoz menekül a forróság elől. Soltvadkerten a vadkerti szál, ha a tanulás is enge­di, a délutáni órákat a víz­parton töltöm. A túlsó parton a nádas közé rejtett stégen három srác „amatőrködik”. Be is vallották: Nincs engedélyük. Nevüket nem jegyeztük fel, de addig jár a korsó a kút­ra ... Esteledett. Messze a par­Nem könnyű termelőszövetkezeti vezetőnek lenni, tek a tagok. A vezetőség Nemcsak az irányítás, szervezés, a szakmai feladatok máris intézkedéseket tett az nyugszanak a vállainkon, hanem sok egyéb. Ezek közül öntözés fejlesztésére, az ál- legfontosabb az emberi kapcsolatok helyes kialakítása, lattenyésztés konszerűsítésé- Törődni kell a tagság ügyes-bajos gondjaival, nagyon re. A mellék- és segéd­fontos ismerni a hangulatot, egyúttal azt, hogy a ve- üzemágak bővítését is töb- zetőség intézkedéseivel egyet értenek-e. Lehet, hogy mi ben sürgették. Az idén ká- jónak tartunk egv-egy kezdeményezést és csak később posztasavanyító üzemet lé- lepödünk meg, hogy nem azt a hatást értük el vele, tesítenek, jövőre egyéb ter­mini amire számítottunk. mékeket is tartósítanak. Hát ezért határoztuk el a közvélemény-kutatást — Ezenkívül tésztaüzemet is kezdi a beszélgetést Pesir István, a kiskunfélegyházi terveznek. Mo6t épül egy Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnöke. 5 ezer hektoliteres borpin­ce. feldolgozóval. egyesek kommentárt js fűz­tek megállapításaikhoz. Pél­dáid az első kérdésnél meg- a említik a szakmai tudás nö- kórdőívéket. Száztíz űrlapot velesének fontosságát, küldtek ki, amelyből 81-et megjegyzik, hogy csak rész- kérdés foglalkozott. Az ez- kaptak vissza. 77-et kitölt- ben alkalmas a vezetés fel- zel foglalkozó bizottság 4-et üresen. Húszon- adatainak betöltésére. A ve- munkájával a tagság elége- zetők és a tagság közötti dett. Tavasszal végig járták kapcsolatnál megjegyzik, az idős tagokat és a láitot- hogy egyesek elszakadtak a tak alapján javaslatot tet­üdülőtelepet is több ezren felkeresték a napokban. Mi is a tópartra látogattunk. A víztől egy kőhajításnyi- ra épült a kecskeméti peda­gógusok üdülőháza. Szép, modern, négyszobás épület. Az utolsó simítások után az első turnus azonnnal beköl­tözött. Minden percet ki­használnak, hogy minél több kecskeméti tanárcsalád „jussot” kapjon a reprezen­táns üdülőben. Jelenleg a második csoport, azaz a Bérczy, Perjési, Makári és a Tóth család tölti itt a vaká­ció egy részét. A tó környé­kén unatkozni nem lehet A csónakázás. horgászás, ton kigyulladtak a fények, a víz túlsó oldalig hozta az üdülőkből a zajt. Valahol tábortűz égett, mellette éne­keltek. A part közelében két szal­makalapos férfi „csukázott”. Kuti György és Serfőző Je­nő a járási tanács gépkocsi- vezetői a napi munka után csak így estefelé jutnak ki a vízre. A Petőfi Sportegy­let horgászai. Amint el­mondták, keszeg, sügér, csu­ka, angolna szinte minden­nap akadt hörögj ukra. Bár az angolna utánpótlással probléma van. Ezt a fajtát három éve telepítették a tó­ba, de itt nem szaporodik. ve, négy kérdés szerepel a sten­cileken. Az űrlapokat ter­mészetesen nem kellett alá­írni, a tagság név nélkül gyakorlati élettől. Többen tek helyzetük javítására. kifogásolják, hogy egyes Ennek eredményeképpen brigádvezetők durva han- született az a határozat, gon beszélnek a tagokkal, mely szerint kiegészítik a pedig ők állnak a legköz- járadékosok jövedelmét 400 ^ uv* vetlenebb kapcsolatban ve- forintra. Ez több mint 100 koztatják a tagságot.'Bátor íjjk. tehát i°Sßal elvárják tagot érint. Igen kedvező merész kérdéseket tettek ol^taz -emberibb v.sel- hatasa volt ennek a kezde­kedest. menyezésnek. A termelőszö­vetkezet nemrégen autó- Bérezési gondok buszt vásárolt és az egész tagság járja az országot _ Több kérdés foglalkozik munkaszüneti napokon a bérezéssel. A közvéle- vagy amikor nincs túlságo- ménykutató lapokon szóvá san sök tennivaló, tették, hogy alacsonynak közölhette véleményét a ve­zetőséggel. A kérdőíveken mindazok témák szerepeltek, ame­lyek feltételezhetően foglal­fel a termelőszövetkezet ve­zetői. Itt van mindjárt az első; gazdaság vezetése szak­mai irányítás szempontjából megfelelő-e arra, hogy az új gazdasági mechanizmus­ban a termelékenységet fo­kozni tudja? Más szóval. alakult belépése óta az élet­egy ál talán alkalmas-e a je- ^ t ^"vonala? Erre egy-két ki­-----— mak- Intézkedések törten- vétellel kedvező választ ad­. .... . az |den mintegv (ak: a tagok. Jobban élünk félmillió forinttal több lesz fürdés, napozás, mintha meggyorsítaná a napokat... A parttól mintegy 100 mé­terre ifjú Ádám János la­dikja mellé eveztünk. Nem értette érkezésünket, s ta­lán bosszankodott is, mert megzavartuk. A horgászok nem örülnek az effajta lá­togatásoknak. A fiatalemberrel azonban kivételt tett a szerencse Alig váltottunk néhány szót, jó fogást ígért az úszó. Né­hány szakszerű mozdulat, s horgon ficánkolt a ponty. — Ma hajnali háromtól négy darab egylciló körüli pontyot fogtam! — büszkél­kedett. — Ilyen zsákmányt még a Tisza-parton sem si­kerül szereznem. Pedig ott többet horgászok. Szegeden a gépipari technikum tanu­lója vagyok, s ősszel, tavasz­Már nagyon kevés van be­lőle. Partra érkeztünk. Popo- vics László, az üdülőtelep gondnoka már rendbe tette „házatáját”. Az üdülőkben leoltották a villanyokat.. Irta: Tárnái László Fényképezte: Balogh József 25 év — filmen Film készül a bajai járásról. Az elmúlt 25 év kulturális és gazdasági ered ményeit örökítik meg a vi dék városaiban, falvaiban A film forgatását megkezd te a Kecskeméti Filmstúdió, s a környék mezőgazdasági ifjúsági építőtáborainak fia faijai „statisztálnak” a do kumentumfilmhez. Közvélemény-kutatás a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben Megfelel-e a vezetőség Aztán kezembe adja Törődés az idősekkel és Szociális témákkal több Az utolsó kérdés: hogyan A gazdaság továbbiéi ­lenlegi új gazdasági környe- ,. k '■ . zetben feladatainak betol­lésére7 , a növénytermesztésben dől Erre a csiklandós kérdés- gozók összbére. re 68-an felelitek igennel, a többiek nemmel, illetve tar­tózkodtak a választól. A megkérdezettek döntő többsége tehát elégedett a vezetéssel. Ezzel összefügg szubjektív oldalt érintő kérdés. Ez így szól: jónak találja-e a vezetőség és a most, mint azelőtt, évről év­re ,iöbbet keresünk, elége­dettek vagyunk. Többen megjegyezték: sokkal jobb, lesztésével kapcsolatos kér- mint egyéni gazda korom- désre számos javaslatot tét- ban. — A válaszokat feldolgoztuk, a figyelmeztetésekből okultunk, a javaslatokat figyelembe vettük. Az egész anyagot megtárgyaltuk vezetőségi üléseken. A közvéleménykutatásnak ezt a módját évente meg akarjuk ismételni. Így legalább mindig tudjuk, hánya- tagság közötti kapcsolatot? dán is állunk. Egyúttal azt is érzékeljük, hol kell ja- Hatvanketten igennel vála- vítani a munkánkon — vélekedik a termelőszövetkezet elnöke. Jó kezdeményezésnek tartjuk a hangulat megisme­résének ezt a módját. Véleményünk szerint a korszerű vezetés elengedhetetlen feltétele. K. S. a szóltak, 6-an nemmel, többi tartózkodott. Természetesen nemcsak a lakónikus rövidség a jel­lemző a válaszokra, hanem Megvédik a híres fasorokat Az utóbbi években több­ször felzaklatta a közvéle­ményt egy-egy híres, a táj jellegéhez tartozó fa­sor sorsa. Gyakran azzal vádolták az útépítőket, hogy „kegyetlenül” feláldozzák a táj harmóniájától elválaszt­hatatlan fasorokat. Most az ügy a leghivatottabb és egyben a legérdekeltebb fó­rum, a KPM szakértőinek plénuma elé került, amely Kiss Dezső miniszterhelyet­tes elnökletével tanácsko­zott ebben az ügyben. A KPM igen nagy anyagi áldozatok árán korszerűsí­ti az utakat, s a munkála­tok során elérkeznek olyan szakaszokhoz, amelyek év­tizedekkel ezelőtt, vagy esetleg száz éve épültek. A keskeny úttestek mellé akkoriban szép fasorokat ültettek. A KPM felkérte az Or­szágos Természetvédelmi Hivatalt, jelölje meg azokat a fasorokat, amelyek véle­ményük szerint valóban kincsei a magyar tájnak. A minisztérium a természet- védelmileg igazán értékes fasorok védelme érdekében az útrekonstrukció során egy-egy szakaszon új nyom­vonalat jelölt ki, tehát né­hány kilométeres új utat is építünk, hogy kikerüljük ezeket a fasorokat. Ez azonban nagyon költséges megoldás, hiszen egy kilo­méternyi út építése 6—10 millió forintba kerül. Még­is, ahol ezt az Országos Ter­mészetvédelmi Hivatal he­lyesnek véli, meghozzuk az anyagi áldozatot. Más ese­tekben azonban az útkor­szerűsítésektől még akkor sem tekinthetünk el, ha egész facsoportokat kell ki­vágni. Ezenkívül a jövő­ben az új utak mentén sem fogadja a gépjárműve­zetőket, az utasokat kopasz táj. Az új utak mentén is lesznek fák, cserjesorok, csak jóval távolabb a pá­lyától. Ott ahol azok nem jelentenek már balesetve­szélyt. S3AMÓS "ÍUlbot^: í. Csupati keserű károm­kodással csapta le poha­rát. „Boldog újévet” — mondta kesernyésen és lomhán feltápászkodott. A klub előtt, lánctalpas, pán­célozott terepjáró várako­zott. A hátsó ülésen négy, bundába burkolózott kato­na gubbasztott fázósan. Visszamentek a kapi­tányságra. Csupati átöltö­zött és tíz perc múlva a hernyótalpas csikorogva vá­gott neki a dühöngő, hó­viharos éjszakának. Nyo­mott hangulatban, rossz­kedvűen ültek egymás mel­lett. Egyedül Kántor örült: végre kiszabadult a falak közül. Az időnként orkán­szerű erővel zúgó szél fé­lelmetes jajongása egyálta­lán nem izgatta. Beleszip­pantott a hószagú, tiszta levegőbe. Kihalt tájon. méteres hótorlaszokon küzdötte magát előre az acéltalpú hernyó. Mintha idegen bolygó, ezer veszélytől ter­hes felszínén járnának. Az ötven kilométeres utat va­lamivel több. mint egy óra alatt tették meg. Néhány perccel tizenegy után a si- monyi állomás épülete mellett kiszálltak a her­nyótalpasból, amely egy­ben rádiós harcálláspont­juk is volt. A szél keresz­tülfújt a vattával bélelt pufajkán és Csupati gyor­san összekötötte álla alatt prémes sapkája leffegő fü­leit. A vasúti őrs egyik nyo­mozója tájékoztatta őket a helyzetről. Az ese£ az ál­lomástól másfél kilométer­nyire keletre történt, ahol a sínpálya a Kemeneshát dombvonulatát eléri. A vo­natot vészfékkel állították meg, ám mire az igazol­tatók a kiugrás helyére visszatértek, a szökevény már felmászott a meredek bevágás rézsűjén és eltűnt előlük a viharos éjszaká­ban. Á helyszínen két ka­tona csaknem két órája vá­rakozott már a hóvihar­ban. „Megérdemelnének egy kupa jó forralt bort,” — szánakozott rajtuk Csu­pati. „Elkeseredett fickó lehet” — gondolta, mi­közben Kántorra csatolta a nyomozóhámot. Ujja he­gye a fémkapocshoz ra­gadt. A fagy csípte oda, és Csupati huhogva melenget­te kezét, mielőtt a bélelt kesztyűbe visszadugta. A dermesztő, jeges szél per­ceken belül kifújta fejé­ből a bor kezdődő kábula­tát. „Nem juthatott mesz- szire” toporgott ő is és bár dühös volt az elrontott szilveszteri mulatságért, lelke mélyén sajnálta azt a nyomorultat, akit ki tud­ja. milyen vaksors hajszolt ebbe az eleve reményte­lennek látszó menekülésbe. Kántor felkapaszkodott a bevágás oldalán. A domb­tetőről Csupati a messze­ségbe fúrta szemét, mint­ha túl akarna látni a söté­ten, a hóviharban lámpá­ja körén ugrándozó pely­heken. Hellyel-közzel fel­hők alá szorult csillagok­ként, az éjszaka távoli partján néhány pislákoló fény villant fel. A sötét csalóka. Csupati jól is­merte a tájat, az érzékei mégis megcsalták. Minden közelebbnek látszott. A Kemenes keleti oldalán ha­ladt Kántor. A messzi fé­nyek úgy lóglak az éjsza­ka falán, mint földtől el­szakadt, de túl magasba szökni nem tudott villogó léggömbök. A hó belep­te a menekülő nyomát. Az emberi szem hiába keresné a széltől barázdált mezőt, de a hó az emberi nyom szagát megőrzi, és Kántor csalhatatlan szimata a hó alatt fél méter mélyen la­puló nyomokból áradó sza­gokat kitűnően felfogta. Csupati azért szurkolt, hogy még élve megtalálják, s mielőtt megfagy, utolérjék a menekülőt. Ne a fagy le­gyen az üldözött bűnére a bíró. A Kemenes és a Ság- hegy vulkanikus kúpja kö­zött nyolc Kilométer szé­les lapály húzódott előt­tük. Kántor a dombokról toronyiránt haladt, a Ság oldalában fel-felpislanó fé­nyek felé. A fagyott hó­kristályok százhegyű jég­dárdaként csapódtak sze­mükbe. Lábuk alatt be­horpadt a szélhordta fu- vat. Méteres barázdák, fe­ketealjú horpaszok, ahol a szántásról csíkokban el­hordott hó helyén csak a fagyott rög ropogott testük súlyától. (Folytatjukj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents