Petőfi Népe, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-28 / 198. szám
A beat és a magyar beat Vízparton, napfényben A beat-zene jelentkezése kétségkívül egyik legérdekesebb jelenség az ■utóbbi évek során a világ zenei térképén. Olyan stílus született a népszerű zenei műfajok körében, a- mely a világ jelentős részén aránylag nagy tömegeket tud meghódítani, nemcsak zenehallgatóként, hanem gyakran a zene aktív művelőiként is. Vajon teljesen új ez a stílus? A beat nem egészen egyenlő a dzsesszel, de nem is különbözik homlokegyenest tőle: ugyanannak a fejlődési folyamatnak a része, mint a dzsessz. A dzsessz eredetileg azt a szakadékot igyekezett betölteni, amely a csak kevesek számára szolgáló műzene és a hagyományos népzene között tátongott, hiszen olyan művészet volt, amely a paraszti (vagy ősi afrikai) eredetű népies formákat új városi elemekkel kapcsolta össze. Amióta azonban megindult a dzsessz fejlődése a pópula- ritásból a koncertek felé, egyre nagyobb szakadék keletkezett a művészi dzsessz és a közvetlenül szórakoztató igényeket betöltő tánczene között Ez a szükséglet keltette életre a beat-zenét. A dzsessz korábbi stílusainak hagyományait folytatja, rendelkezik például ugyanazzal a frisseséggel, mint a régi dzsessz — csakhogy ezek a hagyományok most újabb erősítést kapnak a népzenéből, ezúttal nem a négerekéből, hanem az európai népek hagyományaiból. A „Beatles Együttes” egyes számait akár skót népzenének is elkönyvelhetnénk, de ugyanilyeneket találunk más együttesek műsorában is, s az egész irányzattal egyidő- ben mindenütt megerősödött a népzene kultusza. Felújítja a beat stilus a régi dzsessz tiltakozó, protestáló hangját is, az úgynevezett protest-song, vagy közelebbről a „pol-beat”, a politikai mondanivalójú beat-zene éppen ezt szolgálja, mint ahogy nálunk tartott sikeres pol-beat fesztivál is bizonyította. A dzsesszt sokan — mint például Yehudi Menuhin — új népzenének nevezték. Ez a megállapítás fokozottabban érvényes a beatre is, hiszen itt nem egyszerűen amerikai zenei elemek asszimilálásáról van szó, hanem az európai hagyományokból és európai igényekből kinőtt sajátos Irányzatról. A művészetet nem kell feltétlenül azonosnak tekintenünk híveinek viselkedésével. A tánchoz kapcsolódó zenei stílusok évszázadok óta elsősorban az ifjúság köréből toborozzák híveiket. Egy-egy XVII. századból származó iratban ugyanilyen hevesen ostorozzák az új táncot és az új zenét,', sőt gyakran ugyanazokkal a szavakkal — kivetnivalónak találták az ifjúság zajos lelkesedését, mint ma. A „lelkesedés” persze valóban ölthetett és ölthet a társadalomra veszélyes for. mát, de hogy mikor jut túl az ízlés határán, az nem elsősorban magától a zenétől vagy tánctól függ, hanem az ifjúság neveltetésétől, körülményeitől, fegyelmétől. E kérdés tehát főként pedagógiai és nem zenei természetű. És a magyar beat? Nekünk is van beat-ze- nénk. Az új stílus hulláma hozzánk is elérkezett és magával ragadta ifjúságunk nem is jelentéktelen részét. Vannak kitűnő beat zenekaraink, vannak a beat-zenét, és benne a pol-beatet amatőr alapon lelkesen művelő fiataljaink. Igaz, ismét csak követői vagyunk egy nemzetközi irányzatnak és nem egyenrangú alkotói. Hulláma Is akkor érkezett el hozzánk, amikor máshol már túl volt az első tetőzésén. Mégis hiba volna ennek alapján negatívan ítélni meg a magyar beat helyzetét. Aki reálisan, józanul szemléli, eredményeket is lát a beat- ben, egy erőteljesebb zenei stílus, s egy ráépülő aktív zenei gyakorlat terjedését. E reális szemlélet alapján 'nem a beat valamiféle „megszeliditésében”, hanem a benne rejlő értékek kibontakozásában kell látnunk további fejlődésének útját. V. I. A falu alatt folyik a patak, napfény nyilazza a fodrokat. Lejjebb húzódott a víz, nagy a szárazság mostanában. A lehúzódott víz helyén friss-zöld fű, rajta hófehér lepedők. Asszonyok mosnak a parton — micsoda anakronizmus! — sulykolják a ruhát, meg-meg- mártják a vízben. Mint a hó, hát kell ide mosógépi Kell, van is odahaza majd minden házban. De az ffajta mosás — most üdülés. Nemcsak az asszonyoknak, hanem Líviának is, neki, aki bizony bikiniben vesz részt a kollektív munkában. Petreczi Lívia miskei kislány, az idén érettségizett a kalocsai 1. István-ban. Szép, csinos, egyszóval — fiatal. ^ — Hova, merre ezután, ha letelik a vakációi Kavicsot dob a vizet beborító növények közé. — Bajos. Még nem sikerült a tervem... — Mi a tervei — Nagyon szeretnék kozmetikus lenni... Igen: ismerjük a gondokat, ez a pálya bizony „telített”, nagyon nehéz a beszegödés egy-egy szalonba, — És ha nem megy, ha nem sikerül? — Legfeljebb úgy mondjuk: az idén nem sikerül. Nem adom fel a reményt, jövőre ismét megpróbálom. Állhatatos, majdnem makacs kislány Lívia. Ahogy elmondja: így volt a tanulással is. Ha a matematikában szembetalálta magát egy képlettel, nem hagyta annyiban. Addig kerülgette, amíg sikerült. A kereszt- rejtvényben is — ha nem sikerül azonnal, napokig bajlódik vele ... Ez már más. Így a kozmetika is bizonnyal sikerül Líviának.. ■, B. J. Sok millió professzor Ezekben a napokban az utolsó darabig gazdára talál az a sok millió példányban megjelent tankönyv, amelyből ebben a tanévben az általános- és középiskolák diákjai tanulnak. Ahogyan az erek gyalogösvényein szétárad testünkbe a vér, annyira cécó nélküli szerényen, ám mégis biztosan találta meg hehüt az a rengeteg könyv. Az ország lakosságának egyötöde ezekből a könyvekből ismeri meg a betűk rajzát, az Alpok hegyeit, a rendszert, amely szerint testünk fölépül, ezek a könyvek tárják föl a nyiladozó gyermeki értelem előtt a szavak varázsos-szép értelmét: „Kié e hon, ha nem miénk? Ha érte mindent megtevénk...” és a módot, ahogy a kör kerületét kiszámíthatjuk. Ezek a könyvek elmondják a tanulónak: mi történt 1526 augusztus 29-én a Mohács melletti csatasíkon; miként működik az elektronmikroszkóp; miben különbözik a szonáta a szimfóniától; milyen jogok és miféle kötelességek járnak azzal, ha valaki magyar állampolgár. Az ismeretközlés és embernevelés olyan eszközei a tankönyvek, melyekhez foghatóan jelentős egyéb eszközökről még nem tudunk. És végig gondoltuk-e elégszer, hogy milyen föltétel nélküli a diák kapcsolata a tankönyvvel?! A regényt, ha megunta — félredobhatja. A tankönyvön végig kell haladnia a gyermeknek: a tankönyv tartalma egyszerre olvasmány, lecke, parancsolat — maga a megmagyarázott világmindenség: A szerzőkön, s a pedagógia bennfentesein kívül vajmi kevesen tudnak arról, milyen nagy munka ösz- szegeződik egy-egy új tankönyvben. Csupán az új ABC-s könyv tervezetét, több mint félszáz tanitó-ta- nár vitatta meg hét napig s volt közöttük, aki 40—50 oldalas bírálatban foglalkozott a mű hibáival és erényeivel. Minden tankönyvön ott találjuk a szerzőkön kívül a felelős szakmai bírálók nevét is. Hazánkban — noha aki élethivatásszerűen csak ezzel foglalkozna, olyan tankönyvszerző nincs — több- százan vesznek részt iskoláskönyvek írásában, illusztrálásában. Ez a tevékenység nem tartozik a legjobban fizetett munkák közé. Még azt sem mondhatjuk, hogy az erkölcsi elismerés pótolja számukra a megkülönböztetett anyagi megbecsülés hiányát. Igaz ugyan, hogy tankönyvírók már Kossuth-díjat is kaptak ilyenirányú munkásságukért, nevük még annyira sem ismert a társadalom előtt, mint bármely gyatrább dalszöveg szerzőjéé. Érdemes volna társadalmi méretű diskurzust kialakítani ezekről a könyvekről, mert többségükben meglepően szépek. Ahol szükséges, gazdag kép és rajzi anyag szemlélteti a lényeget. A nagyobb — tehát kevesebb fáradalommal olvasható — betűk, a JBűanyag kötések, a jó papír mind arról a derék törekvésről tanúskodik, hogy tankönyvkiadásunk nem éppen reménytelenül mérkőzik a legszebb iskoláskönyveket megjelentető európai országokkal. Gárdonyi írta: „Minden jó könyv egy-egy tanítója a nemzetnek.” A jó tankönyv e szerint méltán tekinthető az ismeretek professzorának. Sok millió Ilyen professzor jutott el az Idén is a magyar otthonokba. Érdemes volna akkor is törődnünk velük, amikor á mindennapi használat egy kicsit már megtépázta ■zeptemberf eleganciájukat. AZ UTOLSÓ PERCEKIG, Augusztus második fele már a hőség csappanásánal ideje. Egyre szívszorongatóbban közeleg az iskolaél kezdete, de éppen ezért talán ezek a vakáció legkelle* mesebb napjai, Tudván, hogy rövid, mindenki igyek* szik a lehető legjobban eltölteni az időt. A strandold diákok kitartanak makacsul az uolsó percekig, s vár.iáR az egyre gyakrabban felhő mögé tűnő napsugarakat Expressz világjárók Áz Expressz Utazási Iroda idei akcióiban mintegy háromezren járták be az Idén az országot megyénkből. A leggyakoribb útvonalak: Győr, Sopron, Kőszeg; Kékes, Galyatető, Aggtelek, továbbá Pécs és környéke. Ezenkívül azonban szinte az egész országot bejárták az Expressz szervezésében rendezett kirándulásokon a fiatalok. Csaknem ezerkétszázan jártak már az idén külföldön is. Lengyelországba! és az NDK-ban különvo- nattal, kisebb csoportoki ban pedig Jugoszláviában! Ausztráliában és a Szövi jetunióban, továbbá Franciaországban, Angliában még Japánban is. Szeptemberben tíznapot utat rendez az Expressz a Szovjetunióba, szilveszterre pedig Csehszlovákiába és Lengyelországba lehet jelentkezni.
