Petőfi Népe, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-28 / 198. szám
]Vr em jártam még Mat- ” kón. Annyit tudok róla, hogy Helvéciához tartozik közigazgatásilag és tizenkét kilométerre van Kecskeméttől. És még any- nyit: sok szép hagyományt őriztek meg a matkói emberek. i Juhász dinasztia leszár- friazottja Pólyák Ferenc. Fiatalember. Magányosan él egy düledező tanyában, a- mit ő maga toldozgat, pofozgat, hogy lakható legyen. Gyerekkorában tíz évig juhász volt. Ott ta- fiult faragni. Hogy kitől, hogyan? ( — Saját magamtól. Talán az édesanyám révén Szivárgott belém a fa sze- ; petete. Édesanyám két test- , Vére fafaragó volt. Kint kezdtem el, apródonként, aztán egyre jobban ment. ) Mozgalmas volt az élete, Ifjú kora ellenére — mindössze huszonnégy éves. Büszke rá, hogy érettségizett. — Az, hogy iskolába jártam, talán az életemnek a legcsodálatosabb része. Bekerülhettem a városba, de mégis, ki kellett jönni a pusztára. Visszahúzott a puszta. — Miért? ' — Hiányoztak neköm nagyon az itteni embereik. •Közben kibetegödtem, hát ezért is. Szeretem ezt a népet. Vendégszerető kedves emberek, dolgosak. J ólesik hallani ízes beszédét, ezt a ked- 1 vés, erre a vidékre jellemkő tájszólást. Sok mesélni i valója van az itteni em- ; berekről, a máshol már régen elfelejtett szokásokról. De arról is szót ejt. Művész a pusztán hogy bizony, itt még felfelbukkan a babona. — Vigyázni kell — tartják— hogy valakinek meg ne söpörjék a lábát, mert akkor nem nősül meg! összeérő szemöldökű embertől pláne óvakodni kell, rá ne nézzen a jószágra, gyerökre. vagy mög ne di« csérje, mert mögrontja. Alkonyaikor nem szabad kivinni a szemetet, de kést se szabad élire állítani. Én nagyon sok helyen hallom — de én már nem hiszem, Meghallgatom azért. Nagyon jóba vagyok mindenkivel — tisztelem, becsülöm őiket, ők is engem. Őrzöm őket a fafaragásaimban. Mert ezeknek az embereknek nem állít Bzobrot senki. Én állítok nekik szobrot. incsen zug a kis szobában, aihol ne lenne faragás. Ott sorakoznak a matkóiak mind. És még sok minden, amit mintáz, — Babonás hagyományokat faragók, amiket hallottam, borotvatartóra, sima faiakra. Meg azokat a régi betyártörténeteket, amikről még most is any- nyit beszélnek a pusztán. Ezt nem látta még senkii Még a dédnagyapám sorolta a nagyapámnak, hogy Kecskeméten vallattak egy betyárt. Sutuba tették, úgy kínozták. Ezt is megfaragtam. Próbált már agyagot is mintázni, de azt tartja, hogy csak a fa az igazi. N* — Az. Nagyon kemény anyag a fa. Rokon hozzám, én is egy kicsit nehéz, kemény ember vagyok. Faragtam többféle fát, cseresznyét, szilvafát, szilfát. Most főleg nyárfát faragok, mintha a fából valami kisugárzást éreznék. Szeretem a fényüket, aa illatukat. Jó, hogy itt vannak mellettem a fáim. Nem vagyok én magam — ezek az én barátaim. A fák, meg a fafaragásaim. ¥1 islog a korhadt ge- randáról függő petróleumlámpa. Szemrontó lehet mellette faragni. De ha a szépség szeretete ennyire belopózott valakinek a leikébe, nem igen, öli azt ki semmi. Még a pillanatnyi szegénység sem, Vereb Gabriella (Pólyák Ferenc faragásaiból szeptemberben, a Népzenei találkozó alkalmával kiállítást rendez Kecskeméten a városi tanács vb művelődési osztálya.) Telek a Holdon Anmstrongék még karanténban voltak, amikor Brazíliában letartóztatott a rendőrség egy szélhámost. Az illető telkeket árult a gazdag brazilok? nak. Szép summa előlegért szerződést kínált nekik holdbéli birtokok megvásárlására. A bájos az a történetben, hogy — akadtak vevői! Elhitték a meséjét, miszerint Armstrong is azért ment tulajdonképpen a Holdra, hogy megtekintse a tőle vásárolt birtokát. Képzeljük csak el: ezek a pénzes ügyfelek autón járnak. tévét néznek, luxuslakásban élnek, gépesített háztartásuk van... És bedőlnek egy ilyen sületlenségnek, amit akármelyik felsőtagozatos általános iskolás nálunk szemközt röhögne! Ezekhez a ..holdbirtoko- sdkhoz" képest még valóságos zseninek száimit az az amerikai, aki bejelentette tulajdonjogát az egész Holdra. Ravaszul járt el. az biztos. Még jóval a holdutazás előtt tette közzé igényét, nem vették komolyan, és senki sem jelentkezett a határidőn belül. Ö meg most már (nyilván valami aranyásókori törvény alapján) ragaszkodik a jogaihoz. Csak arra nem gon« dől az árva, hogy ml lesz, ha az Egyesült Államok kormányában is akad egy ravasz fiú. aki azt mondja neki: Jó. ha a tied a Hold, fizesd is ki az adóját. Persze értem, hogy nem nagyon törődnek a dologgal. Jövedelmi adót még sokáig nem szedhetnek a Holdról. Aztán meg nem is az övék. A legzamatosabb csórna« ge azonban az emberi butaság legúiabbkori történetéből alighanem a következő: Angliában van egy tár« saság. látszatra teljesen normális. Alapszabálya van. tagok, elnök, titkár, sőt még újságot is ad ki. Az a neve, hogy „Lapos a Föld Társaság”. Ezt vallják, ezt hirdetik a lapjukban. A világsajtó akitor figyelt fel rájuk« amikor követelték, hogy adjon nekik műsoridőt a BBC Rádió propaganda- előadásokra. Tehát nem analfabéták, nem is pápuák. A titkár egy író. az elnökük meg püspök. M. L. Az a szép mg BEJÖN tegnap a barátom, közepén újjal közé csípve^, Egy tizenéves így mondaná: rázogatva a lenge bájt. A forradalom. (Iván Scsadr szobra.) csuda jó szerelésben. No persze, a cipőt, a zoknit, a nadrágot már reggel is láttuk. Hanem az ing! Nos hát igen. a délelőtj cserélődő ing volt a csodálatos. Kívülhordós, lenge. Elég ______________________ v olt ránézni, hogy hűsöljön ing, Közgazdasági előtanul- az ember. mányok nélkül is tudnivaló — Na — mondta várako- ugyanis, hogy a textilneműk zóan, és megállt a szoba árai fordítottan arányosak — Jó — mondtuk és kicsi irigy örödögök ágaskodtak bennünk. — Hol vetted? — Itt a téren, ahol a külföldi buszok állnak... ETTŐL még szebb lett a» FANTASZTIKUS JÓ MUNKA VOLT, SZÉP EMLÉK — Hű, az valami csuda dolog lesz ám! Az ember csak ül a padban, nézi a képeket a falon, hallgatja a magnót és úgy a fülébe mászik az idegen nyelv, mintha az anyukájától tanulná a járókában. Te, nálunk az iskolában mért nincs még nyelvi labor? Milyen jó lett Volna később születni. Nem kell magolni, meg minden, mégis mire az ember leérettségizik, perfekt két-há- rom, vagy akár több nyelven is... De ez mind semmi• Az alva tanulás, az lehet aztán az igazi. Gondolom akkor kis ágyikók lesz- hek majd az iskolában, a srácok szépen letentikélnek, a sarokban duruzsol a hangszóró, s mikor utolsót csengetnek, kipihenten mehetnek focizni és este is sokkal tovább nézheti az ember a tévét... Hogy mért nem születtem később!... A múltkor meg azt olvastam egy fantasztikus könyvben, hogy van egy jó hosz- szú folyosó, kívül rengeteg dróttal, mindegyik egy áramkört zár, s mire végig- slattyogsz a folyosón, a fejedbe sugároztak mindent, amit kell... Mit szólnál egy ilyen isihez? Te csak ne röhögj. Vedd tudomásul, hogy én nem is utálom az iskolát, csak magolni nem szeretek... Hogyan, hogy nem is kell? ... — Persze, hogy nem. Éjszakára tedd a könyvet a fejed alá és kész. — Ugyani Ez nem babona? — Nem hát. Csak pontosan fogadd meg a tanácsaimat. — Mit kell megfogadnom? — Hogy délután legalább háromszor, négyszer alaposan elolvasod a leckét és utána kívülről fennhangon elmondod. Ha már megy, akkor mindjárt be is teheted a könyvet a párnád alá ... —r —6 Becsukódtak az építőtáborok kapui. Ezen a nyáron ismét Bács-Kiskun volt a* ország legnagyobb tábormegyéje. Az állami gazdaságok 15 önkéntes építőtáborában sok ezer diák nyújtott hasznos segítséget mezőgazdaságunknak. Képünkön fővárosi középiskolás lányok az Izsáki Állami Gazdaság táborában. az eladótér térfogatával. A legdrágább egy kicsi, de elegáns üzlet, közepesen drágulgat egy-egy nagy áru. ház, de változatlanul olcsó egy-egy tér, ahol a buszok parkolnak. Különösen idegenforgalmi csúcsidőkben. — Mennyi volt? — Százhúsz. Kiszált egy állati jó nő egy állati klassz kocsiból és rázogatta nekem az inget. Közben olyan idegenes kiejtései mondogatta, hogy: százötven.., százötven... Én kivettem a kezéből a* inget, a «sebemből a hónap végi százhúsz forintomat, és amúgy magyaros kiejtéssel mondogattam. hogy százhúsz... száz. húsz ... reméltem, hogy kinevet, de sajnos kezemben hagyta az inget, és elvette a százhúszat. Az volt az utolsó pénzem... — ÉS MILYEN rendszámú volt a kocsi? — Angol. — Angol? Akkor nagyon megéri az az ing. A barátom kihúzta magát. Joggal. Az idei nyár rangosztó rendje, hogy kihúzza magát, aki idegenektől jól vásáról. Az ing zöldfehér csíkjai diadalmasan ragyogtak. És a barátom még arról is megfeledkezett, hogy ő a legkonokabbak kö. zül való lila-fehér Üjpest- szurkoló. — CSAK JÖ ez a nyár — dicsértük az autóbuszokkal tele teret, és ki titokban, ki még nagyobb titokban, de valamennyien leszédeleg- tünk a buszok közé. Én is kaptam egy angol hölgytől, aki éppen elém rázogatta — 120-ért — egy nyári inget. Felmentem vele, dicsekedtem, és irigyeltek. Az angol rendszám as igaz. Senki se vette észre, hogy az ing nyaka alatt egy halvány pecsét szerénykedik: készült a Hódmezővásárhelyi Selyem- és Kötöttárugyárban. AZ INpEM színe lila, fehér csíkokkal, pedig én meggyőződéses fradista vagyok. De ezt se bánom, amint azt sem. hogy az ing kiskereskedelmi ára ma 108 forint. Én akkor is angoloktól vettem. Angoloktól, akik Hódmezővásárhelyen át érkeztek városunkba. Barth» Gábor
