Petőfi Népe, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-28 / 198. szám

i oldal 1069. angnsztns 18. esfltörtÄ Nem maradnak parlagon a vizek Nincs a megyében vizekben olyan gazdag vidék, mint a bajai járás. A Duna vastag ezüst szalagja 34 kilométeren át szegélyezi, a Dunavölgyi Főcsatorna 25 kilométeren érinti. Ezenkívül az Igali, a Ferenc- csatorna, a Kígyós és számos vízfolyás darabolja ké­rész tül-kasul. Az egyre erősödő mezőgazdasági nagyüzemek fejlő­désük következő lépéseként az öntözéses művelés fej­lesztését határozták el. Ez azonban jelentős beruhá­zással jár, a költségek előteremtése összefogást igényel. Az üzemek nem tudják megoldani sem a beruházáso­kat, sem az építkezéseket, állami segítségre is szükség van. BIRKABABEL Az Öntözés fejlesztése már öt év óta erőteljesen foglalkoztatja a járás ve­zetőit, a mezőgazdasági szakembereket. Elkészítet­ték az igali öntözőfürt ta­nulmánytervét és beruhá­zási programját. Több mint tíz termelőszövetke­zet társult a kígyósi ön­tözőrendszerrel kapcsolatos tervek megvalósítására. A kibontakozás azonban igen lassú és most a ne­gyedik ötéves terv előké­szítésének időszakában méginkább jelentkezik az öntözéses gazdálkodás fon­tossága. — A járás állattenyész­tése az utóbbi években na­gyon sokat fejlődött. 1960 éta a szarvasmarha-lét­szám 25 százalékkal emel­kedett. 1975-ig ismét jelen­tős előrehaladásra számí­tunk. Legalább 30—40 szá­zalékkal növekszik a te­hénállomány. Ugyanez a helyzet a másik fontos ága­zatnál. Mintegy 30 száza­lékos emelkedés várható a sertésállományban. Kor­szerű nagyüzemi sertéshús­termelő üzemeket hozunk létre. A gazdaságok célki­tűzése az olcsóbb terme­lés. A dávodi termelőszö­vetkezetek összefognak olyan kombinát építésére, amellyel, megnégyszerezik az évi hízóállományt. Ezzel együtt a szálasta. karmányok vetésterülete is emelkedik. Körölbelül 30 százalékkal. Elsősorban a pillangósok korszerű ter­mesztését valósítják meg az üzemek. Jelentősen emelke­dik a lucernatermő terület. Szükség lesz a terme­lési szerkezet megváltozta­tására is. Máris vannak tö­rekvések az ipari növények nagyobb arányú termeszté­sére, a gépesítésre. A zöld­ségtermő területeket szin­tén növelik a gazdaságok, ez nemcsak a lakosság ellá- lása szempontjából fontos, hanem a termelőszövetke­zeti gazdák foglalkoztatását is segíti. Ha ehhez hozzátesszük, hogy mindennek elengedhe­tetlen feltétele az öntözés, s a járás valamennyi terme­lőszövetkezete tett már lé­péseket a fejlesztés érdeké­ben, akkor máris látható, mennyire fontos téma ez — summázza az öntözéses gaz­dálkodással kapcsolatos ér­veit dr. Gajdócsi István, a járási tanács vb-elnöke, aki szinte személyes feladatnak is tartja az ezzel kapcsola­tos elképzelések, tervek se­gítését. Elkészültek a járás negyedik ötéves tervének végrehajtásával kapcsolatos elképzelések. Az élelmiszer, gazdaságban egyik legfonto­sabb feladatnak tartják a terméshozamok növelését Sokat segített a fejlesztési tervek elkészítésében az Ag­rárgazdasági Kutató Intézet és a Duna—Tisza közi Me­A kandafoki a kígyósi és az igali öntözőfürt megépí­tésével 20 ezer holddal le­hetne emelni a mesterséges csapadékellátásba vont terü­letet. A Duna mentén egy kilométeres sávban csaknem hatezer holdat lehetne ön­tözni. Valamennyi termelőszö­vetkezetünk elkészítette, il­letve megrendelte a vízgaz­dálkodással kapcsolatos ter­veit. Ezek végrehajtása zöm­mel a negyedik ötéves terv időszakára esik. Tíz gazda­ság épít víztárolót. Az öntözőművek létesíté­sénél leginkább a vízkieme­léssel kapcsolatos berende­zések építése okoz gondot. Ezek igen drága létesítmé­nyek, amelyek állami segít­ség nélkül nem oldhatók meg. A számítások szerint öt év alatt megtérülnek a beruházások a növekvő ter­méshozamokban, a több jó­szágban, ami egyúttal na­gyobb élelmiszertermelést is jelent — hangoztatta dr. Gajdócsi István. A fenti megállapításokkal a járás valamennyi ter-1 melőszövetkezete egyetért. Legújabb értesüléseink szerint az Országos Vízügyi | Hivatal tanulmányozza az igali és a kígyósi öntöző- rendszerrel kapcsolatos eddigi terveket és remélhető, hogy a hőn óhajtott állami támogatás megvalósul. K. S. zőgazdasági Kísérleti Inté­zet. Az elképzelések meghatá­rozásánál az alkotók így foglalták össze a lehető­ségeket: az öntözés to­vábbfejlesztésének igen nagy tartalékai vannak, amelyek nincsenek kiaknáz­va. A járási tanács vb­elnöke erre vonatkozóan így nyilatkozik: — A jelenlegi 7500 hold öntözött területet csak egy­szerű vízkivétellel három­négyezer holddal lehetne növelni. II. Ha egy ágazat vesztesé­ges — a gazdaságirányí­tás új rendszerében — ne héz dolog fenntartása mellett érvelni. A legsike­resebb érv — ha valaho­gyan mégis sikerül jőve delmezővé tenni. E mód­szerek a juhtenyésztésnél is változatosak. Többnyire a bárányértékesítés kerül előtérbe, és — sajnos — egyoldalúan. A kedvező piaci lehető­ségek következtében a ter­melőszövetkezetek 21 117 darab anyát selejteztek ki. Ezzel szemben, saját állo­mányból mindössze 3600 anya került továbbtenyész- tésre, az utánpótlás többi részét a gyapjúforgalmi vállalattól vásárolták meg. Az anyák selejtezése kor és egészségi állapot alap­ján történik, az állomány minőségét javító szelek­cióra nem fordítanak gon­dot. A gazdaságok többsé­gében — kivéve az álla­mi gazdaságokat — házi törzskönyvezést nem vé­geznek, így az állomány ellenőrzésére, elemzésére sincs lehetőség. Rossz hodályok Általános vélemény, hogy csak az árrendezés, és az állami támogatások mér­tékének növelése segíthet. A jelenlegi fokról csak úgy lehet tovább lépni, ha javítunk a tartási kö­rülményeken. Tanévkezdés előtt a Fülöpszállási Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskolában A mezőgazdasági szakem­berképzés egyre jobban te­rebélyesedik, hiszen a me­gye nagyüzemei, termelő­szövetkezetei, állami gazda­ságai már nem nélkülözhe­tik a tanult, a gépekhez és a különböző agrotechnikai eljárásokhoz értő szakem­j bereket. Felkerestük a Fü- j löpszállási Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskolát, (hogy tájékoztassuk olva- ! sóinkat a beiskolázásról, a I tanév előkészületeiről, az j anyagi és technikai eszkö- 1 zök biztosításáról. Először érettségizettek — A mezőgazdasági szak­ma iránti érdeklődés jelen­tősen növekedett — kezdte tájékoztatóját Nagy Gábor igazgató. — A tavaszi beis­kolázás során 165-en je­lentkeztek. s csupán 86 fia­talt tudtunk felvenni. Eb­ben az évben hat osztállyal, összesen 192 tanulóval kezdjük az oktatást. A két első osztályban főleg kis­kőrösi, kecskeméti, duna- vecsei fiatalok' iratkoztak be. Ezek és a két második osztály tanulói általános mezőgazdasági gépész szak- képesítést szereznek a há­rom sikeresen eltöltött év után. Utaltam már a jelent­kezők nagy számára, de kü­lön szeretném kiememi. hogy ebben az évben — először az iskola történeté­ben — hét érettségizett fia­tal tanul a második osz­tályban. A fiúk kiválasztásában főleg a matematika, fizika, tantárgyak ismerete dön­tött. de figyelembe vettük azt is. hogy a jelentkezők szülei hol dolgoznak, s előnyben részesítettük a fi­zikai munkások gyermekeit. A régi . és az új tanulókkal nyáron is kapcsolatban áll­tunk. leveleztünk velük, előkészítettük őket az ok- *at"s megkezdésére. Az iskola udvarán nagy még a felfordulás. Kőműve­sek. narkettárők. villany­szerelők. festők dolgoznak az épületen. Serényen fo­lyik a munka, hiszen a volt tanügyi épület felújításá­val 80 személyes kollégiumot alakítottak ki. Ez az iskola számára szinte nélkülözhe­tetlen. hiszen a tanulók fő­leg tanyai és távoli közsé­gek fiataljainak elhelyezé­sét szolgálja. A kollégisták Tanműhelytelep Ezenkívül még jelentős épületkomplexummal bő­vült a szakmunkásképző is­kola. A Vízügyi Igazgatóság tavasszal adta át az isko­lának az általa már nem használt telepet, ahol tan­műhelyeket létesített. Itt korszerűen berendezett sze­relő-, kovács-, hegesztőmű­helyek várják a jövendő szakmunkásait, ahol megis­merhetik a gépek szerelésé­nek. kezelésének fogásait Minden tanulónak külön szerszámkészlete lesz. <; 17 Magyarországon használa­tos traktor — a T—100-as- tól. a kerti traktorokig — huszonnyolc munkagép, kö­zöttük kombájn. SZK—4-es stb. áll a gyakorlati okta­tás szolgálatában. — A hatvanhét holdas bemutató gazdaságon kívül, ebben az esztendőben 12.5 tízágyas központi fűtéses szobákban nyernek elhelye­zést. s a kialakított széles tanulófolyosón végezhetik el az előírt elméleti tan­anyag ismétlését. — Három év óta építke­zünk. s most a megyei ta­nács mezőgazdasági osztá­lya jóvoltából végre sike­rült megvalósítanunk a kol­légiumot. s üzembe helyez­nünk a konyhát — újságol­ta az igazgató. — Ez rend­kívül nagy eredmény, amit egyetlen példával szeret­nék bizonyítani. Éveken át a tanulók a vendéglőben ét­keztek. nem éppen kultu­rált körülmények közepet­te. s az adagok sem voltak megfelelőek. A konyha és a mellette épített ebédlő ezen a régi gondon segített, emellett lehetővé tette az oktatás zökkenőmentes le­bonyolítását is. hold gyakorló területen dol­gozhatnak az iskola növen­dékei — mondja Nagy Gá­bor. — Sajnos, tanterem­gondokkal küzdünk. Az el­méleti oktatást egyelőre kölcsönhelyiségekben old­juk meg. amelyhez hat jól képzett tanár áll az iskola rendelkezésére. A gyakor­lati oktatást hét szakoktató végzi a műhelyekben, és kint a földeken. Az okta­táshoz szükséges anyago­kat, szerszámokat, már be­szereztük. Az iskolakezdésig nem sok idő van hátra, azonban — legalábbis kintjártunk- kor erről győződtünk meg — a Fülöpszállási Mezőgaz­dasági Szakmunkásképző Iskola alaposan felkészült az iskolaév megkezdésére A legintenzívebb állat­tartó körzetben, Bácská­ban például a juhállo­mány elhelyezésére szol­gáló épületek egyetlen gaz­daságban sem felelnek meg a követelményeknek. Az istállókat régi tanyahelye­ken alakították ki. E kör­zetben az utóbbi időben kilenc termelőszövetkezet számolta fel a juhtenyész­tést, nem kis részben fé­rőhely hiánya miatt. A Bácsalmási Állami Gaz­daságnak például nincs egyetlen egy juhhodálya sem, az állomány szükség- férőhelyeken sínylődik. A jelenlegi juhhodályok- ban az anyák a korai el- letésre alkalmatlanok. A hodályok rossz hőgazdál­kodása miatt legtöbb he­lyen még téliesítés esetén sem biztosítható a bárá­nyok egészséges felneve­lése. Emiatt az üzemek je­lentős részében kénytele­nek az ellést a tavaszi hó­napokra ütemezni, ami már eleve kizárja a húsra történő, kedvező, értékesí­tés lehetőségét. Tervek a fejlesztésre Olyan épületek rajzai születnek a tervezők asz­talán, amelyek 600, illetve elletés esetén 300 anya be­fogadására alkalmasak. Egy állatra átlagosan 0,7 négyzetméter hasznos te­rület jut, holott ennek a kétszerese is kevés. A bel­terjes viszonyok között — a bárány kedvező piacára való tekintettel, előtérbe keiül az állomány két­évenkénti háromszori elle- tése, ami csak megfelelő épületben lehetséges. A kislétszámú juhásza- tok produktivitásának nö­velésére és gazdaságos tar­tásának elősegítésére fel­vetődött a koncentrált bá­rányhizlaló telep kialakí­tásának gondolata. A Kis­kunsági Tsz-Szövetség a MEZÖBER megyei kiren­deltségén keresztül már igényelt egy tanulmány- tervet erre vonatkozólag is. A juhok fejése az egész megye területén kézzel tör­ténik, fejőgép — kísérleti ielleggel — csak a Solti Állami Gazdaságban üze­mel. A gépi nyírás is csak az állami gazdaságokban általános. A gépesítés fokozására azonban még csak tervek sincsenek. Lehetőségek A juhászat — nem is túlságosan nagy befekte­téssel — jövedelmezővé tehető, mégpedig stabil jö­vedelemforrássá. Olasz, görög és közel-keleti vá­sárlóink a jelenlegi hús­mennyiség többszörösét is átvennék. A hazai fogyasz­tás is jelentős, hiszen a megye igényei meghalad­ják évenként az 50 ezer vágást. (A jelenlegi viszo­nyok között már ezt sem tudják kielégíteni a gaz­daságok az állomány csök­kentése, vagy más megyé­ből való behozatal nélkül). Az ipar évente nagy meny- nyiségű gyapjút importál, mégpedig olyan minőség­ben, ami a jelenlegi hazai állományból is elérhető. A tejtermékek piaca mind itthon, mind külföldön nö­vekvő igényeket mutat. Az igények emelkedése előbb-utóbb feltétlen vál­tozásokat hoz az árakban is. Addig is a saját lehe­tőségek kihasználása, az állomány szakszerűbb ke­zelése döntő fontosságú. A társulások, a második lé­pést jelentenék. Erre is van lehetőség. A jÖVŐ A juhtenyésztés gazda­ságosságát — és ezzel együtt létjogosultságát — a tej-, a gyapjú-, a hús­értékesítéssel foglalkozó szervek egyaránt befolyá­solják, sajnos jelenleg bá­beli zűrzavar uralkodik ezen a területen. A bárányátvétellel kap­csolatos gondokat már em­lítettük, a Tejipari Vál­lalat sem oldja meg ma­radéktalanul a reá háruló feladatokat, a felvásárlás szervezetlenségét a terme­lők fizetik meg. Több ter­melőszövetkezet, de az ál­lami gazdaságok is kifo­gásolják a gyapjúforgalmi vállalat monopolhelyzetét. A minőségi viták végén szinte mindig ez a kifo­gás vetődik fel. Hasznos dolog volna a korábbi gyapjúminősítő bizottság életrehívása. A juhtenyésztés távlati fejlesztésének — részint az említett gondok miatt — nem sok pártfogója van a szakvezetők között. Felve­tődik a kérdés: lehet-e egyáltalán jövője a — megyénkben oly nagy ha­gyományokkal rendelkező — állattenyésztési ágaza- nak. Feltétlenül igennel kell válaszolni, de hogy ez a jövő fejlődést, előrelé­pést hozzon a juhtenyész­tésben ahhoz a szakveze­tőkön, és az értékesítő vál­lalatokon kívül a miniszté­rium segítsége is szüksé­ges. Baranyi Pál „Hangolnak“ a szarvashibák Gémes Gábor A Gemencei Állami Er­dő- és Vadgazdaság híres rezervátumaiban már hal­latják hangjukat a szarvas­bikák. A nászra készülő gímszarvasok közül most még csak a fiatalok türel­metlenkednek, az idősebb, tapasztaltabb bikák az er­dők sűrejében pihennek, gyűjtik az erőt a párvia­dalra, a kiválasztott há­rem őrzésére. Az igazi szarvasbőgés kezdetét szep­tember első hetére vár­ják. Az izgalmas esemény előkészületei megkezdőd­tek. A vadászházakban ké­szítik a szállásokat a kül­földiek számára. Az első vendégeket Karapancsára várják e hét végén, majd ezt követően egymást vált­va érkeznek a svájci, a nyugatnémet, a spanyol va­dászok. Legtöbbje állandó vendég a szarvasbőgés idején, az idén először ér­kezik spanyol vadász a Duna menti erdőkben. A nagy vadászati idény kilá­tásai általában jók: szépen fejlett agancsot viselnek a golyóérett bikák, s kijelöl­ték már a lesállásokat is, ahonnan megfigyelhetik majd a szarvas bikák pár­viadalát.

Next

/
Thumbnails
Contents