Petőfi Népe, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-26 / 196. szám
L oldat I 1969. augusztus 26, kedd A főhatóság segítőtársai A társadalmi ellenőrök munkájáról A ZÁSZLÓVIVŐ Szocialista társadalmunk messzemenő jogokat nyújt az arra rátermetteknek, hogy részt vegyenek az állami irányító. ellenőrző tevékenységben. Ennek a gondolatnak, alkotmányos lehetőségnek a jegyében végzik munkájukat mintegy két évtizede a társadalmi ellenőrök, részben a szak- szervezet, részben pedig a tanácsi állandó bizottságok irányításával. Számuk megyénkben mintegy 600 főre tehető. Feladatuk a kereskedelem és a vendéglátó üzemek ellenőrzése, a fogyasztók érdekeinek képviselete. Éppen munkájuk önkéntes, társadalmi jellegénél fogva, átfogó szakmai tudás eleve nem követelhető meg tőlük, viszont a mindennapi élet kereskedelmi vonatkozásait — a mérések pontosságát, a színvonalas kiszolgálást, az áruk megfelelő minőségét — & tapasztalat szerint többsé. gük hatékonyan, célratörően, lelkiismeretesen vizsgál, ja, kíséri figyelemmel. Gazdaságirányításunk reformja az eddiginél paran- csolóbban követeli meg a fokozott ellenőrzést, teszi lehetővé a bírálatot, a sérelmek nyilvánosságra hozását, a visszásságok felszámolását. Ennek folytán nő a társadalmi ellenőrzés szerepe, je. lentősége is. Az érdekelt szervek — főként a Szakszervezetek Megyei Tanácsa — az igények ismeretében ez év tavaszán szám szerint is bővítették a társadalmi ellenőrök hálózatát. Az apparátus szervezése a szakszervezet, illetve a tanácsok feladata, míg a szakmai oktatással kapcsolatos tennivalókat az Állami Kereskedelmi Felügyelőség látja eL így ez év őszén sor kerül a munkába újonnan bekapcsolódó társadalmi ellenőrök oktatására, egyidejűleg azonban alkalom nyílik a munkában már eddig is részt vett aktivisták ismereteinek felfrissítésére. A kereskedelem felett felügyeletet gyakorló hatóságok, állami szervek nagyra értékelik ezt a társadalmi munkát, amely hasznosan egészíti ki. jelentősen segíti a hivatalos ellenőrző tevékenységet. Az elmúlt évben a társadalmi ellenőrök az ÁKF munkájának mintegy 20 százalékából vállaltak részt. Közülük nyolcán közvetlenül az ÁKF irányítása alatt, mint munkatársak dolgoznak. A felügyelőség szabja meg munkaprogramjukat, s veszi át tőlük a vizsgálatok anyagát. Említsük meg a MÁV szakszervezeti bizottság által delegált társadalmi ellenőröket, akik Pesti Zsig- mond csoportvezető útmutatásai nyomán igen jól látják el feladatukat, Jobb mozgási lehetőségeik folytán szabad idejükben a megye egész területén végeznek szúróAugusztus 28. és 31-e között Miskolc látja vendégül az ország fiatal íróit. A Magyar írók Szövetsége, a városi tanács végrehajtó bizottsága és a „Nap- iáink” című folyóirat szerkesztősége által rendezett lillafüredi tanácskozásra nyolcvan fiatal írót várpróbaszerű ellenőrzéseket, próbavásárlásokat. A múlt félévben az ő megállapításaik nyomán öt ízben került sor eljárás lefolytatására. különféle vásárlói megkárosítások kapcsán. Dicséretet érdemelnek a többi közt Baja és Kiskunhalas társadalmi ellenőrei is. Zömmel üzemi dolgozókból, illetve nyugdíjasokból álló kollektívájuk a rendszeres vizsgálódáson túl észrevételekkel, hasznos javaslatokkal is segíti a főhatóságot. Ugyanez mondható el Kecskeméten arról az apparátusról, amelyet Markó János, a városi tanács vb kereskedelmi állandó bizottságának elnöke irányít. Ezzel szemben célratörőbb, szervézettebb munkára lenne szükség Kalocsán, Kiskunfélegyházán és az úgynevezett másodvárosokban. ök kissé lemaradtak a szervezésben, holott a bázis — az ipari üzemek, vállalatok munkásai — itt is eredményes hálózat ígéretét rejti magában. A kívülállók közül bizonyára kevesen tudják, hogy a társadalmi ellenőröknek havonta megjelenő lapjuk is Fogalmat alkothatunk a gép nagyságáról, ha összemérjük a lánctalpon álló emberrel. Milyen munkát végez ez a hatalmas szerkezet, amellyel Jászszent- 1 ászló határában találkoztunk? A választ Szabó Ferenc, a Nagy-alföldi Kőolaj- és Gázkitermelő Válnak, hogy kicseréljék véleményüket és megvitassák a mai irodalom időszerű kérdéseit. A tanácskozás alkalmából a Palota Szálló parkjában emléktáblát állítanak József Attilának, aki az egykori lillafüredi írótalálkozó alkalmával írta meg egyik legszebb versét, az Ódát. van. amely immár másfél évtizede nyújt szakmai ismereteket, tájékoztat a tapasztalatokról és napirenden tartja e társadalmi tevékenység időszerű feladatait Nem marad el az átlagosnál jobb teljesítményt felmutató társadalmi ellenőrök erkölcsi elismerése sem. Többen közülük „A Belkereskedelem kiváló dolgózó- ja” kitüntetés tulajdonosai. Emellett az SZMT, a munkahelyi szakszervezeti bizottságok és az ÁKF évente több alkalommal is tárgyjutalmakkal tiszteli meg az élenjárókat. A kereskedelem munkáját irányító, vizsgáló szervek célkitűzése, hogy a vásárlók mindegyike „önkéntes” társadalmi ellenőrként tevékenykedjék. Senki se legyen közömbös, ne hunyjon szemet az észlelt hibák felett. bíráljon, emeljen szót bátran. A kereskedelemben és a vendéglátóiparban még szép száminál fellelhető fogyatékosságok ellen csakis ilyen egységes, frontális támadással lehet eredményesen hadakozni. J. T. lalat dolgozója, a gép kezelője adja meg. — A Szánk—Szeged közötti gázvezetéknek ezzel a géppel ásom az árkot. A legnagyobb mélység, amire képes a 208 lóerős motor, két méter. Ebben a homokos, tehát laza talajban óránként 250 métert haladok, persze ehhez hozzá kell tenni, hogy „csupán” másfél méter mélységű árok készül. A gépóriás természetesen a felvétel ideje óta már elhaladt a fényképezés színhelyétől. Hatalmas körforgós. lánckosaras markával, s futószalagos megoldásával oldalra dobálja a kitermelt földet, s mérnöki pontosságú árkot hagy maga után. Aztán jöhetnek a csőszerelők, akik lefektetik a négy. jcqIIqs gázvezetéket. m Fél évszázada vitatják a burzsoá világban a Szovjetunió szerepét, s ez a vita be-betör a nemzetközi munkásmozgalomba és a felszabadító mozgalmakba is. Változik a vitatkozók alapállása, színezete, változnak nézeteik, le-letűnnek a politikai porondról, hogy azután néhány elhasznált régi doktrínából egy újat ösz- szehozva új zászlóval jelentkezzenek. De ez a körforgás egy szilárd, pont körül kavarog, ami nem más. mint a Szovjetunió tényleges történelmi szerepe, vagy ha úgy tetszik, küldetése. Ez az, ami — vitassák bárhogy — nem változik mindaddig, amíg nem következik be alapvető történelmi fordulat a szocializmus és a kapitalizmus küzdelmében. A kérdés időszerűségét bizonyítja, hogy a kommunista és munkáspártok moszkvai világórtekezlete résztvevőinek szinte mindegyike szükségesnek tartotta megerősíteni a Szovjetunió történelmi szerepéről vallott egyértelmű nézetét. Ilyenformán — úgyszólván .napirenden kívül” — ez lett a tanácskozás egyik igen fontos témája, s a világértekezlet nyugati visszhangjában ha lehet még többet szerepel. Arra itt kár lenne sok szót vesztegetni, hogy most is. mint rendszerint a velünk szemben hagyományosan ellenséges polgári sajtó a saját önkényes mércéjével méregeti a Szovjetunió tekintélyét. Tulajdonképpen a polgári körök ötven éve mindig arra a következtetésre jutnak, hogy a Szovjetuniónak nincs is tekintélye. S ötven éve egyebet sem tesznek, mint minden erejükkel, pénzükkel, hírközlő kapacitásukkal küzdenek e rájuk nézve oly nyomasztó és valóságos tekintély ellen. Kétségtelen, hogy a tekintély (amely nem ugyanaz, mint a szerep, amelyet a Szovjetunió objektíve betölt a nemzetközi életben, és a munkásmozgalomban), függhet különböző megítélésektől. De ezek mitsem változtatnak a Szovjetunió objektív szerepén: azon. hogy megtestesíti a szocializmus legnagyobb gazdasági, politikai, diplomáciai és katonai ereiét —, hogy nemcsak a munkásmozgalom. de általában a forradalmi és haladó mozgalmak legnagyobb támasza. 12Ü Kádár elvtárs a kommunista világértekezleten egy szokatlanabb nézőpontból kiindulva is felvetette a Szovjetunió szerepének kérdését .........Egyenjogúak vag yunk ugyan, de nem egyforma a helyzetünk a felelősségben és a teherviselésben. Ha mindent viszonylagosan számítunk is, ha őszinték akarunk lenni, akkor meg kell mondanunk, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet nép. amely a jogokból csak az egyenlő törvényes '■észt igényli magának, mérhetetlenül több felelőssége4 len módon mindenki másnál többet áldozott és áldoz a kommunizmus ügyéért, a nemzetek szabadságáért. a világháború megakadályozásáért, az emberiség szebb jövőjéért”. Gondoljunk csak arra: szovjet berendezésekkel alapozta meg a fiatal szocialista országok legtöbbje az ipari fejlődését; a szovjet nép óriási erőfeszítéseivel létrehozott rakéta-nukleáris potenciál tartja távol az imperialistákat attól. hogy katonai erővel állítsák helyre uralmukat akár a szocialista országokban. akár a volt gyarmatokon. Túl azon, hogy ez a szerep tiszteletet kelt — túl a téma minden érzelmi vonatkozásán —i a helyzet egy bizonyos történelmi funkció betöltésére készteti az SZKP-t, a Szovjetuniót, immár fél évszázada. S rajta kívül nincs olyan párt, olyan szocialista ország, amely ezt a funkciót át tudná vállalni és ténylegesen be is tudná tölteni. Ez a szüntelenül bővülő, fejlődő funkció kezdetben abból állt. hogy ez az ország volt a kommunista világmozgalom egyetlen bázisa és támasza. Később azzal bővült, hogy a Szovjetunió katonai győzelme a fasizmus felett, léte. 1 helyzete, nemzetközi tekintélye lehetővé tette a szocialista világrendszer létrejöttét. Ebből az is következik, hogy a szocialista országok. s minden valóban kommunista törekvés viszonya az SZKP-hoz, a Szovjetunióhoz csakis ezen az objektív helyzeten alapulhat. tehát csakis szövetségi, testvéri viszony lehet, az ügy létérdekeinek megfelelően. S következik az is, hogy a testvéri, szövetségi viszony a Szovjetunióval végérvényessé és meg, dönthetetlenné teszi országainkban a győztes szocialista forradalmat. A moszkvai tanácskozáson kellő hangsúlyt kapott a Szovjetunió történelmi funkciójának úttörő jellege is. Ez alatt azt értjük, hogyt a szocialista építés ötvenéves szovjet tapasztalatait, valamint az SZKP-nak a nemzetközi harci porondon szerzett félévszázados ismereteit egyetlen párt sem hagyhatja figyelmen kívül. Elmondhatjuk, hogy a felszólalók csaknem mindegyike, köztük még olyanok is. akik néhány kérdésben nem vallották a többség álláspontját, például az olasz vagy az ausztrál párt képviselői, a tanácskozáson kinyilvánították meggyőződésüket. hogy a Szovjetunióra, annak internacionalista politikájára, mint a forradalmi világmozgalom legfontosabb meghatározó tényezőjére kell tekinteni. Amíg a világtanácskozáson szinte kivétel nélkül minden delegáció pozitív előfejjél, a Szovjetunió nemzetközi szerepének igenlésével foglalkozott a kérdés- s'-’ addig a tanácskozás körül folyó polémiában elvesek megkérdőjelezték ezt a szerepet. Mégpedig hogyan? A munkásmozgalom egyes szféráiban újra meg újra felüti a fejét az a szubjektív idealista szemlélet, amely önkényesen szelektálja a Szovjetunió fejlődésének korszakait, elszakítjektív történelmi tényezőktől és folyamatoktól. A Szovjetunió szerepét pozitív és negatív szakaszok váltakozásának tekintik, személyekhez, intézményekhez kötik, s ennek megfelelően jogot formálnak arra, hogy a munkásmozgalomnak ehhez a meghatározó bázisához fűződő viszonyukat is periodikusan, vagy ha úgy tetszik. konjukturálisan alakítsák. . Nincs itt helyünk e kér, dés teljes történelmi-elméleti analízisére, csupán elégedjünk meg annak leszö- gezósével. hogy akárcsak egy-egy történelmi mozzanat komoly megítéléséhez is bizonyos történelmi távlatok kellenek. Nemcsak az olyan nagy fordulópontok, mint az Októberi Forradalom világtörténelmi jelentőségének, vagy a Szovjetunió második világháborús teljesítményének a szocialista világrendszer létrejött tében betöltött szerepe megítéléséhez kellenek esztendők. Gondoljunk arra: ma már nincs vita a nemzetközi kommunista mozgalomban arról, hogy mi4 lyen szerepe volt a Szovjetuniónak a magyarországi szocialista rendszer megmentésében. Pedig ea tizenhárom évvel ezelőtt — átmenetileg — nem egy pártban éles belső polémiát váltott ki. Ugyan melyik pártnak használ, ha „távlatokra várva” függetleníti magát a kommunista mozgalom fő áramlatától. elhatárolódik egyik vagy másik kérdés^ ben a Szovjetuniótól, gyengíti ezzel a nemzetközi, s egyben a hazai kommunista mozgalmat? □J Kádár János hívta fel Moszkvából hazatérve a figyelmet arra, hogy „a ta-* nácskozás előkészítő időszakában és a tanácskozáson egyaránt szemtanúi lehettünk annak és éreztük, hogy új. tisztultabb, bensőségesebb formában erősödött és növekedett a Szovjetunió iránti tiszteleti megbecsülés, bizalom, és annak a különleges szerepnek a megértése, amit a Szovjetunió betölt a világ összes haladó mozgalmának és progresszív törekvés sének segítésében”. Minden hadseregnek volt is. lesz is zászlóvivője. És meg kell mondani, hogy ez a szerep a jövőben is a Szovjetunióra vár. A kommunista világforradalom zászlóvivője, élen haladó csapata a Szovjetunió, és nyilván az lesz a jövőben is. „Ez az elismerés, ennek a szerepnek a méltatása a tanácskozáson — mondotta Kádár elvtárs — minden presszió. kincstári illendőség nélkül jutott kifejezésre. s ez rendkívül fontos. Azt hiszem, hogy ez na?v erőnyeresége mozgalmunknak. Azon kell munkálkodnunk. hofty ez a jövőben 's ígv legyen. Bebizonyosodott, hogy lehetséges a oár- tok. a szocialista országok önállóságát, függetlenségét tiszteletben tartani és egv- ideiűleg fenntartani, ápolni a bizalmat a Szovjetunió iránt. Ez nélkülözhetetlen előfeltétele a kommunista mozgalom eredményes működésének. ugyanakkor jól összefér a kapcsolatainkban megerősödő demolcratikus módszerekkel”. Szabó L. István hordoz bármelyikünknél. Internacionalista és, önzet- ya az eseményeket az obírótalálkozó Lillafüreden Gépóriás
