Petőfi Népe, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-26 / 196. szám

L oldat I 1969. augusztus 26, kedd A főhatóság segítőtársai A társadalmi ellenőrök munkájáról A ZÁSZLÓVIVŐ Szocialista társadal­munk messzemenő jogokat nyújt az arra rátermettek­nek, hogy részt vegyenek az állami irányító. ellenőrző tevékenységben. Ennek a gondolatnak, alkotmányos lehetőségnek a jegyében végzik munkájukat mintegy két évtizede a társadalmi ellenőrök, részben a szak- szervezet, részben pedig a tanácsi állandó bizottságok irányításával. Számuk me­gyénkben mintegy 600 főre tehető. Feladatuk a kereskedelem és a vendéglátó üzemek el­lenőrzése, a fogyasztók ér­dekeinek képviselete. Éppen munkájuk önkéntes, társa­dalmi jellegénél fogva, átfo­gó szakmai tudás eleve nem követelhető meg tőlük, vi­szont a mindennapi élet ke­reskedelmi vonatkozásait — a mérések pontosságát, a színvonalas kiszolgálást, az áruk megfelelő minőségét — & tapasztalat szerint többsé. gük hatékonyan, célratörő­en, lelkiismeretesen vizsgál, ja, kíséri figyelemmel. Gazdaságirányításunk re­formja az eddiginél paran- csolóbban követeli meg a fo­kozott ellenőrzést, teszi le­hetővé a bírálatot, a sérel­mek nyilvánosságra hozását, a visszásságok felszámolását. Ennek folytán nő a társa­dalmi ellenőrzés szerepe, je. lentősége is. Az érdekelt szervek — főként a Szakszervezetek Megyei Tanácsa — az igé­nyek ismeretében ez év ta­vaszán szám szerint is bő­vítették a társadalmi ellen­őrök hálózatát. Az appará­tus szervezése a szakszerve­zet, illetve a tanácsok fel­adata, míg a szakmai okta­tással kapcsolatos tenniva­lókat az Állami Kereskedel­mi Felügyelőség látja eL így ez év őszén sor kerül a munkába újonnan bekap­csolódó társadalmi ellenőrök oktatására, egyidejűleg azonban alkalom nyílik a munkában már eddig is részt vett aktivisták isme­reteinek felfrissítésére. A kereskedelem felett fel­ügyeletet gyakorló hatósá­gok, állami szervek nagyra értékelik ezt a társadalmi munkát, amely hasznosan egészíti ki. jelentősen segíti a hivatalos ellenőrző tevé­kenységet. Az elmúlt évben a társadalmi ellenőrök az ÁKF munkájának mintegy 20 százalékából vállaltak részt. Közülük nyolcán köz­vetlenül az ÁKF irányítása alatt, mint munkatársak dolgoznak. A felügyelőség szabja meg munkaprogram­jukat, s veszi át tőlük a vizsgálatok anyagát. Említsük meg a MÁV szakszervezeti bizottság ál­tal delegált társadalmi el­lenőröket, akik Pesti Zsig- mond csoportvezető útmuta­tásai nyomán igen jól látják el feladatukat, Jobb mozgá­si lehetőségeik folytán sza­bad idejükben a megye egész területén végeznek szúró­Augusztus 28. és 31-e között Miskolc látja ven­dégül az ország fiatal íróit. A Magyar írók Szövetsé­ge, a városi tanács végre­hajtó bizottsága és a „Nap- iáink” című folyóirat szer­kesztősége által rendezett lillafüredi tanácskozásra nyolcvan fiatal írót vár­próbaszerű ellenőrzéseket, próbavásárlásokat. A múlt félévben az ő megállapítá­saik nyomán öt ízben ke­rült sor eljárás lefolytatásá­ra. különféle vásárlói meg­károsítások kapcsán. Dicséretet érdemelnek a többi közt Baja és Kis­kunhalas társadalmi ellen­őrei is. Zömmel üzemi dol­gozókból, illetve nyugdíja­sokból álló kollektívájuk a rendszeres vizsgálódáson túl észrevételekkel, hasznos ja­vaslatokkal is segíti a fő­hatóságot. Ugyanez mond­ható el Kecskeméten arról az apparátusról, amelyet Markó János, a városi ta­nács vb kereskedelmi állan­dó bizottságának elnöke irá­nyít. Ezzel szemben célra­törőbb, szervézettebb mun­kára lenne szükség Kalo­csán, Kiskunfélegyházán és az úgynevezett másodváro­sokban. ök kissé lemarad­tak a szervezésben, holott a bázis — az ipari üzemek, vállalatok munkásai — itt is eredményes hálózat ígé­retét rejti magában. A kívülállók közül bizo­nyára kevesen tudják, hogy a társadalmi ellenőröknek havonta megjelenő lapjuk is Fogalmat alkothatunk a gép nagyságáról, ha össze­mérjük a lánctalpon álló emberrel. Milyen munkát végez ez a hatalmas szer­kezet, amellyel Jászszent- 1 ászló határában találkoz­tunk? A választ Szabó Fe­renc, a Nagy-alföldi Kő­olaj- és Gázkitermelő Vál­nak, hogy kicseréljék vé­leményüket és megvitas­sák a mai irodalom idő­szerű kérdéseit. A tanács­kozás alkalmából a Palota Szálló parkjában emléktáb­lát állítanak József Atti­lának, aki az egykori lilla­füredi írótalálkozó alkal­mával írta meg egyik leg­szebb versét, az Ódát. van. amely immár másfél évtizede nyújt szakmai is­mereteket, tájékoztat a ta­pasztalatokról és napiren­den tartja e társadalmi te­vékenység időszerű felada­tait Nem marad el az átlagos­nál jobb teljesítményt fel­mutató társadalmi ellenőrök erkölcsi elismerése sem. Többen közülük „A Belke­reskedelem kiváló dolgózó- ja” kitüntetés tulajdonosai. Emellett az SZMT, a mun­kahelyi szakszervezeti bi­zottságok és az ÁKF évente több alkalommal is tárgyju­talmakkal tiszteli meg az élenjárókat. A kereskedelem mun­káját irányító, vizsgáló szer­vek célkitűzése, hogy a vá­sárlók mindegyike „önkén­tes” társadalmi ellenőrként tevékenykedjék. Senki se le­gyen közömbös, ne hunyjon szemet az észlelt hibák fe­lett. bíráljon, emeljen szót bátran. A kereskedelemben és a vendéglátóiparban még szép száminál fellelhető fo­gyatékosságok ellen csakis ilyen egységes, frontális tá­madással lehet eredménye­sen hadakozni. J. T. lalat dolgozója, a gép keze­lője adja meg. — A Szánk—Szeged kö­zötti gázvezetéknek ezzel a géppel ásom az árkot. A legnagyobb mélység, amire képes a 208 lóerős motor, két méter. Ebben a homo­kos, tehát laza talajban óránként 250 métert hala­dok, persze ehhez hozzá kell tenni, hogy „csupán” másfél méter mélységű árok készül. A gépóriás természetesen a felvétel ideje óta már el­haladt a fényképezés szín­helyétől. Hatalmas körfor­gós. lánckosaras markával, s futószalagos megoldásá­val oldalra dobálja a kiter­melt földet, s mérnöki pon­tosságú árkot hagy maga után. Aztán jöhetnek a cső­szerelők, akik lefektetik a négy. jcqIIqs gázvezetéket. m Fél évszázada vitatják a burzsoá világban a Szovjet­unió szerepét, s ez a vita be-betör a nemzetközi mun­kásmozgalomba és a felsza­badító mozgalmakba is. Változik a vitatkozók alap­állása, színezete, változnak nézeteik, le-letűnnek a po­litikai porondról, hogy az­után néhány elhasznált ré­gi doktrínából egy újat ösz- szehozva új zászlóval je­lentkezzenek. De ez a kör­forgás egy szilárd, pont kö­rül kavarog, ami nem más. mint a Szovjetunió tényle­ges történelmi szerepe, vagy ha úgy tetszik, külde­tése. Ez az, ami — vitas­sák bárhogy — nem válto­zik mindaddig, amíg nem következik be alapvető tör­ténelmi fordulat a szocializ­mus és a kapitalizmus küz­delmében. A kérdés időszerűségét bizonyítja, hogy a kommu­nista és munkáspártok moszkvai világórtekezlete résztvevőinek szinte mind­egyike szükségesnek tartot­ta megerősíteni a Szovjet­unió történelmi szerepéről vallott egyértelmű nézetét. Ilyenformán — úgyszólván .napirenden kívül” — ez lett a tanácskozás egyik igen fontos témája, s a vi­lágértekezlet nyugati vissz­hangjában ha lehet még többet szerepel. Arra itt kár lenne sok szót vesztegetni, hogy most is. mint rendszerint a ve­lünk szemben hagyomá­nyosan ellenséges polgári sajtó a saját önkényes mér­céjével méregeti a Szovjet­unió tekintélyét. Tulajdon­képpen a polgári körök öt­ven éve mindig arra a kö­vetkeztetésre jutnak, hogy a Szovjetuniónak nincs is tekintélye. S ötven éve egyebet sem tesznek, mint minden erejükkel, pénzük­kel, hírközlő kapacitásuk­kal küzdenek e rájuk néz­ve oly nyomasztó és való­ságos tekintély ellen. Kétségtelen, hogy a te­kintély (amely nem ugyan­az, mint a szerep, amelyet a Szovjetunió objektíve be­tölt a nemzetközi életben, és a munkásmozgalomban), függhet különböző megíté­lésektől. De ezek mitsem változtatnak a Szovjetunió objektív szerepén: azon. hogy megtestesíti a szocia­lizmus legnagyobb gazdasá­gi, politikai, diplomáciai és katonai ereiét —, hogy nemcsak a munkásmozga­lom. de általában a forra­dalmi és haladó mozgalmak legnagyobb támasza. 12Ü Kádár elvtárs a kommu­nista világértekezleten egy szokatlanabb nézőpontból kiindulva is felvetette a Szovjetunió szerepének kér­dését .........Egyenjogúak va­g yunk ugyan, de nem egy­forma a helyzetünk a fe­lelősségben és a tehervise­lésben. Ha mindent vi­szonylagosan számítunk is, ha őszinték akarunk lenni, akkor meg kell mondanunk, hogy a Szovjetunió Kom­munista Pártja és a szov­jet nép. amely a jogokból csak az egyenlő törvényes '■észt igényli magának, mér­hetetlenül több felelőssége4 len módon mindenki más­nál többet áldozott és ál­doz a kommunizmus ügyéért, a nemzetek sza­badságáért. a világháború megakadályozásáért, az em­beriség szebb jövőjéért”. Gondoljunk csak arra: szovjet berendezésekkel alapozta meg a fiatal szo­cialista országok legtöbbje az ipari fejlődését; a szov­jet nép óriási erőfeszítései­vel létrehozott rakéta-nuk­leáris potenciál tartja tá­vol az imperialistákat at­tól. hogy katonai erővel ál­lítsák helyre uralmukat akár a szocialista országok­ban. akár a volt gyarma­tokon. Túl azon, hogy ez a sze­rep tiszteletet kelt — túl a téma minden érzelmi vo­natkozásán —i a helyzet egy bizonyos történelmi funkció betöltésére készteti az SZKP-t, a Szovjetuniót, immár fél évszázada. S raj­ta kívül nincs olyan párt, olyan szocialista ország, amely ezt a funkciót át tudná vállalni és ténylege­sen be is tudná tölteni. Ez a szüntelenül bővülő, fejlő­dő funkció kezdetben abból állt. hogy ez az ország volt a kommunista világmozga­lom egyetlen bázisa és tá­masza. Később azzal bővült, hogy a Szovjetunió katonai győzelme a fasizmus felett, léte. 1 helyzete, nemzetközi tekintélye lehetővé tette a szocialista világrendszer lét­rejöttét. Ebből az is követ­kezik, hogy a szocialista or­szágok. s minden valóban kommunista törekvés vi­szonya az SZKP-hoz, a Szovjetunióhoz csakis ezen az objektív helyzeten ala­pulhat. tehát csakis szövet­ségi, testvéri viszony lehet, az ügy létérdekeinek meg­felelően. S következik az is, hogy a testvéri, szövet­ségi viszony a Szovjetunió­val végérvényessé és meg, dönthetetlenné teszi orszá­gainkban a győztes szocia­lista forradalmat. A moszkvai tanácskozá­son kellő hangsúlyt kapott a Szovjetunió történelmi funkciójának úttörő jellege is. Ez alatt azt értjük, hogyt a szocialista építés ötven­éves szovjet tapasztalatait, valamint az SZKP-nak a nemzetközi harci porondon szerzett félévszázados isme­reteit egyetlen párt sem hagyhatja figyelmen kívül. Elmondhatjuk, hogy a fel­szólalók csaknem mind­egyike, köztük még olyanok is. akik néhány kérdésben nem vallották a többség álláspontját, például az olasz vagy az ausztrál párt képviselői, a tanácskozáson kinyilvánították meggyőző­désüket. hogy a Szovjet­unióra, annak internaciona­lista politikájára, mint a forradalmi világmozgalom legfontosabb meghatározó tényezőjére kell tekinteni. Amíg a világtanácskozá­son szinte kivétel nélkül minden delegáció pozitív előfejjél, a Szovjetunió nem­zetközi szerepének igenlésé­vel foglalkozott a kérdés- s'-’ addig a tanácskozás kö­rül folyó polémiában elve­sek megkérdőjelezték ezt a szerepet. Mégpedig hogyan? A munkásmozgalom egyes szféráiban újra meg újra felüti a fejét az a szubjek­tív idealista szemlélet, amely önkényesen szelek­tálja a Szovjetunió fejlődé­sének korszakait, elszakít­jektív történelmi tényezők­től és folyamatoktól. A Szovjetunió szerepét pozitív és negatív szakaszok válta­kozásának tekintik, szemé­lyekhez, intézményekhez kötik, s ennek megfelelően jogot formálnak arra, hogy a munkásmozgalomnak eh­hez a meghatározó bázisá­hoz fűződő viszonyukat is periodikusan, vagy ha úgy tetszik. konjukturálisan alakítsák. . Nincs itt helyünk e kér, dés teljes történelmi-elmé­leti analízisére, csupán elé­gedjünk meg annak leszö- gezósével. hogy akárcsak egy-egy történelmi mozza­nat komoly megítéléséhez is bizonyos történelmi távla­tok kellenek. Nemcsak az olyan nagy fordulópontok, mint az Októberi Forrada­lom világtörténelmi jelen­tőségének, vagy a Szovjet­unió második világháborús teljesítményének a szocia­lista világrendszer létrejött tében betöltött szerepe megítéléséhez kellenek esz­tendők. Gondoljunk arra: ma már nincs vita a nem­zetközi kommunista moz­galomban arról, hogy mi4 lyen szerepe volt a Szov­jetuniónak a magyarorszá­gi szocialista rendszer megmentésében. Pedig ea tizenhárom évvel ezelőtt — átmenetileg — nem egy pártban éles belső polémiát váltott ki. Ugyan melyik pártnak használ, ha „távlatokra vár­va” függetleníti magát a kommunista mozgalom fő áramlatától. elhatárolódik egyik vagy másik kérdés^ ben a Szovjetuniótól, gyen­gíti ezzel a nemzetközi, s egyben a hazai kommunis­ta mozgalmat? □J Kádár János hívta fel Moszkvából hazatérve a fi­gyelmet arra, hogy „a ta-* nácskozás előkészítő idő­szakában és a tanácskozá­son egyaránt szemtanúi le­hettünk annak és éreztük, hogy új. tisztultabb, ben­sőségesebb formában erő­södött és növekedett a Szovjetunió iránti tiszteleti megbecsülés, bizalom, és annak a különleges szerep­nek a megértése, amit a Szovjetunió betölt a világ összes haladó mozgalmá­nak és progresszív törekvés sének segítésében”. Minden hadseregnek volt is. lesz is zászlóvivője. És meg kell mondani, hogy ez a szerep a jövőben is a Szovjetunióra vár. A kom­munista világforradalom zászlóvivője, élen haladó csapata a Szovjetunió, és nyilván az lesz a jövőben is. „Ez az elismerés, ennek a szerepnek a méltatása a tanácskozáson — mondotta Kádár elvtárs — minden presszió. kincstári illendő­ség nélkül jutott kifejezés­re. s ez rendkívül fontos. Azt hiszem, hogy ez na?v erőnyeresége mozgalmunk­nak. Azon kell munkálkod­nunk. hofty ez a jövőben 's ígv legyen. Bebizonyoso­dott, hogy lehetséges a oár- tok. a szocialista országok önállóságát, függetlenségét tiszteletben tartani és egv- ideiűleg fenntartani, ápolni a bizalmat a Szovjetunió iránt. Ez nélkülözhetetlen előfeltétele a kommunista mozgalom eredményes mű­ködésének. ugyanakkor jól összefér a kapcsolatainkban megerősödő demolcratikus módszerekkel”. Szabó L. István hordoz bármelyikünknél. Internacionalista és, önzet- ya az eseményeket az ob­írótalálkozó Lillafüreden Gépóriás

Next

/
Thumbnails
Contents