Petőfi Népe, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-24 / 195. szám

1969. augusztus 24, vasamat 5. oldal Nekitüzesedett kiskunok Aki járt arra, tudja, mi­lyen karakteres épület a kunszentmiklósi tanácsháza. Méretarányai, külső és bel­ső formáinak majdhogynem klasszikus egyszerűsége — nyugalmat árasztanak. A vb- elnöki szoba is ilyen hangú, latú. Tágas, magas, csak­nem eltörpül benne a be­rendezések „központja” — az íróasztal. Ezért tűnik úgy. hogy tel­jes csend vesz körül ben­nünket Bánhidi István vb- elnökkel. miközben 13 év fordulatait idézgetjük. Pe­dig tőlünk oldaltabb —. a nemrég érkezett kis bizott­ság — egyik helyi üzem ve­zetői, K. Tóth Ferenc közsé­gi párttitkárral — tárgyal. De olyan „messzire” vannak tőlünk a nagy helyiségben... Hogy miért 13 évre emlé- kezgetünk? Mert azóta vb- elnök itt Bánhidi István. S papírok, „dokumentumok” nélkül vallatjuk a múltat, amely ugyan egy karnyúj­tásnyira van még a nagy időben, de mégis milyen tá­voli már. Abból is érződik ez, hogy az 1957-es meg az utána közvetlenül sorakozó esztendőkről már „erőseb­ben” kell gondolkodni. De éppen azért nem veszünk elő semmiféle iratot, hogy a leglényege jusson eszé­be a község egyik vezetőjé­nek, ami akkor a felelős em­bereket foglalkoztatta. Csendes lassúsággal gyűlnek a „konkrétumok”. Az ezüstödő hajú elvtárs ki­csit félrehajtja fejét, szem­üvege mögött nyugalmas te­kintet kíséri a szavakat. Akkor sima ríxtii feőr... — Ha hasonlítani lehet azokat az éveket, gondokat a maiakhoz: az sima víztü­kör volt a mai hullámos, mondhatnám — forrásban levő felszínhez képest. Mikor idejöttem.». Két ár- tézi kút volt csak... A köz­ség feléből még hiányzott a villany ... Volt vagy 8 kilo­méternyi téglajárda és — 100 méter út. amit cementlap fedett... Egy kis túlzással: 100 éves volt az elmaradott­ság is más. hasonló nagysá­gú helységgel összevetve... Aztán 1957 végére elkészült a törpe vízmű, s vele 3 kilomé­ternyi vezeték... Majd ugyancsak 3 kilométerrel hosszabbodott a villanyháló­zat, s 1958—59-ben öt kilo­méternyi aszfaltjárda épült. — Milyen volt a község Ipara ? Nem érkezik rögtön vála­szolni a vb-elnök, mert ken­dős menyecske érkezik. Sze­retnék megjavítani az istál­lót, de attól függ. milyen tartósan, hogy kisajátítják-e azt a területet vagy sem? Egy kis kérdezősködés; ki­derül, hogy az asszonyka a másik irodában már megte­kintette a térképet, s azon pirossal van bekeretezve az a tömb ... — Hát akkor tudja, asszo­nyom ... Sokat ne áldozza­nak már arra a tetőre... Az ügyfél most már telje­sen megbizonyosodott. Kö­szöni a felvilágosítást, el­megy. Mi pedig az iparnál hagy. tűk abba. — Volt a háziipari szövet­kezet, meg a malom ... és a ktsz ... — Foglalkoztatottság? — Ö. akkor ez még nem volt probléma ... Zömmel egyéni parasztgazdaságok működtek, az asszonyok is odahaza dolgoztak... A nagy fejlesztés itt is megváltoztatta a világot. A folyamat ismerős. A kun­szentmiklósi tény, hogy az 1960-as népszámlálás sze­rint még 8300 lélekszámú község a múlt év, tehát 1968 elején 7500 lakost számlált. Sokan elköltöztek. Sokan elhagyták a földművelést, s az iparhoz pártoltak. Pest­re, s máshová. 1965—66-ban volt legnagyobb a mozgás: 1200-an jártak el a község­ből ... Az új téeszek még nemigen vonzottak egzisz­tenciális biztonsággal. Pedig mind többen fáradtak bele a mindennapos utazgatásba, de ha munkaalkalmat keres­tek a tanácsnál, ott csak azt tudták ajánlani: Menjen el a tsz-be... „De én már az iparban akarok maradni” — hal­latszott egyre többször a vá­lasz. Majd, hogy a szövetke­zetek is gépesítettek, olyan nagy munkaerőgondokkal nem küszködtek... Ipar kel­lett, ipar!... Ezt a helyiek, járásiak mellett a megyei párt- és tanácsszerveknél is belátták, s rajta voltak hogy ipartelepítéssel állítsák meg az elvándorlást, illetve hó­dítsák vissza a kun község új életformákat alakító né­pességét. ... ma minden forr Megindult az iparfejlesz­tés. Olyan elánnal, hogy ... csak győzzék májú munkás, sereggel ezek a tűzbejött — pár évtizede még pusztai nyugalommal szemlélődé­nek, lassan mozdulónak jel­lemzett kiskunok... Tej­üzem, vastömegcikkipari vállalat indította a sort, mi­közben megyeiek, helyiek ügyesen tapogatóztak a fő­városban, s az ottani ipar vidékre telepítésének „sze­lét” élelmesen fogták bele a kunszentmiklósi iparfejlesz­tés vitorlájába... Ma már? A VÁV 160 embert foglal­koztat; de 1975-re 3—400-ra futtatja fel a létszámot Csarnokot, raktárakat épí­tett, most a szociális léte­sítményeken a sor. Már törzsgárdája van az üzem­nek ... A Csepel Autó rész­lege 120 munkással dolgozik jelenleg, de 75-re nemcsak új csarnokot, szociális épü­leteket akar. hanem 4—500 dolgozót is ... Akkor a Ha­zai Fésűsfonó, a kalocsai sü­tőüzem ... A TEMAFORG (1975-re itt is 3—400 — el­sősorban munkásnőigény.) Az ipar visszahívja a szü­lőföld fiait, lányait. Eddig is mindenekelőtt az eljárók — férfiak, nők vegyesen — ta­láltak hónapról hónapra sta­bilabb egzisztenciára az új ■üzemekben. A visszavándor. lás — folyik. Ez év elején már 7750-re ..erősödött fel” a lakosok száma, s már csak 600-an járnak el; — egyhar. madrészben nők, akiknek foglalkoztatása az említett 1975-ös esztendővel teljesen megoldódik... — De hát ez mind nagyon biztató ... Az. hogy 1957 gondjai még sima vízfelszínt jelentettek azzal összevetve, ami ma forr — talán nem is úgy határozható meg hi­telesebben, hogy a „községi vezetés gondjai”. Csak any- nyiban áll ez. ahogy a nö­vő, izmosodó embernek ki­csi, szűk már a régi ruha. Nem üres szólam Kunszent- miklóson sem. hogy az úgy­nevezett gondok: növekedé­sük nehézségei... Az ipar jelenléte, ráadásul ilyen tempójú felfutása az élet minden területén feszíti az eddigi kereteket. Kell! Kell! Gáz kell — nem is egy üzemnek... Több ivóvíz kell — az egész községnek. Kereskedelem? 1960 óta megnégyszereződött a fo­rintforgalom. de — mind­össze egy húsbolt, zöldséges üzlet és gázcseretelep a gyarapodás; áruház kell... Elégtelen a szolgáltatás... A kultúrház? Jóformán egyet­len nagy terem. Hol lehet ott korszerű népművelést megvalósítani... Lakás ? Nos, tessék elgondolkozni: két éve még 100 igénylő volt — ma 350. Pedig építkeznek ám, és hogyan? 4 éve 35—40 ház épült; 2 éve 55. s tavaly már 70—80! (Engedélyt kb. 130-an kértek, de hát az építőanyag ...) S akkor az ipari szakmun­kás-utánpótlás. Az előbb szóltunk oda a párttitkárék. hoz, mennyi ipari tanulóval kezd most a VÁV? — Harminchattal.. i De tíz még hiányzik — felelték. A Csepel Autó harminc­cal ... S mindenhova mun­kás kellene. Az imént egy férfi dugta be fejét az ajtón: mikor ér rá a vb-elnök? — A Csepel Autótól van az elvtárs — intett felé Bán. hídi István —; ő is munka­erőügyben kérés... Egy év múlva — ugyan­csak az alkotmány ünnepé­re — utána nézünk: a cikk­ben érintett tennivalók kö­zül — hiszen ezekre szok­tuk mondani, „gondjaink” — mi valósul meg „Időará­nyosan”. Biztosra vesszük, hogy az élet kellemesen te­tézi reményeinket T. I. Óbudai pillanatkép Épülő lakóház vázszerkezetének betonvaserdőie a Flórián téren. TRAKTOROSOK, glória nélkül A falu szocialista át- ü alakításának élharcosai, j§ sőt hősei — traktorosok. m ról szólva így hittük két g évtizeddel ezelőtt, s = — ha nem is hangoztat- g tűk olyan hévvel, mint g kezdetben — így hittük M egészen a legutóbbi éve. g kig. S nem is igazság g nélkül; legfeljebb a gló- g riát láttuk vasárnapias- g ra kiglancoltnak, s nem = pedig áthevült, poros- g piszkos olajtól csöpögő = vasból kalapáltnak, §g vagy a fagy ékköveitől = díszítettnek, jutalmul a g napi 15 órás gyomorrá- = zásért. Ma már ez is tu. g dott, s a mérleg túlsó g serpenyőjébe ezért, bűz- f§ gón rakosgatjuk — hi- g vatkozásként? — az g anyagi és erkölcsi elis- g mérés mutatós súlyait, g De mindezekkel együtt g hol a helye a traktoros- H nak a tsz-gazdák sorai g között? — erre keres- = tünk választ a mélykúti g Béke Tsz-ben. = I I­Varga Istvánt, a fiatal el­nökhelyettest. ha nem tud­nám róla, hogy agráregyete­met végzett, s már jó fél­évtizedes szakmai gyakorlat van a háta mögött csak traktorosnak tudnám elkép­zelni. Különösen amikor kér­désem elhangzása után fel­élénkülve sorolja: — A 4800 holdas összterü­lethez 40 erőgépünk van. Ez elegendő. A tsz-ben van 70 olyan ember, aki traktorve- zetei képesítéssel rendelke­zik. De csak annyi trakto­rost foglalkoztatunk, ahány gép van. A gépért mindenki egyénileg felelős. — Tavaly elmaradtak az őszi szántásban, lassan ment a munka. Év elején, amikor átjöttem ebbe a gazdaságba, törtem a fejem mit lehetne tenni. Amikor már volt va­lamelyes, de még korántsem kész elképzelésem, összehív­tam a brigádgyűlést. Gye­rünk, ki vele. beszéljük meg a problémákat, s ha lehet, javítsunk az „osszjátékon”. A vezetés követelése rövi­den: jobb minőség, fesze­sebb normatartás. Jól van, de ezt anyagiakban is ellen­súlyozni kell. Így aztán a traktorosok átlagkeresete az idén legalább tíz százalékkal magasabb, mint a község másik két tsz-ében, de nyu­godt lelkiismerettel állítom, hogy az általuk végzett munka 20 százalékkal érté­kesebb. Ügy dolgoznak, mint az óramű, indulás és meg­állás csak a vezetés vezény­szavára történik, — Kiderült, korántsem a teljesítménybér automatikus emelése vezet eredményre. Inkább a minőségi követel­mények felől közelítettünk. Például az aratási szezon­ban egy kombájnvezető ré­szére havi ötezret állapítot­tunk meg. De ez csak akkor jár a kombájnosnak, ha mögötte öt centinél alacso­nyabb tarló és 2 százalék­nál kevesebb szemveszteség marad. Az utóbbi követel­mény elmaradásánál levo­nást helyeztünk kilátásba: egy százaléknyi veszteségnö­vekedés után a bér öt szá­zalékának megvonását. De minderre nem került sor ... Olyan szépen arattak, mint még soha. Kisebb géprongá­lódás is csak az utolsó két napban fordult elő. Merem állítani. Jia nincs ez az QSfc. tönzés, húsz vagonnal keve­sebbet takarítottunk volna be a gabonából. I_2j Nyári tikkadtság. négy-öt kilométerre a műúttól, a tarló mentén a fiatal akácok poros levelekkel integetnek, s a porfelhőből kibontakoz­ni látszik az egymás mögött szántó négy traktor ... Túl­ságosan szokványos kép? Akkor mit szóljon az, aki naponta hajnaltól napestig ül a vezetőfülkében? Vagy erre azt válaszolhatjuk: ki­bírják nyaranta azt a pár hónapos munkacsúcsot? — Mindig munkacsúcs van — válaszol szinte han­gos gondolatainkra a ko­ránk gyűlt négy traktoros egyike. Szabó Ignác. — Ha itt végeztünk, a tsz ..bérbe­ad” bennünket. Kereset szempontjából nem rossz, de fárasztó. Különösen ne­kem, mivel naponta húsz kilométert biciklizek oda- vissza. Tanyáin lakom ugyanis... Milyen a mostani munka? Tizennyolc éve traktoros;, de ennél nehezebb nem igen volt. Olyan a föld. mint a beton. Aztán akad felüle­tesség is: tegnap bevitték az elkopott ekevasakat, s ma visszahozták — félig megélezve. Megérik a pén­züket ott a kovácsműhely­ben. S most aztán cipelheti ő, vállon, tarisznyában. De mindezt nem azért mondja, hogy panaszkodjon. A télen is eltört két ujjperecé, ami­kor a motorral mókolt va­lamit. még orvosnál sem volt, vele. összeforrott ma­gától. Mutatja is, hogy mi­lyen jól tudja mozgatni. Sovány, cserzett arcú em­ber. homlokán a por alól is előtűnnek a ráncok. Most DT-je van, ez az ötödik faj­ta gép, amelyen dolgozik Hogy unalmas lenne a szán­tás? Ez nem igaz. Éber fi­gyelem kell hozzá, meg az­tán a talaj munka is vál to­zatos. Bár ők azt mondják, hogy akinek a traktora után ekét akasztottak, az addig szántson vele, amíg van mit. Mert akkor nem telik feleslegesen az idő az eke naponkénti le- és felszere­lésével 3. S mi a helyzet azzal a bizonyos kettős műszakkal? Mind a négyen élénken til­takoznak. S ebben szerepe van annak a biztos tudat­nak is, hogy váltás esetén a kereset csökken, noha er­ről nem beszélnek. De van más nyomós ok is. amiről Hermész Antal így beszél: — Egy-másfél óra kiesés váltás idején is előadódik, amíg én leszállók a gépről, s ráül a másik, s még üzem­anyagot is vesz fel Aztán akad egy kis hiba a gépen, amitől még megy ugyan, de úgy van veie mindenki, hogy miért az ő keze alatt robbanjon le a masina. S aki felváltja, az is hasonló­képpen gondolkodik. Végül mégiscsak csütörtököt mond a gép, de akkor a hiba már komoly. S ha időben addig hozott is megtakarítást a kettős műszak, a kiesés biztosan „elviszi”. Meggyőző érvelés. A trak­torosnak elsőrendű érdeke, hogy üzemképes legyen a .aáae., & npmräafc a földei mmií ken. hanem a közúton is. Ezzel még vannak problé­mák; az előírásokat mind szigorúbban követeli meg a rendőrség. Néhány uknak már „ugrott” a büntetés. 2—300 forint egy-egy alka­lommal. Nem nagy eset, a nyugtát ilyenkor csatolják a bérelszámoláshoz, s az összeget megkapják — pré­miumban. D© azért nem nyugodtak, a jogosítvány bevonását már a tsz sem kompenzálhatja. A gépek nagyobb hányada 8—10 éves, s bizony nem olyanok, mint új korukban. □J A magas bérezés sok mindent ellensúlyoz; az idén 4000 forint alatti kere­set nem akadt. Azoknak is igazuk van, akik úgy tart­ják: ennyiért lehet követel­ni, normát is. minőséget is. S hogy anyagiasak lenné­nek? Ez így túl általános, konkrét eset alapján kell ítélkeznünk. Van ilyen is: á bálázáskor például nem kezdték meg addig a mun­kát. amíg nem tudták, hogv holdanként 11 forint jár. De még ez sem ok a pál­catörésre; a beállítódást a korábbi kedvezőtlen élmé­nyek sugallták. S irigyelni lehet-e tőlük egy-egy kampány befejezé­sekor a kisüveg sörökkel „leöntött”, közösen elfo­gyasztott birkavacsorát? Meg az üdültetést Harkány- fürdőn. meg a háromnapos országjárást a tsz jármű­vével? Mert vessünk egy pillantást újból az érem in­nenső felére: a tsz üzemi konyhát működtet, de. en­nek áldásaiban a határban dolgozó traktorosok nem részesülhetnek, este lenne, mire rájuk találna az ebéd- szállító furgon. Ma már fülke van majd mindegyik gépen, az új traktorok üzembiztosabbak, nagyobb teljesítményre ké­pesek — de a követelmé­nyek is növekednek. Nem­csak a szakértelem — a fe­gyelem iránt is. A Béke Tsz-ben csak az idén öt embernek kellett megválni a traktortól. Egyik az út­menti búzát tiporta le a fogassal, a másik tönkre­tette a gumiköpenyt, a har­madiknál elszíneződéssel járt a szondázás... S ha­sonlók. De van más is: két traktorost állómunkát vég­ző géphez kellett helyezni — gyomorsüllyedéssel és kezdődő gyomorfekéllyel. Az egyik 26. a másik 33 éves. Hirdetésre az idén húsz traktoros jelentkezett. Tí­zet vettek fel. Utánpótlás­ból tehát nincs hiány. A gép a szakemberi biztonsá­got. az állandó munkalehe­tőséget és a magas jöve­delmet jelenti. De jelenti egyúttal a lemondás, az ál­dozatok hosszú sorát, sőt az egészség kockáztatását is ... Hatvani Dániel

Next

/
Thumbnails
Contents