Petőfi Népe, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-23 / 194. szám

1M9. attgtustos SS, «omhst 9. eWa! Dr. Laczkó Tibor a kiskunfélegyházi járási pártbizottság első titkára Pénteken délelőtt Kiskunfélegyházán ülést tartott az MSZMP járási végrehajtó bizottsága. Első napirendi pontként a járás ipari helyzetét értékelték. Dr. Laczkó Tibor, a járási pártbizottság titkára megállapította, hogy a járás iparának fejlődésével egyidejűleg jelentős mér­tékben növekedett az ipari munkások létszáma, külö­nösen Kiskunmajsa és Szánk községekben. További fon­tos feladatként jelölte meg az ipari munkásság kultu­rális és szakmai képzését. Az MSZMP járási végrehajtó bizottságának ülésén Ispánovics Márton, a járási pártbizottság első titkára felmentését kérte, amelyet a végrehajtó bizottság elfo­gadott. Az első titkári teendők ellátásával megbízta dr. Laczkó Tibort, a járási pártbizottság titkárát. A párt járási végrehajtó bizottsága ezután Budai Józsefet meg­választotta járási titkárrá. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Kiskunfélegyházi Járási Végrehajtó Bizottság ülésén jelen volt Pozsgay Imre, a megyei pártbizottság titkára - is. I' R magyar mezőgazdasági kiállítás sikere Dimitrij Poljanszkij. a Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottságá­nak tagja, a minisztertanács első elnökhelyettese és kísé­rete pénteken délután felke­reste a moszkvai népgazda­sági kiállítás területén meg­nyílt magyar mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállítást. A szovjet vendégeket dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, dr. Gergely István mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszterhelyettes és a magyar kiállítás vezetői kalauzolták végig' a bemutatón. A mi Városnézés Krími barátaink kecské­méi® sétáiból örökítettek meg néhány emlékezetes mozzanatot felvételeink. Eteő képünk a leninváro- si üzletsorok között mutat­ja vendégeinket, s a házi­gazdákat. a megyeszékhely párt- ég tanácsvezetőit. Napsütésben. a modern nagyvárosi környezetben kellemes a nézelődés. Második képünkön látha­tó, hogy M. Lé. Tisin elv- társ a felfedezés örömével vette kézbe az ÁBC-áyuház italárui közül az egyik pa­lackot. Hogyne, hazai „is­merők" a jóféle orosz vod­ka. „Ö. e-z odahaza is hiány­cikk—j mondja —, ezt a fajtát nagyon keresik .. „ i Hamar elkapkodják a bd- ' tokból”. Következő képünk a Kecskeméti Vízmű Válla­lat vezérlőtermében készült, annál a kapcsolótáblánál, ahonnan a város 20 kútjá­nak működését irányítják, ellenőrzik. Nagy érdeklő­déssel tanulmányozták ven­dégeink a gépterem beren­dezéseit, s az űj szűrőappa­rátust. amelynek üzembe lépésével megszűnnek a víz tisztaságára vonatkozó időn­kénti panaszok. Wsó képünk a közteme­tőben töltött bensőséges percek egyikében készült — Krími elvtársaink nagy figyelemmel hallgatták a ti zenkilences mártírokra vo­natkozó emlékek felidézé­sét. s a város többi jeles fiáról szóló rövid ismerte­téseket. fPásztor Zoltán felvételei.! A mi Csapajevünk. ezt •a megtisztelő nevet kap­ta 1936-ban Spanyolor­szágban Szalvai Mihály kommunista, a spanyol polgárháború zászlóaljpa­rancsnoka, néphadsere­günk altábornagya. E név eredetét Sziklai Sándor — 1956-ban az ellenforradal­márok megölték — élve­zetes formában rhondta el Szalvai Mihályra emlé­kezve. A Manzanares ío- lyónál _ történt Madrid alatt. A magyar önkéntes század egy hídfőt védel­mezett a tízszeres túlerő­vel szemben, s kénytele­nek voltak harcolva visz- szavonulni. Szalvai Mi­hály ekkor géppuskájával, mint a szobor megállt, lő­ni kezdte az ellenséget. A magyar önkéntes század katonái — akik nemrégen látták a Csapajev című filmet — egyszerre kiál­tottak fel: — Csapajev!... A mi Csapajevünk! Hul­lottak a golyók, s az ön­kéntesek felbuzdulva Szal­vai Mihály hőstettén, újult erővel támadtak, vissza­foglalták a hídfőt. Sajnos, megyénkben, de Kecskeméten is egyre ke­vesebben ismerik e nagy­szerű forradalmár, bátor katona, igaz ember életét, munkásságát, gigászi küz­delmét, amíg a napszá­mosból tábornok lett. Élet­útja- pedig fiataljainknak, de még az idősebb nem­zedék számára is példa le­het. Igaz e kiváló ember nevét viseli a megyeszék­hely egyik útja, arcvoná­sait kőbe faragta a szob­rász, 1 Szalvai Mihály önélet­rajzán, s néhány — igen hiányos, szűkszavú — írá­sos emlékén kívül nem sok minden áll a történetíró rendelkezésére. (Regényes életútja pedig kiváló té­mát nyújtana a hozzáértő szépíró számára). Élete bő­velkedett eseményekben. Zagyvarónán született 1899-ben, s‘ hat elemi_ el­végzése után kőműves mesterséget tanult. A nap­számos fiú 1917-ben lé­pett be a Szociáldemokra­ta Pártba, s ugyanebben az évben vonult be kato­nának. A világháborút kü­lönböző frontokon küzdöt­te végig, s 1919-ben je­lentkezett a Vörös Hadse­regbe, tagja lett a Kom­munisták Magyarországi Pártjának. A kommün bu­kása után 1920-ban 15 évi fegyházra ítélték, de meg­szökött, s Csehszlovákiába emigrált. Három és fél évig volt vizsgálati fogságban, majd Ausztria, Németor­szág, Belgium volt útjá­nak állomása: A spanyol polgárháború kitörése Pá­rizsban érte, s ö rögtön Barcelonába utazott, hogy részt vegyen a szabadság­Csapat evünk harcban. A második világ­háború végén már Moszk­vában volt, s 1945-ben az első magyar hadosztály kötelékében zászlóaljpa­rancsnokként tevékenyke­dett. Szalvai Mihály kü­lönböző katonai posztokat töltött be néphadsere­günkben haláláig 1955 no­vemberéig. így tömören, vázlatosan is teljességében megmu­tatkozik Szalvai Mihály forradalmi életútja. En­gedtessék meg, hogy egy parányi szilánkot ragasz- szak e képhez saját élmé­nyemből. Fiatal tiszt voltam, amikor az egyik nagygya­korlaton összetalálkoztam Szalvai Mihállyal. (Ö már tábornok volt, én csupán alhadnagy). A Tisza part­ján telefonvezetéket épí­tettek a katonák, s bizony teljesen harcszerűtlenül vi­selkedtek. Fegyvereik, gáz­álarcaik a gépkocsin pi­hentek, s néhányan — meleg volt az idő — fél­meztelenül dolgoztak. A tábornok gépkocsija meg­állt mellettem, s Szalvai Mihály magához intett. Szemüvege csillogott, ami­kor szigorúan rámripako- dott. — Alhadnagy elvtársi ön pusztulásba vezeti ka­tonáit. Mit tenne most, ha egy ellenséges felderítő járőr megtámadná szaka­szát? Nem tudtam válaszolni, mert tudtam a tábornok-, nak igaza van, s én csu­pán a katonák kedvéért voltam engedékeny, elné­ző. ) — A parancsnok, ezt je­gyezze meg jól, nem ak­kor óvja a katonáit, ha engedékeny, hanem ha a harchoz szoktatja őket!... Akkor dünnyögtem ma­gamban, de szigorítottam a fegyelmen. A gyakorlat végén már én is ott áll­tam azok közölt, akik di­cséretet kaptak. A tábor­nok mindenkivel kezet fo­gott, s néhány mondatban megköszönte a nehéz mun­kát Amikor elém lépett végigmért. , — Önt meg kéne dicsér­nem — állt előttem szíká- ran, összeráncolt szemöl­dökkel —, de nem teszem! Remélem tudja miért? És én igazat adtam a tábornoknak: igazságos volt, igazi katona. Gémes Gábor Szalvai Mihály altábornagy, a spanyolországi nem­zetközi brigádok egyik kiemelkedő parancsnoka, a nemzetközi és a magyar munkásmozgalom kiváló har­cosa születésének 70. évfordulója alkalmából koszorú­zás! ünnepség volt a Kerepesi temetőben a munkás- mozgalom nagy halottainak emlékművénél. Az MSZMP Központi Bizottsága nevében Sándor József, a Köz­ponti Bizottság osztályvezetője és Szerényt Sándor, a Központi Bizottság pártfőiskolájának nyugalmazott igazgatója helyezett el koszorút a pantheonban á Szalvai Mihály hamvait tartalmazó urnánál. A Magyar Parti­zánszövetség, valamint a Szovjet Háborús Veteránok Bizottsága képviseletében Gábor István, a szövetség főtitkára, Cséby Lajos nyugalmazott nagykövet, illetve Mihail Sumilov vezérezredes, a Szovjetunió Hőse he­lyezte el a kegyelet virágait. /

Next

/
Thumbnails
Contents