Petőfi Népe, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-23 / 194. szám

4. oldal l<Wi9. augusztus 23, szombat Csátaljai villongások n. ▲ közgyűlést meg­előző napokban Szommer János már sejtette, hogy nem lesz egészen „sima” ügy az újjáválasztása, de mégis bízott ebben. Volt rá oka: a jelölő bizottság tájékozódása szerint — ál­lítólag — a tagság 70 szá­zaléka állt mellette. Mö­götte ott volt a járási ta­nács és pártbizottság, s az a statisztikai tény. hogy a jelöltet a választók általá­ban el szokták fogadni: elég ritkán fordul elő, hogy — élve a titkos szavazás fegyverével — „kilövik” az első számú jelöltet. Csát- alján megtörtént a „csoda”: a viharos közgyűlésen — reggel kilenc órától, dél­után négyig tartott. — Il­lés Gábor, a második je­lölt, akit a tagság vétetett fel a listára, tsz-elnök lett. Szommer János, az eredeti jelölt csak egyharmadát kapta a szavazatoknak. Az elnöki szék nem hitbizo- mány: ez a második tanul­sága a csátaljai villongá- 6oknak. A harmadik tanul­sághoz az események értel­mezése juttat el bennün­ket. Az igazság aratott diadalt, vagy fondorlat is közrejátszott az események alakulásában: mindenek­előtt ez az. amit tisztázni kelL Szommer János válaszá­ban először a nemzeti ér­zékenységre hivatkozik: „A székelyek sérelmesnek tar­tották, hoy német vezetés van a tsz-ben. Régi óhajuk volt, hogy közülük legyen a tsz-elnök.” Felbukkan Szommer választásában az anyagiasság is. az esemé­nyek mozgató rugójaként: mivel a tsz-elnöki fizetés magasabb, mint a tanács­elnöki, Illés Gábor fejébe vette, hogy tsz-elnökké vá­lasztatja magát. Szommer János állításai bizonyítha­tatlanok. Az emberek agyába és szívébe nem le­het belelátni. Tény viszont, hogy Illés Gábor célratörő jellem, és „voltak neki el­képzelései a tsz gazdálko­dására nézve” (ezt a párt­titkár állítja). Az is tény. hogy április 26-án ünneplő ruhába öltözött, noha nem kapott meghívót a közgyű­lésre. És — ezt ő mondta — nem is volt szándéká­ban oda elmenni. Határo­zottan ellene szól a volt tsz-elnök állításának az, hogy a párttitkár, aki te­vékenyen részt vett a köz­gyűlés előkészítésében, ma­ga sem tapasztalta, hogy valaki, vagy valakik ellen­akciót készítenének elő, „Nem lesz különösebb baj” — így tájékoztatta a járási szerveket. Lehetséges per­sze. hogy a párttitkár sem vett észre mindent. Any- nyit mindenképpen tudnia kellett, hogy a szövetkezet oártcsoportja élesen bírálta Szommer Jánost a válasz­tás előtti napokban tartott ülésen. A pártcsoport nem nagyon lelkesedett azért a gondolatért, hogy újjává- lasztását támogassa. Rökl József fejlődésében nézi a dolgokat. Neki, úgy­mond. elég jó és állandó jellegű kapcsolata van az emberekkel. Két-három év óta tapasztalja, hogy a tagság elégedetlen a szö­vetkezet vezetésével: ré­szint anyagi okokból (a keresettel való elégedétlen- ség miatt), részint az el­nöktől önérzetben elszen­vedett sérelmek miatt. Em­lítettem. hogy Szommer ál­lami gazdasági üzemegység­vezető volt, mielőtt a tsz-be átjött Rökl József válaszában hangsúlyos ez az életrajzi mozzanat. Az állami gaz­daságban való beosztása folytán Szommer János magát munkaadónak, be­osztottjait munkavállaló­nak tekintette, mert az össznépi tulajdonon alapu­ló gazdálkodási struktúrá­ban a vezető-vezetett vi­szony így is felfogható. Nem így a szövetkezet­ben. A termelőszövetkezeti struktúra rendkívül bonyo­lult emberi viszonyokat hordoz, hiszen a tagsági státusz együtt tartalmazza a tulajdonosi és munka- vállalói viszony elemeit; következésképpen a terme­lőszövetkezeti elnök — aki maga is tag — (tehát tu­lajdonos, munkaadó és munkavállaló egy személy­ben) olyan vezetési mód­szerekre van a struktúrá­tól elkötelezve, amely a tagsági viszony összetevőit figyelembe veszi. Szommer Jánosnak a tagsággal való sorozatos és állandó jelle­gű konfliktusai azt mu­tatják. hogy az elnök évek múlva sem volt képes ér­zékelni a megváltozott helyzetét, nem tudta meg­felelő vezetési stílusát ki­alakítani —*• lényegében a tsz-elnöki posztján is meg­maradt üzemegység-vezető­nek. Mint értesültem róla. többször is megígérte, hogy változtat a vezetői stílu­sán. Közgyűlési beszéde — utolsó tsz-elnöki ténykedé­se — némely passzusában őszintén hangzó önkritika. Sajnálatos, hogy elkésett vele. s tragikus is talán, hogy a késedelem megpe­csételte a sorsát. Azonban minden szubjektív mozza­nattól eltekintve letűnésé­ben régi törvény betelje­sülését kell látni. Ebben az összefüggésben kicsire zsu­gorodik az. hogy esetleg „szervezkedtek” is ellene. Félre kellett állnia, mert túlhaladt rajta az idő. Minden termelőszövetkeze­ti vezető. — aki nem jól érti, vagy félreérti köte­lességeit — könnyen Szommer János sorsára juthat. Ez a csátaljai vil­longások legfontosabb ta­nulsága. Persze, igaz lehet, hogy „hktalmi harc folyt”, s az is igaz lehet, hogy a vá­lasztási előkészületek során mindkét részről alkalmaz­tak olyan taktikát, amely­ről utólag nem ildomos beszélni. Feltételezhető, hogy a jelölő bizottság tagjai vélemények kipuha- tolása ürügyén Szommer János mellett agitáltak. A választás előtti napon á já­rási szervek kiküldöttei megkérték Illés Gábort ve­gyen részt a közgyűlésen, s mint vb-elnök biztosítsa támogatásáról, ha a tagság újólag megválasztja. Illés Gábor erre nem volt haj­landó. Inkább el sem megy a közgyűlésre, hogyha Szommer támogatására ké­rik. Vitatkozhatnánk a kérés jogosságán. Mindenki tud­ta a tanácselnökről, hogy hányadán áll a tsz-elnök- kel. Illés nyilatkozatának aligha lett volna hitele. (Ilyenkor szoktuk monda­ni, hogy kilóg a lóláb.) A tanácselnök válaszán is le­hetne vitatkozni: ugyanis Illés Gábor elhallgatta, hogy a tagság őt akarja tsz-elnöknek választani. Pedig tudta, mi készül. Előzőleg ugyanis meg­mondták neki a Szom- merral elégedetlenkedők — Illést idézem — „ha nem vállalod el a tsz-elnöksé- get, tanácselnöknek sem fogunk megválasztani”. Mellékes, de elgondol­koztató mozzanat az is. hogy a közgyűlésre siető tsz-tagok többen is. ceru­zát vittek magukkal, mond. ván, hogy „mi nem szavaz­ni. hanem választani me­gyünk”: hogy akkor is le tudják húzni a listáról Szommer János nevét, ha a fülkében nem találnak írószerszámot A jegyzőkönyv meglehe­tősen hézagosán rögzíti a történteket, a résztvevők is eltérő módon kommentál­ják, de bizonyos, hogy ez a közgyűlés eltért a szok­ványostól. Például abban, hogy a széksorok mögött felsorakozó harminc-negy­ven tag közbekiáltásával meg-megzavarta a gyűlés menetét. Szommer János beszámo­lója után az első hozzászó­ló személyi sérelmet tett szóvá. Raktáros volt. igye­kezett jól dolgozni, mégis leváltották. Magyarázzák meg. mi ennek az oka? A második felszólaló kérdést tett fel a vezetőségnek: ..Miért nem hívták meg Illés Gábort a közgyűlés­re?” Javasolta, hogy hív­ják meg, vegyen ő is részt. A javaslat elhangzása után a tagság kivonult az ud­varra. a vezetőség pedig küldöttséget menesztett Il­lés Gáborért. A tanácsel­nök visszaüzen. hogy nem megy. csak akkor, ha járá­si szervek képviselője is érte jön. A küldöttség el­megy. majd az egyik járá­si kiküldöttel jön vissza. Amikor a processzus — immár Illés Gáborral együtt — visszatért, a kul- tűrház udvarán felkiáltá­sok hangzottak el: „Itt van Gábor!” „Meghozták Gá­bort!” A tagság bevonult és elfoglalta helyét, ki a szé­ken. ki a széksorok megett. Folytatódtak a hozzászólá­sok többen bírálták a ve­zetőséget. A tej önköltsé­ge magas, de a répaszele­tet hagyták elrohadni. A hagymához rosszul készí­tették elő a talajt. Az egyik tag szóvá tette, hogy a területen három hónap óta nem találkozott a párt­titkárral. A brigádvezetők nem tudják, vagy nem mondják meg, hogy mi­lyen munkáért mennyi bér jár stb... Többen javaslatokat tet­tek. Rendezzék a traktoro­sok normáját, mert elége­detlenségre ad okot. Fo­gadjanak szakképzett mű­helyvezetőt, mert a gép- , park nagy, a szerelőknél kapkodva folyik a mun­ka, nincs aki irányítaná ... Szommer János válasza után az ellenőrző bizott­ság bírálta a szakvezetést, (a jelentésre később még visszatérek), majd megtör­tént a beszámoló jóváha­gyása (csak szótöbbséggel), s a jelölés. Szavazás előtt négy felszólaló is kéri, hogy Illés Gábort vegyék fel a listára. „A tagságnak joga van jelölni. És ha nem tagot kíván elnöknek, vegyük fel itt a közgyű­lésen, mégsem hagyja ma­gát a tagság befolyásol­ni.” A járási tanács egyik kiküldöttje az elnöki asz­tal mellől hiába teszi le a voksot Szommer mellett, hiába mondja, hogy Illés Gábor „kiemeléséhez a fel­sőbb szervek jóváhagyá­sa is szükséges”. Illés Gá­Cl Ismeri a Szandi mandit? Milyen egy hipermodern nagyüzem belülről? Hogyan élnek itt az emberek, mit csinálnak, hogyan gondol­koznak, mit akarnak, mire vágynak, mint érzik magu­kat és hogyan férnek meg egymással? Korszerű kérdések. De ebből filmet csinálni — va­lóban nagy merészség. Aki kíváncsi rá, olvashatja az újságokban. De ki néz meg egy ilyen filmet? Két vegyészmérnök — Böszörményi Géza, a film írója és Gyarmathy Lívia, a rendező — mégis vállalko­zott rá. S valami nálunk még sosem volt, furcsa, ro­konszenves alkotás szüle­tett, amelynek már a címe is meghökkenti a moziláto­gatót, amikor nekiszegezik: Ismeri a Szandi mandit? A cím igazán keveset mond a filmről. Annyi kö­ze van hozzá, hogy kétszer nyár és groteszk „esetek” sora a film. Mégis össze­áll belőle egy eredeti kép a modem magyar nagyüzem­ről, amelyet építői világ­színvonalúnak szántak, de hogy egyszer valóban az le­gyen, ahhoz a benne dol­gozóknak is jócskán meg kell még változniuk. A „szandi mamdi” sok­kal jobb alkotás annáí, semhogy ezt így, ilyen száj­barágósán kimondja. Fel­nőttnek tekinti a nézőt, s feltételezi, hogy magától is megérti. Ez a film minden­képpen a magyar új hullám emelkedő vonalába tarto­zik. Különös érdeme, hogy rátapintott a hazai vidám műfaj új útjára, ezzel pél­dát szolgáltatott, (eddig ez a műfaj nálunk nem tu­dott lépést tartani a drá­mai művek fejlődésével). S bár kimutatható rajta né­hány olasz film hatása, most tekintsünk el az ösz- szevetésektől. Hibának még leginkább azt lehetne fel­róni, hogy a sok szereplő ellenére voltaképpen meg­lehetősen kicsi az az üze­mi kollektíva, amelyet a film bemutat A hatalmas gyár mintha kihalt volna, alig lézengenek benne em­berek, s a munkáról nem is esik szó, csak arról, hogy kit milyen magánügye fog­bor is felszólal, de se az igént, se a nemet nem mondja ki határozottan. Közbeszólnak a széksorok mögül: „Nem vagy őszin­te!” „Téged a járás nyom!” — ezért Illés Gábor általá­nos zajongás közepette le­ül. A járási tanács kül­döttje újbóli felszólalásá­ban megrója a fegyelme- zetlenkedőket, de ez olaj a tűzre: a tagság feláll, ki­vonul az udvarra, bojkot­tálja a választást. Bent tanácstalanság, izgatott párbeszéd, hogy mi legyen a teendő?... Vissza kell hívni a tag­ságot, vagy bezárni a köz­gyűlést, ez az alternatíva áll, de akárhogy döntenek bent, botrány íze van a dolognak. Közben telik az idő, bizonytalankodnak a járási kiküldöttek is, egye­lőre nem akarják ejteni Szommert, s nehezen lát­ják be, hogy itt Illés Gá­bor a helyzet kulcsa: „Csi­nálj amit akarsz!” mond­ták neki, de ezt a fele­lősséget ő így nem vállal­hatja. Az elnökség végül beleegyezik abba, hogy őt is jelöljék. Aki azután — kimegy, közli a tagsággal: „elvállalom. — hogy fel­vegyenek a listára.” A nép bejön, fegyelmezetten az urnákhoz járul, és 155 szavazattal 78 ellenében Illés Gábort választja meg elnöknek. A szavazatszedő bizottság bejelentését han­gos taps fogadja, az új el­nök meghatottságtól re­megő hangon köszöni meg a bizalmat. A jegyzőkönyvből, a résztvevők elbeszéléséből — némi képzelőerővel — így rekonstruálható a csátaljai villongások. A faluban most szél­csend van, de azt tapasz­taltam, hogy működnek azok az erők, amelyek fel­támasztják a vihart. Ezek bemutatása és elemzése is tartogat néhány, a szövet­kezeti mozgalomra általá­nosítható tanulságot (Folytatiuk.) Zám Tibor is felteszik benne ezt a kér- lalkoztat. dést Mert a szandi mandi A. népes szereplőgárdá- valamikor világsláger volt, ban sok az ismeretlen arc. állítólag, legalább is úgy Kitűnő figurák, mind egy- tudják a gyár környéki pe- egy telitalálat. A neves szí- remvárosban az idősebbek, neszek — Kállai Ferenc, Volt-e vagy sem és hogy Sztankay István, Agárdi hangzott, mielőtt perem- Gábor —mellett küjön kell pestire magyarították, nem szólni Soós Edit kitűnő ala- fontos. A fontos az, hogy a kításáról. Van a filmben szandi mandival együtt szá- egy ragyogó jelenet, ahol mos egyéb ócskaság is kai- munkavédelemből vizsgá­lódik még a fejekben. Hi- zik. Eleve el akarják buk- tek, nézetek, avult erköl- tatni, hogy kirúghassák a esi elvek és életcélok. S gyárból, mert sokan harag­ezek nemcsak a gyár mel- szanak rá, erkölcstelen nő- letti kiskocsmában tenyész- személynek tartják. S ez az nek, nem rekednek kívül a együgyű, iskolázatlan lány kerítésen, hanem az embe- bevágta szó szerint a szá- rek behurcolják őket ma- mára szinte érthetetlen szö- gukkal a modem üzembe, veget. Igaz, hogy csak a fő- S ott a ragyogóan tiszta mérnök hatódik meg ekko- munkatermekben és irodák- ra igyekezettől, de végül is ban ezek az emberek mind- a lány maradhat; untalan felbuknak a tulaj- Szólnunk kell külön a ki­den gubancos gondolataik- sérőműsorról is. Schirilla ban, tuskó szokásaikban és Györgyöt mutatja be egy maradi ostobaságukban. hosszú című rövidfilm. Ám Erről szól a film. Mindez Schirilla élete sokkalta ér- cselékménynek elég so- dekesebb annál, mint amit vány. Mégis szórakoztató láthattunk. A gyatra versi- film a „szandi mandi”. A két szavaló tanácselnök, a sok szál között két lány sületlen szónoklat, a kíno- sorsa bogozódik tétován a san, ügyetlenül tébláboló szemünk előtt, s ha ez nem falusi fogadóbizottság pedig is okoz nagyobb izgalmat, teljesen feleslegesen került mindenesetre ébren tartja bele a filmecskébe. A ké- érdeklődésünket (alkalom- szítők — fiatal filmesek — adtán nem sajnálják tőlünk nyilván azt hitték, ettől az alkotók a sexet sem. Lá- igazabb lesz művük. Holott tunk meztelen lányokat a csak hosszadalmasabb. És zuhany alatt és ugyan pi- bosszantó, káns lihegést a fűben). Fa- M. L. Rádiót, televíziót és mindenféle háztartási kisgépet gyorsan, szakszerűen és olcsón javítunk UGYANITT GARANCIÁLIS JAVÍTÁST IS VÉGZÜNK. Kiskőrösi Vegyes Ktsz Kossuth Lajos u. 12. Telefon: 7. Gépkocsi-akkumulátorok új és felújított állapotban kaphatók Kiskőrös. Árpád u. 23. alatt akkumulátorszervizünkben. röLTÉS! SAVAZAS! 415

Next

/
Thumbnails
Contents