Petőfi Népe, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-17 / 190. szám
IRODALOM Varga Mihály: Anyám jutott eszembe Anyám jutott eszembe reggel; láttam: az augusztusi fényeket simítja kedvenc fái közt, s a poros végtelent sóvárogja szüntelen — az eltüntet kutatva ott is, a köddé olvadt néma messzeségben — és határtalan fájdalmát (annyi évét kísérte hangtalan!) görcsös sóhajokba rejti, remélve-bízva-várva egyre, hogy az évek kusza lázában — istenem, de régen! — elveszített mint a mesében: egyszer betoppan. A való — riadt madár — szíven ver: sugaras lázban, vágyaktól űzve-hajtva egyre messzebb: hova értem? Titkot bogozva, kergült tájakra lépve hol vagyok, hová jutottam? Az apadhatatlan vágy hajszol egyre messzebb, erőt, nyugalmat, emléket nem kímélv újabb csúcsok felé szakadatlan: — mégsem tudom feledni régvolt éveim soha! ! GYŐRÉ IMRE: Orfeo dala Te arcod mását hordoztam éjszakámban és napomban, hordtam valahány dolgomban. Elemészt engem a bánat, elemészt teutánad, elemészt engem a szomjad, számban kavicsok csikorognak vergődnék pántos karodban, nem ölelsz, derekam beleroppan. Vagyok: érted felövezve, talpig lemeztelenedve. Homlokomon pecséted tüzes nyomai égnek, két karom gyűrűjében hiányod lobog sötéten. Mintha valamit ölelnék, emléked vissza-ölel még, könnyed csöpög arcomra, mint olvadt gyertya faggya, bőröm csontig lemarja, helyében megkeményülj így öntesz talpig viaszba, így leszek élő gyertya. Színe és fonákja A Forrás legújabb számáról Hogy tüstént mondanivalóm közepébe váglak: a Forrás legúiabb — harmadik — száma kétszeresen is csalódást okozott. Csalódást okozott azzal, hogy késett. Amikor folyóirat lett a megye irodalmi, művészeti és tudományos időszaki kiadványából, a Kiskunságból, a szerkesztők és a kiadó abban állapodtak meg. hogy az utód. a Forrás, kéthavonként 20-án jelenik meg. A rendszeres megjelenés rendkívül fontos. Kiváltképp új folyóirat esetében, hiszen olvasótábort kell szereznie, meg kell magát szerettetnie. Létének mind anyagi, mind pedig erkölcsi alapja az olvasók széles köre. Rendszeres olvasókat azonban érdekes, színvonalas írásain kívül mindenekelőtt a rendszeres megjelenéssel szerezhet egy folyóirat. Bizonyos mértékű hiányérzetet okozott azonban a Forrás harmadik száma tartalmával is. A kötet 96 oldalas, s csak alig több, mint egynegyede — pontosan: 27 oldal — a szépirodalom. Az irodalomközpontú műveltségről manapsf^s elég sok vita folyik. Nem tudom, nem vetik-e el sokan a súlykot. amikor valósággal irodalomellenes álláspontot foglalnak el. Valamiféle hierarchiát felállítani a művészetek között valóban helytelen. Mindegyiknek megvan a maga semmi mással nem pótolható szerepe a társadalomban és az egyes ember művelődésében, érzelmi, tudati fejlődésében. De nyilvánvaló, hogy az irodalom mindig megmarad egyrészt összekötő kapocsnak, valamennyi művészet között, másrészt nem is vitatható, hogy a gondolatközlésnek mindmáig nincs nála jobb formája. Egy folyóirattól io^al kérik számon az olvasók a szépirodalmat. A Forrás olvasótábort akar szerezni, tehát olvasmányt kell adnia A szépirodalom az. amiért mindennemű érdeklődésű olvasója megveszi, s csak ezután keresik benne a magukét a képzőművészet, a zene kedvelői, a helytörténet iránt érdeklődők stb. A jelenlegi arány nem felel meg sem az olvasók igényeinek, sem pedig a Forrás érdekeinek, figyelni kellene a többi folyóiratot is, amelyek többé-kevésbé szintén kijárták ezt az iskolát. Mindez — bizonyára megértik, akiket illet — nem támadás a Forrás ellen, hanem az aggodalom hangja. A Forrás iránti szeretet és a jövője iránti felelősség- érzet szava. Nagy öröm — írtuk az első szám megjelenése után — hogy végre állandó folyóirata van a megyének. Odáig fejlődött a szellemi élet, hogy szüksége van fórumra, s nemcsak szüksége van rá. hanem produktummal, publikációra érdemes írással is meg tudja tölteni. Korszerű tartalom— tudományos tervezés A SZOCIALISTA társadalom építése mindenkor megköveteli a jövőt fürkésző, az alkotó és kritikus gondolkodást, a kulturális élet tervezésében és irányításában. Ez nagy követelményeket támaszt a vezetői és tervezői kollektívákkal, a kultúra területén munkálkodó állami, párt és társadalmi szervekkel szemben. Most folyik az őszi Országos Népművelési Konferencia előkészítése. Sok szó esik mind a tartalomról, mind a szervezeti formákról, s azok korszerűsítéséről. A korszerűsítésre való törekvés bonyolult, sokoldalú feladatai közül kiemelhető a társadalom művelődésének tudományos megtervezése és a megvalósulás tudományos irányítása. A napirenden levő alapvető célkitűzés, a korszerűsítés megvalósítása megköveteli a mindennapi munka tudományos megalapozását, és a tudományos távlati tervezést is. A műszaki-tudományos forradalom, általában a tudományos gondolkodás növekvő igényének időszakában, amikor a tudomány termelőerővé válása lehetőség és szükséglet is, nagy jelentőségre tesz szert a tudomány eredményeit mind hatékonyabban alkalmazni tudó dolgozók nevelése, képzése és továbbképzése. Az iskolákban szerzett alapismeretek egyre rövidebb ideig elégségesek a termelő vagy társadalmi élet bármely területén. A feladatok megoldásához állandóvá és tervszerűvé kell tenni a továbbképzést a dolgozók valamennyi rétegében, mérnököknél és közgazdászoknál csakúgy, mint a munkásoknál, parasztoknál, orvosoknál és pedagógusoknál. A nagyobb tudás nem egyszerűen csak a vezetőkkel szembeni követelmény, hanem általános, minden dolgozóra vonatkozó igény. Olyan korban élünk, amikor a képzés nem fejeződik be az iskolapad elhagyásával, hanem tovább folytatódik megszakítás nélkül. Ezért korunkban a továbbképzés minden formája a nappali iskolai tanulással egyenrangúvá válik. Megtervezése legalább olyan követelmények elé állítja a szakembereket, mint az iskolai oktatás tartalmi és didaktikai feladatainak megoldása. AZ ISMERETTERJESZTÉS, könyvtár, televízió, rádió, művelődési ház stb. munkája összehangoltan kell, hogy jelentkezzék ebben a folyamatban, amelyben kifejezésre jut az önművelés, művelés és nevelés is. Éppen ezért a művelődés megtervezésénél figyelembe kell venni az összes többi társadalmi folyamatokat. Tartalmát, céljait, a fejlődés ütemét és a felhasználásra kerülő eszközöket alapvetően az adott hely gazdálkodása, termelési struktúrája, társadalompolitikai helyzete, a lakosság adott műveltségi szintje határozza meg A művelődés tudományos tervezése tehát kiterjed olyan jelenségek alapos vizsgálatára is, mint a lakosság anyagi helyzetének javulása és szabad idejének növekedése. A művelődés tudományos tervezése a tartalmi célkitűzéseken túl figyelembe veszi a megvalósítás eszközeit, azok működtetési elveit, a feladatrészek sorrendiségét. De a tudományos tervezés szükséges az intézmények létrehozásánál, esetleges átalakításánál is. A célszerűséget, a művelődés valóságos helyi igényeit tartsuk szem előtt egy-egy új intézmény létrehozásánál. Például klubot csak ott hozzunk létre, ahol igény van rá és nem ott, ahol még nincs. TUDOMÁNYOS tervszerűségre kell törekednünk a rendelkezésre álló káderek elhelyezésében és foglalkoztatásában is. Ma a művelődés területén több tízezer főállású és tiszteletdíjas dolgozik. Foglalkoztatásuk, sajnos, nem minden esetben célszerű. Például a művelődés országos, megyei és városi igazgatási és intézményapparátusában dolgozik a jól képzet személyi erő jelentős hányada, és ahol a tulajdonképpeni gyakorlati tevékenység folyik, kevés a megfelelő munkaerő. A tudományos tervezés és a tervek megvalósítása szükségessé tenné az arányok megváltoztatását. A tartalmi követelmények előtérbe kerülése módosítást sürget a munka eredményének számonkérésében. Ma még gyakran fellelhető a káros „statisztikai szemlélet”. Az egyes intézmények és szervek munkáját elsősorban úgy értékelik, hogy például mennyi könyvet olvastak az emberek, mennyien vettek részt ismeretterjesztő előadásokon, mennyi a tagja az öntevékeny művészeti csoportoknak, vagy szakköröknek. A népművelési munka eredményeinek ilyen egyoldalú számonkérése csak arra ad választ, hogy milyen a számszerű fejlődés üteme és végeredményben olyan szemléletre szoktat, amely szerint csak a részvevők száma fontos. Szakítanunk kell az eddigi mennyiségi szemlélettel és az új követelményeknek megfelelő tartalmi célkitűzések megvalósítását kell megkövetelni És itt nagyobb türelemre, bizalomra van szükség, mint amennyit eddig ezen a területen tapasztaltunk. A TERVEZÉS tudományos alapokra helyezése megköveteli, hogy a kultúrára és a tömegek művelésére szánt anyagi javak elosztásában is levonjuk a szükséges konzekvenciákat. A kulturális értékrendszer piramisának a csúcsára a tudomány került, és a tudományos világlátás kialakítása egyre sürgetőbb — mindebből következik, hogy az anyagi ráfordításoknál is érvényesítsük ezt a követelményt. Ennek végső következménye kell, hogy jelentkezzék például a k'ultúr- házak szakköri tevékenységében, az ismeretterjesztésben és az egyes művelődési intézmények költségvetésében. Vonsik Gyula Őrizkedjünk tehát attól, hogy fonákiáról mutassa ezt a képet a Forrás. Bármennyire fontos feladata, ugyanis hogy jegyzeteknek, hozzászólásoknak, közérdekű kérdésekre való kitekintésnek helyet adjon, ha csak ezt a különben igazán imponáló — szellemi mozgást tükrözi és miattuk kevés teret szentel a szépirodalomnak, nem tud széles olvasótábor szerezni. A Szépprózát ezúttal Kunszabó Ferenc. Varázsigék, és Pavloviits Miklós A mesterség címere című novellája képviseli. A Varázsigék érdekes emlékezés forradalmunk győzelmének első évtizedére a „másik oldalról”, olyan ember szemével láttatva az eseményeket, aki körülményei és hajlandósága folytán kimaradt a lelkesedés nagy hullámából. Pedig értékes és hasznos ember, nagyobb vargabetűk után meg is találja az őt megillető helyet Érdekes írás. művészi megformálását tekintve azonban nem eléggé erőteljes. Sóikkal inkább memoárnak hat. mint tudatosain szerkesztett novellának. Pavlovits Miklós elbeszélése az el. lenkező véglet: apró és lényegtelen téma szándékoltan modem és érdekesen beleérző ábrázolása. A versrovatból ezúttal csupán két nevet említenénk Goór Imre. négy festői ihletésű versével indul a kötet Goór Imrének — a költőnek is — erőssége a képekben van. Rendkívüli gonddal formálja sorait, minden mondata színes és érzelmi tartalmat hordoz. A legnagyobb élményt Gál Farkas versei jelentik a kötetben. Éjszaka van című versének kemény, acélos sorai feltartóztathatatlan rendben áradnak: Vonuló csatárlánc az emlékek mezején, kemény és tudatos. A Fekete Páva Adyt idézi példának, testvérnek és tanúnak. Az Október című vers fájdalmas-szép szerelmi líra, amely éppen azzal ragad meg. amely ebben a műfajban ritka: az elszánt együttmaradás szándékával, nyárlobogást követő őszre is tekintő felelősség- érzettel. A Hazai tükör rovatiban Zám Tibor összegezi az Állóvíz-vita Bács megyei helyzetét és következtetéseit. Nagy Piroska pedig ismét egy színes és kitűnően szerkesztett riporttal jelentkezik, amelyben az emberi kapcsolatok bonyolultságát sikerült megrajzolnia. Sokoldalú a Jegyzet rovat. F. Tóth Pál azokra a tanulságokra hívja fel a figyelmet, amelyekkel „a szellem karakteréről” a szegedi Dél-Magyarország című lapban folyó vita szolgálhat nekünk. Bács megyeieknek is. Igen érdekes Orosz László Hiperlojáliis-e a Bánk bán című vitacikke. Lukács Györgynek, a Kortársban megjelent megállapításaival száll perbe Katona József és műve iránti tisztelettől vezérelve- igen meggyőzően. Bognár András Ungvári Tamásnak, az Űj írásban közzé tötot két cikkével vitázik A biológia forradalmit című jegyzetében. Ez az írás azért is érdekes, mert tömören össízéfogfalja a biológia legúiabb eredményeit az élet keletkezéséről Néhány megállapítás és idézet azonban joggal vitatható Bognár András ebekében is. Aligha érthető például a következő: „Igaza van Plancknak; Ezek isteni titkok, amelyeket egy általán nem lehet, vagy csak bizonyos fokig lehet felfedezni és gyökerüket kutatni épp oly dőreség, mint merészség lenne”. Vagy a befejező mondat: „És mi lesz akkor, hogy kifogyunk az utópiákból? Az irodalom és a művészet dolga, hogy új utópiákat teremtsen” ... Talán mégsem csak a művészeké? Külön kell szólnunk a kötet képanyagáról. Ezúttal Kátai Mihály zománcművészt mutatja be a Forrás igen szép grafikákkal Tóth Sándor pedig kitűnő képriportot készített Juhász Ferencről, akinek legutóbbi kötetéhez Hatvani Dániel is megjegyzéseket fűz a Jegyzet rovatban. Nem Volt célunk a kötet valamennyi cikkére kitérni. Valamiről azonban mindenképpen szólni kell még. Felháborítóan sok a Forrásban a sajtóhiba. Valaki állítólag megszámolta, több mint 150-et talált. Gyakran durva helyesírási hibákat is. az igékötő és a segédig© egybeírását stb... Gál Farkas Éjszaka van című versében bogár hull helyett, „burág hull”-t szedtek, s a tördelésnél egy sor kimaradt. Egy másik „csemege”: Zám Tibor cikkében a következő mondatot olvashatjuk az 57. lap alján: Az életellenes cselekmény miattéltak elitnek mindössze 4.2 százaléka végezte el az általános iskolát. A két „kínai” szó értelme: miatt elítélteknek. Mester László Bozsó János rajza.
