Petőfi Népe, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-17 / 190. szám
IMA. augusztus Pí, vasárnap S. oldal A 212. tábori kórház parancsnoka — Jerevánból Mit mondanak A ^ __f___ a z érdekeltek? /ÍZ llJIXSöCf szellemi igényeiről Korunk egyik hasznos divatjának hódolva közvéleménykutatást rendeztem nemrég a megyei KISZ-bi- zottság bajai vezetőképző táborában egy tanárjelölt egyetemista segítségévek Persze 53 ember válaszait túlzás közvéleménynek tekinteni. de mivel a megkérdezettek valamennyien alapszervezeti kultúrfelelő- sök, illetve ifjúsági klubvezetők, tehát olyan fiatalok. akiknek közösségük bizalma adományozta funkciójukat véleményük bizonyos mértékig az ifjúság szélesebb rétegeinek szemléletére is fényt vet Valamennyien 16—25 évesek, 19-en városiból. 34-en faluból érkeztek a tálborba, foglalkozásukra nézve munkások. tsz-tagok, állami gazdasási dolgozóik, hivatali alkalmazottak, értelmiségiek és diákok vegyesen, többségüknek érettségi vagy szakmunkás-bizonyítványa van. tehát nagyjából a var lósógosnk megfelelően tükrözik a megyei ifjúság rétegeződ ését A nemek megoszlása már korántsem ilyen rómyos: 42 lány és 11 fiú. Ez az eltolódás mindjárt jellemző ®. noha ez a futó vizsgálat inkább csak kérdésfeltevésre alkalmas, mintsem valami törvényszerűség megállapítására. Mi lehet az oka annak, hogy a nők összehasonlíthatatlanul nagyobb részt vállalnak a közösségi kulturális élet megteremtésében? Természetüknél fogva ügyesebb szervez®!, alkalmasabbak a közvetlen légkör létrehozására? Lényegesen többen vannak a fiúk között olyanok, akiket akár hivatásuk, akár pénzszerző hajlamuk, vagy hobbyjuk annyira leköt, hogy a legjobb esetben is csupán passzív élvezői a kluboknak, rendezvényeknek? A lányok közösségben akarnak érvényt szerezni függetlenségüknek, ami a szülők és a közvélemény szemében még ma sem természetes. viszont a fiúk számára magától értetődő? A kocsmák és eszpresszók asztaltársaságai túl sok fiút vonnak ©1 a kulturált csoportosulástól? Bizonyára mindegyik feltételezés hozzájárul kisebb-nagyobb mértékben az arányeltolódáshoz. az azonban bizonyos, hogy a jelenségre föl kell figyelniük a KISZ- vezetőknek és a népművelőknek. Milyen szándékkal jöttél a táborba? — Ez volt az első kérdés, amit föladtunk a tábor lakóinak, nem kételkedvén benne, hogy a válaszok többsége a szakmai továbbfejlődést jelöli meg célul. Annál nagyobb meglepetést okozott, hogy a válaszolóknak mindössze 41 Nemzetközi ifjúsági tábor Az utolsó váltás dolgozik a megye nyári ifjúsági építőtáboraiban. A Kiskunhalasi Állami Gazdaság kígyóspusztai táborába külföldi fiatalok érkeztek. Huszonegy ország több mint 100 fiatalja vesz részt az itteni munkákban, a gyümölcsszüretben. százaléka jelölte meg tapasztalatszerzésben, tanulásban, tájékozódásban, anyaggyűjtésben a táborozás célját. A többség célja: pihenés, sőt olyan kultúr- felelős is alkadt, aki a csó- nakázás örömei végett jött el vezetőképző táborba. Mire következtethetünk mármost a szándékok megoszlásából? Vajon arra, bogy a klubvezetők és kul- túrfelelősök többségié nem alkalmas feladata betöltésére? Ez talán túlzás lenne, az azonban tény. hogy a kulturális élet funkcióját igen sokan túlságosan szimplán értelmezik, mintegy a könnyű szórakozás állandó forrásaként S teszik ezt egyrészt a KISZ- tagség igényei miatt, amelyben könnyűszerrel kimutatható a szellemi erőfeszítéseket kívánó foglalkozásoktól való idegenkedés, másrészt pedig — és ez a döntő — azért, mert elég kevés példa van a gyakorlatban a tudományos ismeretterjesztés. a közérthető politikai tájékoztatás figyelmet fölkeltő, tartós érdeklődést ébresztő formáira. Avagy az lenne az oka a túlnyomó szórakozási szándéknak. hogy a résztvevők eddigi tapasztalataik alapján nem is várhattak mást a vezetőképzés programjától? Aligha A tábor nevelési terve igen sokrétű, gondosan összeállított volt, figyelembe véve a fiatalok életkori sajátosságait, általános érdeklődését egyaránt. „ A kérdés megválaszolására azok a vélemények adnak leginkább kulcsot, amelyek arra feleltek, hogy mi tetszett legjobban a tábor programjából. A legtöbben a Biológiai furcsaságok című ismeretterjesztő előadást. a játék- és énektanulást. illetve az „Azt csinálok. amit akarok” című dokumentumfilmről rendezett vitát jelölték meg. Nem igaz tehát az a népművelő körökben mostanában elterjedt vélemény, hogy természettudományos ismeretek iránt csökken az érdeklődés. Ha vonzó módon közük a fiatalsággal a tudomány újabb eredményeit. semmiképpen sem marad visszhangtalan bennük az információ. A játék és énektanulás népszerűsége viszont azt bizonyítja, hogy a klubok és egyéb ifjúsági szervezetek szórakoztató programja túlságosan egysíkúvá, tánc- és köny- nyűzene-centrikussá vált az utóbbi időben, s ez nem egészen a fiatalok érdeklődésének torzulása miatt van így. Ha látnak példát a szórakozás egyéb, változatosabb lehetőségeire is, örömmel követik. Bizonyítja ezt. hogy éppen a játék- és daltanulást (népdalokról és mozgalmi dalokról van szó) tekintették olyan programpontnak. amit majd saját alapszervezetük életében hasznosan tudnak alkalmazni. Ifjúsági mozgalmunk aktivistái rendkívüli mértékben igénylik tehát az olyan foglalkozásokat, amelyek alkalmasak arra, hogy a tagságot köz® hozzák egymáshoz, nyílt, gátlásoktól mentes légkört teremtsenek. Annál inkább ellenszenves számunkra, a brosúraízű, gyakorlati tanulságokat nélkülöző tevékenység. Csakis ez lehet az oka, hogy a kérdőíven az „Ami nem tetszett” rovatban egyértelműen listavezető volt egy politikai előadás, frázisai, dogmatikus szelleme miatt. összegezve tehát a véleményeket: Mi az ifjúság kulturális igénye? Érdeklődéssel és örömmel fogadnak magukba mindent, ami összefüggésben van a gyakorlati élet valóságával, és kielégíti cselekvésvágyukat, viszont egyértelműen elutasítják a formális, használhatatlan. csak stattsztika- szépítő programokat. Jó lenne, ha az alapszervezeti vezetőségek ennek tudatában állítanák össze munkatervüket. Sz. J. Négy esztendővel ezelőtt lapunk hasábjain riportot közöltünk Katona Gyula alezredesről, aki 1944. novemberében önként jelentkezett Kecskeméten a felszabadító szovjet harsereg- be. Olvasóink bizonyára emlékeznek arra a másik írásunkra, amelyben elmondtuk, hogy néphadseregünk főtisztje három évvel ezelőtt Jerevánban járt, s találkozott egykori parancsnokával Agadzsanjan elvtárssal és családjával. Ezeket az előzményeket csupán azért vetettük papírra, mert a napokban a megye- székhelyen üdvözölhettük Agadzsanjan Geraszim Iva- novicsot, az orvostudományok doktorát, a Jereváni Orvostudományi Egyetem professzorát, aki Katona Gyula alezredes vendégeként két hetet tölt hazánk- 'ban. A Viszontlátás örömét nehéz szavakba önteni, hiszen a régi harcostárssal, a jó baráttal találkozott. Geraszim Agadzsanjan éppen 25 évvel ezelőtt látta utoljára Kecskemétet, amikor még a mai felsőfokú óvónőképző épületében működött a 46. hadsereg 212. számú frontkórháza. Az akkor még fiatal orvosőrnagy szívébe zárta ezt a várost, s már akkor elhatározta, a háború után visszajön. Most ez az óhaja teljesült. Elsőnek természetesen a régi kórház épületét nézte meg, amelynek nemcsak rendezettségét, tisztaságát, de a benne folyó oktató, nevelő munka magas színvonalát is dicsérte. Később a városi tanács vb-elnöke fogadta Agadzsanjan elvtársat és családját, s ez adott alkalmat arra, hogy néhány szót váltsunk vele. — A háború befejezése után visszatértem szülővárosomba. Jerevánba. A gyógyító munka mellett tovább folytattam tanulmányaimat, s 1954-ben megszereztem a kandidátusi tudományos fokozatot. Kilenc évvél később katedrát kaptam az orvostudományi egyetemen, ahol ma is oktatok ... Geraszim Agadzsanjan szerényen hallgatott arról, hogy néhány évig az Örmény Szovjet Szocialista Köztársaság egészségügyi minisztere volt, >& csupán tudományos munkásságának folytatása miatt kérte felmentését. A városról, Kecskemétről faggatom, s őszintén örülök, hogy a több ezer kilométeres távolság ellenére is jól ismeri fejlődését, gondjait. — Városuk 25 év alatt óriásit lépett előre. Nagyon meglepett az a sok magas épület, a kedves, szép parkok övezete, s az a sok üzem, amely bizonyára most fejlődik igazán. Alkalmam volt emberekkel beszélgetni, s nagyon tetszett magabiztosságuk. Mit értek ezen? Jól élnek, biztosak rendszerünk győzelmében. M! örmények nagyon szeretjük a virágot, s úgy látom a kecskemétiek is. Örömömre szolgált, milyen nagy igyekezettel díszítik virággal az épületek erkélyeit, de még a járdák melletti szegélyeket is..: Szeretném megragadni az alkalmat, s megköszönni annak a mintegy harminc kecskeméti lakosnak emberbaráti segítségét, akik még 1944-ben segítettek a kórház munkájában, a betegek ellátásában ... Vendéglátóm Katona alezredes elvtárs akivel 25 évvel ezelőtt ismerkedtem meg az önök városában, szép hivatást választott. Beszélgetés közben Reile Géza a város fejlesztését illusztráló maketteket is bemutattta vendégünknek, aki a rövid tájékoztatást, a baráti fogadtatást a következő szavakkal köszönte meg: — Örömünkre szolgálna, ha Kecskemét város tanácsának elnökét Jereván 1500 éves évfordulóján városunkban fogadhatnánk. Ügy látom, hogy örömeink, gondjaink hasonlóak. s miért ne cserélnénk ki tapasztalatainkat ... Valóban, miért ne? Gémes Gábor logkor járás-futásmód- jára emlékezetet bennünket szupermaratoni futásaival? Nem, az ő példái — ezer kilométeres trappolásai, jeges fürdései — nem fejcsóváló szánalmat ébresztenek bennünk, mint rég Don Quijote kalandjai a kortársakban. Ellenkezőleg. Egy-egy nekifutás nyomán fellelkesedünk, megköpjük a markunkat* mondván: „Mit? Hogy csak autón tudok célhoz érni? Hogy a lábam már elkor- csosult volna a sok meg- macskásodástól? Nézzék, egész jól megy a járás saját lábamon is. .. Meg hogy hideg a Duna januárban? Hát aztán: akaraterő keli hozzá, s az embert a jeges vízben is kiveri az izzadság ...” S hogy Schirilla György tovább növelje a saját lábukon járók becsületét, máris adjuk a tippet újabb távfutáshoz. Svédországban megrendezik a gyalogosok napját. Szaladjon el oda. Szebb, hatásosabb demonstráció aligha lesz másik... Tóth István Nem Don Quijote! H allottam, hogy nem- én, amikor magunkfajta zetközi hírű távfu- átlagembereknek amúgy is tónk Schirilla György ép- hűvös egy kissé az ájer; pen nagy fejtörésben van. hát még a folyóvíz! Hová szaladjon legköze- Roppant tiszteletre mél- lebb? Jobban mondva az tó akaraterő kell mind a alibi hiányzik: milyen ap- fürdőzéshez, mind a hosz- ropóval és mely égtáj irá- szútávú futásokhoz. A nyában kocogjon be pár- Schirilla-produkciók nagy ezer kilométert, hogy a vi- nevelőhatását itt is keres- lág továbbra is lankadat- hetjük. Mert a sportnak lan figyelmével és elisme- ebben a válfajában más résével méltányolja a ki- értelme — tartalma — van tűnő sportember teljesít- a rekordnak. Nem is az a ményét. Életünkhöz szinte lényeg. De még nem is a már hozzátartoznak Schi- kondícióban tartást szol- rilla György hosszú futásai, gálják a ritka Schirilla- S azt is megszoktuk, hogy bravúrok. Hiszen ezrek mindig meglep bennünket vannak az övéhez hasonló valami meghökkentővel, jó kondiban anélkül, hogy Mikor már akkora honi tá- — mondjuk — csak úgy volságok, mint Szombat- éhomra eltrappoljanak hely—Nyíregvháza, — alig Szatymazról Tuniszba — hozták izgalomba futó-ide- és vissza... Másfajta hagelt, tudjuk, a Forrada- tásról, tanulságról beszállóm 50. évfordulójának hetünk itt, mint a közöntiszteletére „átszaladt” séges futó- vagy úszóver- Moszkvába. Azután. — senyéknél, mintegy pihentetőül — 7C meghökkentő távfu- Varsóig ugrott el... Sx. tások, télvizi úszáKözben — évek óta — sok a gépi-technikai — ké- rendszeresen meghűtőzik a nyelembe puhulgató mind Dunában. Duplán is. Tud- nagyobb számú embert té- niillik mindig január 12- rítgetik jobb eszmélésre. A gőz-, benzin-, nyers- és kishíján egy presszót ne- sültolajmeghajtású, turbó- veztek el róla. Gyalog is légcsavaros és lökhajtásos, elért mindenhová, ahová valamint rakétaalágyújtós ezrek és ezrek — jóllehet világban eszünkbe jutattja gépeken, mégis fáradtan, a természetet, földközeli meglöttyedve jutottak el módszereket. A Schirilla- ugyanabban az időben. S futásoknál elgondolkodunk: mennyien voltak, akik mi a csudának is hajszol- sose értek oda, ahová éljük annyira a tempót? indultak, mert hiszen tud- Miért muszáj nekünk juk, — előzés, szabályta- szünös-szüntelen füstöt, lan közlekedés stb. miatt benzingőzt nyelni, repülő- nem egyszer azok járják vei lezuhanni, autóval gya- meg, akik jól ismerik és nútlan fákon kikötni csak betartják a KRESZ-t. azért, hogy gyorsabban Ochirilla Györgynek se odaérjünk, ahol a fizetség O fékjével, se a kup- — a túlhajszoltság ára: — lungjával, vagy gázadago- kampec? Hiszen az lójával nem volt sose baja, átkozott tolongás, tüleke- Tiszteletteljes szeretettel dés miatt — ki ér előbb gondolhatunk kedves, bo- oda? Akár mások félre- hókás sportemberünkre, lökdösésével, legázolásá- aki a 1 á b a k, a ke- val — ott tartunk mahol- nyérgőzmeghajtású közle- nap, hogy a (de) generál- kedés becsületén őrködik javítás sem segít sokun- nem mindennapi rekordkon. Mi dolog az, hogy jaival. Hajdanán a regény- lassan csak akkor vagyunk bői valóságos hőssé előlé- boldogok, ha napjában egy pett Don Quijete a lovagmarok helyett — két ősz- kori ideálokat akarta visz- szemarokkal szedjük a szahozni. Az ő nemes küz- nyugtatókat?! Kell ez ne- delme azonban szélmalomkünk? — eszmélünk a karc volt. Vajon a gépkor- Schirilla-példán. Ugye szak Don Quijote-ja lenne ő nem ült se motorra, se a mj Schirilla Györgyünk, lök ősre, mégis eljutott nem- tréfás kedvünkben azt csak Moszkvába, Varsóba, fogjuk rá, hogy ő meg a hanem Kenderesre is, ahol már-már elfelejtett gyár Agadzsanjan professzor a város fejlesztését bemutató makett előtt régi harcostársával Katona Gyula alezredessel.
