Petőfi Népe, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-14 / 187. szám

4. oldal

1969. augusztus 14, csütörtök

Vállalati közérzet

Akiknek sikerült

Idegcsillapítók nélkül

KÖZERZül t. csak maga- sabbrendű eiu' szervezetnek lehet. De ki tagadhatná, hogy egy-egy gyár, s még inkább a több egységből álló nagyvállalat élő organizmus? Föllelhető benne a lázas nyugtalanság, a tettre- készség, a kishitűség és az elbizakodottság, éppúgy, mint a szenvedélyesség és az okos higgadtság, sőt, a naivitás, s a ravaszság is. Az, hogy létezik vállalati közérzet, korábban, az ún. direkt irányítási módszerek idején csak néhány szociológusnak, üzempszichológusnak okozott gondot. Nekik is csupán elméleti síkon. Napjainkban alapvetően más a helyzet. A vállalati közérzet valóság az üzemvezetőnek éppúgy, mint az igiazgatónalk, hatással van a kooperáló partnerekre, kisugárzik az irányító szervezetekre, befolyásolja a vállalat és a bank, a kereskedelmi cégek kapcsolatait. A megváltozott helyzet a gazdasági reform következménye, s egyik — nem lebecsülendő — eredménye.

MILYEN nü£ napjainkban a vállalati közérzet? Attól függ, hol keressük kérdésünkre a választ. Nyugodt, kiegyensúlyozott ott, ahol a kereskedelnú osztályon irattartókat töltenek meg a rendelések, ahol a pénzügyi osztály a bankszámlákon sok milliós nyereségtöbbletet tarthat nyilván, s nyugtalan, kapkodó ott, ahol már a következő hétre sincs rendelés, ahol a vevők nem fizettek, s ezért maguk sem tudnak fizetni. Két azonos adottságú, s egyazon iparághoz tartozó vállalat közérzete is erősen eltérő lehet. Jogos tehát a második kérdés: mitől függ, minek a következménye a vállalati közérzet? A válasz már nehezebb, mint az első kérdésre. A vállalati közérzet ugyanis bonyolult, egymással többszörös kölcsönhatásban levő tényezők következménye, a rendeletektől és utasításoktól egészen a vezetők személyes tulajdonságaiig.

A vállalati közérzetre hatással levő tényezőket két nagy csoportra oszthatjuk. Az egyik: a vállalati belső szervezetben jelentkező ellentmondások. feszültségek, s ezek ellentéte, a harmonikus működés eredményei. Sűrűn emlegetik napjainkban, hogy a reform további sikerének döntő láncszeme a vállalati belső mechanizmus tökéletesítése, 3 kétségtelen, a meglevő tökéletlenségek erőteljes hatást gyakorolnak a közérzetre. A vállalati stratégia hiánya. a formai szervezeti változások a gazdálkodás tartalmi módosításai helyett. a hatáskörök túlzott centralizmusa — kedvezőtlenül befolyásolják a közérzetet.

UGYANCSAK ilyen tényező a belső érdekeltségi rendszer hiánya vagy gyengesége, a vállalati forgóeszközök és beruházási lehetőségek elosztásának esetlegessége, a differenciálás mellőzése. A kiragadott példák egyben arra is utalnak: a vállalati szervezet e lázainak. feszültségeinek csillapítására a gyógyszereket, s gyógymódokat Is többnyire helyben lehet és kell megkeresni.

A másik, s hatásában az előzőnél súlyosabb csoport a vállalaton kívüli tényezők halmazata. Nem véletlenül használtuk a halmazat kifejezést. Napjainkban a vállalatok nagy többsége kétségtelenül még nem jutott túl a különféle szabályozók — s a velük összefüggő rendelkezések — megismerésén, s kezdeti fokú számításba vételén.

AZ EGYIK nagyvállalat Igazgatója őszintén megmondta: nem tudja még pontosan, miben döntenek önállóan, s miben nem, mert döntéseik annyiféle szállal kapcsolódnak különféle közgazdasági előírásokhoz. s más szervezetekhez, hogy már-már maigát az önálló döntést, mint fogalmat Is kétségbe vonják.

A vélemény nem alaptalan. de rögtön hozzá kell tenni: átmeneti állapotot tekint véglegesnek. Ma ugyanis a vállalati közérzetet sok olyasmi befolyásolja. ami átmeneti állami megszorítás — mondhatni: sajátos biztonsági fék és szelep —, s ami a későbbiekben eltűnik, föloldódik. Tagadhatatlan azonban, hogy napjainkban sok főfájást okoz — s megint csak kiragadott példáikra van lehetőségünk — és nagy hatással van a vállalati közérzetre jó néhány intézkedés. így például a készlet- növekedés finanszírozása a fejlesztési alap terhére a vállalatok egy részénél azzal járt, hogy föl kellett adniuk, vagy lényegesen redukálniuk bővítési programjaikat.

NEM ELÉGGÉ világosak — legalább is a vállalatok számára — az exportolszá- molások keretei, a hazai partnerek fizetési kötelezettségének időre történő megvalósításának lehetőségei — mert vannak ilyenek —, s a termelői árrendszeren belül is mutatkoznak olyan ellentmondások, melyek idegességhez, nyugtalan és aggodalmaskodó

10.

Mondta is Maca, milyen kukacosak itt a vendégek. Ebben neki teljesen igaza van... Én is beszélhetnék róla, hogy mennyit molesztálják az embert.

— Ne tartsd fel az urakat — robogott elő az L- alakú helyiség zenekari pódiuma felőli zugából a főpincér és tálcányi poharat, kistányért zúdított a pultba épített mosogató szélére. „Ki az a Jonny?” hajolt a mi- xernőhöz Sátori. Nem ismerik? A dobosunk. Ott megy kifelé a fiúkkal, meg vaflami haverjával... Az a magas, feketehajú. Csodálom, hogy nem hallotta még játszani. Hű, hogy tudja keverni az ütőt? Tényleg nem hallotta? Pedig már három hónapja játszik itt és minden valamire való I hekus ...” — zavartan ha- I rapta el a folytatást és kevállalati közérzethez vezetnek.

Ide sorolható az átlag- bérszint sokat kritizált megkötése, s az a — megítélésünk szerint — joggal sűrűn bírált helyzet, hogy a vállalati kiadások egy része (például az újítási díjak) nem egyszerűen a nyereséget, hanem annak adózás után visszamaradt részét terheli, s éppen ezért az eredménnyel arányban nem levő erőfeszítéseket követel. Fékként hat — ha már valamelyeset enyhülő mértékben is — a vállalati munkában a termelők és értékesítők közötti, elsősorban pénzügyi nehézségeikre, visszavezethető feszültség, a rendelésállomány nagy mértékű hullámzása, mindaz, aminek egy része előre számításba vett zökkenő az új szabályozók „bejáratása” idejére, de aminek másik része kétségtelenül az érdekeltségi rendszer finomítását. további tökéletesítésit kövéteh meg.

A REFORM bevezetésé * *

nek első hónapjaiban sűrűn elhangzott: ezt csak idegcsillapítókkal lehet elviselni. S valóban, kitapintható volt a fizikai értelemben Is megnyilatkozó idegesség a vállalati szervezet majd’ minden pontján. Ma mélyebbre, e szervezet idegpályáira, idegkudarcaiba húzódott a bizonytalanságot. s felelősségtudatot egyaránt jelző rezgés. A vállalatok kezdenek tiszta képet alkotni önállóságuk korlátáiról, tevékenységük- távlatairól. E képpel egy időben tárják fel a belső és külső akadályokat, melyek ma ugyan még ideges feszültséggel telítik a vállalati közérzetet, de amelyek legyűrése — vállalati, s felsőbb szintű erőkkel, elhatározásokkal — rohamosan csökkenti majd az idegcsil- lapító-fogyasztást. Egyben gyors ütemben teszi érzékennyé. mégis kiegyensúlyozottá és cselekvésre alkalmassá a vállalati szervezetet, s ezzel a közérzetet.

M. O.

zét szája elé kapta. — „Jaj, ne haragudjon, de annyira rájár a szám.” Sátori felnevetett: „Oda se neki.”

*

— Főnök! — szólt halkan Csupati. — Kántor a zenekari dobogó szélén álló nagydobot szimatolta növekvő izgalommál. Az illatok és szagok ilyen hatalmas burjánzásában még sose tévedett. Szesz, parfőm, izzadt testek, étel, padlóviasz, terpentin, különböző cigaretták, és tárgyak tobzódó szagdzsungelében csak egy vékony erecske vezette a dobig. „Hé! Főúr!” — szólította Sátori a főpincért, aki görnyedt, alázatos tartással közeledett. — „Rumot, konyakot az uraknak?”...

— Ném! Kapcsolja be a világítást — förmedt rá ingerülten Sátori, aki már az előbb észrevette a főpincér gúnyos tüszkölődését.

IGAZÁN FIATAL ÜZEM A HABSELYEM KÖTÖTTÁRUGYÁR KECSKEMÉTI GYÁREGYSÉGE. 1967. JANUÁRJÁTÓL TARTOZIK AZ ANYAVÄLLALATHOZ, KORÁBBAN TANÁCSI IRÁNYÍTÁS ALATT MŰKÖDÖTT. AZ IDÉN MAR ÚGY DOLGOZHATNAK ITT A MUNKÁSOK, HOGY TUDJÁK: AZ EREDMÉNYEIKKEL HOZZÁJÁRULTÁK A VÁLLALATI SIKEREKHEZ, A MINISZTERTANÁCS ÉS A SZOT VÖRÖS VÁNDORZÁSZLAJÁNAK AZ ELNYERÉSÉHEZ.

Nem volt könnyű. A gazdaságirányítási reform körülményei között mindinkább a kereslet határozza meg a gyártás összetételét. Ez a törvényszerűség azt is jelenti, hogy a varrónőknek egyre sűrűbben kell átállniuk újabb vonalú, mássZabású modellek kévalamennyien férjnél vannak, s otthon többnyire az ugyancsak fárasztó második műszak várja őket. A szalag teljesítményét — ezt pontosan számontartják — 13,76 század százalékkal mégis túlteljesítették. Ez a tény bizonyítja, hogy az összetartás valami olyan

zókhoz igazítani. Mindig akadnak, akik lemaradnak. Mi univerzális brigád vagyunk: ahol szükséges, segítünk.

Tóth Antalné Necchi-gé- pen dolgozik. Az asszony ujjai alá három szálban fut a cérna. Korábban a Kecskeméti Ruházati Ktsz tagja volt. Az ő véleménye így hangzik:

— Ide elsősorban az állandó, 8 órás munkaidő vonzott. — S nyomós érvként még hozzáteszi: — Érdemes volt így dolgozni, mert megbecsülnek bennünket, a Kaffka-brigád tagjait.

szítésére. Változó finomságú és mintázott kelmékkel dolgoznak. Tavaly már mintegy 10Ö féle cikket készítettek.

Mindkét helyen most alapozódik meg a szocialista brigádmozgalom. Sajátos, „hősi korszak” ez. A minőség javítását, a munkafegyelmet szolgáló vállalások, a valami többet nyújtani akarás egyúttal szép emberi kapcsolatokat alakít ki. A brigádtagok figyelnek egymásra. S ha kell, segítenek. A kecskeméti telepen eddig két brigád nyerte el a szocialista címet, ami a nagyobb megbecsülésre is feljogosít. Az egyik kollektívát pillanat- nyilág négy asszony és egy lány alkotja. Két évvel ezelőtt — az alakuláskor — Kaffka Margit nevét vették fel. Egyetlen kivétellel

A Kaffka-brigád.

többlet, ami a Fizikai teljesítményt is fokozza. Nem kis büszkeséggel hivatkoznak arra, hogy nincs selejtjük. Vajon mi „hajtja” őket? Csupán a fiatalos lendület, az ambíció? (A csoport átlagos életkora mindössze 25 év.) Íme a válaszok.

— Bizonyítani akartunk. Megmutatni azt, hogy többre vagyunk képesek, mint amennyit általában elvárnak egy munkacsoporttól — magyarázza a 21 esztendős brigádvezető, Molnár Mártonná. — S most nagyon jó érzés, amikor megjegyzést hallok: „Valóban megérdemeltétek a címet.”

Majd így folytatja, észrevehető ifjúi bölcselkedő hangsúllyal:

— A normát nem lehet sem a legtöbbre, sem a legkevesebbre képes dolgo(Pásztor Zoltán felvétele.)

Korenyuk Józsefné a nehezebb és egyúttal lassúbb Schubert masina mellől válaszol:

— Azt hiszem, nincs még egy ilyen összetartó társaság — jelenti ki. — Valamennyien jártak már nálunk, s én szintén megfordultam a többiek otthonában.

Kerekes Júlia ugyancsak nagyon emberi, érthető indoklással szolgál:

— Sokkal jobb úgy dolgozni, ha tudja az ember, hogy tartozik valahová.

A. Tóth Mihálynénak már nem jut ideje arra, hogy elmondja, amit szeretne. Az egyik gép mintha akadozva berregne a közelében. Felfogja és nyomban megérti a szomszédos varrónő türelmetlen, idegességről árulkodó tekintetét. Indul — kisegíteni. H. F.

— De kérem, hiszen minden lámpa ég. Itt csak hangulatfények vannak. — Sátori nyelt egyet, és boszúsan folytatta: — A dob világítását... — A főpincér széttárta kezeit és megjegyezte, hogy ahhoz nem ért és egyébként is csak Jonny kezelheti. Ez a séf utasítása.

Ezalatt Kántor nyugtalanul szimatolta a dobozt és végül bal oldalt, ahol a keret a tartófával talákozott, izgatottá megállapodott. Szipogva kapkodta a levegőt és jelezte gazdájának, jöjjön közelebb. Csupati Kántor mellé guggolt, és zseblámpája fényénél vizsgálgatta a dob oldalát. „Kérem, ha bármi kárt okoznak, az urakat terheli a felelősség”, szólalt meg ekkor alig leplezett gyűlölködéssel a hangjában a főpincér. Sátori a legszívesebben kizavarta volna a középmagas, kopaszodó fejű embert. „Folytasd nyugodtan” szólt Csu- patinak.

Az előtérből behallatszott a spicces vendégek méltatlankodása. Csupati zsebkése hegyével a dob oldalát piszkálta. Négyszögletes fémlap é-bresztette fel gyanúját. Kántor is odadugdós- ta orrát, miközben hasrafe- küdt, hogy fejét kényelmesebben dughassa a dob aljához. „Főnök” emelkedett fel Csupati, ez a bigyó kulcsra jár."

— Mindegy. Feszítsd le, ahogy tudod, csak gyorsan — nógatta Sátori. „Önök fizetik a kárt” szólt a főpincér.

— Ne károgjon! — förmedt rá a főhadnagy.

— Nekem zárásom van, kérem, ki fizeti meg az elvacakolt időmet? — A főpincér mintha megszeppent volna, mindezt már halkabban mondta. Távozni akart. „Itt marad. Majd a jóisten honorálja!” — kiáltott rá Sátori.

A zöldre festett lemezablak Csupati feszegetésére lepattant a dob oldaláról és Kántor nyomban bedugta orrát a résen. Vissza is kapta és tüsszögve morgott. „Menj arrébb!” tolta el kutyája fejét Csupati és a dobba világított. Balkezével benyúlt és sziszegve rántotta ki ő is a kezét. „Az anyját, ez ráz” — mondta meglepetten. Sátori a dobba szerelt villanykörte zsinórját kereste. A szőnyeg alatt talált rá a kígyózó vezetékre, és a végét kihúzta a fali csatlakozásból. „Most már nyugodtan benyúlhatsz” — mondta.

A bejárat felől csoportjának két nyomozója közeledett. Az egyik Sátori füléhez hajolt és suttogott valamit. A főhadnagy bólintott. Csupati közben egy újságpapírba göngyölt csomagot húzott elő a dob aljából. A papírhalmazból két újabb csomagot húzott ki.

— A törvény nevében letartóztatom — kapta el ekkor a főpincér karját Sátori. — Bilincseljék meg — utasította nyomozóit.

— Én, én ... ártatlan vagyok.

— Majd kiderül. — A főhadnagy Csupatihoz fordult. — Más nincs? Csupati taga- dóan ingatta fejét. „Azonnal hozzák ide a dobost” — mondta nyomozóinak. „Az bajos lesz — válaszolt az egyik. „Véletlenül láttam, amikor az igazoltatók a zenekar tagjait kieresztették az utcára.” Sátori bosszúsan káromkodott.

— A professzor elől úgyse lóg meg — szólt közbe Csupati. „Vigyék be a portást is, meg az üzletvezetőt. Kezdjék el a kihallgatásokat” — utasította embereit és intett a terem közepén ácsorgó rendőrnek, hogy kövesse őket.

(Folytatjuk.)

!