Petőfi Népe, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-14 / 187. szám
TMS. «oguwtus 14, csütörtök 3L o!(Ja! Hároméves korig jár a gyermekgondozási segély A Munkaügyi Minisztérium tájékoztatása szerint eddig csaknem 140 000 anya, az igényjogosult szülő nők mintegy háromnegyed része vette igénybe a fizetés nélküli szabadságra épülő gyermekgondozási segélyt. Ez az arány a dolgozó szülő nők számára nyújtott lehetőség nagy népszerűségére utal. A segélyrendszer első időszakának pozitív tapasztalatai lehetővé tették, hogy ez év januárjában a kormány a gyermekgondozási segélyezés idejét a korábbi két és fél évről további fél évvel, vagyis a gyermek 3 éves koráig felemelhette, s a dolgozó nők néhány újabb csoportjára kiterjeszthette a Jogosultságot. Ennek alapján az eddigieken túlmenően — ha egyéb feltételek is adottak — igénybe vehetik a segélyt a legalább napi hat ólában foglalkoztatott nők, az iskolai tanulmányaikat befejező, de 12 hónapi munkaviszonnyal még nem rendelkező anyák, valamint a határozott időre szerződéssel alkalmazott szülő nők is. A rendeletmódosítás a már előző évben is gyermekgondozási szabadságon levő nőkre is kiterjed. Ezért — ha gyermekük 3 éves koráig igénybe kívánják venni a segélyt — munkahelyüktől kérni kell annak fél évvel való meghosszabbítását A gyermekgondozási szabadságon levő nők egy részének figyelmét az erre vonatkozó rendelkezések elkerülték, és igényüket eddig még nem minden esetben jelentették be. Ezért célszerű, ha az illetékes munkahely megkérdezi a szabadságion levő anyát hogy meddig kívánja igénybe venni a segélyt. Ugyancsak jelentkezhetnek gyermekgondozási segély iránti igényükkel azok az anyák, akiket napi 6 órában foglalkoztattak, s emiatt a korábbi rendelkezés alapján arra nem voltak jogosultak. Ezek az anyák akkor is megkaphatják a segélyt ha jelenleg fizetés nélküli szabadságon vannak, vagy már időközben ismét munkába álltak, de gyermekükkel otthon szeretnének maradni. A határozott időre alkalmazott nők, ha szerződésük a szülés után (a szülési szabadság, vagy a gyermek- gondozási fizetés nélküli szabadság ideje alatt) járt le, még akkor is jogosultak a gyermekgondozási segélyre. ha jelenleg nincs munkaviszonyuk. A segélyt 1967. elejétől igénybe vevők gyermekei néhány hónap múlva elérik harmadik életévüket, és ezzel megkezdődik az első hároméves periódus befejezésének időszaka. Ezek az anyák folyamatosan térnek vissza a munkába, ami az esetek többségében a gyermek óvodai elhelyezésének igényét is jelenti. A folyamatos visszatérést elősegíti a Művelődésügyi Minisztérium rendelkezése, melynek értelmében a gyermekgondozási szabadságát befejező anya gyermekét egész éven át fel leket venni az óvodába. Az óvodai felvétel iránti igényt azonban továbbra is a korábbi rendelkezéseknek megfelelően, minden év szeptember első hetében kell bejelenteni. Jelentkezéskor közölni kell a gyermekgondozási szabadság befejezésének várható idejét. A gyermekgondozási fizetés nélküli szabadságot befejező anya gyermekét az óvodai felvételnél ugyanúgy bírálják el. mint azokat a gyermekeket, akiket bölcsődéből. vagy szülői háztól közvetlenül kívánnak óvodába adni. Minden esetben a családi körülmények és az óvodai férőhelyek, az elhelyezési lehetőségek döntik el, hogy a jelentkezők közül kiknek a gyermekeit veszik fel. Tehát az, hogy valaki gyermekgondozási segéllyel gyermeke 3 éves koráig otthon tartózkodott, a gyermek óvodai felvételénél nem jelent sem hátrányt, sem előnyt. (MTI) Baracktermesztés világszínvonalon A Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet szarkási gyümölcsneme- sítési telepe rendkívül forgalmas volt az idén. Az ország minden területéről, főleg a megye tsz-eiből, szak- szövetkezeteiből látogattak ide a szakemberek, hogy megszemléljék, és tanulmányozzák a kajszi telepítési, művelési és koronaki- alakításd formáit. Legnagyobb érdeklődést a sö' vénybarackos keltett, amelynek évi terméshozamával elérték a világszínvonalat. A négy méter magas „baracklugasról” holdanként 95—100 mázsa barack termett Közös konténerpark a szovjet és a magyar vasutakon Szerdán Budapesten befejeződött a magyar—szovjet vasúti műszaki tudományos munkacsoport — a két ország közötti legmagasabb szintű vasúti együttműködési szervezet — ülése. A megállapodásokról szóló okmányokat Rödönyi Károly közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes, a MÁV vezérigazgatója és V. Sz. Gavrilov szovjet közlekedésügyi miniszterhelyettes írta alá. Gavrilov a következőkben foglalta össze a tanácskozás jelentőségét, illetve az együttműködés távlatait; — Egy sor szállítási problémát vitattunk meg, a többi között a konténeres szállítást, amely, mint az áruk gyors és gazdaságos továbbításának eszköze gyors fejlődés előtt áll és alkalmazása nagy lehetőségeket kínál. Már most is továbbítunk árut konténerekben, csak még nem élég széles keretek között. A most aláírt egyezmény rögzíti, hogy a konténeres szállítást ki kell terjeszteni, s még az év végéig konkrét egyezményt kell erre kidolgozni. Szó van arról, hogy a KGST-országok közös álláspontot alakítanak ki a konténeres szállítások kérdésében. Ugyanakkor mind a magyar, mind a szovjet, mind pedig a többi KGST-ország vasútjai transzkonténeres forgalmat is le akarnak bonyolítani, ezért válik szükségessé a közös konténerparkban 10—30 tonnás konténerek alkalmazása. Ez segítené azt is, hogy — egyenjogú partnerként — más európai országok konténeres szállításához kapcsolódjunk. A transzkonténeres szállítás gazdaságosabbá tenné a nyugat—keleti tranzitforgalmat. (MTI) A TERMELÉKENYSÉG EMELÉSÉNEK ÚTJAI Nagy tartalék: az anyagmozgatás korszerűsítése 11. Gazdaságos-e a A gépesítést, a fejlesztést — tegyük hozzá: helyesen — ma különösen körültekintő és szigorú gazdasági kalkuláció előzi meg üzemeinkban. A fejlesztés várható kiadásaival szembeállítják az elérhető megtakarításokat munkabérben, anyagban, állóeszközben stb., s a javaslatok, a változások közül végül is csak a legjobb hatásfokú intézkedéseket valósítják meg. Azokat, amelyeknél legkedvezőbb a fejlesztés költségeinek és az elérhető megtakarításoknak az aránya. Az anyagmozgatás korszerűsítése ma még ritkán kerül ezek közé: információink szerint az idén például még egyetlen vállalat sem igényelt fejlesztési hitelt ilyen célra. Az anyagmozgatás átfogó korszerűsítésével járó kiadások ugyanis általában tetemesek, a mai számítási metódus alapján kimutatható megtakarítások viszont igen szerények, mivel ez utóbbiak közt többnyire csak a felszabaduló szállítómunkások bérét kalkulálják. A számítások végül is azt mutatják, hogy a szerény létszámmegtakarítás révén legfeljebb 10—20 vagy még több év alatt tégépesítés ? rülhetnek meg a drága fejlesztési, gépesítési költségek. — Olcsó nálunk a munkaerő, és drága a gép, ezért gazdaságtalan az anyagmozgatás korszerűsítése — érvelnek az illetékes vállalati vezetők. El kell ismernünk, sok igazság van e megállapításban. De az ipari forradalom küszöbén, a manufaktúrák időszakában is olcsóbb volt az ember, mint a gép — elnézést a történetietlen hasonlatért—, a kapitalizmus azonban ennek ellenére látványos gyorsasággal fejlődött. A jó kalkuláció ugyanis nem szatócs módjára, adom-kapom alapon készül, függetlenül a távlatoktól, a műszaki fejlődés irányzataitól, a várható hatásoktól. Jelenleg például a korszerűtlen anyagmozgatás úgynevezett rejtett költségeivel általában nem számolunk, holott ez többszöröse is lehet a nyilvánvaló költségeknek, a szállító-rakodó munkások bérének. Budapesten, az Alumínium Gyárban például nem régen felsőpályás szállító- szalagot, konvejort helyeztek üzembe a propán-bután gázpalack gyártására. Közvetlenül nem nagy összeget: hat dolgozó bérét takarították meg. A gyártás átfutási ideje viszont a konvejor alkalmazása révén a felére csökkent, ami nem csekély forgóeszköz-megtakarítással járt. A termelt évi darabszám százezerről 250 ezer gázpalackra növekedett! És megszűnt a zsúfoltság. A gyártás szervezése kényszerpályára került, a kon- vejorsor anyagellátása nem tűrt fennakadást. Megszilárdult a munkafegyelem. Ahhoz, hogy a konvejor mozgása ritmikus legyen, közös nevezőre hozták, szinkronizálták valamennyi gyártási művelet idejét. A szükségnek megfelelően termelékeny célgépeket szerkesztettek. Ugrásszerűen növekedett a termelékenység, javult a minőség, csökkent a selejt. A dolgozók köny- nyebb munkával, gyaloglás, cipekedés nélkül ma 10 százalékkal többet keresnek mint előzőleg. Javult a gépek, a termelő műhelyek, a raktárak kihasználása. Az utólagos kalkuláció bizony még az Alumínium Gyár vezetőit is peglepte; a nagy befektetés egy-két év gitt megtérült. Az anyagmozgatás korszerűsítésével járó megtakarítások egy része tehát teljes biztonsággal kalkulálható; a másik részénél viszont még a hozzávetőleges becslések esetén is bizonyos kockázatvállalás szükséges. A teljes biztonság, a kockázatmentesség az anyagmozgatásban is, a gyártásban is a régi, idejét múlt módszerek konzerváló- ja. Azt például egyszerűbb elhatározni, hogy még egy gyártóberendezést üzembe helyeznek, ha mondjuk, az adott termék kereseti jó áron értékesíthető. Az értékesített termékek árában levő nyereségből általában rövid idő alatt megtérül a befektetés. Ilyenkor viszont többnyire nem kalkulálják a szükséges anyagok, a késztermék nyílt és rejtett szállítási, raktározási, készletnövekedési stb. költségeit, mindazt, amit a zsúfoltság, a szervezetlenség növekedése, általában a hagyományos módszerek konzerválása okoz. Jelenleg tehát információs rendszerünk, kalkulációs módszerünk is az extenzív fejlesztés irányába hat, fokozva meglevő létszám- és termelékenységi gondjainkat. Sajnos, a termelés vezető szerepét mechanikusan értelmezve nép- gazdasági méretekben is sokáig elhanyagolták a hatékony munka komplex feltételeinek vizsgálatát, fejlesztését, a közlekedés, az úthálózat, a kereskedelem, a szolgáltatások stb. bővítését, korszerűsítését. S ez az erősen leszűkített termelési szemlélet nem egyszer még napjainkban is kísért. Kovács József i A testvérországok életéből Lenin-szobor a pártkongresszusnak A múlt héten és e hét elején tanácskozott Bukarestben a Román Kommunista Párt X. kongresszusa. Hatvanhat testvérpárt — közöttük a Szovjetunió Kommunista Pártja képviselői vettek részt. Az SZKP küldöttsége Lenin bronzszobrát ajándékozta ag RKP kongresszusának. Táncoló, daloló Zágráb „Petka, Mirarci, Dőli, Rugovo, Brcko, Krk, Turopolju’“ — felszalagozott zászlón piros keretű, fehér mezőben a kék felirat. A község neve, amelyet az együttes képvisel, évszám és egy stilizált violinkulcs — a fesztivál jelképe. Zágrábban immár negyedik éve minden nyáron színes népviseletbe öltözött férfiakkal, nőkkel telnek meg az utcák, a terek. Az idén is két és fél ezren jöttek el a horvát fővárosba, csupa amatőr együttes, hogy bemutassák tánc-, ének- és zeneszámaikat. Földművesek, bolti eladók, falusi orvosok, tanácselnökök, szövetkezeti könyvelők, tanítók, mesteremberek, háziasszonyok öltöttek népviseletet, hozták különleges hangszereiket. Estéről estére megtelt a Dinamo-stadion; énekszótól zengtek a zágrábi terek. Jugoszlávia valamennyi nemzetisége képviselve volt a fesztiválon. 21 országból 50 csoport, Európából, sőt még Tuniszból és Kanadából is. Találkoztunk belga, francia, osztrák, cseh, lengyel, bolgár, román együttesekkel és a Magyarországot képviselő kalocsai táncosokkal. Zágráb egy hétig olyan vólt, mint valami tarka, virágos rét. Színes, vidám és jókedvtől hangos. A lányok hajában virág, és szalagok, a fiúk kezében bot, vagy díszes markolatú tőr. Tájak, nemzetek találkoztak, s találtak egymásra a zene, a tánc igézetében. Képünkön: a brckói táncosok Zágráb óvárosában. (Kádár Márta felvétele)
