Petőfi Népe, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-09 / 156. szám
FÉLEGYHÁZA, 1969 mag» Három esztendő nem nagy idő, kiváltképpen egy város életében nem számottevő. Ez a gondolat járt a fejemben, amikor elindultam Kiskunfélegyházára. 1966-ban erről a városról írtam kétoldalas riportot. Most, hogy újra hasonló feladatot kaptam, kétségek támadtak bennem amiatt, vajon találok-e elegendő újdonságot. Rá kellett azonban jönnöm, hogy az időt ma már másképpen mérik Félegyházán is. Nem telik lassabban, inkább a fejlődés gyorsult meg. Gondok természetesen vannak, de azok is mintha mások lennének. — Még két és fél ezer ember jár el innen az ország különböző részeibe dolgozni — mondták annak idején a város vezetőd. — A harmadik ötéves tervet pedig úgy állították össze, hogy 1970-ig 2600 új munkahelyet létesítenek, ilyen formán a tervidőszak végén már 7600-an dol..Jdhetünk, hanem a kor- terű gépeket is megcsodálhatjuk. A bonyolultabb, egyben termelékenyebb munkára természetesen egyéb területen is folyik a felkészülés. 1966-ban még sokat „házaltak” a félegyházi vezetők egy új iparitanuló-is- koláért. Most meg már tanítanak a kor igényei szerint felépített nagyszerű intézetben, amelynek hatalmas tornaterme a teremsportok kedvelőinek is otthont adott. Az idén 1440 fiatalt képeztek, 53 szakmában. A gyors fejlődésre jellemző, hogy alig készült el a korszerű iparitanuló-iskola, máris szűknek bizonyult. Őszre 1600 fiút és leányt iskoláznak be már a vasipariam, a villamosiparban, az építőiparba a műanyagiparba, a bőriparba és a szolgáltató iparba. Egyelőre úgy segítenek a helyszűkém, hogy ismét bevezetik a délutáni tanítást. A város vonzása egyébként itt is jól tükröződik; a környező községekből sok fiatal jár be szakmát tanulni. Ez természetesen Ez a lakótelep az elmúlt három évben épült. Írásbeli vizsga a szakmunkástanuló Intézetben. goznak majd a tanácsi, minisztériumi és szövetkezeti iparban. Ez azt is jelenti, — mondták akkor —, hogy mindenki helyben talál majd munkaalkalmat. Nos, ezt az előirányzatot már majdnem teljesítették, mert jelenleg 7500- an dolgoznak a város ipari üzemeiben. A vállalatok vezetői, inkább munkaerőhiányról panaszkodnak, s nem arról, hogy munkáért kilincselnek náluk. Két-há- romszáz nő munkába állítása okoz legfeljebb gondot a város vezetőinek, ennek megoldása azonban már nem ütközik különösebb nehézségekbe. Érdekes módön mégis mintegy 800-an járnak el máshová dolgozni. Igaz, körülbelül eny- nyien máshonnan járnak be Kiskunfélegyháza üzemeibe. Ám ez már nem kényszerűségből van így. Az eljárók és bejárók any- hvira megszokták munkahelyüket, olyan állásokat töltenek be, hogy azt nem adják fel a helyi lehetőségekért. Az iparfejlesztés exten- zív szakasza tehát Félegyházán is véget ért. 1971— 75 között már nem új üzemek létrehozása lesz a cél, hanem az intenzív fejlesztés. A beruházások is mind erre irányulnék. Akár a Vegyipari Gépgyárban járunk, akár a Villa - mosszigetelő és Műanyaggyárban, vagy más üzemekben már nem csupán a hatalmas modern, új műhelycsarnokokban gyönyör egyéb gondokkal te jár. A jelenlegi 44 személyes diákotthont például őszre 80— 100 személyesre kell bővíteni, amit a régi iskola tantermeinek átalakításával oldanak meg. A szakmunkásképzés gyors fejlődését — mint említettem — a város üzemei igénylik. A munkaerő- hiányt ugyanis csak szakmailag jól képzett, a termelékenységet nővelő, korszerű technológiához értő munkaerőkkel tudják pótolni. Éppen ezért a vállalatok lehetőségeik szerint mindenben segítik az iskolát. Tanműhelyeket bocsátanak rendelkezésére, anyagot, szemléltető eszközöket adnak. A tanulók bizakodóan néznek a jövőbe, hiszen a szakmunkásvizsga letétele után mindegyiküket várja már valamelyik üzem. A kielégített igények természetesen mindig új igényeket szülnek. Ez így igaz Kiskunfélegyházán is. A munkanélküliség megszűnése, a nők foglalkoztatottságának csaknem telje* megoldása az életszínvonal emelkedése új problémákat vetett feL Eperjesi Já- nosné a műanyaggyár dolgozója erről így beszél: — Nekünk dolgozó nőknek, mások a gondjaink, s az időbeosztásaink is mint a háziaszonyoké. Bevásárlásainkat munkaidő után végezhetjük eL Különösen a zöldségboltoknál kell sor- i baállni, s mire a pulthoz | jutunk, sokszor már e^ is j fogy amit venni szeret-1 nénk. Több zöldséges boltra, és főleg arra lenne szükség, hogy délután is legyen bennük friss áru. A cipőgyár szb-tibkára Kiss Márton, aki jól ismeri az ilyen fajta gondokat, így interpellál: — Három jelentős üzem van itt egymás mellett — a cipő-, a műanyaggyár és a kézműipari vállalat — mintegy 2500 dolgozóval. Nagy részük — 80—90 százalékuk — nő, akik munkából hazatérőben szeretnének bevásárolni. Olyan boltra lenne tehát szükség itt a közelben, amelyben mindent megkaphatnának, s jó lenne ha az előre beadott rendelésre elkészítenék csomagjaikat Amikor Hegedűs Ferenc elvtársnak, a városi párt- bizottság titkárának elismételtem a hallottakat, megerősített abban, hogy igazuk van az asszonyoknak. — Zöldségelárusítója van itt a központban a Vörös Csillag és a Lenin Tsz- nek — mondta többek között a titkár. — Épül és rövidesen elkészül, egy újabb kereskedelmi létesítmény, amelyben a MÉK zöldség-, gyümölcsérudája, valamint kenyér- és halbolt kap helyet. Az említett három üzemnél egy bolt nyitása szerintem is indokolt. Ennél is fontosabb azonban, hogy a kereskedelem az árusítást jobban szervezze meg. Tíz jó termelőszövetkezetünk van. Azt, hogy eredményesen gazdálkodnak, azzal is bizonyítaniuk illik, hogy jól ellátják termékeikből KiskunfélegyháMészáros Imréné: több bölcsőde kellene. za lakosságát. Kereskedelmi szerveink feladata a szükségletek gondosabb felmérése és a tsz-ekkel való megállapodás. Hatszáz holdon termeltek például borsót. Igaz a konzervipar a fő felvásárló, de a tervezett nyolcmázsás holdanként! átlag helyett 15 mázsa termett. Ez is azt bizonyítja, hogy jó szervezéssel minden tekintetben megoldható az ellátás. Nem vagyunk jő burgonyatermő vidéken? A MÉK hozasson a Nyírségből. Szövetkezeteink 700 ezer csirkét nevelnek. Nem igaz, hogy ebből ne jutna elegendő a lakosságnak is. A Zöldmező Tsz egyébként most azt a megbízást kapta, hogy a többi szövetkezettel együttműködve biztosítsa a baromfiellátást, a csirkét például kilónként 28 forintért. Ennek nyomán már tapasztalható javulás. Jó volt haliam a következő esetet: Dunántúlról jöttek nagyobb meny- nyiségű csirkét felvásárolni, s kilónként 30 forintot ígértek. A Zöldmező elnöke erre azt mondta: — A csirke ára 28 forint, de csak a város lakóinak adjuk el, hiába jöttek olyan messziről. A szociális létesítményekkel kapcsolatos igénynövekedésről Mészáros Imréné, a cipőgyár dolgozója ugyancsak saját tapasztalatai alapján szólt: — Kislányunk, Katalin a jövő hónapban lesz egy éves. Én 1200—1300 forintot keresek havonta, a férjem is kb. ennyit. Ez kevés ahhoz, hogy a 600 forintos anyasági segéllyel beérhessem, így hát inkább dolgozom. Sajnos bölcsődébe hely hiányában nem vették fel kislányomat és 500 forintot fizetek a gondozásáért Ez nagyon sok. Jó lenne, ha több bölcsőde lenne a városiban. Hegedűs elvtárs teljes egészében osztja Mészáros- né véleményét — A volt pártsaékházat bölcsődévé alakítottuk át. Folyamatban van a Bercsényi utcai bölcsőde bővítése. Óvoda létesítését tervezzük a Mező textil üzeme helyén, s bővítjük Dózsa György úti óvodánkat. Mindez azonban még nem oldja meg teljesen a problémát A már említett három, főleg női munkaerőket foglalkoztató üzem — a gazdasági iskola épületében — összefogva létesíthetne bölcsődét. Az elmúlt évet az üzemek 11 millió forint nyereséggel zárták. Dolgozóik körében bizonyosan megértésre találna, ha a nyereségből üzemi bölcsődére is áldoznának. Ez egyébként nemcsak a kisgyerekes családoknak, hanem a vállalatoknak is érdeke. Ha már Félegyházán tárok nem mulaszthatom el a messze földön híres lúdte- nyésziő telep megtekintétozik ennek a programnak megvalósítása. Am már meghatározták az elkövetkező időszakra is az építőipari feladatait. 1971—75 között 2000 lakást kívánnak építeni. Régi, elavult lakóházak helyén sokszorta több lakást magukba foglaló, korszerű, több szintes házak épülnek majd, előnyösen megváltoztatva egész városnegyedek arculatát. Mi már nem kapunk friss árut — mondja Eperjesi Jánosné. Sok mindenről írhatnék még félegyházi utammal kapcsolatban. Korszerűsítik a pályaudvart, új egészTovább folyik az építkezés. 1970-ig elkészül az 1300 lakás. A Lenin Tsz libatelepe. sét Tsz-közj vállalkozással hozták létre, az idén azonban a Lenin Tsz egymaga üzemelteti a telepet, vállalkozva arra, hogy jelentősen növeli a májliba- hizlálást. Tavaly 17 ezer libát tömtek, ezzel szemben az idén 50 ezret akarnak szállítani a kül- és belkereskedelemnek. Három évvel ezelőtt azt írtam, hogy a város vezetői nagy erőfeszítéseket tesznek a lakásprobléma megoldására, a harmadik ötéves tervben 930 lakás felépítését tervezik. Az elmúlt év végéig 780 család költözött új otthonba. A tervszám közben — a lakosság nyilvánvaló örömére — megváltozott, ugyanis a célkitűzés 1965—7Q között 1300 lakás építése. Az elkövetkező másfél év nagy erőfeszítései közé tar-; ségügyi létesítmények épülnek. Szükség lenne egy városi művelődési házra, közművekre. Ha pár év múlva újra riportútra indulok a váródban remélem ismét azt állapíthatom meg, hogy nem áz idő múlt lassabban, hanem a fejlődés gyorsult meg. Nagy Ottó Fényképezte: Pásztor Zoltán A SZELVÉNY FELHASZNAlásarOl lásd tájékoztató felhívásunkat a HÍRROVATBAN (10. OLDAL). Petőfi Népe Sorsolási szelvény 4. Név: .......................... u tca ..................hsz..
