Petőfi Népe, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-09 / 156. szám

3. oTdal 1969. július 9, szerda MELEG hangon mél­tatják a kedden meg­jelenő bolgár lapok a magyar küldöttség bul­gáriai látogatását, s közlik Kádár János, Fock Jenő fényképét, életrajzát. A Rabotni cseszko Delo, a Bolgár KP lapja Testvéri együttműködés Buda­pest és Szófia között címmel Sarlós István, a Fővárosi Tanács elnökének nyilatkozatát ismerteti, más • bolgár lapok a magyar szövetkezeti mozgalom fejlődéséről szá­molnak be, és a Magyar Tanácsköztársaság bolgár hő­sének egykori harcostársait szólaltatják meg a testvéri látogatás alkalmából. MOSZKVÁBAN — ahová az NDK párt- és kormány- küldöttsége érkezett a hét elején — tegnap folytatódtak a hivatalos tárgyalások. A két ország közötti együttmű­ködés fejlesztésének aktuális kérdéseit, valamint a je­lenlegi nemzetközi helyzet legfontosabb problémáit vi­tatták meg a Szovjetunió, és a Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormány vezetői. HIVATALOS tanácskozások kezdődtek Washington­ban is, amelyen Nixon elnök és Hailé Szelasszié, etióp császár vitatja meg az afrikai térség egyes kérdéseit, többek között a nigériai testvérháború problémáját, és az Etiópia által igényelt gazdasági segítség nyújtásnak módját. MINDEN nemzettel igyekszik együttműködni, és a de Gaulle tábornok által kitűzött úton kíván haladni Franciaország a továbbiakban is, hangoztatta Pompidou, tegnap, a Párizsban akkreditált nagykövetek tiszteleté­re rendezett fogadáson. Különösen azokkal az államok­kal óhajt szoros kapcsolatot tartani, amelyék korábban a legközelebb álltak hozzá, — hangoztatta a Francia Köztársaság új elnöke. TEGNAP megkezdődött annak a 25 ezer amerikai ka­tonának a kivonása Dél-Vietnamból, amelyet Nixon el­nök a közelmúltban jelentett be. Az első szállítmányban 814 amerikai katona utazott haza, de a viszonylag je­lentéktelen kontingens távozása után az USA-nak még mindig több mint félmillió katonája marad a délkelet­ázsiai országban. A vietnami háborút ellenző amerikai­ak egy csoportja e hét elején megbeszélést folytatott Nixon elnök nemzetbiztonsági tanácsadójával Kissin- gerrel. A kvéker vezetők küldöttsége sürgette az USA csapatainak mielőbbi kivonását Vietnamból, és köve­telte, hogy a kivonuló amerikaiak ne hagyjanak maguk mögött felfegyverzett dél-vietnami hadsereget, mert ak­kor csak folytatódik a vietnami testvérharc. NÉGYSZÁZTIZENHETEDIK ülését tartotta tegnap a 19 tagú genfi leszerelési értekezlet. A mindössze 20 percig tartó tanácskozáson hivatalosan is átnyújtották a résztvevőknek azt a jelentést, amelyet U Thant ENSZ- ife titkár terjesztett a vegyi és biológiai fegyverekről az ■értekezlet elé. Felszólítja a világ kormányait, hogy csat­lakozzanak az 1925-ben kötött megállapodáshoz, amely betiltja a mérgesgázok és ? baktériumfegyverek haszná­latát. Az ülésen Lengyelország, Svédország, Nagy-Bri- tannia, Kanada és Japán képviselői a főtitkár jelentését méltatva, a további vita értékes alapjának minősítették. BAGDADBAN tegnap forradalmi bíróság elé állítot­ták a volt iraki miniszterelnököt, és húsz más politi­kust, valamint katonatisztet. Valamennyiőjüket azzal vá­dolják, hogy összeesküvést készítettek elő a mostani rendszer megdöntésére, és politikai egyetértésre akartak Jutni Izraellel. TEGNAP délelőtt Essenben megkezdődött a nyugat­német kereszténydemokraták választási kongresszusa, amelyen az ősszel esedékes parlamenti választásokra kitűzött pártprogramot szándékoznak megvitatni. Több felszólaló támadta a nyugatnémet szociáldemokraták po­litikáját, az Odera-Neisse határ elismerése kérdésében. K. A. „Égi objektum” Tunisz fülűt Hétfőn este két titokza­tos égi objektum tartotta lázban a tuniszi fővárost. Torki professzor, a tuniszi atomenergia bizottság veze­tője maga mondotta el, hogy az egyik fényes csillaghoz hasonló test felrobbant, és „a robbanás magán viselte a nukleáris robbantások minden jellemző jegyét”. A másik égi objektum — mon­dotta a professzor — mint­egy 13 percig lebegett a város fölött, majd alakját megváltoztatva eltűnt. Megnyílt a belgrádi értekezlet BELGRAD (MTI) A belgárdi kormánypalo­tában kedd délelőtt 10 óra­kor megkezdődött 51 el nem kötelezett ország kon­zultatív értekezlete. A részt­vevők közül nyolcán — la­tin amerikai és karib-ten- geri országok — megfigye­lőként vannak jelen. A kül­döttségeket részben mi­niszterek, nagy többségé-, ben azonban külügymi- nisztériumi főtisztviselők és egyéb diplomaták vezetik, rendkívüli kormánymegbí­zotti minőségben Az előreláhatóan pén­tekig tartó' tanácskozás megvitatja az el nem kö­telezettségi politikai szere­pét a mai világban, s az el nem kötelezettek további közös tevékenységének le­hetőségeit, konkrétan egy esetleges csúcstalálkozó összehívásának kilátásait. A csúcstalálkozó időpontja azonban éppen úgy prob­lematikus, mint az, hogy ki bővítsék az el nem kö­telezett országok tanácsko­zásain résztvevők körét. Al­géria és Jugoszlávia példá­Nehéz örökséget vett át a CSKP úi vezetőségeA A Rudé Právóban Jiri Smrcina azt írja, hogy az 1968. január után kialakult helyzet eltért a januárban kitűzött céloktól és az ak­cióprogramtól is. Ugyanak­kor a közvélemény a sajtó­ból arról értesült, hogy mindaz, ami történik, a ja­nuári politikát fejezi ki. Egyre inkább megnyílt az út a jobboldali, szocialista­ellenes erők számára és a vezetésben nem volt meg az erő, hogy ezeknek ellen­álljanak. i „A párt vezető szerepe már a likvidálás határán állott.” Céltudatosan bom­lasztották vagy semlegesí­tették az állami mechaniz­mus minden lényeges ele­mét, a CSKP politikai rendszerének legfontosabb részei pedig belső ellenté­tekkel voltak terhesek. Léteztek olyan erők is — állapítja meg a továbbiak­ban a cikkíró —, amelyek új politikai rendszer kiala­kítására törekedtek. Ilyen volt a jobboldali szociálde­mokrata párt, amelynek már 150 szervezete volt 1968 augusztus előtt Cseh- és Morvaországban. Azzal — hangsúlyozza Smrcina —, hogy e párt képviselőit I Kriegel, a CSKP hivatalos! képviselője és a nemzeti! front elnöke is fogadta és tárgyalt velük, lényegileg e szervezetet elismerték. Bizottságok és szervezetek egész sora jött létre, miiit a leendő pártok csírái. Befejezésül a cikk felte­szi a kérdést: hová fejlőd­hetett volna Csehszlovákia egy szétvert párttal, szét­húzó vezetéssel, amely nem tudott úrrá lenni sem a saj­tó, sem a hatalom szervei felett? Hová vezethetett volna a kommunistaellenes gyűlölettel teli helyzet, amikor az országban bün­tetlenül tevékenykedhettek az összes nyugati kémszer­vezetek? A mai pártvezetés — ír­ja Smrcina — nehéz örök­séget vett át! ul minden valószínűség szerint javasolni szeretné, hogy a „kairói kört” azok­nak a körét, akik részt vet­tek az 1964-es kairói csúcs- találkozón — egészítsék ki a felszabadítási mozgalmak­kal, egyes küldöttségek azonban ettől a lépéstől jelenlegi kormányaik szu­verenitásának csorbítását féltik. Az arab országok kül­döttségei a megnyitás előtt Belgrádban két értekezle­tet tartottak álláspontjaik összehangolására. Az arab országok szeretnék, ha az értekezlet konkrétan állást foglalna olyan kérdések­ben, mint például az arab népek, az afrikai szabad­ságharcosok támogatása és a vietnami kérdés. A konzultatív értekezle­tet Mirko Tepavac jugo­szláv külügyminiszter nyi­totta meg, majd Mitja Ri- bicsics miniszterelnök üd­vözölte a résztvevőket. Találkozás a Csillagvárosban ÄBLs ____-‘«fia n pfisaa A Szovjetunióban vendé­geskedő Frank Borman a hétvégét Csillagvárosban, szovjet „űrhajóstestvérei’’ között töltötte. A Komszo­A tárgyalások új szakasza WASHINGTON (MTI) Josep Sisco amerikai kül­ügyi államtitkár szerdán indul Moszkvába, hogy megnyissa a közel-keleti válságról folytatott szovjet —amerikai megbeszélések új szakaszát. Sisco eddig Washingtonban 15 alkalom­mal tárgyalt a kérdésről Dobrinyin nagykövettel. A washingtoni és moszkvai kétoldalú megbeszélések az ENSZ keretei között folyó négyhatalmi tárgyalások ki- eeészítéseként folynak. molszkaja Pravda keddi száma hosszabb riportban szá­mol be az amerikai kozmonauta csillagvárosi víkendjé- ről, amelynek során általános figyelem közepette be­szélt életútjáról, a szovjet űrhajósoknak. robbanás Rómában Politikai OLASZORSZÁGBAN is­mét nyílt politikai válság robbant ki. Eredetileg so­kan úgy gondolták, hogy a kereszténydemokrata párt kongresszusán következik be a szakadás. Ebben ugyanis számos frakció küzd egymással. Amikor a „középbal” kormányforma megszületett, Fanfani lett a miniszterelnök, aki még va­lamennyire komolyan vet­te az előirányzott reform- intézkedéseket. Utána Mo- ro következett, aki már kö­zelebb állott a párt centru­mához. Végül 1968-ban Ru­mor, a párt volt főtitkára került a kormányelnöki székbe, s őt már a párt jobbszárnyának, az úgyne­vezett „dorottyásoknak” a támogatásával választották meg. Közben Fanfani és Moro sem maradt politikai­lag mozdulatlan. Követke­zetes magatartást ugyan egyikük sem tanúsított, lé­nyegében azonban Rumor- tól és szövetségeseitől balra foglaltak helyet, s onnan bírálták a párt jelenlegi po­litikáját. A LEGNAGYOBB kato­likus munkásszövetség, az ACLI kongresszusán, amely közvetlenül a keresztényde­mokrata kongresszus előtt zajlott le, rendkívül radiká­lis határozatok születtek. Kimondták, hogy az ACLI tagjai nem kötelesek többé a kereszténydemokratákra szavazni és harcolniok kell a szakszervezeti mozgalom megosztottsága ellen. Ez a döntés már magában hor­dozta azt a lehetőséget, hogy a katolikus egyház bér folyása alatt álló munkás­szövetség kiszakad a klérus vonzóköréből és párbeszé­det kezdhet a kommunista vezetés alatt álló legna­gyobb szakszervezeti szö­vetséggel (CGIL). A kereszténydemokrata kongresszuson ilyen előz­mények után a vita éles volt ugyan, de szakadásra nem került sor. Ekkor rob­bant ki a szocialista párt régóta lappangó válsága. Az egyik oldalon a kormány­nyal együttműködést hirde­tő jobboldal állott, élén a kommunistaellenes Nenni pártelnökkel és külügymi­niszterrel, valamint Tanas­si iparügyi miniszterrel. A másik oldal különböző cso­portokat tömörített De Martino és Lombardi veze­tése alatt. Ezek a csoportok azonban abban egységesek voltait, hogy felismerték a „középbal” formula célta­lanságát! Lehetségesnek tartották az együttműkö­dést, az alkotó párbeszédet a kommunistákkal, amelyet Nenni és csoportja élesen elutasított. A VÄLSÄG a felszín alatt már régen forrt. Arra azonban kevesen számítot­tak, hogy most. a szocialis­ta párt központi bizottsági ülésén ilyen erővel és ered­ményességgel robban ki. A meglepetést az okozta, hogy Nenni csoportja — első íz­ben — kisebbségben ma­radt! Az általuk kidolgo­zott kompromisszumos ja­vaslatot a központi bizott­ság 67:52 arányban elve­tette. Nenni azonnal lemon­dott a párt elnökségéről. Ugyanakkor Tanassi és a szocialista jobbszárnyhoz tartozó többi miniszterek és államtitkárok is lemond­tak a kormányban viselt eddigi tisztségükről. Rumor miniszterelnök te­hát épségben „megúszta” saját pártjának kongresszu­sát — de kormányát még­is megtorpedózta a szocia­lista pártban bekövetkezett csaknem teljesen nyílt sza­kadás. Erre lemondott Ru­mor és Pertini a képviselő­ház szocialista párti elnö­ke. Kettévált az Olasz Szo­cialista Párt. akivált jobb­oldali politikusok pedig Tanassi vezetésével meg­alakították az Olasz Szocia­lista Egységpártot. Megkez­dődtek a középbal koalíció újraélesztésére irányuló manőverek, de hogy ki ki­vel tart, azt ma még lehe­tetlen megjósolni. ELKÉPZELHETŐ, hogy a szocialista balszárny kü­lön pártot alakít és párbe­szédet kezd a kommunisták­kal. Nem zárható ki az a lehetőség sem, hogy — Ru­mor új szövetségeseket ke­resve — megpróbálja kiegé­szíteni kormányát. Szó van arról is, hogy csupán ke­reszténydemokratákból ál­ló kormány alakul. Ameny- nyiben azonban ezek a kí­sérletek nem sikerülnek, nem marad más hátra, mint az urnák elé hívni Olaszország népét. Mielőtt a Csillagvárosba érkezett Frank Borman ame­rikai űrhajós, Leningrádban töltött két napot. A képen: Tyitov szovjet űrhajós társaságában megkoszorúzza az elesett hősök emlékművét. (Telefoito — TASZSZ—MTI—KS1 Mint elmondotta, a West Point-i katonai akadémián adott elő amikor a Szovjetunióban felbocsátották az első mesterséges holdat. Az önök szputnyikja volt az — hangsúlyozta Borman —, amely arra késztetett, hogy jelentkezzem űrhajósnak. Mindez 11 évvel ezelőtt tör­tént. Szeretném, ha Űrrepülésem napjai közelebb hoz­nák a világűrkutatásban való együttműködésünket Le­gyenek sikereik, és csak sikereik — tette hozzá Frank Borman amerikai kozmonauta a szovjet űrhajósoknak szóló kívánságát. Az amerikai űrhajós az Apollo—11 jövendő útjával kapcsolatban ingerülten beszélt azokról, akik ezt az uta­zást már befejezett tényként könyvelik el. Mint hang­súlyozta, az Apollo—11-nek körülbelül 80 százalékos esélye van a sikerre. A siker azonban — fűzte hozzá — az egész emberiségé lesz. A Hold színével kapcsolatos kérdésekre válaszolva Borman hangsúlyozta, hogy az szürke, a fehértől a fe­ketéig a szürke minden árnyalatát visszaadja a Hold élettelen, sivatagos pusztasága. Ironikusan jegyezte meg: volt elnökünk, Johnson Texas szülötte, mostani elnö­künk, Nixon californiai. A múltban azt mondtuk, hogy a holdbéli tájak Texashoz hasonlítanak, most majd va­lószínűleg Califomiát fogják felidézni... Arra a kérdésre, mi volt a legnagyobb élménye a vi­lágűrben? — Borman így válaszolt: A Hold körüli pályáról nézve, láttam a kék golyót, amelyen ottmaradt minden, ami kedves szívemnek. És akkor arra gondoltam, hogy ezt a mi jó öreg földanyán­kat óvnunk kell... Búcsúzásul az amerikai kozmonauta az Apollo—8 út­járól készült filmmel ajándékozta meg szovjet „űrtest­véreit” de kikötötte: csak úgy nézhetik a filmet, ha eszükbe idézik, hogy Frank Borman az ő igaz, hű ba­rátjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents