Petőfi Népe, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-05 / 153. szám
4. oldal 1969. július 5, szombat Szövetkezők ünnepén Univer Kec Téved, aki a cím láttán valamilyen új szövetkezetét sejt az elnevezés mögött. Mert a Kecskemét és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezőt (vagy szépnek aligha mondható rövidítéssel: Kecskemét és Vidéke ÁFÉSZ) viseli július 1. óta ezt a sokkalta jobb csengésű nevet. Ki volt a névadója? A szövetkezet küldöttgyűlése. S miért ezt a cégszerű elnevezést választotta? Éppen azért, mert cégszerű, mert több olyan élelmiszercikket állít elő, amelyeknek márka elnevezést biztosít ezzel, mert — és nem utolsósorban — az új név lényegében kifejezője a szövetkezet összetételének: nemcsak kiskereskedelmi tevékenységet, hanem ipari termelést is folytat. Méghozzá eléggé jelentős ■ mértékben, hiszen a megye általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetei által produkált ipari termelési értéknek egyharmadát — kb. 40 milliót — az Uni- ver Szövetkezet adja. Erről szólva viszont feltétlenül említést érdemel a szövetkezet hetényegyházi konzervüzeme. Méghozzá több szempontból is. A község vezetői — nem szólva a szövetkezet helybeli tagságáról (800 család!) — azért emlegetik dicsérettel, mert az üzem jóvoltából megoldódott a hetényegyházi asz- szonyak foglalkoztatási gondja. Az őszi-téli időszakban nyolcvan-száz nő talál itt munkát, jó kereseti lehetőséget. Negyven-öt- ven asszony foglalkoztatása pedig a nyári holtszezonban is biztosított. Májusban például bérmunkában kiszerelést végeztek a Kecskéméi Konzervgyárnak. A különböző savanyúságok készítése mellett bevezetett újszerű. ízletes, tubusos termékeinek — például a tarmakrém, mustáros torma. Piros Arany ételízesítő — kapósságával a fogyasztók méltatják elismeréssel a szövetkezetét, amely viszont nem pihen a babérain. Az üdítőital-választék bővítése céljából a jövő héten természetes alapanyagú meggy-, szamóca- és kajszibarack szörpkészítményeivel jelentkezik a piacon. Méghozzá a forgalomban levő üdítő italok áránál olcsóbban kínálva azokat. S ha sikerrel vizsgáznak, nos, meg vannak ezzel kapcsolatban a további tervek is. Augusztusban újabb újdonság: a tubusos majonéz és zellerkrém ..bevetésére'’ készül a szövetkezet. S nemcsak bevetésükre, hanem bemutatásukra, meg- kedveltetésükre Is. Főleg a községekben, ahol bizony eléggé ismeretlenek például a különböző gyümölcs-zöld- ségsaláták. melyeknek fontos kelléke a majonéz. Az új termékek megrendelésében sincs hiány, csak győzzék a keresletet kielégíteni. S hogy győzzék, gondoskodtak róla: ugyancsak augusztusra várják az NDK-ból rendelt nagyobb kapacitású félautomata, és más gépek érkezését. Noha az eddig elmondottakban nem használtuk a szövetkezetpolitikai elvek kifejezést, néhány vonatkozását máris érintettük. De menjünk tovább: Június 1. óta működési területén a szövetkezet bonyolítja le új. díjtalan szolgáltatásként a tartós fogyasztási cikkek — tv, mosógép stb. — garanciális javításával kapcsolatos utánjárást, szállítást. Az ebben érdekelt félnek csupán a bejelentést kell megtennie a szövetkezeti üzletben. Ugyancsak a lakosság érdekeit szolgálja az a szövetkezet-küldöttgyűlés! határozat, melynek értelmében meg e hónap végén új, korszerű üzletház építése kezdődik meg Helvécián. És figyelemre méltó, hogy a jövő nyárra elkészülő üzletben külön tőkehúst mérő részleget is találnak majd a vásárlók. S íme, ez utóbbival összefüggésben egy még közelebbi törekvése az Univer Szövetkezetnek: A kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz vezetőivel folytat tárgyalásokat arról, hogy a társulásokkal kapcsolatos jogszabály megjelenése után közös húsfeldolgozó üzemet hozzanak létre. Ám említhetnénk még számos más tervét is. Például: pár éven belül szövetkezeti üdülő építésével pihenési lehetőséget kíván teremteni nemcsak a dolgozóinak, hanem tagságának is. A teljességre törekvés igénye nélkül a szövetkezet tevékenységének bemutatásában, végezetül hadd említsük meg: Immár öt hónapja működik az Univer kebelében a fuvarozó szolgálat. Ez pedig — mint ahogyan a nevéből is kitűnik — ugyancsak szolgáltatás, hiszen a szövetkezeti tagság, a lakosság és vállalatok fuvarigényét igyekszik kielégíteni. Méghozzá a több mint negyven, korábban magánfuvaros révén, akiket az Univer szövetkezetbe tömörített. biztonságosabb létalapot teremtve számukra. Nemcsak azzal, hogy kedvezményesen jutnak a lótakarmányhoz. Lényegesen nagyobb jelentőségű ennél, hogy élvezői lehetnek a társadalombiztosítás szolgáltatásainak: gyermekeik után családi pótlékhoz, esetleges megbetegedés esetén táppénzhez stb-hez jutnak. A példa másutt is követésre kínálkozik! P. I. Éneklő gyerekek találkozója A kecskeméti Országos Nevelőintézet termein új feliratok: „szoprán”, „alt”, „játékterem”. A termekben jókedvű beszélgetés, vidám énekszó: mosolygó felnőttek és gyerekek. Már az első pillantásra látható, hogy a kecskeméti gyermekkórus-táborban jól érzik magukat a fővárosból, Dunapatajról, Egerből, Dunaújvárosból és Székesfehérvárról jött vendégek. Természetesen a házigazdák, a kecskeméti fiúk és lányok is. Illés Judit grafikusművészt, a fáradhatatlan Székely Miklós karvezető feleségét kérdezzük először: — Nem vagyok zenész — szabadkozott. Éppen ezért vagyunk kíváncsiak a véleményére. — Roppant jól érzem magam. Látszik, hogy a gyerekek szeretnek énekelni. Ha valaki elkezdi, mintegy varázsütésre pár perc múlva mindenki fújja. Most sajnálom igazán, hogy a gimnáziumban nem olyan zenei képzést kaptam, mint a mai gyerekek. A záróhangversenyt a budapesti Székely Miklós és Vörös János szervezte. — Az ötlet méltó Kecskeméthez. S a kivitelezés is. A muzsika összefogó erejét itt érezzük igazán. PerKüszöbön az — Mikor 1967. január elsején átvettem a bácsalmási könyvesbolt Vezetését, — mondja Bédi Lászlóné —, csak hétszázezer forint körül volt az évi forgalom. Szegedi Ruhagyár bácsalmási részlege, a Bajai Finomposztó telepe, a gépjavító állomás, az állami gazdaság és a tsz-ek. Sok ez a forgalom, vagy kevés? Az ízlésesen berendezett boltban mindig van látogató, akikkel Bédi Lászlóné boltvezető nagy szeretettel és előzékenységgel foglalkozik. Aztóa lassan, de biztosan emelkedett, tavaly már 954 ezer forint értékű könyvet adtunk el. Az idén pedig — küszöbön az egymillió. Bácsalmás kilencezer lakosú község, van két általános iskolája, egy 'gimnáziuma és egy szakmunkásképző iskolája, jelentős a Okvetlenül örülni kell a bácsalmási könyvesbolt jelentős forgalmának, különösen ha tudjuk, hogy ebben a boltvezetőnek csak Tri- polszky Imre bolti eladó van segítségére. Ketten végzik a szervező munkát és a bizományosok elszámoltatását. — Hány bizományossal dolgoznak? — Huszonhattal mindössze. — Néhányat a jobbak közül megemlíthetnénk. — Készséggel, hiszen nem is egy van ilyen. Katymá- ron Vujevids Lukácsné a kultúrcikkboltban tavaly 90 ezer forint értékű könyvet adott el, a madaras! bizományosunk, Lipták József- né is túlhaladta a félszázezer forintot. Markovich Béláné bácsalmási háziasz- szonv az iskolákat és üzemeket látogatja, tavalyi eredménye 80 ezer forint volt. Hadd említsem meg még a kunbajai bizományost, Szécsy Györgynét. az ő eredménye 35—40 ezer forint. A tankönyvellátás megszervezése felől érdeklődünk ezután. Elmondja Bédi Lászlóné, hogy ez idáig a gimnázium és a SZÖVOSZ- technikum kihelyezett osztályainak tankönyveit árusították. szeptembertől azonban az általános iskolák tankönyvellátását is ez a bolt veszi át. Még a tataházi és mátételki iskolákról is ők gondoskodnak. — Elégedettek-e a könyvellátással? — A raktárkészletünk megfelelő. 300 ezer forint. Hátráltatja azonban munkánkat. hogy a SZÖV- KÖNYV Vállalat az újdonságokból általában keveset küld. Csak annyit említek, hogy például a Világirodalom Remekei sorozatra 230 előjegyzésem van, az Üi Magyar Lexikonra pedig 50 Szép eredményekkel dicsekedhet ez a külsőleg is nagyon ízléses szövetkezeti könyvesbolt, amelyről még annyit szeretnék elmondani, hogy a Tanácsköztársaság 50. évfordulójára indított szövetkezeti könyvterjesztő versenyben kimagasló eredményével első lett a megyében. Balogh József cenként tapasztaljuk, hogy az énekkel milyen jól lehet nevelni. Az „Ifjúsági rádió” munkatársa most fejezte be körkérdéseit. Én is gyorsan magam köré ültetek néhány diákot. Oláh Gerhard pesti fiú. Berlinről, Prágáról otthonosan beszél. Kecskeméten még sohasem járt. Pécsett, Győrött, Székesfehérváron sem. (Erre gondolok: a tábor révén a gyerekek jobban megismerik saját hazájukat.) — Mi tetszett a legjobban? — Sok új „nótát” — így mondja — tanultunk. — Panasz, kifogás? — Kár volt a vetélkedőt abbahagyni. Élveztük. A többiek helyeslőén bólogatnak. Vörös Katalin Dunapatajról azzal büszkélkedhet, hogy életében kétszer is láthatta közelről Kodály Zoltánt. Jól emlékezik a tanár úr ott elmondott beszédére. — Idézz valamit — kérem. — „Zene nélkül nincs teljes ember.” Egyébként közgazdásznak készül, több nyelvet tanul. Jól érzi magát Kecskeméten, az éneklést szerető gyermekek találkozóján. A dunaújvárosi Balázs Anikó Kecskemétet dicséri. Máskor is eljönne ide. Matematika—fizika tagozatos gimnáziumba iratkozott. Az egri Dienes Gábor oboatanár szeretne lenni. Szerinte is sokat lehetett itt tanulni. Noteszában új barátok címei sorakoznak. A külföldön is jól ismert Marczibányi téri ének-zenei iskola tanárait kérdezem: — Nem bánták meg, hogy vállalkoztak a vidéki „viszontagságokra ?” Nevetnek. Kovács Mária igazgatóhelyettes: — Viszontagság? Az Országos Nevelőintézet vezetői, dolgozói kimondhatatlan szívélyességgel foglalkoznak velünk. Feltétlenül írja meg, hogy a város vezetői nagyon helyesen cselekedtek, amikor lehetővé tették e tábor létrejöttét. Igazi jelentősége és hatása csak az elkövetkező években mutatkozik meg. Bár nem énekszakos vagyok, vallom: az éneklésnek és ennek a tábornak óriási szerepe van a közösségi nevelésben. S végül a tábor vezetője, Rajz Istvánné úttörő-csapatvezető tanár: — Mindenki egyet akart és ezért töltötték az időt hasznosan és kellemesen vendégeink. Távozóban hosszan kísérnek „Katalinka” dallamai. Az első kecskeméti kórustábor hivatalosan bezárja kapuit. Az itt szövődött barátságokban, itt tanult énekekben tovább gyűrűzik a hatása. Reméljük, hogy írhatunk majd a második, harmadik... táborról is, mert ez a mostani a kezdeményezőket dicséri és igazolja. Heltai Nándor Egy gyógyszerész emlékére Az Egészségügyi Minisztérium június 30-án — nem. sokkal halála után az Érdemes gyógyszerész címmel tüntette ki Zádor Istvánt, a dunavecsei gyógyszertár volt vezetőjét. Feleségével beszélgettem a gyógyszerészről, akit mindenki szeretett és tisztelt, s aki már személyesen nem vehette át a miniszter kezéből méltán kiérdemelt kitüntetését. A rendkívül szerény, és mindenkor barátságos Zádor István 1925-ben szerzett diplomát a Budapesti Orvos- tudományi Egyetem gyógyszerészkarán, melyet, bár kiváló eredménnyel végzett el, mégsem könnyen. Többször meg kellett szakítania ugyanis tanulmányait, hogy alkalmi munkák vállalásával segítse családját, és előteremtse a tanuláshoz szükséges pénzt. Sok évi gyakornokoskodás után 1944-ben kerül Duna- vecsére, ahol a háború alatt elhanyagolt gyógyszertárat saját erőből újjászervezte. Ettől kezdve 25 éven át megszakítás nélkül vezette a gyógyszertárat. A munkájának, a hivatásának élt. Ha nappal nyílt az ajtó, vagy ha éjjel megszólalt az ügyeletes-csengő, ő mindenkor talpon volt, és segített lelkiismeretesen, fáradhatatlanul. A tiszteletről és szeretetről, mely élete során övezte férjét, Zádor Istvánné így vélekedett: — A betegek hálája nem csupán a szakszerű gyógyszerellátásért érte, hanem meleg együttérzéséért, egész emberi magatartásáért is. Nemrégiben adták át Dunavecsén a megye egyik legmodernebb községi gyógyszertárát. Létrehozásában Zádor István is sokat fáradozott, s az odalátogatóknak nem kis ör 'mmel mutogatta meg a jól felszerelt laboratóriumot, a tágas raktárt, vagy a mozgatható függőszékeket, melyek mind. könnyebbé, és eredményesebbé teszik a gyógyszertári munkát. A feleség szerény, — talán sok mindent el sem mondott, de egy jelzőt mégis gyakran használt: „A férjem gyógyszerész volt.” A családban nem szakadt meg a szakma folyamatossága, mert lánya a Szegedi Orvostudományi Egyetem gyógyszerészkarán végzi tanulmányait. Nincs is olyan távol az időpont, amikor gyógyszerészként folytathatja a munkát, ott ahol édesapja, az érdemes ember és Érdemes gyógyszerész abbahagyta. Szabó Attila
