Petőfi Népe, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-05 / 153. szám

4. oldal 1969. július 5, szombat Szövetkezők ünnepén Univer Kec Téved, aki a cím láttán valamilyen új szövetkeze­tét sejt az elnevezés mö­gött. Mert a Kecskemét és Vidéke Általános Fogyasz­tási és Értékesítő Szövetke­zőt (vagy szépnek aligha mondható rövidítéssel: Kecskemét és Vidéke ÁFÉSZ) viseli július 1. óta ezt a sokkalta jobb csen­gésű nevet. Ki volt a névadója? A szövetkezet küldöttgyűlése. S miért ezt a cégszerű elne­vezést választotta? Éppen azért, mert cégszerű, mert több olyan élelmiszercikket állít elő, amelyeknek már­ka elnevezést biztosít ezzel, mert — és nem utolsósor­ban — az új név lényegé­ben kifejezője a szövetkezet összetételének: nemcsak kis­kereskedelmi tevékenységet, hanem ipari termelést is folytat. Méghozzá eléggé je­lentős ■ mértékben, hiszen a megye általános fo­gyasztási és értékesítő szövetkezetei által produ­kált ipari termelési ér­téknek egyharmadát — kb. 40 milliót — az Uni- ver Szövetkezet adja. Erről szólva viszont fel­tétlenül említést érdemel a szövetkezet hetényegyházi konzervüzeme. Méghozzá több szempontból is. A köz­ség vezetői — nem szólva a szövetkezet helybeli tagsá­gáról (800 család!) — azért emlegetik dicsérettel, mert az üzem jóvoltából megol­dódott a hetényegyházi asz- szonyak foglalkoztatási gondja. Az őszi-téli idő­szakban nyolcvan-száz nő talál itt munkát, jó kerese­ti lehetőséget. Negyven-öt- ven asszony foglalkoztatása pedig a nyári holtszezon­ban is biztosított. Májusban például bérmunkában ki­szerelést végeztek a Kecs­kéméi Konzervgyárnak. A különböző savanyúsá­gok készítése mellett beve­zetett újszerű. ízletes, tu­busos termékeinek — pél­dául a tarmakrém, mustá­ros torma. Piros Arany ételízesítő — kapósságával a fogyasztók méltatják el­ismeréssel a szövetkezetét, amely viszont nem pihen a babérain. Az üdítőital-vá­laszték bővítése céljából a jövő héten természetes alapanyagú meggy-, sza­móca- és kajszibarack szörpkészítményeivel je­lentkezik a piacon. Méghozzá a forgalomban levő üdítő italok áránál ol­csóbban kínálva azokat. S ha sikerrel vizsgáznak, nos, meg vannak ezzel kapcso­latban a további tervek is. Augusztusban újabb új­donság: a tubusos majonéz és zellerkrém ..bevetésére'’ készül a szövetkezet. S nemcsak bevetésükre, ha­nem bemutatásukra, meg- kedveltetésükre Is. Főleg a községekben, ahol bizony eléggé ismeretlenek például a különböző gyümölcs-zöld- ségsaláták. melyeknek fon­tos kelléke a majonéz. Az új termékek megrendelésé­ben sincs hiány, csak győz­zék a keresletet kielégíteni. S hogy győzzék, gondoskod­tak róla: ugyancsak augusz­tusra várják az NDK-ból rendelt nagyobb kapacitá­sú félautomata, és más gé­pek érkezését. Noha az eddig elmondot­takban nem használtuk a szövetkezetpolitikai elvek kifejezést, néhány vonatko­zását máris érintettük. De menjünk tovább: Június 1. óta működési területén a szövetkezet bonyolítja le új. díjtalan szolgáltatásként a tartós fogyasztási cikkek — tv, mosógép stb. — garan­ciális javításával kapcsola­tos utánjárást, szállítást. Az ebben érdekelt félnek csu­pán a bejelentést kell meg­tennie a szövetkezeti üzlet­ben. Ugyancsak a lakosság ér­dekeit szolgálja az a szövet­kezet-küldöttgyűlés! hatá­rozat, melynek értelmében meg e hónap végén új, korszerű üzletház építése kezdődik meg Helvécián. És figyelemre méltó, hogy a jövő nyárra elkészülő üz­letben külön tőkehúst mérő részleget is találnak majd a vásárlók. S íme, ez utóbbival össze­függésben egy még köze­lebbi törekvése az Univer Szövetkezetnek: A kecske­méti Magyar—Szovjet Ba­rátság Tsz vezetőivel folytat tárgyalásokat arról, hogy a társulásokkal kapcsolatos jogszabály megjelenése után közös húsfeldolgozó üzemet hozzanak létre. Ám említhetnénk még számos más tervét is. Például: pár éven belül szövetkezeti üdülő építésével pihenési lehetőséget kíván teremte­ni nemcsak a dolgozóinak, hanem tagságának is. A teljességre törekvés igénye nélkül a szövetkezet tevékenységének bemutatá­sában, végezetül hadd em­lítsük meg: Immár öt hónapja működik az Univer kebelében a fuva­rozó szolgálat. Ez pedig — mint ahogyan a nevéből is kitűnik — ugyancsak szolgáltatás, hi­szen a szövetkezeti tagság, a lakosság és vállalatok fu­varigényét igyekszik kielé­gíteni. Méghozzá a több mint negyven, korábban magánfuvaros révén, akiket az Univer szövetkezetbe tö­mörített. biztonságosabb létalapot teremtve számuk­ra. Nemcsak azzal, hogy kedvezményesen jutnak a lótakarmányhoz. Lényege­sen nagyobb jelentőségű ennél, hogy élvezői lehet­nek a társadalombiztosítás szolgáltatásainak: gyerme­keik után családi pótlék­hoz, esetleges megbetegedés esetén táppénzhez stb-hez jutnak. A példa másutt is követésre kínálkozik! P. I. Éneklő gyerekek találkozója A kecskeméti Orszá­gos Nevelőintézet termein új feliratok: „szoprán”, „alt”, „játékterem”. A ter­mekben jókedvű beszélge­tés, vidám énekszó: mo­solygó felnőttek és gyere­kek. Már az első pillantás­ra látható, hogy a kecske­méti gyermekkórus-tábor­ban jól érzik magukat a fővárosból, Dunapatajról, Egerből, Dunaújvárosból és Székesfehérvárról jött ven­dégek. Természetesen a há­zigazdák, a kecskeméti fiúk és lányok is. Illés Judit grafikusmű­vészt, a fáradhatatlan Szé­kely Miklós karvezető fele­ségét kérdezzük először: — Nem vagyok zenész — szabadkozott. Éppen ezért vagyunk kí­váncsiak a véleményére. — Roppant jól érzem ma­gam. Látszik, hogy a gye­rekek szeretnek énekelni. Ha valaki elkezdi, mintegy varázsütésre pár perc múl­va mindenki fújja. Most sajnálom igazán, hogy a gimnáziumban nem olyan zenei képzést kaptam, mint a mai gyerekek. A záróhangversenyt a budapesti Székely Miklós és Vörös János szervezte. — Az ötlet méltó Kecs­keméthez. S a kivitelezés is. A muzsika összefogó ere­jét itt érezzük igazán. Per­Küszöbön az — Mikor 1967. január el­sején átvettem a bácsalmá­si könyvesbolt Vezetését, — mondja Bédi Lászlóné —, csak hétszázezer forint kö­rül volt az évi forgalom. Szegedi Ruhagyár bácsal­mási részlege, a Bajai Fi­nomposztó telepe, a gépja­vító állomás, az állami gaz­daság és a tsz-ek. Sok ez a forgalom, vagy kevés? Az ízlésesen berendezett boltban mindig van látogató, akikkel Bédi Lászlóné boltvezető nagy szeretettel és előzékenységgel foglalkozik. Aztóa lassan, de biztosan emelkedett, tavaly már 954 ezer forint értékű könyvet adtunk el. Az idén pedig — küszöbön az egymillió. Bácsalmás kilencezer la­kosú község, van két álta­lános iskolája, egy 'gimná­ziuma és egy szakmunkás­képző iskolája, jelentős a Okvetlenül örülni kell a bácsalmási könyvesbolt je­lentős forgalmának, különö­sen ha tudjuk, hogy ebben a boltvezetőnek csak Tri- polszky Imre bolti eladó van segítségére. Ketten vég­zik a szervező munkát és a bizományosok elszámolta­tását. — Hány bizományossal dolgoznak? — Huszonhattal mind­össze. — Néhányat a jobbak kö­zül megemlíthetnénk. — Készséggel, hiszen nem is egy van ilyen. Katymá- ron Vujevids Lukácsné a kultúrcikkboltban tavaly 90 ezer forint értékű könyvet adott el, a madaras! bizo­mányosunk, Lipták József- né is túlhaladta a félszáz­ezer forintot. Markovich Béláné bácsalmási háziasz- szonv az iskolákat és üze­meket látogatja, tavalyi eredménye 80 ezer forint volt. Hadd említsem meg még a kunbajai bizomá­nyost, Szécsy Györgynét. az ő eredménye 35—40 ezer forint. A tankönyvellátás meg­szervezése felől érdeklődünk ezután. Elmondja Bédi Lászlóné, hogy ez idáig a gimnázium és a SZÖVOSZ- technikum kihelyezett osz­tályainak tankönyveit áru­sították. szeptembertől azon­ban az általános iskolák tankönyvellátását is ez a bolt veszi át. Még a tatahá­zi és mátételki iskolákról is ők gondoskodnak. — Elégedettek-e a könyv­ellátással? — A raktárkészletünk megfelelő. 300 ezer forint. Hátráltatja azonban mun­kánkat. hogy a SZÖV- KÖNYV Vállalat az újdon­ságokból általában keveset küld. Csak annyit említek, hogy például a Világiroda­lom Remekei sorozatra 230 előjegyzésem van, az Üi Magyar Lexikonra pedig 50 Szép eredményekkel di­csekedhet ez a külsőleg is nagyon ízléses szövetkezeti könyvesbolt, amelyről még annyit szeretnék elmondani, hogy a Tanácsköztársaság 50. évfordulójára indított szövetkezeti könyvterjesztő versenyben kimagasló ered­ményével első lett a me­gyében. Balogh József cenként tapasztaljuk, hogy az énekkel milyen jól le­het nevelni. Az „Ifjúsági rádió” mun­katársa most fejezte be körkérdéseit. Én is gyorsan magam köré ültetek néhány diákot. Oláh Gerhard pesti fiú. Berlinről, Prágáról ottho­nosan beszél. Kecskeméten még sohasem járt. Pécsett, Győrött, Székesfehérváron sem. (Erre gondolok: a tá­bor révén a gyerekek job­ban megismerik saját ha­zájukat.) — Mi tetszett a legjob­ban? — Sok új „nótát” — így mondja — tanultunk. — Panasz, kifogás? — Kár volt a vetélke­dőt abbahagyni. Élveztük. A többiek helyeslőén bó­logatnak. Vörös Katalin Dunapataj­ról azzal büszkélkedhet, hogy életében kétszer is láthatta közelről Kodály Zoltánt. Jól emlékezik a tanár úr ott elmondott be­szédére. — Idézz valamit — ké­rem. — „Zene nélkül nincs teljes ember.” Egyébként közgazdásznak készül, több nyelvet tanul. Jól érzi magát Kecskemé­ten, az éneklést szerető gyermekek találkozóján. A dunaújvárosi Balázs Anikó Kecskemétet dicséri. Máskor is eljönne ide. Ma­tematika—fizika tagozatos gimnáziumba iratkozott. Az egri Dienes Gábor oboatanár szeretne lenni. Szerinte is sokat lehetett itt tanulni. Noteszában új barátok címei sorakoznak. A külföldön is jól ismert Marczibányi téri ének-zenei iskola tanárait kérdezem: — Nem bánták meg, hogy vállalkoztak a vidéki „vi­szontagságokra ?” Nevetnek. Kovács Mária igazgatóhelyettes: — Viszontagság? Az Or­szágos Nevelőintézet veze­tői, dolgozói kimondhatat­lan szívélyességgel foglal­koznak velünk. Feltétlenül írja meg, hogy a város veze­tői nagyon helyesen csele­kedtek, amikor lehetővé tet­ték e tábor létrejöttét. Iga­zi jelentősége és hatása csak az elkövetkező évek­ben mutatkozik meg. Bár nem énekszakos vagyok, vallom: az éneklésnek és ennek a tábornak óriási szerepe van a közösségi ne­velésben. S végül a tábor vezetője, Rajz Istvánné úttörő-csa­patvezető tanár: — Mindenki egyet akart és ezért töltötték az időt hasznosan és kellemesen vendégeink. Távozóban hosszan kísér­nek „Katalinka” dallamai. Az első kecskeméti kó­rustábor hivatalosan bezár­ja kapuit. Az itt szövődött barátságokban, itt tanult énekekben tovább gyűrűzik a hatása. Reméljük, hogy írhatunk majd a második, harmadik... táborról is, mert ez a mostani a kezde­ményezőket dicséri és iga­zolja. Heltai Nándor Egy gyógyszerész emlékére Az Egészségügyi Minisztérium június 30-án — nem. sokkal halála után az Érdemes gyógyszerész címmel tün­tette ki Zádor Istvánt, a dunavecsei gyógyszertár volt vezetőjét. Feleségével beszélgettem a gyógyszerészről, akit min­denki szeretett és tisztelt, s aki már személyesen nem vehette át a miniszter kezéből méltán kiérdemelt kitün­tetését. A rendkívül szerény, és mindenkor barátságos Zádor István 1925-ben szerzett diplomát a Budapesti Orvos- tudományi Egyetem gyógyszerészkarán, melyet, bár ki­váló eredménnyel végzett el, mégsem könnyen. Többször meg kellett szakítania ugyanis tanulmányait, hogy al­kalmi munkák vállalásával segítse családját, és elő­teremtse a tanuláshoz szükséges pénzt. Sok évi gyakornokoskodás után 1944-ben kerül Duna- vecsére, ahol a háború alatt elhanyagolt gyógyszertárat saját erőből újjászervezte. Ettől kezdve 25 éven át meg­szakítás nélkül vezette a gyógyszertárat. A munkájának, a hivatásának élt. Ha nappal nyílt az ajtó, vagy ha éjjel megszólalt az ügyeletes-csengő, ő mindenkor talpon volt, és segített lelkiismeretesen, fá­radhatatlanul. A tiszteletről és szeretetről, mely élete során övezte férjét, Zádor Istvánné így vélekedett: — A betegek hálája nem csupán a szakszerű gyógy­szerellátásért érte, hanem meleg együttérzéséért, egész emberi magatartásáért is. Nemrégiben adták át Dunavecsén a megye egyik leg­modernebb községi gyógyszertárát. Létrehozásában Zá­dor István is sokat fáradozott, s az odalátogatóknak nem kis ör 'mmel mutogatta meg a jól felszerelt laboratóri­umot, a tágas raktárt, vagy a mozgatható függőszéke­ket, melyek mind. könnyebbé, és eredményesebbé teszik a gyógyszertári munkát. A feleség szerény, — talán sok mindent el sem mon­dott, de egy jelzőt mégis gyakran használt: „A férjem gyógyszerész volt.” A családban nem szakadt meg a szakma folyamatos­sága, mert lánya a Szegedi Orvostudományi Egyetem gyógyszerészkarán végzi tanulmányait. Nincs is olyan távol az időpont, amikor gyógyszerészként folytathatja a munkát, ott ahol édesapja, az érdemes ember és Ér­demes gyógyszerész abbahagyta. Szabó Attila

Next

/
Thumbnails
Contents