Petőfi Népe, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-01 / 149. szám
mv; jmitw f, not gg-g?JC-ggj &. ©Mai * Kannibálok Kannibálok címmel LiliKevesebb tanulás, több szórakozás; A népművelés nyári programja Amint véget ér a tavasz, befejeződnek az üzemek, vállalatok, községek, városok, kultúrbázak művelődési tervének nagy részét kitevő akadémiák, tanfolyamok, előadássorozatok. Nyárra átalakul a népművelő munka és arra törekszenek a népművelők, hogy több szórakozási lehetőséget nyújtsanak a dolgozóknak. Milyen tervek, elképzelések születtek erre az idényre megyénkben? Összképet adni nagyon nehéz, ezért csak a legjellemzőbbeket soroljuk fel. Ha az idő megengedi, nagyon sok helyen rendeznek szabadtéri filmvetítéseket. Ez a Kecskemétről és Halasról kiindult kezdeményezés egyre nagyobb teret hódít a megyében, ma már kedvelt szórakozási lehetősége a bajaiaknak, kalocsaiaknak, nagybaracskaiaknak, de megszerették és rendszeressé tették Dá- vodon, Kiskőrösön, Kece- len és még sok más községben. Megyénkben mintegy 160 különféle klub működik Ezekben is átalakult mostanában a munka, inkább a közös utazásokon, kirándulásokon van a hangsúly. Nem egy klub külföldre rendezett, vagy rendez csoportos kirándulást. A honismereti szakkörökben'azon- ban minden eddiginél láana Cacani olasz filmrendezőnő filmet forgat Rómában. Hősei mai' fiatalemberek a mai Milánóban. A szereplők közt találjuk Peter Sellerst és a képen látható svéd Britt Eklundot, aki előtt a francia Perre Clementi megemeli a kalapját. zasabb munka folyik, hiszen a novemberben sorra kerülő megyék közötti rádiós-vetélkedő nagyszerű erőpróba lesz azoknak, akik szűkebb hazájuk dolgaival foglalkoznak. Ezt a munkát összekapcsolják a fel- szabadulási jubileumi ünnepségekre való felkészüléssel is. A Kecskeméti Katona József Színház a megye déli részén tájol, a Szolnoki Szigligeti Színház a kecskeméti járásban, a Déryné Színház pedig a dunavecsei és kiskőrösi járásban tart előadásokat. A Szegedi Szabadtéri Játékokra soha ennyien nem készültek, mint az idén. A Hazafias Népfront is bekapcsolódott a nyári népművelésbe, nagyon sokfelé rendeznek falunapokat, tanyanapokat. A fiatalság szórakoztatására neves beat-zenekarok tartanak koncerteket. Baján és Kalocsán 1000 bel- és külföldi táncos részvételével augusztusban megrendezik a IL Duna menü folklórfesztivált, ezt egybekapcsolják a megyei szövetkezeti nappal, amely Kalocsán lesz augusztus 30-án. Előkerült az /9/9-es szekszárdi perirat Vadász Ferenc: Föld ától a fénybe „Egy ittas melletted áll a körúti 4-es villamoson. Lágymányosról jön.” Ki ez a közöttünk élő hatvanas férfi, akit ilyen közvetlen módon varázsol elénk Vadász Ferenc: Föld alól a fénybe című dokumentum- regényében? Skolnik József élete megegyezik szókéval, akik a nép sűrűjéből nyomon Skolnik József élet- útjat a regényben, amely az idősebb nemzedékeknek kitűnő emlékeztetői, a fiiata-, labbaknak pedig tanulságokban bővelkedő izgalmas olvasmány. (Kozmosz könyvek, 1089) Előkerült a Tanácsköztársasággal kapcsolatos K-ö- vendi-fáLe szekszárdi tö- fnegper ítéletének százoldalas irata. Az e®edeti per- iraAot régóta keresték, de ,már lemondtak róla, mivel a második világháborúban ,károsult szekszárdi levéltáriban a szekszárdi volt királyi törvényszék iratai megsemmisültek. Most azonban jelentkezett a per egyik sszjenvedő alanya, a jelenleg élő, 72 éves Pogány István, aki csaknem ötven éven át megőrzött eredeti dokumentumot átadta a Tolna megyei párt- bizottságnak. Az 1920. április 16-tói május 20-ig — több mint egy hónapig — tartó politikai per főtárgya- fásán — 110 vádlottat ítéltek el különböző időtartamú — két hónaptól élet- fogytáglanig terjedő — fegyházbüntetésre, mert közreműködtek a tanáeshataftom fegyveres védelmében. indultak és a munkásmozgalom bátor harcosokká edzette, majd vezetőkké emelte őket. Léva 1919-ben a magyar Vörös Hadsereg északi hadjáratának egyik hadműveleti központja volt. Az ottani p^oletárgyermekek életében mély nyomokat hagytak a csepeli vörös tüzérek, és a tizenhatos szlovák vörösbakák nagyszerű tettei, és meggyőző szavai. A suszterinas Skolnik Józsefben is már akkor érlelődött az elhatározás: vállalja a kommunisták veszélyekkel, megpróbáltatásokkal teli sorsát. A későbbi csapások, állásvesztés, börtön, számtalan kínzás, vallatás sem tudta letéríteni a vállalt útról. Csehszlovákiában és Magyarországon (ahol az illegális Kommunista Párt funkcionáriusa, az 1940—42-es központi bizottság titkára volt), egyaránt odaadóan teljesítette a párt megbízatásait. Ezt az élményanyagot emeli irodalmi rangra Vadász Ferenc, miközben hű norrajzot ad az akkori csehszlovák és magyar munkásmozgalomról. A felszabadulásig követhetjük 41. A Volga csikorogva fékezett. Sarapov és Tyihonov kiszállt, beszívta a friss, fagyos levegőt. Sarapov cigarettát vett elő: — Rágyújtasz? — Egyet elszívok, a társaság kedvéért. Cigarettáztak. A sarki rendőr csodálkozó pillantással méregette őket. Sarapov eldobta a- csikket, és belekarolt Sztaszba: — Menjünk, fiacskám. Még van egy kis dolgunk. Beléptek Sarapov irodájába. Sarapov, le sem véve a kabátját, a telefonhoz lépett: — Vezessék elő. Hallgatóan várakoztak. Jerigin oldalazva lépett a szobába, és szótlanul megállt. A feszült csendben olthatatlan gyűlölet izzott. Sarapov végül megszólalt: — Nos, Lagunov—Jerigin, óhajt vallani? Jerigin rekedten válaszolta: — Nincs bizónyítékuk! — Tyihonov, tied a szó — dörmögte Saparov. Sztasz, anélkül, hogy pillantását felemelte volna a padlóról, monoton hangon beszélni kezdett, mintha a vádiratot ismertetné: — ön február tizennegyedikén, hétfőn félhat körül felhívta Tányát a szerkesztőségben és kérte, hogy keresse fel önt a szállodában, s egyúttal vigye el az Önnél felejtett könyvét is. Ez néhány perccel azután volt, hogy Kozak eltávozott. Tánya 7 körül ért oda. Ennyi idő bőségesen elegendő volt önnek a puska összerakásához. Az emeleti ügyeletes a mosodában járt, aznap kellett leadni a fehérneműt. Így Tánya jövetelét senki sem figyelte meg. Egy jó órát beszélgettek, s ezalatt Tánya meggyőződhetett róla, hogy ön Jerigin, s a Lagunov név csak álca. Sajnos nem tudta eltitkolni érzelmeit, s ön jól tudta, hogy a szállodából egyenesen az ügyészségre siet majd. Nem kellett hozzá sok töprengés, hogy ön megértse: a régi bűneiért így is úgy is golyó jár; már nincs mit vesztenie. Azt is tudta, hogy útban az autóbusz- megálló felé Tánya áthalad a telken, az ablak alatt. Amikor becsukta utána az ajtót, jól láthatta, hogy az ügyeletes még mindig nincs a helyén, Bezárkózott, maximálisan felerősítette a rádiót, eloltotta a lámpát és kinyitotta a felső kis- ablakot és felállva egy székre az ablakkeretre támasztotta a puskát. Nyilván a telek közepén akarta agyonlőni Tányát: ezt a részt látni onnan legjobban. De közvetlenül Tánya mögött egy férfi lépkedett, Kazencev, s ő rögtön észrevette volna, mi történt. Ezért megvárta, amíg Kazencev jó tizenöt méterrel megelőzi Tájiyát és azután meghúzta a ravaszt. Egész bandita-tudását beleadta ebbe a lövésbe. A sikerben egyébként is biztos volt. Hiába, a tapasztalat... A lövést nem hallhatták meg, a rádió elnyomta a puska amúgy- sem túl erős hangját. Ezután szétszedte, s kabátja alá rejtette a fegyvert, kinyitotta az ajtót, körüljár- tatta tekintetét a folyosón. A folyosó néptelen volt. Becsapta az ajtót, gyorsan az elhagyott ügyeletesi asztalhoz lépett és letette a kulcsot. Majd gyorsan a háisólépcsőhöz osont, leszaladt az udvarra, onnan Kiváló tanuló az egyetem küszöbén Négy esztendő óta — ha úgy nyolcóra tájban jöttem be a szerkesztőségbe — a kecskeméti Nagytemplom környékén igencsak találkoztam két fiatalemberrel, akik a Katona József Gimnázium irányába siettek. Az egyiket jószerivel már ismertem, hiszen négy esztendeje írtam róla, akkoriban ő nyerte a megyei általános Iskolások matematikai versenyét. Most újból riportalany lett belőle, a Katona gimnáziumban kitűnően érettségizett, és mivel középiskolai pályafutása alatt mindig színötös volt, mellére tűzték a Kiváló tanuló kitüntetést Most itt ül velem szemben a szerkesztőségben Jobbágy Ákos, leendő műegyetemi hallgató. További tervei szerint villamosmérnöki pályára készül. — Engedj meg egy kérdést. Ha egy tanuló mindvégig színötös. jut azért ideje szórakozásra, játékra? Különös mosoly deríts az arcát — Hogyne jutna. Matematikából, fizikából és angol nyelvből én alig tanultam valamit inkább az ún. „magoló” tantárgyak, mint a történelem, földrajz, magyar irodalom jelentettek nehézséget. De azokat is legyűrtem. Játék, szórakozás? Éppúgy jutott rá idő, mint más fiatalnak. — Milyen módszert követtél a tanulásban? — Rendszerint a késő délutáni órákban tanultam. meg este. Tizenegy óra tájban feküdtem le, és reggel hétkor keltem. — ®s a reggeli „szaiadá- sok" az iskolába? Hányszor késtél el? — kérdezem, célozva a nyolc óra előtti „startokra.” — Egyszer sem késtem. Matematikailag ki volt számítva, hogy pont csengetésre beérjek. — És — mindig stimmelt minden. pedig a taximegállóhoz sietett. Ütközben a magas hóba döbta a puskát, s a taxit a Nagyszínházhoz irányította. Negyed tíz felé ért oda, s egy jó félórát várt az előadás végéig, hogy elkérhesse egy nézőtől a jegyét és műsorfüzetét. Ezután újra taxiba ült és visszatért a szállodába. Itt már azután maximális erőfeszítéssel igyekezett magára irányítani a személyzet figyelmét, ezért énekelte jókedvűen Igor áriáját. A terv sikerült, Gafurova a továbbiakban készségesen megerősítette az ön alibijét. Ezután elhatározta, hogy nem rontja el kapkodással a sikeres manővert. Mást nem is tehetett, mert — meggyőződésem szerint — ön nem tudhatta, hogy Tányát Hizsnyak vezette nyomra. Ha sejtette volna, nyilván Rovnóban terem, hogy leszámoljon a veszedelmes tanúval. A velem folytatott beszélgetése során ön óvatosan és ügyesen Kozákra terelte a gyanút. Igaz, ebben maga Kozak is segítségére volt, amikor ostobán dicsekedve, s bebizonyítandó magasfokú intelligenciáját, azt állította, hogy a Bradbury-kötet — az övé... ön azonban mégis elkövetett néhány hibát. Túlzottan is kihangsúlyozta, hogy lakóhelye — További célok ? — A műszaki egyelem villamosmérnöki karára jelentkeztem. Ez a felkészülés már kellemesebb volt, mint az érettségi előtti, mert most csak a kedvenc tárgyaimat ismételtem, a fizikát és matematikát. Hadi István tanár úr, akinek egyébként nagyon sokat köszönhetek, segített a felvételire való előkészületben. — Van-e a családban hozzád hasonló jó matematikus? — Egy nővérem van, Andrea, aki harmadéves vegyész a budapesti műszaki egyetemen. Ö is Kiváló tanuló kitüntetést kapott, mikor három évvel ezelőtt a Bányai Júlia Gimnáziumban érettségizett. — Félsz a felvételitől? — Sose féltem egyetlen vizsgától se. Lelkiismeretesen tanultam. Akkor miért féljen az ember? B. J. Kromszk — Orel megyében van. Egy térkép láttán megtudtam, hogy Kromszk valóban Orel megyéhez tartozik, de sokkal közelebb fekszik Brjanszk- hoz, mint Őreihez. Azonkívül önnek nem sok oka lehetett rá, hogy az éjjeliszekrényén tartsa az említett könyvet. Ezek azonban csak részletek. Később még beszélünk róluk. Egyelőre egy kérdésem van: óhajt vallani? — Keveset... Keveset lőttem le belőletek! — sziszegte Lagunov. — Még egy párat le kellett volna... — Erre már nem lesz módja! Vezessék el — mondta nyugodtan Sarapov. A folyosón elhalkultak a léptek. — Ideje hazamennünk — szólt Sarapov. — Rögtön, csak benézek még az irodába, felelte Sztasz. Ajtajához lépett, de a kulcs megint nem akart megfordulni. Sztasz erőltette. Fel-le, előre-hátra. Semmi eredmény. Sztasz fáradtan legyintett. „Egy pillanatra leülök” — gondolta. A pádon talált rá Sarapov az alvó Tyihonov- ra, az ajtó előtt, amelv^'-- hezen nyílt. VÉGE
