Petőfi Népe, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-01 / 149. szám

mv; jmitw f, not gg-g?JC-ggj &. ©Mai * Kannibálok Kannibálok címmel Lili­Kevesebb tanulás, több szórakozás; A népművelés nyári programja Amint véget ér a tavasz, befejeződnek az üzemek, vállalatok, községek, váro­sok, kultúrbázak művelő­dési tervének nagy részét kitevő akadémiák, tanfolya­mok, előadássorozatok. Nyárra átalakul a népmű­velő munka és arra törek­szenek a népművelők, hogy több szórakozási lehetősé­get nyújtsanak a dolgozók­nak. Milyen tervek, elképzelé­sek születtek erre az idény­re megyénkben? Összképet adni nagyon nehéz, ezért csak a legjellemzőbbeket soroljuk fel. Ha az idő megengedi, na­gyon sok helyen rendez­nek szabadtéri filmvetíté­seket. Ez a Kecskemétről és Halasról kiindult kezde­ményezés egyre nagyobb teret hódít a megyében, ma már kedvelt szórakozási le­hetősége a bajaiaknak, ka­locsaiaknak, nagybaracs­kaiaknak, de megszerették és rendszeressé tették Dá- vodon, Kiskőrösön, Kece- len és még sok más köz­ségben. Megyénkben mintegy 160 különféle klub működik Ezekben is átalakult mos­tanában a munka, inkább a közös utazásokon, kirán­dulásokon van a hangsúly. Nem egy klub külföldre rendezett, vagy rendez cso­portos kirándulást. A hon­ismereti szakkörökben'azon- ban minden eddiginél lá­ana Cacani olasz filmren­dezőnő filmet forgat Rómá­ban. Hősei mai' fiatalembe­rek a mai Milánóban. A szereplők közt találjuk Pe­ter Sellerst és a képen lát­ható svéd Britt Eklundot, aki előtt a francia Perre Clementi megemeli a ka­lapját. zasabb munka folyik, hi­szen a novemberben sorra kerülő megyék közötti rá­diós-vetélkedő nagyszerű erőpróba lesz azoknak, akik szűkebb hazájuk dolgaival foglalkoznak. Ezt a mun­kát összekapcsolják a fel- szabadulási jubileumi ün­nepségekre való felkészü­léssel is. A Kecskeméti Katona Jó­zsef Színház a megye déli részén tájol, a Szolnoki Szigligeti Színház a kecs­keméti járásban, a Déryné Színház pedig a dunavecsei és kiskőrösi járásban tart előadásokat. A Szegedi Sza­badtéri Játékokra soha ennyien nem készültek, mint az idén. A Hazafias Népfront is bekapcsolódott a nyári nép­művelésbe, nagyon sokfelé rendeznek falunapokat, ta­nyanapokat. A fiatalság szórakoztatására neves beat-zenekarok tartanak koncerteket. Baján és Ka­locsán 1000 bel- és kül­földi táncos részvételével augusztusban megrendezik a IL Duna menü folklór­fesztivált, ezt egybekapcsol­ják a megyei szövetkezeti nappal, amely Kalocsán lesz augusztus 30-án. Előkerült az /9/9-es szekszárdi perirat Vadász Ferenc: Föld ától a fénybe „Egy ittas melletted áll a körúti 4-es villamoson. Lágymányosról jön.” Ki ez a közöttünk élő hatvanas férfi, akit ilyen közvetlen módon varázsol elénk Va­dász Ferenc: Föld alól a fénybe című dokumentum- regényében? Skolnik Jó­zsef élete megegyezik szó­kéval, akik a nép sűrűjéből nyomon Skolnik József élet- útjat a regényben, amely az idősebb nemzedékeknek ki­tűnő emlékeztetői, a fiiata-, labbaknak pedig tanulsá­gokban bővelkedő izgalmas olvasmány. (Kozmosz könyvek, 1089) Előkerült a Tanácsköztár­sasággal kapcsolatos K-ö- vendi-fáLe szekszárdi tö- fnegper ítéletének százolda­las irata. Az e®edeti per- iraAot régóta keresték, de ,már lemondtak róla, mivel a második világháborúban ,károsult szekszárdi levéltár­iban a szekszárdi volt kirá­lyi törvényszék iratai meg­semmisültek. Most azonban jelentkezett a per egyik sszjenvedő alanya, a jelenleg élő, 72 éves Pogány István, aki csaknem ötven éven át megőrzött eredeti dokumentumot át­adta a Tolna megyei párt- bizottságnak. Az 1920. áp­rilis 16-tói május 20-ig — több mint egy hónapig — tartó politikai per főtárgya- fásán — 110 vádlottat ítél­tek el különböző időtarta­mú — két hónaptól élet- fogytáglanig terjedő — fegy­házbüntetésre, mert közre­működtek a tanáeshataftom fegyveres védelmében. indultak és a munkásmoz­galom bátor harcosokká ed­zette, majd vezetőkké emel­te őket. Léva 1919-ben a magyar Vörös Hadsereg északi had­járatának egyik hadműve­leti központja volt. Az ot­tani p^oletárgyermekek éle­tében mély nyomokat hagy­tak a csepeli vörös tüzé­rek, és a tizenhatos szlo­vák vörösbakák nagyszerű tettei, és meggyőző szavai. A suszterinas Skolnik Jó­zsefben is már akkor érle­lődött az elhatározás: vál­lalja a kommunisták ve­szélyekkel, megpróbáltatá­sokkal teli sorsát. A későb­bi csapások, állásvesztés, börtön, számtalan kínzás, vallatás sem tudta letéríte­ni a vállalt útról. Csehszlo­vákiában és Magyarorszá­gon (ahol az illegális Kom­munista Párt funkcionári­usa, az 1940—42-es közpon­ti bizottság titkára volt), egyaránt odaadóan teljesí­tette a párt megbízatásait. Ezt az élményanyagot emeli irodalmi rangra Va­dász Ferenc, miközben hű norrajzot ad az akkori csehszlovák és magyar munkásmozgalomról. A fel­szabadulásig követhetjük 41. A Volga csikorogva féke­zett. Sarapov és Tyihonov kiszállt, beszívta a friss, fa­gyos levegőt. Sarapov ciga­rettát vett elő: — Rágyújtasz? — Egyet elszívok, a tár­saság kedvéért. Cigarettáztak. A sarki rendőr csodálkozó pillan­tással méregette őket. Sa­rapov eldobta a- csikket, és belekarolt Sztaszba: — Menjünk, fiacskám. Még van egy kis dolgunk. Beléptek Sarapov irodájá­ba. Sarapov, le sem véve a kabátját, a telefonhoz lé­pett: — Vezessék elő. Hallgatóan várakoztak. Jerigin oldalazva lépett a szobába, és szótlanul meg­állt. A feszült csendben olthatatlan gyűlölet izzott. Sarapov végül megszó­lalt: — Nos, Lagunov—Jeri­gin, óhajt vallani? Jerigin rekedten válaszol­ta: — Nincs bizónyítékuk! — Tyihonov, tied a szó — dörmögte Saparov. Sztasz, anélkül, hogy pil­lantását felemelte volna a padlóról, monoton hangon beszélni kezdett, mintha a vádiratot ismertetné: — ön február tizenne­gyedikén, hétfőn félhat kö­rül felhívta Tányát a szer­kesztőségben és kérte, hogy keresse fel önt a szállo­dában, s egyúttal vigye el az Önnél felejtett könyvét is. Ez néhány perccel az­után volt, hogy Kozak el­távozott. Tánya 7 körül ért oda. Ennyi idő bőségesen elegendő volt önnek a pus­ka összerakásához. Az eme­leti ügyeletes a mosodában járt, aznap kellett leadni a fehérneműt. Így Tánya jö­vetelét senki sem figyel­te meg. Egy jó órát be­szélgettek, s ezalatt Tánya meggyőződhetett róla, hogy ön Jerigin, s a Lagunov név csak álca. Sajnos nem tudta eltitkolni érzelmeit, s ön jól tudta, hogy a szál­lodából egyenesen az ügyészségre siet majd. Nem kellett hozzá sok töp­rengés, hogy ön megértse: a régi bűneiért így is úgy is golyó jár; már nincs mit vesztenie. Azt is tudta, hogy útban az autóbusz- megálló felé Tánya átha­lad a telken, az ablak alatt. Amikor becsukta utána az ajtót, jól láthatta, hogy az ügyeletes még mindig nincs a helyén, Bezárkózott, ma­ximálisan felerősítette a rádiót, eloltotta a lámpát és kinyitotta a felső kis- ablakot és felállva egy székre az ablakkeretre tá­masztotta a puskát. Nyil­ván a telek közepén akar­ta agyonlőni Tányát: ezt a részt látni onnan legjob­ban. De közvetlenül Tánya mögött egy férfi lépkedett, Kazencev, s ő rögtön ész­revette volna, mi történt. Ezért megvárta, amíg Ka­zencev jó tizenöt méterrel megelőzi Tájiyát és azután meghúzta a ravaszt. Egész bandita-tudását beleadta ebbe a lövésbe. A siker­ben egyébként is biztos volt. Hiába, a tapaszta­lat... A lövést nem hall­hatták meg, a rádió el­nyomta a puska amúgy- sem túl erős hangját. Ez­után szétszedte, s kabátja alá rejtette a fegyvert, ki­nyitotta az ajtót, körüljár- tatta tekintetét a folyosón. A folyosó néptelen volt. Becsapta az ajtót, gyorsan az elhagyott ügyeletesi asz­talhoz lépett és letette a kulcsot. Majd gyorsan a háisólépcsőhöz osont, le­szaladt az udvarra, onnan Kiváló tanuló az egyetem küszöbén Négy esztendő óta — ha úgy nyolcóra tájban jöttem be a szerkesztőségbe — a kecskeméti Nagytemplom környékén igencsak talál­koztam két fiatalemberrel, akik a Katona József Gim­názium irányába siettek. Az egyiket jószerivel már is­mertem, hiszen négy esz­tendeje írtam róla, akkori­ban ő nyerte a megyei ál­talános Iskolások matema­tikai versenyét. Most újból riportalany lett belőle, a Katona gimnáziumban ki­tűnően érettségizett, és mi­vel középiskolai pályafutá­sa alatt mindig színötös volt, mellére tűzték a Ki­váló tanuló kitüntetést Most itt ül velem szem­ben a szerkesztőségben Job­bágy Ákos, leendő műegye­temi hallgató. További ter­vei szerint villamosmérnöki pályára készül. — Engedj meg egy kér­dést. Ha egy tanuló mind­végig színötös. jut azért ideje szórakozásra, játék­ra? Különös mosoly deríts az arcát — Hogyne jutna. Mate­matikából, fizikából és an­gol nyelvből én alig tanul­tam valamit inkább az ún. „magoló” tantárgyak, mint a történelem, földrajz, ma­gyar irodalom jelentettek nehézséget. De azokat is le­gyűrtem. Játék, szórakozás? Éppúgy jutott rá idő, mint más fiatalnak. — Milyen módszert kö­vettél a tanulásban? — Rendszerint a késő délutáni órákban tanul­tam. meg este. Tizenegy óra tájban feküdtem le, és reg­gel hétkor keltem. — ®s a reggeli „szaiadá- sok" az iskolába? Hány­szor késtél el? — kérdezem, célozva a nyolc óra előtti „startokra.” — Egyszer sem késtem. Matematikailag ki volt számítva, hogy pont csen­getésre beérjek. — És — mindig stimmelt minden. pedig a taximegállóhoz sietett. Ütközben a magas hóba döbta a puskát, s a taxit a Nagyszínházhoz irányította. Negyed tíz felé ért oda, s egy jó félórát várt az előadás végéig, hogy elkérhesse egy néző­től a jegyét és műsorfüze­tét. Ezután újra taxiba ült és visszatért a szállodába. Itt már azután maximális erőfeszítéssel igyekezett magára irányítani a sze­mélyzet figyelmét, ezért énekelte jókedvűen Igor áriáját. A terv sikerült, Ga­furova a továbbiakban készségesen megerősítette az ön alibijét. Ezután el­határozta, hogy nem ront­ja el kapkodással a sike­res manővert. Mást nem is tehetett, mert — meggyő­ződésem szerint — ön nem tudhatta, hogy Tányát Hizsnyak vezette nyomra. Ha sejtette volna, nyilván Rovnóban terem, hogy le­számoljon a veszedelmes tanúval. A velem folytatott beszélgetése során ön óva­tosan és ügyesen Kozákra terelte a gyanút. Igaz, eb­ben maga Kozak is segít­ségére volt, amikor ostobán dicsekedve, s bebizonyí­tandó magasfokú intelli­genciáját, azt állította, hogy a Bradbury-kötet — az övé... ön azonban mégis elkövetett néhány hibát. Túlzottan is kihang­súlyozta, hogy lakóhelye — További célok ? — A műszaki egyelem villamosmérnöki karára je­lentkeztem. Ez a felkészü­lés már kellemesebb volt, mint az érettségi előtti, mert most csak a kedvenc tárgyaimat ismételtem, a fizikát és matematikát. Ha­di István tanár úr, akinek egyébként nagyon sokat kö­szönhetek, segített a felvé­telire való előkészületben. — Van-e a családban hozzád hasonló jó matema­tikus? — Egy nővérem van, Andrea, aki harmadéves vegyész a budapesti műsza­ki egyetemen. Ö is Kiváló tanuló kitüntetést kapott, mikor három évvel ezelőtt a Bányai Júlia Gimnázium­ban érettségizett. — Félsz a felvételitől? — Sose féltem egyetlen vizsgától se. Lelkiismerete­sen tanultam. Akkor miért féljen az ember? B. J. Kromszk — Orel megyé­ben van. Egy térkép lát­tán megtudtam, hogy Kromszk valóban Orel me­gyéhez tartozik, de sokkal közelebb fekszik Brjanszk- hoz, mint Őreihez. Azonkí­vül önnek nem sok oka le­hetett rá, hogy az éjjeli­szekrényén tartsa az em­lített könyvet. Ezek azon­ban csak részletek. Később még beszélünk róluk. Egye­lőre egy kérdésem van: óhajt vallani? — Keveset... Keveset lőttem le belőletek! — szi­szegte Lagunov. — Még egy párat le kellett vol­na... — Erre már nem lesz módja! Vezessék el — mondta nyugodtan Sara­pov. A folyosón elhalkultak a léptek. — Ideje hazamennünk — szólt Sarapov. — Rögtön, csak benézek még az irodába, felelte Sztasz. Ajtajához lépett, de a kulcs megint nem akart megfordulni. Sztasz eről­tette. Fel-le, előre-hátra. Semmi eredmény. Sztasz fáradtan legyintett. „Egy pillanatra leülök” — gon­dolta. A pádon talált rá Sarapov az alvó Tyihonov- ra, az ajtó előtt, amelv^'-- hezen nyílt. VÉGE

Next

/
Thumbnails
Contents