Petőfi Népe, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-01 / 149. szám
Rendhagyó anzix — Miskolcról Amilyen szép. érdekess, rengeteeszer megírták már: na" — a Széchenyi tér 1—3 'zai helyzetűinket, amibe las- íiemes hivatás a mi szak- ezen a pályán, nap mint nap alatt levő pompás. 6 eme- san úgy beletörődünk, nánk — az újságírás —. bi- az idegeit „veti be” az em- letes új bérház helyén volt hogy nem is jut eszünkbe: tonyos vonatkozásokban bér. Töprengés, állásfogla- szerkesztőség, ahonnan az nem szükségszerű, hogy a Myan különös is. Sokan és lás, felelősség — mindezek épület enyészetnek indulá- nyomda távolsága miatt a tényezők — hogy csak sa űzött el bennünket, — külön-külön szolgálat jutókét pmitt«üV — egyaránt hiszen már nemcsak na- tassa el a szerkesztőségből igénybe veszik az értelmet gyotmondásra, hanem egy- a kéziratokat. Mert ugye —, érzelmet S ez napról egy erősebb szóra is kiló- van egész korszerű megol- napra. cikkről cikkre így számra hullott nyakunkba dás is. Viszont végigszaladt van... Talán ez a fajta a vakolat a plafonról... a hideg a hátunkon, axni- „őrlődé»” is oka annak a Mostani körülményeink, kor szomorú jövőnkre gon- íürcsaságnak, hogy példáid szétszórtságunk — amely dőltünk. Most panaszko- a legtöbb újságíró — rossz talán hamarosan enyhülni dunk? Mi lesz akkor, ha a levélíró. A mindennapi Jki- fog, de még csak a befoga- Külső-szegedi úton — úgy írás” után erre sosincs idő. dottság keretei között:.. véljük, ritka kivételként az Meg talán energia sem, hi- Mennyi vicces helyzet adó- országban, városon kívül — szén — aki hivatásának él dott abból, hogy a hivata- •, felépül majd a mi kecske- igazán — egész nap „min- lók tucatjaival elszigetelt méti nyomdaüzemünk? dent kiadott magából”. Ezért szerkesztőségi rovatokhoz Mekkora lesz akkor a ké- is „sorsa” legtöbb újságíró- hol-ebadót fizetni tértek be ziratotk nyomdába jutásának. hogy bár tucatnyi re- a választópolgárok, hol meg nak útja és ideje?! Autó- göny megíráséra elegendő hagyatéki leltár-tárgy alás- járat szolgál majd erre a élmény- és tényanyagot ak- ra tódult be a gyászoló célra, vagy — egy kis túl- kemuié! magában úgy tíz- család... Hiába, a tanács- zással — egy nappal előbb tizenöt esztendős gyakorlat házi ügyfeleknek is meg kell leküldeni a cikkeket, irtán, s titkos terve szerint kell szoknink, hogy most mint eddig, hogy viszony- Tegalább néhány könyv lesz szerkesztőségi szobák van- lag frissek maradjanak, mils azokból —. a Mű meg- nak a hivatalok helyén, re megjelennek?) írása egyre késik. Végül ki ahová ilyen ügyeikben jár- is fut az (élet-) időből... tak, Mint ahogy nekünk is B B fl B S annak is ez az oka ta- bele kellett rázódnunk, Ián — a szüntelen hajtás —, hogy zokszó nélkül tegyünk Nos,^ Miskolcon nem rél- hogy ha régi kollégát visz meg széff körutakat egyik tok városközpontba építeni másfélé a sors. a napi ro- rovatból a másikba... Igaz, a sajtó-nyomda kombana- hanás közepette kiszakított a Lechner Ödön tervezte tot. gépgyárát telepiMiskolcl panoráma. — mondjuk egyórás búcsú, gyönyörű folyosókon.. hirtelen visszaidézett közös emlékek emlegetése után ■ B B B jön a gyors kézfogás, ölelés. _ , A kollégától elköszönünk. Pe ugorjunk most egyes mikor becsukódik mögöt- nesen aho1 tolunk el- szág, Napjaink, te az ajtó —. sietünk visz- távozott barátunk dolgozik Rádió, Magyar tettek ki arról a helyről, ahol ma ez a csillogó, mintegy 20 milliós üzempalota áll. Eddigi lakói (szerkesztőségek) : Észak-Mágyaror- Magyar Távirati mentummal” bővült a szerkesztőség múltja-. Egr Ilyen béesöt „hosz- m szélynék kitéve dolgoztak a A tévé-torony az Avason. sza a flekkek, az írógép ezutan- Iroda, — s most rakja fészmellé.. Aztán „napirend- Ötszintes, ragyogóan im- két a Déli Hírlap. Itt van re térünk” felette. Egy „mo- Pozans épület a miskolci a megyei lapkiadó és terSajtóhaz. Külön érdekes ri- vező vállalat is — meg a port lehetne, amit Bíró Pé- nyomda. A kiadó — eddig tor, a Borsod megyéi Lap-----19 saját kiadású lap k iadó Vállalat igazgatója gazdája. Koltai József főkönyve- A Sajtoház megépülése .... _ , lő — aki 1950 óta dolgo- előtt Miskolcon is elég szabbitottunk meK_ azzal, zik a „cégnél’’ — a saj- „balkáni” körülmények hogy arator lapmik egyik, tókombinát születéséről el- között csinálták a lapokat, — hosszú éveken át volt ro- mondott. Kombinátot em- folyóiratokat Az Észak- vatvezetoje uj állomáshoz lítettünk, s ez nem túl- Magyarország szerkesztősé- i7^: „ .ytazott el- zás. A város központjában ge — s az MTI — egy Iákísértük öt E^-ebkent is emelkedő Sajtóház össze- kőház egyik traktusát fogannyi szepet._ ]ot mesélt ú] épült a nyomdával, aho- lalta el. Tőle több mint munkahelyéről kollegánk. vá a lift 2_3 perc alatt le- fél kilométerre volt a ki- hogy magunk is kiváncsiak viszi a kéziratokat (De adó. Megint máshol művoltunk: milyen is hat egy megfájdította ez a szívün- ködött a nyomda, ahol zsú- komzeru ^ szerkesztoseg-ki- ket _ ott Miskolcon —, foltan, állandó balesett ve- adohivatal-nyomda komp- mer( eszünkbe juttatta ha- lexum? No de, hogy még az úton maradjunk ... Miközben autónk a Duna—Tisza közéről az északi nagy iparvidék felé robogott, a frisszöld hegyi lankák, sziklákat kerülgető szőlősorok, napfényben fürdő füstös- kormos-poros gyárkolosszusok láttán minduntalan a messze délen hagyott Aranyhomokra szálltak vissza gondolataink... A kolléga egy-egy mondata elárulta: nem olyan egyszerű elszakadni a kecskeméti,/' kiskőrösi, tájéktól, a Sugavica-parti élményektől, a halasi, a kalocsai meg a vecsei kertek, szőlők, puszták, félegyházi tanyák embereitől.:. Akikről ő is annyit írt... S ha az ember í r az emberekről, meg is szereti őket... Anélkül nem megy. Aztán, hogy az új állomás, Miskolc közeledett, szinte automatikusan az egykori — és mai — szerkesztőségi viszonyok jutottak eszünkbe. A „Villa negr Az ország első vidéki „felhőkarcolója”. nyomdászok. Rotációs gépteremnek egy volt lakást dúcoltak alá... A hatvanas évek elején aztán — hat vezetőember aláírásával — egy „memorandum” készült, s ebben a vázolt helyzet megváltoztatását kérték a megyei pártbizottságtól — egy modern sajtó- nyomdakombiMiskolc sajtóháza. nát felállítása révép. Mind a pártbizottság, mind a megyei tanács kezdettől fogva lelkes készséggel patronálta, vette kezébe az ügyet... Nagyjából az építkezés kezdetétől számított egy év alatt tető alá került a palota. Vasvázas, betonos épület, amelyet — mint a főkönyvelő mondotta — szétszedni nem, csak „robbantani” lehetne, olyan stabil. Ez a múlt év februárja óta Észak-Magyarország szellemi életének egyik fellegvára . ; . B B ■ B ... Mikor a házigazdáktól búcsúzni készültünk, barátunkat már leendő főszerkesztőjével, Csala Lászlóval láttuk nagy tárgyalásban. Éppen abban maradtak, hqgy: „Tehát délután a nyomdába megyünk terepszemlére...” Közben a főkönyvelő megjegyzésére is figyeltünk: „Most még nem aktuális, de hamarosan az lehet: egy üzemi televízió a szerkesztőség és nyomda közt. A szerkesztő megnyom egy gombot, leszól a tördelőterembe: „Szeretném ’átni a harmadik oldal kefelevonatát. Légy szives, , szakikám, mutasd meg a kamerával.. Miskolcon még ez sem elképzelhetetlen. Tóth István Foto: Kovács János
