Petőfi Népe, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-04 / 152. szám
AZ ORSZÁGGYŰLÉSEN HANGZOTT EL Korszerűsítsük a vállalati szervezeteket Fehér Lajos beszéde A reform bevezetése óta eltelt másfél év tényei gazdaságpolitikai taktikánk helyességét tanúsítják, mind a múlt esztendőben, mind az idei év első felében számottevő eredményeket értünk el — mondotta beszéde elején Fehér Lajos. — Vannak azonban még gondjaink is. Mai és egyben hosszútávú feladataink közül as egyik legfőbb a gazdasági struktúra kedvező alakítása, ezen belül a gyártmánystruktúra módosítása, kedvező ágazati struktúra kialakítása. Ezt úgy érhetjük el, hogy a népgazdaságon belül növeljük a hatékony, korszerű és a piacon keresettebb termékeket előállító ágazatok részarányát A vállalatok körében a termékösszetétel javítása szükségessé teszi, hogy elsősorban a korszerű, versenyképes termékek gyártásának fejlesztését tűzzék célul. Meg kell azonban állapítom, hogy az elavult termékek kiszorulása túlzottan lassú. Erre lehetőséget adott és ad még ma is munkaerőgazdálkodásunk fogyatékossága és bérpolitikánk bizonyos ellentmondásai. Részben emiatt sok vállalat még nem kényszerül a korszerű, műszakilag versenyképes termékek előállításának fokozására. Fehér Lajos ezután hangsúlyozta, hogy a struktúra javításának nem egyedüli eszköze az új, egyedi nagy beruházás. Sokkal helyesebb lenne, ha a vállalatok a rekontsruk- ciókra helyeznék a fő hangsúlyt. Erősíteni kell a gazdasági szabályozás hatását, hogy egyrészt serkentse a vállalati rekonstrukció döntően saját forrásból való megvalósítását, másrészt hatékonyabban ösztönözze a vállalatokat az ilyen jellegű fejlesztésre, s egyben határozottabban állítson gátat a ma még általánosan jellemző extenzív fejlesztési törekvéseknek. A Minisztertanács elnökhelyettese rámutatott, hogy a múlt esztendőben a népgazdasági mutatók közül szinte egyedül a termelékenység alakult kedvezőtlenül. A nemzeti jövedelem növekedésének csupán kétötöde származott a munka hatékonyságának fokozódásából. Hasonlóan, vagy még kedvezőtlenebbül alakult a helyzet az idén az első öt hónapban. A termelékenység mostani növekedését csak átmenetileg vehetjük tudomásul, mert ezen változtatni kell. A nem kielégítő ütemű növekedés fő oka az, hogy a vállalatok többsége nem elsősorban műszaki fejlesztéssel, hanem munkaerő létszámának emelésével, új munkaerők beállításával igyekszik megoldani a termelés- növelést. A termelékenység javításának fontos, nélkülözhetetlen feltétele a munka szervezettségének fokozása az üzemekben. Meg kell találnunk a módját annak, hogy a munkaerőfeleslegek felszínre kerüljenek, s megkezdjék azok vállalaton belüli, vagy a vállalatok közötti tervszerű átcsoportosítását, elsősorban a szolgáltató ágazatokba, oda, ahol égető munkaerőhiány van. Fehér elvtárs ezután az ágazati irányítás kérdéseivel foglalkozott. Mint mondotta, bátrabb kezdeményezésre lenne szükség valamennyi ágazati minisztériumnál. — Meggyőződésem — mondotta —, hogy fokozatosan megoldandó feladat a vállalati szervezet megfelelő korszerűsítése, amely fejlődésünk jelenlegi szakaszán általában az egyszerűsítést jelenti. A túlzott centralizáció fékezi1 a gazdasági egységek — trösztön belül a vállalat, országos vállalaton belül a gyár — alulról jövő kezdeményezéseit. Különösen élesen jelentkezik ez az országos vállalatoknál, trösztöknél, ahol jelentős po- tenclájú belső egységek (vállalatok, gyárak, gyáregységek, üzemek stb.) a szükséges önállósággal nem rendelkeznek. A vállalati szervezetkorszerűsítését természetesen nem kampányszerűen, hanem jól előkészítve kell végrehajtani. A vállalati szervezet tökéletesítése különösen fontos az olyan ágazatokban, amelyek közvetlen szerepet játszanak a lakosság igényeinek kielégítésében. Ilyennek tekinthetjük például az élelmiszeripart, a textilipart, továbbá a belkereskedelmet. Sürgetően jelentkezik a változás igénye azokban az ágazatokban, amelyek szoros és sokoldalú kapcsolatban állnak a mezőgazda- sági üzemekkel. Ezek többek között a bor, a baromfi, az édesipar, ahol mielőbb végre kellene hajtani a szervezet korszerűsítését, a hatáskörök decentralizálását. A miniszterelnök-helyettes beszédét az életszínvonal alakulásának elemzésével folytatta. — Mindenekelőtt tény — hangsúlyozta —, hogy a lakosság összfogyasztása, az i egy főre eső átlagos fogyasztás, a dolgozó rétegek zömének jövedelmi és fogyasztási színvonala emelkedik. Az is igaz, hogy a nagyobb családúak, a kiskeresetűek és a nyugdíjasok rétegei érzékenyebben reagálnak az ármozgásokra, különösen ha azok — a fogyasztási cikkek egy részénél, méghozzá az olcsóbb cikkeknél — felfelé történik. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a lakosság egyrésze ma jobban él, mint ahogyan a harmadik ötéves terv előkészítésekor terveztük. A lakosság egy őre jutó reáljövedelme az őt évre tervezett 14—16 zúzalékkal szemben a arvidőszak eddig eltelt há- om esztendejében mintegy 19—20 százalékkal nőtt. Ezen belül az elmúlt esztendőben — annak ellenére, hogy a termelékenység nem alakult megfelelően — a lakosság reáljövedelmének színvonala 6, a fogyasztás 5 százalékkal emelkedett. Fehér elvtárs ezután a jövedelem- és bérpolitikát elemezte. A munka termelékenységének növelése az emberek igazságérzete is azt követeli, hogy a keresetekben fokozottabban jusson- kifejezésre az azonos munkaterületen dolgozók különböző munkateljesítménye is. Jobban kell honorálni a szorgalmat, a rátermettséget, a nagyobb gyakorlatot, ugyanakkor a kényelmes, lassú, rossz munkát végző dolgozók bérét ne tekintsük garantáltnak, ne a jelenlé- j tét, hanem a teljesítményt bérezzük. Ezután a lakosság fogyasztásának helyzetéről, majd a fogyasztói érdekvédelemről szólt Fehér elvtárs. Rámutatott, hogy annak voltaképp már a termelésnél kell kezdődnie. A legfontosabb feladat, hogy megfelelő mennyiségű és választékú áru legyen az üzletekben. Ezzel kapcsolatban bátorítjuk az állami kiskereskedelmet, hogy erőteljesebben bővítse közvetlen kapcsolatát az iparral, a gyárakkal, a ktsz-ekkel és a mező- gazdasági üzemekkel. A reform első két évében végre kellett hajtanunk az árreformot és az árrendszer változását. Igyekszünk ezt úgy megtenni, hogy közben védjük az átlagfogyasztót. Természetesen egy időben sok ár megváltozik. A múlt év során végrehajtott áremeléseket és árcsökkentéseket figyelembe véve a szolgáltatásokkal és a szabadpiaci forgalommal együttesen számított átlagos árszínvonal egészében csak lassan emelkedik, a megengedhetőnek tartott évi 1—2 százalék alatt marad. A bérek és a foglalkoztatottság növekedését is számításba véve ez nem hátrányos a tömegek életkörülményeire, viszont a reális árak pozitív hatással vannak a termelésre és az ellátásra. Most már másfél éves gyakorlat tanúsítja, hogy a magyar népgazdaságban nincs inflációs veszély, a rugalmas árrendszer nem vezet inflációhoz. Az ipari fejlődés folyamatában a vezető szerep vitathatatlanul a nagyiparé. Emellett azonban az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítani a kis- és középüzemekre. Ezek többsége tanácsi. helyiipari vállalat, kisipari szövetkezet, ide sorolom még a mezőgazdasági termelőszövetkezetek kibontakozó, kiegészítő, feldolgozói és egyéb ipari jellegű tevékenységét is. Mindezek — a magán- kisiparral együtt — a heDr. Mészöly Gyula: Milliárdokat hozhat az új csatorna Tisztelt országgyűlés! Hazánkban a rendkívül szélsőséges csapadékeloszlás hol aszály, hol árvíz formájában jelentkezik. Esős időjárás esetén, mint például 1965—66-ban sok százezer hold esett a tartós belvizek áldozatául, mintegy 700 millió forint kárt okozva. A múltban a rendkívüli szárazságok (1932, 1935, 1952) ennél is érzékenyebb, pótolhatatlan gazdasági hátrányt jelentettek az országnak. A tenyészidő alatt lehulló csapadék szélső értékei, vagyis a tenyészidő alatti vízhiány hazánk egyes tájain, így Bács- Kiskun megyében 75—175 mm között váltakoznak. Ilyen szélsőséges csapadékeloszlás szinte parancsolóan előírja, hogy állandóan növeljük öntözhető szántóterületeinket. Országunk domborzati és éghajlati viszonyai miatt az árvízvédelemnek is rendkívül nagy jelentősége van. Kevesen gondolunk arra, hogy hazánk területének 35 százaléka mélyebben fekszik az árvizek szintjénél. Az alacsony fekvést illetően Európában Hollandia közelít meg bennünket, azonban ott 20 százalék körüli az árvízszint alatti terület. Kiépült az állandóan karbantartást igénylő 4200 km hosszú védőgátrendszerünk mintegy 300 milliárd forint értékű nemzeti vagyon elöntését akadályozza meg. Az országgyűlés szine előtt, az országgyűlési képviselők nevében fejezem ki köszönetemet az Országos Vízügyi Hivatalnak ezen ülésszakra kiadott, kitűnően szerkesztett, reprezentatív: „Magyarország víz- gazdálkodása” e. kiadványért. Ez a mű méltóan reprezentálja a magyar vízügyi hivatal nagy hagyományokkal rendelkező, világszínvonalon álló munkásságát. Vízügyi szerveink munkáját a feladataikból adódóan az időjárástól függően, hol a vízbőség, hol a vízhiány elleni küzdelem határozza meg. Minél fejlettebb a mezőgazdaság, annál érzékenyebb a vízkárokkal és vízhiányokkal szemben, tehát annál nagyobb termelési biztonságot követel. Minél magasabb színvonalú a vízgazdálkodás műszaki fejlettsége és szervezettsége, annál eredményesebben és gazdaságosabban képes a mező- gazdaság fokozódó igényeit kielégíteni. Mindnyájunk előtt ismeretes, hogy a vízgazdálkodás rendkívül költségigényes ágazat. Fejlesztését csak oly módon lehet meggyorsítani, ha a társadalom közös gondjává válik, és terheit megosztjuk. Vízgazdálkodási beruházásaink a felszabadulás óta megnövekedtek. A beruházások érték tekintetében is differenciáltak, a több milliótól a több milliárd forint között változnak. A biztonságot nyújtó ár- vízvédelem megteremtése mellett, a tájanként rendelkezésre állj? felszíni vizek további felhasználása, valamint a már meglevő öntözésre alkalmassá tett területek gazdaságos kihasználása és lehetséges bővítése a legfontosabb feladatunk. Bács-Kiskun megye ismert természeti adottságai folytán a nagyüzemi termelésre való áttérés óta nagy előrehaladást ért el. Ma már úgy ítéljük meg, hogy a megye jelentős részén a mezőgazdasági termelésnek gátat szab a vízhiány — annak ellenére, hogy — különösen csapadékdús időszakban — még mindig jelentős belvízelöntések fordulnak elő. A vízügyi szervek az elöntések megakadályozása végett hatásos erőfeszítéseket tettek és tesznek a jövőben is. Gondolok elsősorban a Duna völgyi Főcsatorna 3500 négyzetkilométer kiterjedésű vízgyűjtő területére. Az Országos Vízügyi Hivatal által készített tanulmány olyan elképzelést is tartalmaz, amelynek megvalósítása az erők ésszerű egyesítése révén, nem csak Bács-Kiskun megye víz- rendezési, illetve vízellátási problémáit segítené, hanem az országrészek közötti kapcsolat, valamint a nagytérségi vízgazdálkodás lehetőségeit is előmozdítaná. Ez pedig a Duna—Tisza csatorna megépítésének évszázados álma, illetve megvalósítása. A csatorna gondolata több mint 200 éves. Az elmúlt hónapokban ünnepeltük ötvenedik évfordulóját annak a nagy jelentőségű intézkedésnek, amelyet a Tanácsköztársaság foganatosított 1919-ben a Duna—Tisza csatorna Építési Igazgatóság felállításának elrendelésével. Ez a tervezett nagyszabású létesítmény lehetőséget teremthet a keleti és nyugati országrészek közötti belvízi hajózásra, amely főleg a tápéi olaj- kincs feltárásával egyre nagyobb súllyal jelentkezik, de a Homokhátság öntözővízellátása mellett a Tiszavölgy vízkészletét is pótolni tudná. Egy ilyen nagyszabású mű létesítése komoly és hosszú előkészítő munkát igényeL Ügy gondolom, hogy a magyar vízgazdálkodás e kulcsfontosságú vízrendezési tervének előkészítését már most meg kellene indítani. Ezért javaslom, hogy a kormány, a vízgazdálkodás fejlesztési koncepciójának jóváhagyása során, ezt az országos jelentőségű feladatot az elsők közé sorolja. Esetleg vizsgáltassa meg a többfeladatú víziműnek szükség szerint több szakaszban való kiépítési lehetőségét is úgy, hogy elsősorban a Duna—Tisza köze a szükséges vízpótlást megkaphassa. Természetesen ilyen hatalmas méretű vállalkozás előkészítése nagymérvű közgazdasági és műszaki elemző munkát igényel, vele egyidejűleg megfelelő szervezeti intézkedések is szükségessé válnak. Feltehetjük a kérdést, érdemes-e ilyen hatalmas vízrendezési munkát elindítani — annak költségeit sok éven át biztosítani? Más szóval: mennyi idő alatt térül meg a beruházás? Erre a legmegbízhatóbb választ a tiszavölgyí öntözőrendszerek adják, elsősorban a tiszalöki duzzasztó gát által immár 15 éve üzemeltetett, mintegy 100 ezer hold öntözött' terület. A tiszalöki duzzasztómű és csatorna hálózata építése és 15 évi karbantartása eddig 2 milliárd forintba került. Ezzel szemben az öntözött terület többlethozama 5 milliárd forint értéket adott eddig a népgazdaságnak. Nem beszélve az öntözött talaj felszínének, arculatának megváltozásáról és a lakosság életszínvonalának jelentős emelkedéséről. A Duna—Tisza csatorna megépítése nagyjából azonos beruházási költséget igényelne, mint a tiszavöl- gyi duzzasztóművek: Ti- szalök, azaz Tisza I, illetve Kisköre, azaz Tisza II. Az elmondott indokok figyelembevételével ismételten kérem a tisztelt országgyűlést, a kormányt, javaslatom elfogadására, illetve megvalósításának támogatására. lyi gazdaság szerves részei. A középüzemek felkarolása és átgondolt fejlesztése népgazdasági érdek. Ezek azonban tőkeerő hiánnyal küzdenek. Ha komolyan akarjuk venni a helyi gazdaság szerepét, a jövőben gazdaságpolitikai kérdésnek kell tekinteni fejlesztésüket, differenciált hitelkedvezményekkel és egyéb módon is. i Az előadó ezután a tanácsok tevékenységében beállott változásokról szólott. Rámutatott, hogy a reform a tanácsok részére hatékonyabb gazdálkodási feltételeket teremtett. Az MSZMP Központi Bizottsága márciusi ülésén célul tűzte ki: a tanácsokat még alkalmasabbakká kell tenni arra, hogy növekedjék hatáskörük társadalmi, politikai és gazdasági szerepük a helyi feladatok megoldásában. E feladat végrehajtásán most dolgozunk. Célszerű és szükséges, hogy a tanácsok önállóságát és felelősségét gazdasági és egyéb vonatkozásban is tovább fejlesz- szük és elvi célnak tekintsük a jövőben a tanácsi önkormányzat kifejlesztését. A minisztériumok tegyenek további erőfeszítéseket mind a hatáskörök decentralizálására, az eljárások egyszerűsítésére. Ellenőrizzék és rendszeresen segítsék a helyszínen is a tanácsoknál az ágazati politika érvényesülését. A, tanácsi végrehajtó bizottságok pedig az állami rendelkezések következetes betartásával váljanak területük felelős gazdáivá. Fehér Lajos végül a kormány utóbbi hónapokban kifejtett külpolitikai tevékenységéről szólott. Beszélt az összeurópai t*.®- tonsági értekezlet összehívásáról, valamint a nemzetközi gazdasági együttműködésről. Beszéde végén az állami költségvetésről szőlő jelentést elfogadásra ajánlotta. i
