Petőfi Népe, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-30 / 174. szám

1989. Jölins 39, szerda S. oldal Vadkerten Néhány nappal ezelőtt jninden soltvadkerti házba bekopogtatott a postás egy Kétoldalas levéllel, amelyet Bzávay István, az Ady End- .0 Művelődési Ház igazga­tója küldött szét a község falamennyi lakosához. Azt judatja a levélben, hogy Augusztus 9—10-én a községi ,<anács, a Hazafias Népfront lelyi bizottsága, és a kis- iőrösi járási KISZ-bizottság Közös összefogásával meg­rendezik a vadkerti napo­dat. Ide kívánkozik egy rövid Idézet á helyi társadalmi \zervek által kibocsátott közös felhívásból: „Községünk arculata és Rendezettsége miatt nem lé­iét szégyenkeznünk senki \lőtt. A Vadkerti-tó környé­kének látványa, szépsége, 'üktető fejlődése elbírja az összehasonlítást akár a Tös- irdőével, akár a Fehértóé- trl. vagy a Szelidi-tóéval. ’égünk művelődési és < k ozási igényei, lako- ,ak iskolázottsága egyre naposabb mértékkel mérhe. jő. Becsüljük meg hát saját értékeinket és mutassuk neg másoknak mindazt Imit eddig közös erővel al­kottunk.” — Mit láthatunk majd a vadkerti napokon? — ez iránt érdeklődtem Szávay Istvánnál, aki a vadkerti .lapok „főhadiszállásán”, a Művelődési ház klubtermé­ben éppen a nagyméretű transzparensek összeállítá­sán fáradozik. Többen is flolgoznak itt. társadalmi aktívák. Van munka bőven, iiszen öt kiállítás elrendezé­séről kell gondoskodni, ezenkívül mindenféle pro­pagandamunka az ő felada­tuk. — Szeretnénk községünk életét széltében-hosszában Bemutatni, hiszen mi sem vagyunk hátrább, mint má- Bok. Ez a két nap a község ünnepe, természetesen együtt szeretnénk ünnepelni olyanokkal is. akik vendé­gül jönnek hozzánk. Először rendezzük a vadkerti napo­kat, az első rendezvény si­kere talán mérsékeltebb fesz, de azért — nem tagad­ok — sok vendéget várunk. Ami a programot illeti, őt kiállítás nyílik: honismereti, termény—-bor—gyümölcs, képzőművészeti, könyv- és készülődnek bélyeggyűjtő-kiállítás. Ezen­kívül az ÁFÉSZ tart keres­kedelmi cikk- és árubemu­tatót. A kulturális rendez­vényeket két helyen láthat­ja majd a közönség, egy­részt az iskola festői kör­nyezetben levő szabadtéri színpadán, másrészt a még festőibb Petőfi-tónál. Lesz­nek zenekari- és népitánc­bemutatók, ünnepi nagygyű­lés, nyári divatbemutató, honvédségi technikai pará­dé, járási tűzoltóbemutató, dzsesszparádé, valamint if­júsági karnevál és kavalkád. És persze, hogy a szóra­kozásban elfáradt test is megkapja a magáét, az ÁFÉSZ gondoskodik róla, hogy mindenféle ínycsiklan­dozó étel, ital várja a ven­dégeket. A „főhadiszállás”-tói való bűcsúzáskor Szávay István még ezeket mondta: — Drukkolunk egy kicsit, hiszen először lesz közsé­günkben ilyen nagy ünnep­ségsorozat. De az az össze­fogás, amely a helyi taná­csi és gazdasági szervek ré­széről létrehozta ezt a nagy lehetőséget, bizonyára siker­rel jár majd. Balogh József Nekem egyre gyanúsabb es a jó öreg” Hold. An­nak alapján is, amennyi eddig kiderült róla. Igaza van a közmondásnak: Lak­va ismerjük meg egymást. Mert ugye azalatt a pár százezer esztendő alatt, amíg szerelmetes májusi, júniusi stb„ stb. éjszakákon felméláztunk arra a józan holdvilág képére, éppen szelíd bölcsessége miatt tiszteltük. Szinte hallottuk nyájas tanácsát: „Nana, ne olyan kevesen! Jegyezzétek meg, hogy aki a szenve­délye után megy, elveszíti a fejét.” Szóval, azt hittük, hogy őkegyelme hideg, mint a szobor. S ugye, csak rá kellett tennie az embernek a lábát, már is leleplező­dött a vén farizeus. Armst- rongék éppen egy bemu­tatkozó holdrengést élvez­hettek. Szép kis első ta­lálkozás! Így kellett fogad­ni az embert, akinek amúgy is voltak azokban az órák­ban némi zabszemproblé­mái? Rengett a vén tányér- képű, tehát tüzes a belse­Négy érig öntudatlanul John Brockhouse chica­gói ablaktisztító, miután három emelet magasból le­zuhant létrájáról, fenn­akadt egy fán. Tisztában volt vele, ha a 30. emele­ten csúszik ki lába alól a létra, egy egész erdő sem menthette volna meg a biztos haláltól. Miután ezt még egy baleset követte, elhatározta, hogy más fog­lalkozást választ Munkát vállalt egy taxivállalatnál, gondolhatta, hogy nincs többé ok az állandó aggo­dalomra. Ekkor még nem sejtették, mekkorát téved­tek. Egy reggelen a bűn­ügyi rendőrségtől hívták telefonon a taxisofőr fele­ségét és közölték vele, hogy férjét leütötték. A taxisofőrre egy járó­kelő talált rá, aki azonnal értesítette a rendőrséget. A rendőrségen elmondotta, az tűnt fel neki, hogy két fér­fi gyanús sietséggel távo­zott a taxitól. A sofőrt megoperálták, azonban nem tért magához. Mereven, tágranyitott szemmel fe­küdt kórházi ágyán, s nem reagált sem szúrásra sem érintésre. Sőt még az éles kiáltásokra sem, amelyek­kel orvosai a mély kábu­latból fel akarták ébresz­tenek A rendőrség hiába várt arra, hogy magához térjen és hozzákezdhesse­nek a kihallgatáshoz. Or­vosok utaztak a világ min­den tájáról Chicagóba, hogy konzultáljanak gyó­gyításának lehetőségeiről, azonban egyetlen gyógymód sem hozott eredményt. A rendőrség a taxiban véres övét talált, amivel valószínűleg hátulról pró­bálták megfojtani a taxiso­főrt. Egyébként ezt a nya­kán talált nyomok is bizo­nyították. Súlyos fejsérülé­se pisztolyaggyal végrehaj­tott nagy ütéstől származ­hatott. Ennél többre azok­ban nem jutott a rendőr­ség. John Brockhouse 1318 nap után tért magához — írja a Schweizer Illustrierte. Megértette amit mondtak, de beszélni nem tudott. Ál­lapotú azonban szemmel- láthatóan javult. Amikor [ Kiállítás a félegyházi birtönmúzeumban Hetek óta dolgoznak a központi kiállításokat ren­dező szakemberek augusztus első felében megnyíló „Ma­gyar büntetőjog emlékei 1514—1919 között” című ki­állítás anyagának összeállí­tásán. A bemutatót Kiskun­félegyházán, a volt kiskun területi tömlöc barokk épü­letében rendezik. (A most restaurált épület szomorú nevezetessége, hogy itt vé­gezték ki 1919-ben a kis­kunfélegyházi direktórium négy tagját.) A megnyíló börtönmúzeum az 1914 kö­rül megszűnt börtönügyi múzeum anyagát kapta meg, kiegészítve a régebbi idők­ből származó bűnügyi tár­gyakkal és fényképekkel Többek között kiállítják azt a széket, amelyre Martino­vics Ignácot kivégzésekor ültették, s a bárdot, amely- lyel lefejezték. A börtönmú­zeum egyik termét megtöl­tik azok a festmények és művészi tárgyak, amelyeket — hosszú büntetésük köz-j ben — a rabok festettek, fa-l rágták, barkácsoltak össze. ( _____ A Corvina másfél évtizede Immár másfél évtize­des múltra tekinthet vissza a Corvina Könyvkiadó. Nemrégiben jól sikerült ki­állításon mutatta be műkö­désének legszebb kiadvá­nyait. A több mint 500 kö­tet, művészi album, szín­pompás látványt nyújtott. Szép, egyúttal felelősség- teljes munka a magyar kul­túra megismertetése. Az alapvető nehézséget a ma­gyar nyelv jelenti. Bármilyen idegen nyelvű fordító számára a szokott­nál nagyobb feladatot je­lent Jókai, Mikszáth, Gár­donyi nyelvi gazdagságát viszaadni németül, angolul, oroszul, franciául, spanyo­lul vagy japánul. Egy példa arra, hogy a fordítói munka mennyire bonyolult. Az idegen nyelvű fordító, aki Budapesten vég­zi feladatát, anyanyelvére fordít. A gyakorlat tapaszta­lata azonban arra int, hogy aki már hosszabb ideje ki­kapcsolódott az anyanyelvi közösségből, annak stílusa, kifejező készsége veszít ru­galmasságából. Ezért az első Magyarországon készült for­dítást elküldi a Corvina ab­ba az országba, amelynek nyelvén megjelenik a könyv. Itt ketten is lektorálják a fordítást. A javításokat egyeztetik, és így kerül nyomdába a szöveg. Egy emlékezetes esetből kiderül, hogy a kiadó kor­rektorai mennyire lelkiis­meretesek. Japán nyelven készült az egyik kiadvány, és Tokióból visszaérkezett a két japán lektortól jóváha­gyott szöveg. A hazai kor­rektorgárda egyik tagja sem tudott japánul. És mégis a japán szöveg alapján jöttek rá egy fordítási hibára! Hogy miből és hogyan? „Nagyon egyszerű — vála­szolják — csupán gondosan átnéztük a japán képírást és ott egy olyan rajzot lát­tunk amelynek jelentését már ismertük. A magyar szöveg viszont mást mon­dott.” Nos, kiderült, hogy való­ban fordítási hiba történt és maguk a tokiói lektorok is elismerésüket nyilvánították a hiba bravúros felfedezésé­ért. A Corvina másfél évtize­des tevékenységének ered­ménye, hogy a magyar ifjú­sági és gyermekkönyvek, szépirodalmi művek, zenei és sportkönyvek politikai ta­nulmányok, szakmai köny­vek és ismeretterjesztő munkák eljutnak a világ minden tájára. Tizenöt év alatt több mint 1800 Corvi­na-könyv jelent meg, mint­egy 24 ezer ív terjedelem­ben, körülbelül 15 millió ossz példányszámban. És a kép teljességéért hadd is­mertessünk még egy adatot: húsz ország 200 kiadójával épített kapcsolatokat a Cor­vina. Lassan kialakult cgy-egy író külföldi olvasó­tábora is amely az évek so­rán bővül, gyarapodik. A német piacon például egyre többen vásárolják Gárdonyi Géza két, immár klasszikus művét, az Egri csillagokat és a Láthatatlan embert. Mikszáth Kálmántól a Szent Péter esernyője eddig hét német kiadást ért meg. Madách Imre remekműve. Az ember tragédiája 15 ki­adásban, különböző nyelve­ken jelent meg. Nagy nem­zetközi sikert értek el a ma­gyar népmesék angol, fran­cia és német nyelven. CSALFA je. Annyi hév gyűlt fel benne a földi szerelmesek sóhajától? Aztán meg, hogy nem­csak kihűlt, de poros kő­fészek is a Hold — hittük róla, mióta színe és távoli viselkedése alapján a tudo­mány is ilyennek köny­velte el. S ahogy félfüllel halljuk, az összekapirgált talajmintákról úgy saccolja az egyik asztronauta, hogy azoknak valamikoron kö­zűk volt a vízhez. Tehát ismét egy hanyattesés: hát­ha nem is olyan száraz a mi agg útitársunk még ma sem — mondjuk minden zegzugában —, mint gon­doltuk ... Vagy a sok meg­személyesítés ment az agyá­ra, amit annyiféleképpen dallott, verselt az ember? Hogy tudniillik — „Fürdik a holdvilág az éj tengeré­ben ..— s már attól is nedves lett? magán kívül volt. Azt hitte ugyanis, hogy csak néhány órát töltött öntudatlan ál­lapotban. Lassanként visz- szatért emlékezőképessége. Reszketeg betűkkel írta fel egy cédulára élményeit, ar­HOLD Meg ha momentán ki is van szikkadva barátunk, ki tudja, mire nem lesz még képes a belsejében for­tyogó tüzek, gázok révén. Ha nincs is ott Szent Dá­vid (mert ha ott lett volna, bizonyára nem állja meg, hogy ne hegedűszóval kö­szöntse a Föld küldötteit) — annyit 'a Holdon is „tudnak” a természeti tör­vények, hogy semmi se kell több, mint hogy két itce hidrogén összeberhe- lődjön egy icce oxigénnel, s máris megvan a víz. Az­tán ha majd az így nyert oxigén még holmi himmi- hummi gázzal is megleli a nexust, levegő is lészen — satöbbi. Mi fog még kitelni a vén tojásképűtől?! Ha így ren- gedez, mint Aldrinék ész­lelték, egyszer még az is kitelik tőle, hogy méregbe gurul, és szétrobban. Pont az hiányozna nekünk! nél bőrönd volt és a város központjába vitette magát. Ütközben még egy utast vettek fel. Azok ketten a taxi utasterében izgatottan beszélgettek. Bár csak szó­foszlányok jutottak el ave­Mintha mi nem tudnánk ezt magunk is megcsinálni hidrogénbombával — ide­haza. Jól nézünk majd ki, mikor a Hold félmegyényi repeszdarabjai hullanak majd ránk, miközben gya­nútlanul szerelmeskedünk mondjuk a bokrok alján! Jobb is, hogy most mind a holdbéli talajmintákat, mind az esetleges holdi bak­tériumokat karanténba zár­ták. Ha vannak netán oda- fönt mikroorganizmusok, s észrevétlenül belopóztak az űrhajósok ruha- s egyéb ráncaiba, most úgy kell ne­kik! Hadd tudják meg ott a karanténban, milyenek is a földi viszonyok, kifizető­dő-e az emberrel kikezde­ni. Isten ments, hogy...! De most jut eszembe: hi­szen van már nekünk „on­nan” szerzett nyavalyánk. A holdkór! Mennyi hold­kóros ember közlekedik már a háztetőkön évezredek óta! Csak nem?! Csak nem járt már valamikor a tör­ténelem előtt ember a Hol­don?! Tóth István vette beszedjüKbol, hogy az elsőnek beszállt utas szem­rehányást tett a másiknak, amiért nem volt időben a megbeszélt helyen, továb­bá, hogy az árut már el kellene osztani. Brockhouse azt gyanította, hogy az áru nyilván kábítószer és ká­bítószer-üzérek nyomára bukkant. Mivel nem jutott más az eszébe, utasainak azt mondta, hogy azonnal a kórházba kell telefonál­nia, mert felesége szül. Az utasok azonban — átlátva a szándékon — övét dob­tak a nyakára és ütlegelni kezdték. A személyleírás, amelyet négy év múltán adott támadóiról, elég volt a rendőrségnek ahhoz, hogy általános razziát rendelje­nek el a kábítószer-csem­pészek között és a két tá­madót rövidesen elfogták. Az orvosok most arról vitáznak, hogy a sokféle gyógymód közül vajon me- Ivik hozta vissza a taxiso­főrt a tudatos világba. John Brockhousenak újra meg kell tanulnia beszélni, de hogy ezek után vajon mi­lyen munkát vállal majd, azt még nem tudta eldön­teni. í—sb—) Jelentős a külföld érdek­lődése a gazdaságirányítás reformja, az új gazdasági mechanizmus iránt is. Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára: „25 kérdés — 25 felelet a gazda­sági reformról” című inter­júja angolul, franciául, né­metül és oroszul jelent meg. Bognár József professzor­nak az új gazdasági mecha­nizmusról írt tanulmánya pedig franciául. Világszerte érdeklődnek a zeneoktatás magyar mód­szerei iránt, amelynek. ki­dolgozója a nagy zenetudós, Kodály Zoltán volt. Nagy költőink közül Pető­fi Sándor válogatott költe­ményei eddig két kiadásban jelentek meg oroszul, Az apostol című műve pedig angolul. A legnevesebb orosz költők fordították le Arany János balladáit. Ady Endre válogatott versei két német kiadást értek meg, franciára pedig a legjele­sebb francia költők ültették át. József Attila versei né­metül két kiadásban, továb­bá franciául és spanyolul jelentek meg. A spanyol fordítás Fayad Jamis kubai költő műve. A magyar líra iránti érdeklődést mutatja, hogy egy kairói kiadóval közös kiadásban az UNES­CO támogatásával, a Corvi­na arab nyelvű lírai antoló­giát jelentetett meg. A mintegy 350 oldalas kötet Balassi Bálinttól Radnóti Miklósig húsz magyar költő 78 versét tartalmazza. Nyomdatechnikailag ts magas színvonalúak, való­ban minden igényt kielégí­tenek a nagy magyar ki­rály Hunyadi Mátyás Corvi­náinak kiadott kötetei. Ed­dig az itthon talált példá­nyokat adták ki, a további programban a külföldre ke­rült Corvinák kiadása is szerepel. Vázlatos a kép a Corvina Kiadó másfél évti­zedes működéséről hiszen eddig meg sem említettük képzőművészeti és idegen- forgalmi kiadványait. Azt a következtetést azon­ban levonhatjuk, hogy való­ban kulturális missziót tel­jesít a Corvina a legna­gyobb magyar alkotók mű­veinek terjesztésével és megkedveltetésével szerte a világon. ÍB. I.) orvosai naptárt mutattak ról a bizonyos négy évvel zetőülésig, azt azonban ki- neki, amelyből kiderült, ezelőtti éjszakáról, hogy négy év telt el kór- Akkor éjjel egy utast vett házba szállítása óta, egész fel a kikötőnegyedben, aki-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents