Petőfi Népe, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-30 / 174. szám

<S. oldal 1969. július 39, szerda Számok, ítéletek karambolok, Közlekedési ügyek a bíróságon A vendéglátó: Vadászati Magyarország világkiállítás 71-ben Éppen tárgyalási szüne­tet tart dr. Gál Jenő, a Kecskeméti Járásbíróság bírája, aki úgyszólván kizá­rólag közlekedési ügyekben ítélkezik már kilencedik éve. A tárgyalási szünet azonban nem jelenti, hogy ilyenkor nincs munka. Az asztalán jókora halmdt ké­peznek a már befejezett, vagy ezután sorra kerülő ügyek. Amikor benyitottam hozzá, éppen egy frissen kihirdetett ítélet indoklását diktálta. Arra kértem, tart­son egy kis pihenőt, s foly­tassunk rövid beszélgetést a közlekedési ügyekről, azok számáról, a leggyak­rabban előforduló esetekről és az ítételetekről. Fél év alatt 18 halott — Az idei év első felében tizennyolc ember lelte ha­lálát a megye országútjain, s ez nagyon nagy szám — kezdi a tájékoztatást a bí­ró. Miközben a számokat jegyzem a noteszba, azon töprengek, hogyan lehetne elejét venni a karambolok­nak, a tragikus végű közle­kedési baleseteknek. Fél év alatt ugyanis — január 1- től június 30-ig — összesen 131 ügyiratot kapott a köz­lekedési bíró, közöttük a 18 halálossal; — A közlekedési balese­tek fő szezonja május vé­gén kezdődik, és eltart no­vember elejéig. Ekkor so­kan garázsba teszik az au­tót, motorkerékpárt, s csak a következő tavaszon ve­szik ismét elő. Sajnos, azt kell tapasztalnunk, hogy évről évre emelkedő ten­denciát mutat a balesetek száma. Két évvel ezelőtt, 1967-ben például 260 ügy­irat érkezett, tavaly ennél több, az idén pedig — vé­leményem szerint — elér­jük a háromszázat — mondja dr. Gál Jenő. — Ehhez hozzá kell még ten­nem: az emelkedés annak ellenére tapasztalható, hogy sok olyan karambol, amely­nek sérültje nyolc napon belül gyógyul és a jármű­vekben keletkezett kár nem haladja meg az ötezer fo­rintos szabálysértési érték­határt, nem kerül hozzánk, hanem a rendőrség saját hatáskörében intézkedik. Vezet a figyelmetlenség A balesetek okainak elemzésénél, ha nem is új, de érdekes megállapításra lehet jutni. A sokszor sú­lyos tragédiák, vagy a csu­pán koccanással végződő összeütközések úgyszólván kizárólag a figyelmetlenség következményei. — Ebbe az egy szóba, hogy figyelmetlenség, tulaj­donképpen sokféle szabály­szegést lehet megtalálni. Ilyen például a szabályta­lan előzés: az előzni szándé­kozó nem győződik meg ar­ról, hogy van-e szembe jö­vő forgalom, tehát nem elég figyelmes. Aztán a balra kanyarodás, télen az útviszonyokhoz való nem kellő alkalmazkodás, a fék­távolság elhanyagolása stb. Feltétlenül meg kell emlí­teni, mint gyakori „fősze­replőt”, az ittasságot — folytatja a bíró. Ezek a megállapítások azonban nem kizárólag a jámű ve zetőkre vonatkoznak Sajnos, a gyalogosok, ke­rékpárosok között is sokan vannak, afcik a legalapve­tőbb közlekedési szabályra is fittyet hánynak. Ügy lép­nek le a járdáról, hogy előtte nem néznek körül. Elkanyarodnak anélkül, hogy előre jeleznék szán­dékukat stb. — Az esetek 89—90 szá­zalékában maga a sérült is vétkes a baleset bekövetke­zésében, s ezáltal megosz­lik a felelősség az elütött ember és a járművezető között, s az ítéletek meg­hozatalánál nekünk ezt is figyelembe kell venni — te­szi hozzá a 'közlekedési bí­rd. Szigorúbb ítélkezés — Amit a felelősség meg­oszlásával kapcsolatban mondtunk, egyáltalán nem jelenti, hogy liberális szem­léletet vallanánk. A közle­kedési balesetek gyakorisá­ga, a súlyos szabályszegé­sek, az ittasság, gyorshaj­tás, figyelmetlenség stb., mind arra ösztönözte a bí­róságot, az ügyészséget és a közlekedésrendészetet is, hogy szigorúan hatékonyab­ban járjon el az ország­utak forgalmának bizton­ságát veszélyeztetőkkel szemben. Ma már nem rit­ka, hogy ittas vezetésért több ezer forintra bünte­tünk valakit, hogy éltiltjuk az illetőt a gépjárműveze­téstől stb — mondja dr, Gál Jenő. Vannak, azonban, akik a büntetést nem veszik ko­molyan. Nem gondolkoznak el a történteken, s ha újra volán mögé ülnek, ismét gondatlanul, figyelmetlenül vezetik járművüket. Jó pél- I da erre V. J. esete, akit 1968-ban gondatlan veszé­lyeztetés miatt hathónapi- felfüggesztett szabadság- vesztésre ítélt a bíróság. Az idén januárban az illető | szabálytalanul előzött egy I kerékpárost, nem figyelte, meg, hogy vele szemben | Nem tartoznak a meg­szokott riportalanyok kö­zé, akiket nyáron — áldo­zatos munkájuk elismerése­képpen — dicsérni szoktak. A minden elismerést meg­érdemlő martinászok, a ka­zánok mellett dolgozó fű­tők, a kombájnosok és ara­tómunkások mellett kevés fény esik a pultok mögött csendesen tevékenykedő boltosokra. Ha fény, a szó­szoros értelemben, nem is esik sok rájuk, de a nyári melegből kijut nekik is bőségesen. Ebben az idő­szakban akaratlanul is ész­revesszük szorgos munká­jukat, az arcukon gyön­gyöző izzadtságot, s a ma­gasszárú cipőt a lábukon. Észrevesszük, hogy ők is dolgozó emberek, méghoz­zá nem is az úgynevezett könnyű munkát végzők kö­zül valók. Legnagyobb részük sze­mélyes ismerősünk, hiszen naponta találkozunk ve­lük. Esti bevásárlásaink so­rán, amikor hosszú sor áll a pénztárpult előtt, néha szólunk is hozzájuk egy-egy szót, s ők hálásan vissza­mosolyognak. Figyelmük, amely megoszlik az áru, a vevő és a pénztárgép kö­zött, egy percre sem lan­kadhat, hiszen ez saját ká-. egy biciklis jön. A teher­autóval haladó V. J. el­ütötte a kerékpárost, aki meghalt. A szembe jövő kerékpáros — az áldozat — járműve nem volt kivilá­gítva, az eset hajnalban, sötétben történt. V. J.-t egy év nyolc hónapra ítélte a bíróság és elrendelte a ta­valyi hat hónap végrehaj­tását is. V. J. azért kapott csupán húsz hónapot, mert az áldozat is szabálytalanul közlekedett... — A balesetek számának emelkedésében közrejátszik a növekvő idegenforgalom is. Az idén például már volt görög, belga, cseh, ju­goszláv és olasz vádlottunk is. Ezek azonban elenyé­sző számukkal minimálisan befolyásolják a statisztikát, és az ő esetükben is meg­oszlott a felelősség a sér­tett és a vádlott között — tájékoztat dr. Gál Jenő, s az órájára pillant; Az utcán tombol a nyár, bőgnek a motorok, csúcs­idény van az országutakon. Lehet, hogy valahol újabb ügy „született”? O. S. 1971. augusztus 27-től szeptember 30-ig Magyaror­szágon rendezik meg az el­ső vadászati világkiállítást. Nemzetközi kiállítást, trófea bemutatókat ugyan eddig is rendeztek már — 1910-ben Bécsben, 1930-ban Lipcsé­ben, 1937-ben Berlinben. 1954-ben Düsseldorfban, 1960-ban Firenzében. De a magyarországi lesz az első világkiállítás. . Az 55 ezer toégyzetméter- nyi kiállításon a mezőgaz­dasági vásár területén tró­feabemutatót. természet- film-fesztivált, lovas- és va­dászkutya-versenyt, sport­horgászati bemutatót ren­deznek. Érdekes lesz a vadászati eszközök fejlődését illuszt­ráló kiállítás a kőbaltától' a parittyán, a dárdán át a lő­fegyverek megjelenéséig és napjaink vadászfegyveréig. Kiállítanak a vadászattal, a vadgazdálkodással, a hor­gászattal kapcsolatos cikke­ket gyártó és forgalmazó cé­gek. Láthatunk majd vad­húsból, halból, kagylóból, csigából, rákból és békából készült tartósított terméke­ket, szőrmét és bőrruhát, ruhaneműt, bizsut, ékszert, csontfaragványokat. Figyelemre méltók a kiál­lítás idejére tervezett ren­dezvények: a vadászati tu­dományos kutatók nemzet­közi kongresszusa, a ter­mészetvédelmi. valamint a halászati tudományos szimpózium. A Műcsarnok 12 termében vadászati és halászati témájú mai és mu­zeális képzőművészeti tár­gyakból nyílik kiállítás. Több kutyakiállítás és verseny is lesz: például nemzetközi agárverseny, vizsla-, nyomozó- és szolga- latikutya-verseny. Nemzet­közi fogatverseny és népi lo- vasjáték-bemutató. 5 napos lovastúra, őszi vadászbaran­golás szerepel még a prog­ramban. Megismertetik az érdeklő­dőkkel a gemenci és gyulaji vadgazdaságokat, tájékoztat­ják őket a vadóvás, -mentés terén elért hazai eredmé­nyekről. A nemzetközileg is elismert magyar vadászok — Nádler Hubert. Kittenberger Kálmán, Széchenyi Zsig- mond — életének, tevékeny­ségének is teret szentelnek. Fotóművészeti bemutató, bélyeg- és könyvkiállítás, előadások adják a kulturá­lis programot. Zajos — bajok ?-j j A közelünkben épül a I 1 * I hajdani Don-kanyar helyén az új városközpont. Kodály-emlékgyűjtemény Összegyűjtötték a Kodály Zoltán és a község kapcso­latát dokumentáló emléke­ket Dunapatajon. Kitűnik, hogy évtizedekre nyúlik vissza a kapcsolat. A köz­ség egykori énektanárai — Szabó Emília, Tihanyi Nán­dor és Tikász Mihály — voltak azok, akik annak idején a falusi ének-zenei oktatásban az elsők között alkalmazták Kodály Zoltán módszereit. Meghívásukra az 1940- ben rendezett dunapataji énekes napon részt vett a mester is. Ezt követően — mint ismeretes — 1962-ben ő tette le a dunapataji mű­velődési ház alapkövét, amjd ő is avatta fel az intézményt 1966-ban. A zeneszerző csupán e három alkalommal járt a patajiak körében, mégis már egy kiállításra való emlék gyűlt össze róla. Lá­togatásait mintegy száz fénykép őrzi. A már nyug­díjas Szabó Emília tanárnő Kodály-leveleket küldött, s átadta az oxfordi egyetem által kiadott angol—ma­gyar szövegű Pünkösdölő című Kodály-művet is. Eb­ben az egykor neki dedi­kált partitúrában a mester zöld tintával bejegyzett út­mutatásai olvashatók. Eze­ket, s a többi emlékeket a tervek szerint decemberben — a zeneszerző születésé­nek évfordulóján — bemu­tatják a közönségnek. Az értékes dokumentu­mok, a személyes találko­zások során feljegyzett él­mények felhasználásával talnúlmányt ír Pastyik Ist­ván helytörténész Kodály Patajon címmel. R. M. Boltosok rukat is jelentené. Kicsit sápadtak is, mert nem sok idejük jut a napozásra, strandolásra. Kenyeret mér­nek és tejet, zöldséget, gyü­mölcsöt, cipőt szolgálnak ki, vagy műszaki cikkeket, finom selyemholmit és sú­lyos vasárukat. Boltosok, kereskedők, eladók és pénztárosok ... Hétköznapi életünk mindenesei. Az áruk közvetítői, akik ak­kor dolgoznak jól, ha alig vesszük észre jelenlétüket. De ilyenkor mégis észre kell vennünk őket is. Hiszen alig bírjuk ki azt a nyolc-tíz percet is bent a fülledt bolti levegőn, amit a vásárlással töltünk el. S ők egész napi mű­szakjukat ott álldogálják végig. Visszeres és dagadó lábakkal — és mosolyogva. Csak ilyenkor látjuk, meny­nyire is korszerűtlenek ezek a boltok, még ha üveg­ből és betonból évítették is őket. Az a néhány kis ventillátor hiába zümmög, ha nincsenek fent szellőző­ablakok, s ha a menye­seire nem lehet szerelni na­gyobb légcsertVőt. Légkon­dicionáló berendezésről nem is álmodva. Marad hát az emberi kitartás és áldozatvállalás, ki meddig bírja. Még jó, ha a veze­tőknek van lehetőségük rá és néha hűsítőt hordatnak széjjel... (Van ilyen bolt egyáltalán, mert én még nem láttam sehol...) S ha öt-ttk percre felváltja va­laki őket. De ez is nagyon ritka, hiszen ilyenkor itt is kevés az ember, s néha igen kevés a szakmához értő. Boltosok. Bizony néha ódát kellene zengeni róluk is, de azt hiszem, hogy ez még nem jutott eszébe senkinek. S nem is tarta­nak rá számot. De azért jólesik, ha észreveszik őket a vevők, s megkérdezik: Bírja még, kedves? Ilyen­kor egy csendes mosoly a válasz, hiszen mit is le­hetne mondani rá. Ez a szakmájuk, a hivatásuk, s vallják, hogy szép szakma az övék. Az embertársak figyelmes szolgálata ... Csak néha nehéz, nagyon nehéz, különösen ilyen rek- kenő melegben. Legyünk hozzájuk mi is türelmesek. Csekély köszö­net ez részünkről munká­jukért. (T-l) Hetek, sőt lassan hónapok telnek el, hogy az építke­zés miatt nem tudunk aludni. Az éjszaka dolgozó cö­löpverő gépről van sző, ami teljesen érthetetlen módon kizárólag éjszaka működik, este tízkor kez­di a munkát és hajnalban 5 órakor befejezi. Reggel fáradtan, álmat­lanul indulunk munkába, mert a zaj a zárt ablakon is keresztül hatol. Aludni, pihenni szeret­nénk. Bizonyára van rá mód, hogy a gép nappal verje a cölöpöket. Kristóf Istvánné Kecskeméti Kölcsey utca I „ I Hazánk egész terüle- I I tén külterületre tele­pítik a zajos üzemeket. Így van ez nálunk Kecskemé­ten is, ilyen elgondolással helyezték el az Úttörő ut­cában működő szikvízüze- met. Miután ez megtörtént nagy szomorúsággal ta­pasztaljuk, hogy a szikvíz- üzem helyére kiskocsmát, egy zajos csárdát telepítet­tek. S ez még hagyj án, amíg a zaj a csárdából hal­latszik. Amikor az ott va­csorázó, mulatozó emberek hazafelé mennek egyik cso­port zajosabb a másiknál. Énekelnek, ordítoznak és az utcára kikészített szeme­tes kukákat éktelen sza­vak kíséretében, nagy csö­römpöléssel fellökdösik. A környéken lakókat nagyon zavarja ez az éjszakai köz­játék. Azt javasoljuk a hajnali zárórát helyezzék át az eredetileg tervezett késő esti órákra. Eszes Sándor Kecskemét rí A leni n városi há- I I zak között játszótere­ket létesítettek. Ez így van rendjén, hiszen a bérház­ban lakó családoknak ez jelenti az udvart, ahol gyermekeik balesetveszély nélkül játszhatnak. Este vi­szont éjfélig felnőtt férfiak veszik birtokukba ezeket a kis játszótereket, labdáz­nak, fejelnek, kiabálnak. A pattogó labda zajától nem tudunk pihenni, pedig szükségünk lenne nyuga­lomra, hiszen reggel mun­kába megyünk. Kiss István Kecskemét J Lenin tér Csak egy kis alkatrész hiányzik öt éve hibátlanul műkö­dik „Harmat” permetező- gépem, amely a tiszakécs- kei gyárban készült. Az idén, sajnos, elromlott a nyomásmutató óra, vala­mint az elzárás-nyitás biz­tosító pisztoly. Szinte minden környék­beli boltot bejártam, de az alkatrészeket nem sikerült beszerezni. Hova forduljak? Fekete Paine Géderlak Nem rajtam múlott,, 1969. július 17-én a Kecs­kemétről a 10 óra 50 perc­kor induló autóbusszal Kiskunfélegyházára utaz­tam. Az autóbuszon senki és semmi nem zavart, oly­annyira, hogy már megér­keztünk Félegyházára és én még mindig olvastam. Ekkor egy karszalagos ellenőr kérte a menetjegye­met. Őszintén megmond­tam, hogy nincs, mert ed­dig még senki nem szólt hozzám, hiszen olvastam. Az ellenőr — igazán na­gyon udvariasan — azt fe­lelte, huszonöt forint bün­tetést kell fizetnem és egy nyilatkozatot kell aláír­nom, melyben elismerem, hogy jegyváltási kötelezett­ségemnek nem tettem ele­get. Igazságtalannak tartom a a bírságot — nem is fizet­tem ki — eszem ágában sem volt ingyen utazni, hi­szen vállalatom megtéríti a jegy árát. Miért nem kérték tőlem a jegy árát útközben Szíjjártó Károly Kecskemét (Olvasóink panaszait to­vábbítottuk az illetékesek­nek. Válaszaikra visszaté­rünk. Így megtudjuk, hogy állunk a csendrendelettel, kérjen-e az utas menetje­gyet és hol lehet permete­zőgép-alkatrészt beszerez­ni.) Szerkesztői üzenetek „Szerda esti telefonáló:” A Kossuth téri Kossuth- szobrot a bajai származású Teles Ede szobrászművész alkotta.

Next

/
Thumbnails
Contents