Petőfi Népe, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-24 / 169. szám
4. oldal 1969. július 24, csütörtök Okos összefogás Szabadszálláson a gabonaátvétel zökkenőmentesen folyik. Távirati stílusban csupán ennyi a dolog lényege. Ha egy kicsit bővebben fogalmaznánk akkor egy mellékmondatban ide csatolhatjuk: a nehéz körülmények és a hiányos gépi felszerelés ellenére. Hogyan a Nyitány i szabadtérin Kettős premierrel nyitotta meg kapuit Szegeden a tizenegyedik alkalommal megrendezett ünnepi hetek központi programja: a szabadtéri játékok. Szombat este Kodály Háry János című daljátékát mutatták be, vasárnap a kijevi Sev- csenko Opera és Balettszínház 120 tagú együttese Szegeden először vitte színre Aszafjev Bahcsiszeráji szökőkút című tánckölteményét. A Háryt Szinetár Miklós rendezte, aki a játékok kezdete óta közreműködik a fesztiválon, s aki a darabot 1966-ban már színre vitte a dómszínpadon. „Változatlanul vallom: a Háry itt, a Dóm előtt talált igazi otthonra, közönségre, ahol népies jellege hamisítatlan ízt kapott. Különben az idő is megérett már a történelmi iróniára, amit a darabból egészségesen lát ki a publikum” — nyilatkozott. Fü- löp Zoltán díszletei a korábbinál erőteljesebben különítették el a mesejáték, és a valószerűség elemeit, a szereplők — Melis György- gyel az élen — láthatóan megértették a „kritikai játék” célzatosságát. Az előadást lukács Miklós vezényelte. A másnapi premieren nagy közönségsikert aratott a kijevi balett. A Bahcsiszeráji szökőkút eredeti, Zaharov-féle koreográfiáját V. Vronszkij balettmester alkalmazta a szegedi színpadra, s a főbb szerepekben olyan kitűnő balettművészeket ismertünk meg, mint J. Jersova, A. Lagoda és R. Kljavin. A fesztivál zenekarát Sz. Turcsak, a kijevi társulat fiatal, temperamentumos karmestere dirigálta. A premieren egyebek között megjelent Ilku Pál művelődésügyi miniszter és F. J. Tyitov, hazánk szovjet nagykövete is. A felső kép a Bahcsiszeráji szökőkút egyik jelenetét, az alsó képen pedig a Háry János egyik jelenetét ábrázolja. A szakemberek, és a kereskedelmi partnerek legnagyobb része is ezt a kérdést teszi fel először. A választ Mohácsi István kirendeltség-vezető így fogalmazza meg: — Régi, tehát meglehetősen közismert megoldás segített. Megpróbáltunk együttműködni kereskedelmi partnereinkkel. Ügy kezdődött, hogy az idény előtt végigjártam, a négy szabadszállási termelőszövetkezetet a Mathiászt, a Lenint, a József Attilát és a Zöldmezőt, megbeszélésre ültünk össze a vezetőkkel. Ugyanígy felkerestem a szalkszentmártoni Hunyadit is. Mindenütt megbeszéltük közös gondjainkat, és a segítségadás lehetőségét is. A következő eredményre jutottunk. A termelőszövetkezetek vásárolták egy-egy nagy teljesítményű, NDK gyártmányú szállítószalagot. Ezeket a szezon idejére kölcsönadták a vállalatnak. A szalagok dolgoznak a tárolószínekben. Beállításukkal elértük, hogy a szokásosnál valamivel több, körülbelül háromszáz vagon gabonát tudjunk egy Cs—3- as színbe berakni. Zsákokból képezünk ki oldalfalakat, majd a nagy emelési magasággal dolgozó szállítószalagokkal szinte színültig töltjük a raktárt A lerakást, illetve a szalagokra ömlesztést is a termelő- szövetkezet brigádjai végzik. Fennakadás mind a mai napig nem történt, a szállítási csúcsidőben, a délutáni óráikban is a beérkezéstől számított hatvan percen belül általában megtörténik a lerakodás. Az átvétel egyébként reggel fél négytől este fél tizenegyig folyik. Ha a gazdaságok igénylik, vasárnap is. (Nincs fennakadás. §§ A pótkocsikon, ame- g lyek egyszerre állnak = a lerakodáshoz, há- romtag ú brigádok dől- ü goznak. Egymással g versenyben — és ha- = talmas porban. Hét- g nyolc perc alatt lapá- g tolják, ömlesztik le a g terményt. Mikor elosz- g lik a por, izzadt, csa- g takos arccal, karjuk- = ra-hátukra tapadt ing- g gél szállnak le, hogy _ félreüljenek néhány g perc pihenőre. Alig g beszélnek. Némelyikük g elbotorkál a csaphoz, |§ két tenyerébe vizet ereszt és az arcába g löttyinti. Mire megszá- g rád ismét fölhangzik a j§ kiáltás, indulhatnak az g újabb rakomány lera- g kására.) H Miért Miért ez a nagynak mondható segítség a termelőszövetkezetek részéről? Munkások, szállítószalagok kölcsönzése, sőt még az aratást is az átvételhez igazították bizonyos fokig. Füredi Imre a Mathiász termelőszövetkezet főagro- nómusa ottjártunkkor éppen az átvételt ellenőrizte, megpróbált kimerítő választ adni a kérdésre: — Ha nagyon tömören akarnám megfogalmazni a választ csak annyit mondanék — saját érdekümkVincze György: ÚT A pokolból 10. Még negyedóra volt munkakezdésig. Bement a talponállóba és féldeci konyakot kért. Ügy gondolta, ez segít a határozásban. Segít dönteni: milyen megoldást válasszon. Amíg ivott — mert az első féldecit másik is követte — kifigyelt az ajtón. Most fordul be a telephez Bakó és jönnek a többiek is. Valamennyien ismerősök, munkatársak. S 6 figyel innen az italboltból. Hideg szaladt végig a hátán, s úgy érezte magát, mintha egy nagy pondró lenne, amely el- búvik más élőlény elől. Még egy féldecit kért és döntött: bemegy. Bakó tárgyalt. A titkárnő azt mondta, hamarosan végez, várja meg és hellyel kínálta. Korompai leült, de gyakran fel is 4111. Tele volt nyugtalansággal. Ügy mozgott, mint ifjú apajelölt a szülőszoba előtt. Arcán gyorsan változtak a színek. Végre kinyílt az igazgató ajtaja. Egy idegen jelent meg Bakó kíséretében. Az idegen elbúcsúzott. — Tessék — hívta az igazgató Korompalt, aki szó nélkül belépett főnöke szobájába és megállt a szőnyeg szélén. — Üdvözlöm — nyújtotta kezét Bakó. — Foglaljon helyet... — várta, hogy Korompai előadja, mit akar. Ö azonban néma maradt. Tegnap kerestem otthon — törte meg a csendet Bakó. — Sajnálom, ami történt. — Emberek vagyunk .. . — szólalt meg nem is annyira Korompai, mint a három fél deci konyak, amely most kezdett hatni. — No, persze, emberek vagyunk — válaszolta az igazgató —, de az ember fogalmának vannak kritériumai. Ezt maga is tudja. Nem egyszer el is mondta. Éppen ez lepett meg. Olyan emberrel fordult elő ez, aki mindig a helyes magatartást szokta magyarázni. Ugye érti, mit akarok mondani? — Nézze, ne kerteljünk. Megmondom nyíltan: aki piál, az menjen a fal mellett. Többet nem akarok erről beszélni. Hangsúlyozom: aki piál az menjen a fal mellett. Felesleges nagy mellel magyarázni emberi normákról, amikor önmagát nem bírja ezek szerint fegyelmezni. Most is érzem a pálinka szagát. Nézze én is ember vagyok. Azt javaslom, a tegnapi napra és mára vegyen ki szabadságot, aztán holnap jöjjön dolgozni. Van elég tennivaló. Most voltak itt a központból, kifogásolták a minőséget... Van más mondanivalója? — Nincs — felelte Korompai. — Akkor holnap reggel találkozunk. Még ki sem lépett az igazgató szobájából Korompai, amikor keserűen felötlött benne: „Tudtam, hogy ezzel fog revolverez- ni. Hiába, feladtam a labdát és ő leütötte.” Másik pillanatban meg hálát érzett Bakó iránt, hogy nem csinált az esetből ügyet. Megtehette volna. Fegyelmit indít és jogosan. Annak különösen örült, hogy a csalások ezzel elsikkadtak és megmenekül a beláthatatlan sorstól ... Ki tudja mitől? Ezt latolgatta, ugyanakkor mindjobban tolakodott benne valami belső kényszerből sugallt félelem. Noha megúszta a dolgot, mégis végtelenül becstelennek érezte magát, ugyanolyannak, mint aki rabolt, lopott. Félelme terebélyesedett, ha arra gondolt, hogy mától kezdve magában kell hordania hallgatagon a bűncselekményeket, akkor úgy érezte, menten megőrül. Céltalanul sétált az utcán. Néha ismerősök mentek el mellette. Ilyenkor szórakozoHan köszönt. Nem tudta mit csináljon. Haza akart menni. Ügy döntött, egyedül marad gondolataival. Számolni kezdett fejben: ezer, kétezer, aztán ötszáz, ezerhétszáz, aztán háromezer-kétszáz, ezerötszáz, ötezer ... Nem tudta fejben összeadni. A parkban leült egy padra, papírt, ceruzát vett elő és úgy számolt. Sorra vette mindazokat, akik kisebb-nagyobb összeggel megvesztegették. A végeredmény huszonmégy- ezer-háromszáz forint volt. Megriadt. Szinte hihetetlennek tűnt, hogy néhány hónap alatt ennyit elvert Rettenetesen szédült. Szemei előtt összefolytak és homályos vízióként mozogtak az utcai alakok. Menekülni szeretett volna. De hová és ki elől? Hiszen senki sem üldözi. Mégis kínozza a félelem. Legalább a félelmet megosztani volna jó. De kivel? Nincs barát és nincs testvér, akinek ezt elmondhatná. Aztán a bűncselekményt kicsinyíteni és megmagyarázni önmagának. hogy helyzete nem is olyan kilátástalan. (Folytatjuk) ben. Pillanatnyilag nincs más választásunk, ez az egyetlen helyesnek mondható út. Ha otthon, saját raktárainkban tárolnánk egy ideig az ide beszállítandó gabonát is, még többet kellene rakodnunk. A felvásárló ugyanis — jelenlegi műszaki felszereltsége mellett képtelen volna az átvétel megkívánt ütemét tartani. Ha itt a lerakást és a tárolást nem segítenénk, a mi gépeink állnának, a szállítóeszközök és természetesen a kombájnok is. Tehát mindkét esetben nehézségeink támadnának. Csakhát — a drága pénzen vásárolt, korszerű billenthető platós pótkocsikról lapáttal lerakodni kissé furcsa dolog. (Ezerszer olvashat- g§ tűk már: „A Gabona- g felvásárló és Feldől- |g gozó Vállala gépesíté- g se nem tartott lépést a g mezőgazdasági nagy- g üzemek — különös- |g képpen az utóbbi há- g rom évben történt — §j gépesítésével. A korsze- g tű agrotechnika követ- g keztében emelkedtek a g termésátlagok, az ara- = tás ideje pedig, a §§ kombájnok segítségé- g vei néhány hétre rö- g vidült.” Néhány hét g esetleg hónap miatt g fenntartani egész év- g ben a szállítószalago- g kát? Az üzemekben g jobban van biztosítva g e gépek kihasználása, g A termelőszövetkezetek g számoltak — majd se- g gítettek magukon és a g vállalaton is. Meddő = viták helyett — zök- g kenőmentes átvétel fo- = lyik. A kapcsolat g egyébként egészen ki- g váló a termelők és a g felvásárló között. Minő- g ségi. átvételi viták alig g fordulnak elő, évente = egy-két szállítmánynál, g Ami ugyebár szintén g csak a hasznára válik = mindkét félnek.) — Meddig A Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat, nehézségei ellenére korrekt megoldásra törekszik. A segítségre csak záros határidőig számítanak. A lerakodást néhány éven belül korszerűsítik. Megépítik a betonaknákat, amelyekbe a lerakodás egyetlen billentessél történhet, a betárolás szállítószalaggal, illetve befúvással történik majd. Első lépésként az idén újabb szín épül, hiszen a berendezések szerelését a jelenlegi zsúfoltság mellett el sem lehet képzelni. A befejezés? Körülbelül három, négy év múlva lehetséges. (Ez a határidő mó- g dosulhat, rövidebb, de g hosszabb is lehet. Hi- g szén a korszerűsítés g évről évre újabb be- g rendezéseket is magá- g ban foglal, ma csak g egy szállítószalag, hol- g nap egy önműködő fel- g szedő könnyíti majd g meg a munkát a kor g színvonalán. A munka g azonban már ma közös g erőfeszítéssel, zökke- g nőmentesen folyik. A Gabonafelvásárló g és Feldolgozó Vállalat g legjobb megyei üzeme g címet két év óta a g szabadszállási kiren- M deltség birtokolja.) = Baranyi Pál
