Petőfi Népe, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-24 / 169. szám

AZ ÉBER-HÁZBAN Vigyük el a hangszereket Baj van a miskei _Club- eenekarral. A Miskei Köz­ségi Tanács annak idején gi­tárokat, dobfelszerelést, hangerősítőt vásárolt és — az ilyen esetekben hason­latként emlegetett közmon­dást a verebekről talán mellőzzük — rögtön akad­tak deli legények is, akik megszólaltatták azokat. Nem is akárhogyan. Legalábbis erről tanús­kodtak a miskei fiatalok szavai, akik szerették hall­gatni ezt a zenét, és szíve­sen eljártak a presszóba, a művelődési házba, vagy ahol éppen játszottak nekik. A pódiumon sokszor éne­keltek hűségről, meg a hűt­lenségről. is. Aztán — mint már lenni szokott — egyre gyakorlot­tabb ujjakkal • játszottak, megjött az önbizalom is. Egy szép napon felkereked­tek és elszerződtek a szom­szédos Hajósra, a vendéglá­tó iparba. A gitárokat, dobokat vi­szont maguknál felejtették. Csekélység. Baján jártomban KISZ-es fiatalokkal találkoztam össze a minap. A megye legkülönbözőbb részéről érkeztek, hogy megismer­jék Bácska ' fővárosát. Egész nap lubickoltak a strandon, megkóstolták a csípős aranysárga tésztás hallét, a Csitanica ínycsik­landó délszláv ételkülön­legességeit. s bizony a hő­ségtől meglehetősen bá­gyadtan bandukoltak a Bé­ke tér macskakövein, élet­korukkal járó szenvedé­lyes kíváncsiságuk mégis arra késztette őket, hogy felszólítsanak: vezetném el őket valami „jellegzetesen bajai helyre”. A múzeumban hallottam, hogy Éber Sándor festőmű­vész önálló tárlatára ké­szülnek, így a Jókai utcai Éber-ház felé indultunk. Ritka élményben volt ré­szünk. A mester — mint mindig — rendkívül ked­vesen fogadta a váratlanul betoppanó érdeklődőket. Végigkalauzolt bennünket édesapja, idősebb Éber Sándor műveinek gazdag hagyatékán, megtekintet­tük az ő képeit, amelyek csaknem mind a bácskai Duna-part igézetében fo­gantak, nem is beszélve a rengeteg mézesbáb-formá- ból, cserépedényből, festett, faragott bútorokból, szőtte­sekből álló népművészeti gyűjteményről: tudomá­nyos feldolgozásukat ha­marosan megkezdi Éber Sándor, minthogy munka­helyéről, a tanítóképzőből nyugdíjba megy az ősszel. — Ezt kellene megtanul­nunk az idősebb generá­ciótól — jegyezte meg egyikünk távozóban. — Annyira szeretni a mester­ségünket, hogy ősz fejjel is frissen gondolkodó fia­talok maradjunk. Sz. J. „LÁBAK ÉRTÉKRENDJE” „Jó lábú” fiatalok dol­goznak a Ganz-MÁVAG kiskunhalasi üzemegységé­ben. Félreértés ne essék, itt többnyire a fiúkról van szó!!! „Lábügyességüket” ka« matoztatják is. ki a labda­rúgópályán, ki meg a tánc­parketten. Való igaz, a parkett helyett többnyire inkább a padlót kellene emlegetnünk, hiszen e tán­cosok többsége — népi tán­cos. Néha otthon. Kiskun­halason, néha vidéki mű­velődési házakban jelen­nek meg, táncolnak a kö­zönség szórakoztatására, no meg a zsűri előtt is. Ganz-MÁVAG fiataljai nem is akárhogyan szere­pelnek ezeken a versenye­ken, érmek, oklevelek jel­zik eddigi sikereiket, leg­utóbb Kunszentmiklóson a megyei táncversenyen bi­zonyították tehetségüket, és értek el ismét szép si« kert. A labdarúgók is jól sze­repelnek. az érdeklődés mindkét sportág” iránt azonos szinten mozog. Ép­pen. ezért érthetetlen az üzem felsőbb vezetőinek azon intézkedése, hogy a vállalat autóbuszát csak a labdarúgók vehetik ingyen igénybe a népi táncosok mintha kirándulásra men­nének — kilométerenként 4 forint térítést kötelesek fizetni. Így aztán igen rö; vid idő alatt elfogyott kasszájukból a pénz. A további táncversenye­ken való részvétel így ve­szélyben forog. Ha csak nem értékelik őket leg­alább annyira, mint „ama­tőr” labdarúgóikat. • TÍZEZER CSAPÁS „Az is lehet, hogy töb­bet mozognak a karjaim az edzésen naponta. Egy beugrás a kőről, aztán me­het a móka faltól-falig. Vakációban rengeteget le­het edzeni, arra is jut idő, hogy pótoljunk valamit az elmulasztottakból. Egy-egy mozdulatot, egy fordulót, vagy levegővételt.., Ma például, mivel kissé érzem még a tegnapi mun­kát, végig az edzésen más­ra fogok gondolni, lega­lábbis igyekszem. Valame­lyik könyvre, filmre ... vagy ilyesmire. Ez az egyetlen módja, hogy kellő erőfeszítéssel csináljam vé­gig, másként elgörcsösödik a mozgás. Csak arra kell ügyelnem, hogy „időn be­lül” legyek. Ha mondjuk az edzőm az én pályámhoz sétál, és látom hogy kissé vörösebb a megszokottnál, akkor három hosszon rá­hajtok. Addig biztosan utolérem magamat. Egyéb­ként ezek a hosszok a leg­nehezebbek, a ritmusvál­tás .., Ilyenkor, hogy elte­reljem a figyelmemet, ját­szani kezdek a gondolattal, mi lett volna, ha becsú­szik egy négyes az évvégi bizonyítványomba, a jele­sek közé. Az edzőm, aki erre is fi­gyel, bizonyára alaposan lehordott volna. A szülé­imről nem is beszélve. Amit nehezebben visel­nék el mint a tízezer csa­pást. Ugyanis a csöndet szeretem”. Elmondta: Lorencz György, Kiskunhalas Következik Az IFJÚSÁG követke­ző száma augusztus vé­gén jelenik meg. Munka­társaink addig ellátogat­nak a tajói nemzetközi építőtáborba, ahonnan ké­pes riporttal jelentkezünk. És még egy exkluzív írás a következő számból: a címe — „A nyakkendő­met elvették” — amely néhány ifjú kecskeméti autótolvaj tündökléséről és bukásáról szól. A töb­bi hely a ti javaslataitok­nak. leveleiteknek, a hí­vásaitok alapján elkészü­lő írásoknak van fenn­tartva. A bejelentett írá­sokon kívül tehát az Következik HEf LEGÉNY, CI Horváth Miskával, a baracskai országúton találkoz­tunk, a képen is látható két szép lovat hajtotta — Soltra, A képen látható módon. Úgy mondta, az utat két nap alatt akarja megtenni, közben majd megalszik valahol Kalocsa alatt az isme­rősöknél. Egyébként máskor is vállalt már ilyen mun­kát, a kilométerpénz három forint. Sajnos, azonban ritkán akad ilyen hosszú út. Hogy miért ezt csinálja? Szereti az erdőt, mezőt, és a bolyongást; azt szereti legjobban. Sok féle munkahelyen megfordult, nevetve mondta, hogy nincs is munkakönyvé. Erdőre, mezőre egy-két napos munkára kü’pnben is — minek, 0 így szeret élni. A másik oldalt, a békés, kiegyensúlyozott nyugalmat nem ismeri. Nem tanították rá. PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE Összeállította: Baranyi Pál ELMONDJUK NEKED IS • • • A PETŐFI NÉPE NÉGY. RENDSZERESEN MEGJE­LENŐ MELLÉKLETÉNEK ÖSSZEÁLLÍTÓIT HÍVTÁK MEG EGY KIS BESZÉLGETÉSRE A BAJAI KISZ-VE- ZETÖKÉPZÖTÁBOR LAKÓI. ÉRDEKLŐDTEK A LAP ivlUNKÁJÁRÓL. TERVEINKRŐL. MAJD — KÖTETLEN BESZÉLGETÉS FORMÁJÁBAN — ELMONDTÁK GONDJAIKAT, PROBLÉMÁIKAT IS. VOLT A BE­SZÉLGETÉSNEK EGY KEDVES EPIZÓDJA. AMIKOR A TÁBORVEZET0 ÉS A FIATALOK KÖZÖSEN JA­VASOLTÁK: AZ IFJÚSÁG ÖSSZEÁLLÍTÓI ÉS AZ OLVASOK — TEGEZÖDJENEK. ÖRÖMMEL FOGAD­TUK A JAVASLATOT. ÍME EGY LÉPÉSSEL ISMÉT KERÜLTÜNK HOZZÁTOK Losonczi Erzsi Király Erzs, Urban Éva Klubvezetők lévén a tóbor lakói, főként az if­júsági klubokkal kapcso­latos kérdések vetődtek föl. Hogy például Akasz­tón — mivel a község ve­zetésében személyi válto­zások történtek, az utób­bi időben elhanyagolták az oly nagy sikerrel in­dult ifjúsági klub patro- nálását. Nemcsak a nyár az oka annak a 100—120 fiatal (!) elmaradásának, akik a télen rendszeresen felkeresték a klubhelyisé­get. Szakmaron bizonyos szakadás tapasztalható az ifjak között, nehéz meg­felelő programot össze­állítani. olyat, amely érettségizettet, vagy se­gédmunkást egyaránt ér­dekel ... Borotán sokan inkább a kocsmát látogat­ják, mint a művelődési házat, mondván, nincs Czakó Violetta pénzük a belépődíj meg­fizetéséret!?) Sok szépet is hallhat­tunk. Kiskunhalason pél­dául igen élénk a klub­élet. gyakoriak és sokak által látogatottak a ren­dezvények, itt sikerült megtalálni az igényeknek megfelelő összetételt. Kis­kunfélegyházán is szere­tik a fiatalok klubjukat, vége-hossza nincs az ön­kéntes. de korántsem mű­kedvelő színvonalon elő­adott házi produkciók­nak. Kiskőrösön a Ve­gyes és Javító Ktsz ifjú­sági klubja mintaszerűen működik, csakúgy, mint a filmklub vagy a tudomás nyos szakkörök. Általánosan elfogadott megállapítás, hogy az MHSZ sokat segít a fia­taloknak — nem utolsó­sorban — komoly pénz« összegekkel is támogatja a klubéletet. Számtalan meghívást kaptunk. igyekszünk! mindegyiknek eleget ten­ni. Amit látunk, hallunk, elmondjuk neked is . .. Baranyi—v"»hó A szabadtéri foglalkozást Komáromi Attila a megyei KISZ-bizottság munkatársa vezeti.

Next

/
Thumbnails
Contents