Petőfi Népe, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-24 / 169. szám

«. oldal 1969. július 24, csütörtök Portugália kegyetlen gyarmati háborúja A Biztonsági Tanács Zambia panaszát tárgyalta Csatorday Károly nagy­követ, hazánk állandó ENSZ-képviselője Portugá­lia megbüntetését követelte a Biztonsági Tanácsban. A tanács ülését Zambia Portu­gália ellen benyújtott pa­naszának megvitatására hívták össze. A magyar delegátus le­szögezte: Portugália súlyos agressziót követett el a fia­tal afrikai ország ellen. A portugál csapatok a leve­gőből és a szárazföldön tá­madták meg az országot Ó3 a támadásnak sok halottja és sebesültje van a békés polgári lakosság körében, az anyagi kár jelentős. Zambiát azért érte ez a tá­madás, mert az ENSZ ha­tározatainak megfelelően védelemben és segítségben részesítette az angolai és mozambique-i szabadság- harcosokat. A portugál kormány tu­lajdonképpen hármas hábo­rút visel — állapította meg Csatorday Károly. Egyrészt kegyetlen gyarmati hábo­rút folytat az afrikai nép ellen, de egyúttal politikai és erkölcsi háborút indított az Egyesült Nemzetek Szervezete ellen és remény­telenül háborúskodik azért, hogy megállítsa az időt, örökössé tegye a XIX. szá­zadbeli gyarmatosítást. Por­tugáliát súlyos felelősség terheli azért, hogy semmi­be veszi a nemzetközi jog elemi szabályait. Ez a fe­lelősség azonban kiterjed az ország NATO-beli part­nereire is, akik katonai és gazdasági segítséget nyúj­tanak számára. E segély nélkül Portugália nem tud­na ellenállni a nemzeti fel­szabadító mozgalomnak. Hazánk ENSZ-képviselő­je a magyar kormány nevé­ben követelte, tartsák tisz­teletben az államok és né­pek önrendelkezési jogát, az egyes államok független­ségét és területi integritá­sát. Javasolta egyúttal, hogy a Biztonsági Tanács az ag­resszióért és az afrikai fel­szabadító mozgalom elnyo­másáért ítélje el Portugáliát és egyben kötelezze az oko­zott károk megtérítésére is. Anglia k A Közös Piac székhelyé­ről, Brüsszelből érkező hí­rek erősen íelajzották a kedélyeket Angijában. A közvélemény egy része megkönnyebbüléssel vette tudomásul, hogy valószínű­leg eltűntek az akadályok, amelyek mindmáig útjá­ban voltak Anglia tagságá­nak. Számottevő viszont azoknak a csoportja is, akik keserűen fogadták az új francia külügyminiszter részéről beígért „boldogító igent”. A Közös Piachoz való csatlakozás ellenfelei megtalálhatók mind a jobb-, mind pedig a bal­oldalon. Az angol parlament kedd Lengyelországi krónika II. Wroclaw — az A háború végnapjait él­te. Alig három hónappal a náci Németország teljes ka­pitulációja előtt egy hideg februári napon angolszász repülőgépek jelentek meg Wroclaw felett és értel­metlen és céltalan szőnyeg­bombázással elpusztították az építészeti kincsekben oly gazdag várost. Ezzel a magyar történelemből Bo­roszló néven ismert ősi vá­ros ugyanarra a sorsra ju­tott, mint társai: Szcze- czin, Gdansk és Drezda. És ez még nem volt elég! A hitleristák a közeledő szovjet és lengyel csapa­tok előtt erőddé változtat­ták Wroclawot, majd a város bekerítése után sün- disznóállássá építették ki. A belváros megmaradt épü­leteit is lerombolták. He­lyükbe — az utánpótlás biztosítására — repülőteret építettek. Wroclaw csak egy nappal a teljes fegy­verletétel után adta meg magát. A pusztulás rette­netes volt. Ma már legtöbb helyütt mo­dern városnegyedek maga­sodnak. Ahol pedig erre le­hetőség volt — Lengyel- ország más városaihoz ha­sonlóan — a régi dokumen­tumok, fényképek alapján, szerető gonddal és aprólé­kossággal — eredeti szép­ségükben állították helyre a történelmi falakat. Egyik legszebb ilyen emlékmű a gót—barokk stílusban épült tanácsháza. Wroclaw a német uralom alatt kisiparos város volt. újjászületett város Jelenleg az ország egyik ipari központja, több mint félmillió lakossal. S bár lakossága csak másfél szá­zaléka az országénak, az ország ipari termelésének 3 százalékát teszi ki. Hét­száz üzem és gyár találha­tó a városban és az Ipari fejlődés üteme évi 10 szá­zalék, a lengyelországi 8 százalékos átlaggal szem­ben. Wroclaw egyben nagy tu­dományos központ is. Var­só és Krakkó után ebben a tekintetben Lengyelország harmadik városa. Nyolc főiskoláján több mint 30 ezer diák tanul, az oktatók és kutatók száma pedig 3 ezer. A háborút megelőző utolsó évben csupán 3 ezer főiskolása volt a városnak. Hat színháza közül a Thomasowski Pantomim Színházat és a Grotowski Kísérleti Színházat külön is érdemes megemlíteni. A Pantomim Színház azonban — a helyi lakosság nagy bánatára — úgyszólván egész évben a külföldet járja. „Ha valaki meg akarja nézni a színházat, menjen külföldre” — szok­ták mondani. A Grotow­ski Kísérleti Színháznak nagy sikere volt a kanadai világkiállításon, a skandi­náv országokban és a múlt évben Mexikóban. A Ca- lambur diákszínpad ugyan­csak nemzetközi hírnévnek örvend. A Wroclawban működő filmgyárban ed­dig 45 filmet készítettek. Mindenfelől—mindenről DJAKARTA MANILA Ceausescu beszéde Románia nemzeti és internacionalista kötelességéről Nicolae Ceausescu, a Ro­mán Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának főtit­kára és Ion Gheorghe Mau­rer miniszterelnök kedden befejezte Arges és Dimbo- vita megyékben tett látoga­tását. Ceausescu kedden a körút utolsó állomásán, Tir- govistéban mondott beszé­det. Egyebek között foglal­kozott külpolitikai kérdé­sekkel is. Mi — mondotta a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára — a szocialista országokkal fenn­tartott együttműködés fej­lesztése mellett lépünk fel, teljesítjük kötelességünket, mint a Varsói Szerződés egyik tagállama, ha imperi­alista támadásra kerülne sor. Állást foglalunk hang­súlyozta — a KGST-tagál- lamok közötti sokoldalú együttműködés fejlesztése mellett, s egyben a vala­mennyi szocialista ország­gal fenntartott együttműkö­dés fejlesztése mellett is. Meg vagyunk győződve ró­la — jelentette ki —, hogy csak valamennyi szocialista ország együttműködése, és szoros egysége biztosíthatja külön-külön az egyes orszá­gok fejlődését, a szocializ­mus és a kommunizmus győzelmét. Ceausescu a továbbiak­ban azt a véleményét fejtet­te ki, amely szerint az a tény, hogy Románia a szo­cialista világrendszerhez tartozik, semmiképpen sem vezethet a világ más orszá­gaitól való elszigetelődés­piaci kilátásai esti ülésén a csatlakozás ellenzői hevesen támadták Stewart külügyminiszter Brüsszelben tanúsított ma­gatartását, kifogásolták, hogy Stewart már egy he­te sokkal többre kötelezte el magát Anglia nevében, mint amit az angol kor­mány hivatalosan elismert. A Morning Star rámu­tat, hogy a parlamentben kedden Stewarttal szem­ben elhangzott vádak jo­gosan adnak okot az aggo­dalomra, hiszen e vádak szerint a külügyminiszter az angol tagság esetére be­leegyezett a Hallstein-ja­vaslatok támogatásába. „Ez azt jelentené, hogy az angol politikára vonat­kozó érdemi döntéseket nem a parlament, vagy a kormány hozná meg, ha­nem egy nemzetközi testü­let. Sorsunkat Brüsszelből, vagy Bonnból olyanok csoportja irányítaná, aki­ket nem mi választottunk, s akik a Közös Piac nagy nemzetközi trösztjeit és kartelljeit — melyekből a leghatalmasabbak Nyugat- Németországban vannak — képviselik”. „A veszély jelei már megmutatkoznak. A csat­lakozással szemben fellépő ellenzéknek erőteljesen hallatnia kell szavát” — ír­ja a Morning Star. hez, sőt mint szavaiból ki­tűnt — nemzeti és interna­cionalista kötelességnek tartják, hogy a világ min­den államával, a társadal­mi rend különbözőségére való tekintet nélkül fejlesz- szék az együttműködést. Ebben látjuk — jelentette ki — a gazdasági fejlődés, a szocializmus fejlődéséhez, a világbéke biztosításához vezető egyetlen utat. Eltávolítják a mérgesgázt A Japán Szocialista Párt határozatot terjesztett a parlament elé: ebben köve­teli, hogy a japán kormány intézkedjen az Okinawán tárolt amerikai vegyi, nuk­leáris és baktériumfegy­vereik azonnali eltávolítá­sa érdekében. Aicsd Kiicsi külügymi­niszter szerdán a parla­mentben egy szocialista pár­ti küldött kérdésére vála­szolva kijelentette: a ja­pán kormány örömmel és megelégedéssel fogadta a „gyors amerikai döntést” amelynek értelmében a mérgesgáz-fegyvereket el­távolítják a szigetről. (TASSZ, AP) Van már trónörökös Antonio Iturmendi, a spanyol törvényhozás: a cortes elnöke, szerdán fel-5 kereste belvárosi palotájá­ban Bourbon dános Károly herceget. Hivatalosan tájé­koztatta arról, hogy a cor­tes előző nap trónörökössé emelte, és Franco tábornok halála vagy visszavonulása esetén a trónra kerül. A 31 éves János Károly elfogad­ta a kinevezést. Csattant* válasz Nem nehéz megjósolni, hogy Earle Wheeler tá­bornoknak, az amerikai ve­zérkari főnökök egyesített bizottsága elnökének leg­utóbbi nyilatkozata nem­csak a kommentátoroknak, hanem a karikaturisták­nak is témául szolgál majd. A tábornok szemleúton tar­tózkodott Saigonban és most — hazatérve — azt nyilatkozta, hogy tapasz­talatai alapján nem látja szükségesnek az amerikai stratégia módosítását Viet­namban. Több mint félmillió ame­rikai katona a legmoder­nebb technika ellenére sem képes semmiféle katonai, vagy politikai eredmény el­érésére Dél-Vietnamban. Az erkölcsileg is, más szempontból is igazolhatat­lan és Washington számá­ra is megoldhatatlan di­lemmába belebukott John­son az Egyesült Államok elnöke, a jelenlegi pedig kénytelen volt hivatalosan bejelenteni valamiféle de- eszkaláció kezdetét. Whee­ler tábornok ezek után Sai­gonba utazik és kijelenti: nem látja indokoltnak a stratégia módosítását... A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front köz­ponti bizottsága nyilatko­zatot tett közzé a genfi egyezmények aláírásának tizenötödik évfordulóján — és többek között ez is csattanős válasz Wheeler- nek. A nyilatkozat közvet­ve, de félreérthetetlenül ér­zékelteti, hogy nem az amerikai stratégia, sőt nem is bármilyen Washington­ban hozott döntés határoz­za meg hosszabb távon a Vietnámi háború kimenete­lét. „A dél-vietnami nép politikái rendezésre törek­szik, ázzál a céllal,' hőgy a vietnami nép alapvető nemzeti jogainak tisztelet­ben tartása mellett véget véssenek az amerikai im­perialisták agresszív há­borújának — hangoztatja a DNFF nyilatkozata. Á repülő gróf ismét Biafrába utazott Svéd J^pjelentések szerint Carl Gustaf von Rosen svéd gróf, aki májusban sportre­pülőgépről bombázta a ni­gériai állásokat, a hónap elején visszautazott Biafrá- ba. Korábban működése nemzetközi botrányt kavart, és a svéd kormány is kény­telen volt elhatárolni ma­gát tőle. Von Rosen Gabo- non és Elefántcsontparton át tért vissza Biafrába. A UPI hírügynökség stockholmi tudósítója el­mondja, hogy von Rosen visszautazása előtt egy Kari Bruno L jungberg nevű mérnök, volt repülőgyári alkalmazott, felkereste azo­kat a magánszemélyeket és szervezeteket, amelyek sportrepülőgépet üzemeltet­nek, és árajánlatot tett. A legtöbb esetben meg is vá­sárolta a zömmel svéd gyártmányú, MFI—9 B tí­pusú egyszemélyes kiképző­gépeket. Ugyanilyen gépek voltak azok, amelyekkel ta­vasszal von Rosen és négy társa elhagyták Svédorszá­got, majd — miután a gé­pek fedélzetére külföldön rakétát szereltek — tovább repültek velük Biafrába, és részt vettek a háborús ak­ciókban. Ha teljesen felépül, évente 15-öt forgatnak majd itt. S most valamit a város 25 éves történetéről. Né­hány hónappal a szörnyű pusztulás után, 1945. szep­temberében a város új la­kosai megindítják az első gyárat. Ugyanebben a hó­napban bemutatják a nem­zeti operát, a Halkát az operaházban. Megnyílnak az első iskolák, az egyete­mek közül elsőként a mű­egyetem. A városnak 1945 decemberében 130 ezer la­kosa volt. 1953-ban a ter­mészetes szaporodás már 33 ezrelékes, amely világvi­szonylatban az egyik leg­magasabb. Ugyanez a hely­zet Szczeczinben és min­denütt a nyugati földeken. Azóta a város lakossága négyszeresére nőtt. A la­kosság túlnyomó többsége a második generációhoz tartozik, akik számára ez már nem nyugati föld, ha­nem szülőföld, Az indonéz televízió a hét végén „politikai hiba” következtében bemutatott egy filmet, amely a meg­buktatott Sukamo volt el­nököt ábrázolta, amint hat évvel ezelőtt Közép-Jáván megnyit egy balettfesztivált. A film miatt rendkívüli minisztertanácsot hívtak össze, majd bejelentették, hogy a televízió vezetői kö­zül két embert azonnali ha­tállyal elbocsátottak. (Reuter) Kedden este, körülbelül egy időben, pokolgép rob­bant az Egyesült Államok manilai tájékoztató hivata­lának (USIS) könyvtárában, és a dél-vietnami nagykö­vetségen. A robbanásnak egy halálos áldozata van. Az amerikai nagykövetsé­gen elismerik, hogy a me­rényletnek politikai indíté­ka volt, azt azonban nem. hogy Nixon elnök tervezett manilai látogatásával állná­nak összefüggésben. (UPI)

Next

/
Thumbnails
Contents