Petőfi Népe, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-17 / 163. szám

1969. július 11, csütörtök' «. oldal Hol pusztított jégverés, melyik vidéken volt belvízkár Az elmúlt másfél hónap rendkívüli időjárása több helyen hol jégveréssel, hol pedig belvizekkel sújtotta a mezőgazdaságot. Az elmúlt hetek viharai, jégesői fő­képpen nyolc megye terüle­tét érintették. A legsúlyo­sabbak a károk Baranyá­ban, ahol a bólyi és a pécsi Állami Gazdaság nagyobb kiterjedésű növényi kultú­ráit verte el a jég. Pusztí­tást jelentettek több terme­lőszövetkezetből is, elsősor­ban a pécsi és mohácsi já­rásból. Július közepéig négy nagyobb jégverés pusztított Borsod megyében. Az elő­zetesen felmért adatok sze­rint a kár eléri a tizenöt millió forintot. A jégfelhők elsősorban Kenézlő, Tokaj­Hazaérkezett a mezőgazdasági küldöttség ^ Dr. Dimény Imre mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter vezetésével haza­érkezett az a küldöttség, amely a román mezőgazda- sági főtanács elnökének meghívására Romániában tett látogatást. A küldött­ség az együttműködés le­hetőségeiről a mezőgazdasá­gi főtanács, az élelmiszer- ipari és az erdészeti minisz­térium vezetőivel folytatott tárgyalásokat. Dr. Dimény Imre minisztert fogadta J. Banc, a Román Népköztár­saság miniszterelnök-helyet­tese. Feszti vál- cigaretta Sok száz különleges aján­déktárgy kerül forgalomba az idén Szegeden a szabad­téri játékok idejére. Ezek sorában jelent meg szerdán a város üzleteiben a „Sze­gedi fesztivál” nevű cigaret­ta újdonság. A különleges dohánykeverékkel töltött füstszűrös cigarettából 15 milliót hoznak forgalomba. Dobozát a szegedi Dóm ké­pe és a város címere díszí­ti. hegyalja és Abaújszántó vi­déke felett vonultak át, sok helyen a termés harminc- hatvan százaléka semmisült meg. Csongrád megyében kü­lönleges . helyzet adódott, amennyiben nemcsak a jég, hanem a belvízkár is meg­tizedelte a növényi kultúrá­kat. Makón például a hagy­maültetvények sínylették meg az együttes „támadást”. Fejér megyében is tetézték a pusztítást a belvizek. A jég­eső leginkább a bicskei, a móri és fehérvári járások területével bánt el. A Boda- kajtori Állami Gazdaság őszibarackosát különösen megviselte a zord idő. He­ves megyében tizennyolc helyen verte el a jég a nö­vényi kultúrákat júniusban. A pusztítás szerencsére itt sem érintett nagyobb, össze­függő területeket. A károk azonban sajnálatos módon éppen Gyöngyös és Eger környékét érintették, a nagymúltú szőlőkultúrák ár­talmára. Pest megyében jú­lius 6-án pusztított nagyobb jégverés. Szabolcsban az almásker­teket verte a jég, Szolnok megye területén pedig, kü­lönösen a jászberényi, a tö­rökszentmiklósi és a szol­noki járás egyes üzemeiben voltak kénytelenek a szak­emberek végignézni, hogyan semmisül meg a termés egy része néhány perc alatt. Az adatokból kiderül az is, hogy Bács megye — amely különben az egyik „legjege­sebb” területe az országnak — az országhatár környéke kivételével — eddig „meg­úszta” a nagyobb jégveré­seket. Jubileumi KISZ-táborok, túrák Augusztus közepéig min­den megyében megrendezik a tanácsköztársasági, jubi­leumi KlSZ-emléktáboro- kat. Az egy-egy hetes tábo­rokban több mint ötezer if­jú kommunista kapott be­utalót. Azok a fiatalok, akik kiemelkdő munkát végeztek a különböző KlSZ-akció- programok teljesítésében. Egyhetes programjuk ezer­nyi szállal kötődik a Ma­gyar Tanácsköztársasághoz. A vetélkedők, illetve a háromtusa-versenyek első négy-négy helyezettje a tá­borozásokat követő jubileu­mi túrákon keresi fel azo­kat a helységeket, amelyek­hez a dicsőséges 133 nap egy-egy emlékezetes törté­nése fűződik. A túráknak öt végcélja van: Salgótar­ján, Kaposvár. Tatabánya, Szolnok és Miskolc. Alpári Gyula emlékére Huszonöt éve. 1944. július 11-én a saeh- senbauseni koncentrációs táborban balt mártírhalált Alpári Gyula, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom nagy alakja. A SZÁZADFORDULÓN érkezett Bu­dapestre Pozsonyból 18 évesen, mint ki­csapott diák: szocialistának vallotta ma­gát 1906-tól — 3 évi katonáskodás után — már a szociáldemokrata pártirodán dolgozik, és elsősorban az ifjúmunkáso­kat szervezi. Alpári szerkesztésében je­lenik meg az Ifjúmunkás, a megalázott kizsákmányolt inasok, gyermekmunká­sok első újsága. Az ő nevével forrt ösz- sze az első magyar ifjúmunkás-kongresz- szus, és az Ifjúmunkás Internacionálé megalakítása is 1907-ben Stuttgartban. Útjának logikus folytatása: a mind élesebb szembefordulás az árulással, majd az első világháború borzalmaival. Szervez, újságcikkeket, röpcédulákat ír, részt vesz a háborúellenes kampányok­ban. Cikkek sorozatát jelenteti meg a cenzúra kijátszásával, a győztes Októberi Forradalom világtörténeti jelentőségét magyarázza, és alapító tagja lesz a Kom­munisták Magyarországi Pártjának, majd részt vesz a Vörös Újság szerkesztésé­ben. A Tanácsköztársaság idején Kun Béla egyik helyettese. A Tanácsköztársaság bukása után a nemzetközi munkásmozgalom Alpári küz­dőtere. Több országban dolgozik, s egyik alapítója Csehszlovákiában is a kommu­nista pártnak. 1921-ben Moszkvában részt vesz a Kommunista Internacionálé III. kongresszusán. Az Internacionálé Végre­hajtó Bizottsága Lenin javaslatára őt bízza meg egy nagyjelentőségű új lap — az Internacionálé Presse Korrespondenz vezetésével. EZ A MEGBÍZATÁS fordulópont Al­pári életében. Ettől kezdve csaknem két évtizeden át Berlinben, Bécsben, Svájc több városában, és Párizsban él. Azlmp- rekorr (1933-tól a Rundschau) hét nyel­ven úgyszólván valamennyi európai or­szágba, Magyarországra is eljut. A második világháború kirobbanása Párizsban éri Alpári Gyulát. Aztán ide is bevonulnak a fasiszta csapatok, s egy röplap kéziratával a zsebében fogják el a Gestapo emberei az utcán 1940-ben. BERLIN, Prinz Albrecht börtön: két évig itt kínozták Alpárit, majd a sach- senhauseni koncentrációs táborba szállí­tották. Papírt, írószert, könyveket, újsá­gokat kapott Ráparancsoltak, hogy írja meg a Kommunista Internacionálé törté­netét leplezze le a kommunistákat. Azt remélték, hogy az életben maradásért Alpári árulója lesz élete értelmének, a kommunizmus eszméjének. „Énekelni fogok, mint a madár, s azt mondom, amit mondanom kell: az igaz­ságot!” — írta, és a táborban kétéves munkával könyvet írt a kommunista mozgalom erejéről, jövőjéről, a fasizmus kikerülhetetlen pusztulásáról. Kínzói nem bocsátották meg Alpárinak, hogy csalódást okozott nekik. Ma 25 éve, 1944. július 17-én Sachsenhausenban ki­végezték. KÉZIRATAIT elégették. De emlékét, életművét egy világot átfogó forradalmi mozgalom őrzi, ápolja, gyarapítja. Az asztalosmester és tüzérőrnagy emlékezete ÉLŐRE „Gábor Áron rézágyúja (fel van virágozva,) indul­nak már a tüzérek messze a határra ...” Ez volt a határ. A mező- határ, a forradalmas megyehatár. Életének határa. Itt, a kökösi hídnál helyezték el az évforduló első koszo­rúit, ahol százhúsz évvel ezelőtt elesett, ahonnan a holt­testet vivő szekér elindult. Uzonon átsuhannak az autók, és autóbuszok. Csak azt tudjuk, hogy néhány órára ide temették, a helyét még nem sikerült felderíteni. Az eresztevényi sír előtt új széles lépcső, mögötte frissen festett tölgyfakerítés. Az emlékmű felső sarkai elvesznek a rájuk boruló hárslombokban. A környék emberei az országutat szegélyező meredélyben ülnek, a gyepen. Az ojtozi szoros, vagy Brassó felé robogó teher­autók lassítanak, s amikor ideérnek, a sofőrök reflek­tort gyújtanak. Tűz a nap, senki sem veszi észre, de így kéri a hagyomány. Ez a sofőrtiszteletadás módja. Az emlékmű kövei közül öreg, kovácsolt kampók állnak ki, a szegfűk és rózsák találkoznak a hárskoszorúkkal. Az egykori ágyúgyár helye, ahol a régvolt kotiéga, a Brassói Lap riportere a munka láttán így írt: „Irtóza­tosan szép látvány: előttünk állt a tűzokádó hegy mini­atűr képe. És a tűzhabokat... szerettük volna a sza­badság gyilkosainak hős vért szomjazó torkába folyasz- tani”. Ezerkilencszázhatvankilenc július ötödikétől múzeum van itt. Az egyik szobában a kézdivásárhelyi nemes cé­hek szerszámai, okmányládái, brokát zászlói. A másik­ban Gábor Áron asztalosmester és tüzérőrnagy emlé­kezete. A holttestét szállító szekér nem juthatott el Bereckre, hogy szülőfalujában adják meg neki a végtisztességet, a közeledő kozákok elől elrejtette az eresztevényi föld. Halhatatlanságát hirdeti ez, a régi gyár helyén emelt zsindelyes ház. Félúton a bölcső, és a sír között. Lengyel specialitások 7t/rín W^rcriufv Az ipari össztermelés TTdläZdWy méretét tekintve Len­gyelország világvi­szonylatban a 10—11. helyen áll. Ötödik helyen állunk a kőszéntermelésben, 6. helyen a cinkérc- és kéntermelésben, az első tíz közé tartozunk a hajógyártás, az alumíniumgyártás, a cukor- termelés terén. Világviszonylatban a 9. helyen állunk a nitrogénműtrágya-termelés, 13. helyen a villamosáram termelése terén. De nemcsak a termelés általános fejlődési üteme a fontos, hanem gazdaságunk struktúrájának átalakulása, a gépipar, és a vegyipar, különösen a leghaladóbb ipar­ágak szerepének növekedése. A fémipar és a gépipar Lengyelországban az ipari össztermelés kb. 26 százalé­kát adja. Ez az arányrész alacsonyabb ugyan, mint a kevésbé iparosodott országokban (11 százalék). A Lengyel Népköztársaság megalakulásának 25. év­fordulóján az ipar belső struktúrájának számottevő át­alakulását állapíthatjuk meg, a feldolgozó ipar javára. 1968-ban kivitelünknek csaknem 37 százalékát gépek és gépi berendezések képezték, több mint egy milliárd dol­lár értékben. Ez az összehasonlítás máris sokat mond, bár az eddigi eredményekkel természetesen nem eléged­hetünk meg, hiszen azt akarjuk, hogy kivitelünkben mi­nél magasabb legyen a nagy feldolgozóipari kapacitást igénylő termékek arányrésze, különösen az elektronikai, és automatikai ipar termékei, amelyek fejlesztési ter­veinkben is elsőbbséget élveznek. A testvérországok életéből Móra Ferenc: Politizálni: kell! Valamelyik haza-bölcse tegnap azt kurjantotta bele a Rakovszky beszédjébe, hogy kenyér kell a népnek, nem politika. Ez a kurjan- tás benne volt a Tisza Ist­ván beszédjében is, igazán nem is volt benne egyéb. Azt mondta, őnála jobban senki se ismeri a magyar népet, s ő tudja, hogy a magyar népnek nem válasz­tójog kell, az arról nem is álmodik, csak a demagógok beszélnek róla. Meg kell állapítanunk, hogy ezek a kurjantások nem voltak minden igazság nélkül. A magyar népet mi is ismerjük, bár domíniu­munk lényegesen kisebb mint Tisza Istváné, s mind­össze erre az íróasztalra szo­•Az lrSst Móra Ferenc, ; XX. századi magyar próza­irodalom kiemelkedő alko­tója születésének 90. évfor­dulója alkalmából közöl­tük. ritkozik, amelyen kanászok és béresek nélkül szántunk- vetünk a papírmezőkre, az aratás minden reménye nél­kül, — s a magyar népet mi is úgy ismerjük, hogy az eddig nem volt hajlandó forradalmat csinálni a vá­lasztójogért, s hamarosan talán nem is lesz hajlan­dó. Sok a sürgősebb kíván­ni valója, különösen most, mikor adnivalója már nem is igen van. A puszta élete, a kenyere, a malaca lege­lője, s talán a pipadohá­nya is kívánatosabb neki, mint az a választói jog, amin annyit összemarak- szanak a nagyurak, — igaz, hogy egyiküknek se törik bele csontjuk. Neki nem fontos a választói jog, mert nem tudja, micsoda az. Nem tudja, hogy az élet, a kenyér, a levegő, a pipado- ány mind benne van a vá­lasztói jogban. Ö csak any- nyit tud, hogy azért minden öt esztendőben lehet kapni öt pengőt vagy ötvenet vagy ötszázat, meg egy tányér birkapaprikást, meg egy pohárból lehet inni a nagy­ságos úrral, akit az isten él­tessen, akárkinek hívják. Egy fene az úgyis, mind le­szállítja az adót, mikor a hordó tetejéről beszél, és mind fölemeli, mikor meg­jön a parancsolat Bécsből. A mi népünknek ennyi az egész politikai iskolázottsá­ga — és nemcsak a közné­pé ilyen. Az intelligens em­berben talán még több van, aki nem él a választói jo­gával, és az az egyetlen po­litikai krédója, hogy: ne po­litizáljunk. Maga a sajtó is annyit hangoztatta ezt, hogy szállóigévé lett és a sajtó jóhiszemű volt, és mikor a vezércikkírók ezt a tanácsot adták, különösen jó hazafi­aknak és mély gondolko­zóknak érezték magukat. Csak úgy, mint az a törté­netprofesszor, aki azt láttat­ta be a gyerekekkel az is­kolában, hogy a magyarság­nak a politizálás a megölő nyavalyája. Nem igaz, a mayyai vág­nak éppen az a baja, hogy nem politikus nemzet, és mindeddig nem értette meg, hogy minden polgár élete a politikán fordul meg. Nem azon, hogy milyen szorgal­masan túrja a földet, hogy tudja gyűjteni a vagyont, hanem azon, hogy milyen politikával kormányozzák az országot. Hiába mondja, hogy ő nem törődik a poli­tikával, és oktalanul is mondja: mert a politika tö­rődik ővele, és megtalálja, amikor szüksége van rá, és lefölözi a vagyonát az ő megkérdezése nélkül, és — végelemzésben a háború sem egyéb, mint politika — elveszi az életét. Az is ki­szolgáltatottja ugyan, aki törődik vele, de ha minden­ki törődnék, ha mindenki­nek fontos volna az, hogy ki beszél, és mit beszél az ö nevében, mint nemzet és haza nevében, akkor ki­derülne, hogy az országok­nak nincs végzetük, az or­szágoknak csak jó vagy rossz politikájuk van. Né­melyik ország még ennyire sincs, némelyik országnak politikája sincs, csak poli­tikusai vannak. (Szegedi Napló, 1917. feb­ruár 10 — 32. szám.) Mongóliái rezervátumok News írom Mongolia J faunájukat. Kilenc rezervátum van Mongóliában. Tilos vadászni 21 állat- és madárfajra, köztük a vad tevére, a góbi medvére, hattyúra, fácánra, pelikánra és az ularra (he­gyi pulyka). A Bogda-Ula hegység Ulánbátortól délre — 280 éve rezervátum. Ritka fafajták, állat- és madárfajták talál­hatók erdeiben. Aranyat, és más ásványokat találtak e hegységben. A Bulgan-hegység körüli terület is rezervátum. Az Uran vulkán krátere nagy vonzóerőt gyakorol a turis­tákra, és a kutatókra. Az észak-khangi körzetben levő Kholgo rezervá­tum Mongólia egyik legszebb és legérdekesebb helye. Kráterek és kihunyt vulkánok, lávaalakulatok, tavak találhatók e flórában és faunában gazdag vidéken. A Góbi-sivatag szívében érdekes hegyvonulat van, amelynek legmagasabb csúcsa, a Khaszagt Khair-khan, 3582 méter magas. A hegycsúcsokat örök hó borítja, lejjebb pedig sűrű erdőségek terülnek el. A vidék ál­lat- és növényvilága is rendkívül érdekes. Kisméretű falazótégla nagyobb tételben is kapható a Keceli Téglagyár­ban. 1000 db/497,— Ft egységáron. A vételár befizethető a TÜZÉP-teleoeken és a gyártelepen. 5386

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents