Petőfi Népe, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-13 / 160. szám
1969. július 13, vasárnap 5. oldal Jellemformálő plusz A mozdonyvezető Szinte „automatikusan” a társadalmi munkára terelődött a beszélgetésünk Nyámádi Józseffel, a Kalocsai Várasd Tanács V. B.-titkárával. Megkérdeztem, milyen eseményre készülnek? Elmondta: a város- fejlesztési ankétra, melyet egybekötöttek a kislakás- építési kiállítás megrendezésével. A tanácsháza folyosóján sétálgatva meg is mutatta a tablókkal körülrakott nagytermet. Persze, szóbajött, hogy az ankét alkalmával sokakat ki is tüntetnek a városuk fejlődése érdekében kifejtett önzetlen munkásságukért. Százan — üzemi dolgozók, diákok, kiskato- nák, a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből valók — oklevelet kapnak, öt helyi ember mellére város- fejlesztési emlékérem kerül. A tanácsapparátus és a hozzátartozó intézmények öt dolgozója 6—6 napi jutalomszabadságban részesül. Kíváncsi voltam, milyen alapon is válik jutalomra érdemessé például az apparátus tagja, aki mint városa tanácsának dolgozója — hogy úgy mondjuk — „hivatalból is” helysége fejlesztéséért fáradozik. — Nos, az előfeltétel itt is a munkaköri kötelességeken túl — rendszerint már munkaidőn kívül — végzett tevékenység, tehát az a nemes plusz — a társadalmi munka, Nincs „mértékegysége* Ami a tanácsi alkalmazott esetében is lehet mondjuk négyzet- vagy folyóméterekkel mérhető járdaépítés, parkosítás, árokásás stb. —, de még gyakrabban „mértékegységben” nem kifejezhető széllé- m i társadalmi munka. Mint amilyenért Usztrunul Károly építésztechnikus kapta a 6 nap jutalomszabadságot. Amellett, hogy ha kellett ő maga is nyakába vette a várost, és intézkedett, különböző akciókra szervezett, lelke a polgári védelemnek is. ösz- szefogja, irányítja az építőjellegű társadalmi munkákat. S ismételjük: igen sokat tesz hivatali munkáján túl. Még eklatánsabban kifejeződik a szellemi társadalmi munka mibenléte a szintén 6 nap szabadsággal jutalmazott Molnár Dezső népművelési felügyelő A vásárváros előkészületei A Városligetben megkezdődtek a Budapesti őszi Vásár technikai előkészü- letei.A vásárváros területének több mint 70 százalékát ..üzembe kell helyezni” ahhoz, hogy eleget tudjanak tenni valamennyi kiállító kívánságának. Ez egyébként azt jelenti, hogy a Budapesti őszi Vásár számára 40 pavilont vesznek igénybe. A rendezők nagy látogatottságra számítanak, s a közönség előtt megnyitják majd a vásárváros mindhárom főkapuját. Az utakat, a sétányokat ugyanúgy rendbehozzák, mint a BNV előtt. A BÖV-ön nyitva tartanak majd a vásárváros legnagyobb éttermei, köztük a Vajdahunyad és a Mátyás pince. munkásságában. Színes kép alakul ki már csak azoknak a területeknek a felsorolásából is, ahol ilyen értelmiségi társadalmi munkás tevékenykedni tud. Jó kultúrpolitikai érzékkel eleven mozgásban tartani az értelmiségi klubot; új ötlettel sablonmentessé tenni a biztosítási hónap megrendezését (ilyen volt például, hogy a gyerekek iskolai dolgozatot írtak — levélformában a biztosítás jelentőségéről szülőknek, gazdaságvezetőknek; párat jutalmazni is illett, olyan jól sikerültek); a hagyományos lidiced emlékünnepségek sem lehetnek évről évre egyformák, friss tájékozottság, szív, képzelőerő, lelkesedés visz változatosságot, mindig valami újat tartalomba, formába egyaránt; nem mindennapi Kalocsa idegenforgalma sem, annyira, hogy — kivált nyáron — szinte „mindennaposak” a külföldi látogatók, hazai turisták; a város múltjának, jelenének ismerete, hagyományainak, mai eredményeinek szeretete elengedhetetlen ahhoz, hogy nívós program várja a vendégeket akár a Népművészeti Házban, akár a könyvtárban ... Beleférne mindez egy népművelési felügyelő hivatali teendőibe? Aligha. Azt a bizonyos többletet sem lehetne elvégezni olyan ember lelkületével, aki — ha lejárt a munkaidő és tolla éppen a levegőben van — hogy képletesen szóljunk — inkább leejti, mint hogy eltevésével „rádolgozzon” a 8 órára. Ä becsület... De a társadalmi munka más aspektusát is felölelte folyosói meditálásunk a vb-titkárral. A kislakásépítési kiállításnál forgoló- dók közül egy középkorú, középtermetű férfi lépett Nyámádi elvtárshoz. Miután egy-két. mondatot váltottak, megismerkedtünk. Az energikus mozgású, vidám tekintetű, kissé deresedé hajú ember Romsics Imre, a tanácsháza gondnoka. Amellett a birkózószakosztály egyik vezetője, volt országos ifjúsági bajnok és számos országos verseny 1—2—3. helyezettje. Ma is aktív birkózó, hiszen ha nem is ő versenyez már, eredményesen edzi fiait. Például a Kalocsai Fiúnevelő Intézet mintegy 20—25 növendékét. S nem is akárhogyan. Négy legjobb gyereke közül egy első, egy második és egy harmadik helyezett lett a legutóbbi dél-magyarországi serdülőversenyen. Hogy szeretik-e? Mint az apjukat. Hiszen bátor, egyenes jellemű emberekké neveli őket a ma is derék sportember. A tréningek jellemformálő alkalmak is. Mikor versenyekre utaznak, nincs intézeti fegyelem, tanári felügyelet De van becsületérzés, amelyet nem kis mértékben a férfias gerincességet kifejlesztő küzdősport ad ezeknek a fiatalembereknek. Nem kószálnak el. nem maradnak le. nem szöknek... Hiszen milyen jó hallgatni Imre bácsi apai tanácsait. melyeket kitűnően lehet hasznosítani a verseny alatt s ízes történeteit izgalmas viadalokról, ismert sportolókról. Hol hallhatnának hasonló szavakat, mint mikor a barátian szigorú edző elkezdi: „Kisfiáim, úgy akarom a javatokat, mint a saját gyerekemét..” ...és jutalma Az intézet igazgatója. Érsek Kálmán mellett, aki a népfrontelnökségben a társadalmi munka felelőse. — Romsics Imre ültette el ezekben a gyerekekben a másokért is végzett munka megszaretését. A város társadalmi munkásainak egyik lelkes és nagy csoportját teszik ki a fiúnevelői tanulók. Az ő nevükhöz fűződik például elsősorban a Tompa Mihály utcai járdaépítés. Aztán... soroljunk csak fel öt nevet: Kasza Attila. Otlakán György, Pataki Antal, Sztoj- ka János. Németh István. Fiúnevelőbeliek, szobafes- tőséget tanulnak, s többek között óvodák szép falai dicsérik őket. '3k is beletartoznak a százba, akik a város fejlesztését pluszmunkával is elősegítették. Ok is oklevelet kaptak. Tóth István Vincze József: 1 11 fi út a pokolbol A rendőr ment elől, mögötte Korompai lépdelt. A rendőr körülnézett a folyosón. Az orvos szobáját kereste. Aztán intett Korom- painak, hogy üljön a pádra. s várjon, amíg visszajön. Korompai tekintete egy tükörbe ütközött. Végignézett önmagán, bizonyára öltözékét vette szemügyre. amely meglehetősen vékony, ebben a december közepi télben. A rendőr kilépett az orvos szobájából, és beszólította Korompait. aki hamarosan ápoló kíséretében indult a folyosó vége felé. A raktárhoz értek. A felnőtt férfiben különös érzések csaptak össze. Remegett, és mint gyermeknek — aki elrontja játékát. — sűrű könnycseppek gurultak elő szeméből. Az ápoló nézte ezt a nagy darab könnyező embert, s csak gondolta, hogy mi történt vele. — Nyugodjon meg. barátom. Sokan lecsillapodtak már nálunk... Jó lesz ez a pizsama? Üj. Vegye fel a köntöst is. Korompai átöltözködött. Ezzel egy időben kissé alábbhagyott belső vergődése. Ügy érezte magát, mint az üldözött ha hosszú, kínos menekülés után végre megpihenhet. — Gyerünk — szólt az ápoló. — Megmutatom a szobáját, az ágyát Lábaik alatt kopogott a betonfolyosó. Az utolsó ajtón benyitottak. Tágas kórterembe léptek, benne nyolc ágy. — Ez lesz a helye — mutatott az egyetlen üres ágyra az ápoló. Aztán oktatólag hozzátette: — de most már ne legyen úgy elkeseredve. látja, emberek vannak itt is. Ha szépen megkéri a plébános urat, — intett az egyik beteg felé — még egy jó viccet is hallhat. Hogy is volt az. amikor a sekrestyés megitta Ä távolságot Kecskeméttől Ceglédig és vissza, valamivel több mint két óra alatt teszi meg a személyvonat. Az utazási sebesség 33 ki- lométer/óra. A mozdonyt szőke bajuszos fiatalember vezeti. A haját olajfoltos vasutas sapka szorítja le. Az előző nap tudta meg, hogy nincs azok között, akiket lakáshoz segített a vasút. Valamennyien idősebbek nála. Egyetlen lehetőség maradt arra, hogy a feleségével és kislányával elköltözzenek a 3x3 méteres helyiségből, a szüleitől. Mire visszahozza Kecskemétre a szerelvényt, dönt az átmeneti otthonnak kiszemelt házrész tulajdonosa arról, hogy át- engedi-e számukra a szoba-konyhát. Tndulás 5 óra 20 perckor. Idehallat- szik a raktárakból a vastartályok dübörgése, s a faládáknak az a nesze, amikor a helyűre vágódnak az egymás mellett magasodó oszlopokban. A munkások szívósan, csöndesen rakodnak. A MÁV-nál kezdődik a szállítási csúcs, a homoki gyümölcsök exportja. — Szabad a pálya — mondja a mozdonyvezető. — Szabad — erősíti meg a másik oldalon kikémlelő fűtő. A masiniszta körkörös, szapora mozdulatokkal — mintha csak autót kurblizna —, beállítja a hengerben levő| gőz töltését. A mozdony hátrafelé halad, mint a rák. Elől van a szénnel megrakott puttonya. így sokkal jobban rázza az embert a 325-ös. A fűtő kinyitja a kazán ajtaját, három lapáttal a tűzre dob. Kicsap a forróság és a szénigáz. Nem sokat beszélnek egymással. Minden hangot elnyom a zaj. Kitartóan ketyeg a sebességmutató óra; zörögnek a csapszegek; összekoccannak a kocsik ütközői; érezni, ahol egyenetlen a pálya; a feszmérő állandóan vibrál, szinte verdes a mutatója; a légszivaty- tyú dühösen fúj, s egyre gyorsabb ütemben áramlik ki a gőz, míg végül monoton egyvelegbe olvad a sokféle ritmus. A vezető kihajol, s száz méterekre előre belátja a pályát. Az arca előtt keskeny üveglap, ez próbálja védeni a léghuzattól. Mondták neki tegnap, hogy még csak 23 éves, és várjon tovább a lakásra. De meddig? jTetesztendős a ^ lánya, és amióta a bébi megszületett, ő alig- alig tud pihenni, amikor hazamegy a munkából. Erika nyűgös, sír, vagy éppen játszani akar. Mozdonyt vezetni pedig csak úgy lehet, ha otthon rend van, s nem nyugtalanítják közben családi dolgok az embert. Vagy lehet, hogy nagyon korán nősült? Húszéves volt, épphogy leszerelt. Ceglédtől villamos vonatok közlekednek, s a kupolás város előtt kiteszik a személyvonat mozdonyára két oldalt a táblát: Vigyázat, magasfeszültség! A pályaudvaron vizet vesznek fel, s a mozdonyvezető aláír egy bárcát, miszerint ellenőrizték a féket. — Indulás! — rikkantja a fűtő. Az őrházaknál integetnek a szolgálatos vasutasok. Feszes vigyázzban először neki tisztelegnek. Némelyikük láthatólag az előbb hagyta abba a falatozást, más valaki fáradtan emeli fel a fakóra kopott piros zászlót, majd sapkájához lendíti a kezét. Ügy érzi magát ebben az egész lakásügyben, mint amikor elütötte a motorkerékpáros fiút Kiskunmajsán. A vele egykorú fiatalember éppen áttolta a Danuviát a sorompó alatt, amikor elkapták. Csattanás, s összegyűrve, szétdarabolva hevert ember és motor a kerekek alatt. November volt és ködös idő. Nem tehetett a balesetről mégis sokáig szerencsétlennek érezte magát, bántotta a dolog. Ha visszamenne a Zománcipari Művekbe az eredeti szakmájába, lakatosnak, a mellékessel együtt csaknem annyit kereshetne, mint most És tisztaság, nyolc óra, szabad szombat. r)e szereti ezt a ^ háromhuszonötöst, aminek szinte reszket a visszafogottságtól a teste a katonatelepi megállónál. Látni, hogy teherautók szállítják a MÉK átvevő telepre a kajszi- és őszibarackot. Újabb fuvarozási tételek; Szabad a kijárat! — hallja a fűtőtől, aki nem zavartava magát semmitől, egykedvűen fütyürészik. A feszmérő mutatója vibrálni kezd. Az este 21 órakor jelentkezett szolgálatra az ügyeletes tisztnél. A fáradtsága abban mutatkozik, hogy étvágytalan, rá sem tud gondolni az aktatáskában lapuló hideg és száraz — kenyér, szalonna, némi házi kolbász — élelemre. A víz langyos a kék kannában. A szeme ég. Szempilláit — a sínpálya szakadatlan figyelése közben sötétre színezte a por. „Megszokta” már ezt a ké-j rétién kozmetikát, s hozzálát letörülni arcáról az ingyen festéket. Sziszeg a fékszelep, s Kecskeméten még akkor is a szemét tö- rülgeti, amikor megkapja a felesége üzenetét. Másfél hónap múlva költözhetnek; A jelenlegi lakó leiépési; díjhoz ragaszkodik, ]\Téhány perc múlva tovább indulnak Félegyházára. Hosszú volt az út Kecskeméttől Ceglédig és vissza. Lakás, végre lakás! Majd takarékos- kodnak. Ö néha háromezret keres egy hónapban —i Ilyenkor 280 órát is dolgozik —, az asszony pedig ennek a felét. Egyelőre csak a rádiót és lemezjátszót hallgatják, televíziót nem vesznek. A változó műszakok miatt úgyse tudná nézni a műsort. Holnap biztosított pihenőnapja lesz. Aztán sóderrel megrakott te- hervonatot tol a mozdonya, Itt a szállítási szezon, ami megszakítás nélkül tart az ősz végéig. Most veszi észre, hogy reggeli fény öntötte el a tájat. Felrebben egy gerle, verebek térnek ki a szerelvény elől. Jobbra rafiaöves asszonyok kötöznek a szőlőben. Feltűnik az állomás előtt a jelző, a pálya sínpárokra szakad, mint a szétsodort kötél. Sárga fejükkel tányérsapkás napraforgók tisztelegnek. Halász Ferenc a misebart és szentelt vízzel öntötte fel a kelyhet?... A kérdezett pizsamás ember zavarában elpirult. — No, — folytatta az ápoló —mutatkozzanak be, aztán — fordult ismét Ko- rompaihoz — pihenjen le, mindjárt hozok gyógyszert. Az ápoló kiment a kórteremből és az ajtó csapódá- sát úgy érezte Korompai, mint amikor a foglár kattintottá be a cella zárját. Akkor is éppen nyolcán voltak együtt. Nyolcán, különböző bűnökért. Amig ezt végiggondolta, hideg verejték csapódott ki homlokára. Ráfeküdt az ágyra, és mereven nézte a plafont. Senki sem törte meg a csendet. Mintha a többiek is érezték volna, hogy egyikük most vajúdik — valamennyien hallgattak. Volt ebben a csendben bizonyos részvét és ok az önvizsgálódásra. A gondolatok, ahá- nyan voltak, annyiféleképpen. de valamennyiüknél szárnyra keltek és csapong- tak, mint részeg madár. Aztán megállapodtak végül eey képnél: kezükben pohár. s a pohárban szesz. Szesz és szesz. Ez a fő vádlott. amely kipuhítja az emberi akaratot, olyan gyengévé és hajlíthatóvá teszá, tmint azt az anyagot amelyből könnyűszerrel lehet formálni bármilyen alakot Percekig tartott ez a szárnyaló kábulat. Az ápoló jött ismét. — Vegye be ezt a gyógyszert Korompai úr — és hozzátette: — két andaxyn. Ha bevette, jöjjön a vizsgálóba, a doktor úr. Fényi vés doktor úr kéreti. Korompai igent biccentett és a vízcsaphoz ment. Néhány korttyal lenyelte a gyógyszert, utána a kezelőbe indult. Az orvos hellyel kínálta. Az írógépbe kórlapot csavart. és kopogni kezdett: Korompai PáL született... 1925. — Mióta fogyaszt rendszeresen szeszt? — Egy hete. , — És azelőtt? — Azelőtt egy hétig nem ittam, azelőtt pedig szabadságvesztésen voltam. — Mit ivott? — Mindent. — Hogy értsem ezt? — Ittam bort is, de főleg sört és pálinkát. — Meg akar gyógyulni? — Igen. Az orvos Korompai karjára csavarta a vérnyomásmérő gumitömlőjét, és fii gyei te az érverés játékát. Aztán reflexkalapácsával térdét és könyökét ütögette, majd újból kérdezett. — Szülei hol laknak? — Miskolcon. — A felesége? — Egyedül él. — És a gyerekek? — Gyermekotthonban vannak. — Nem lenne jó helyreállítani a család normális életét? — Én is ezt akarom doktor úr... — No igen, a puszta akarat kevés. Eltökélt szándék kell. Vagy könnyű ezt mondani, igaz? ... Az orvos hosszasan beszélt Korompaihoz és az lehorgasztott fővel hallgatott. Jó dohánytermés volt azon az éven. Egymást érték a parasztemberek a beváltéban. A minőséggel sem volt különösebb baj. Egy-két vidéken volt csak jégkár, de még kezdeti időben, tehát kiheverték a levelek. Nagy sárga köte- gek özöne zsúfolódott a pajtákban. És bizony két minőség között lényeges volt a különbség forintban, (Folytatjuk)
