Petőfi Népe, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-13 / 160. szám
4. oldal I960, július 13, vasárnap AZ ÁRNYÉKOS OLDALON Kilencek szövetsége Valóság című fo-s ly óirat múlt évig negyedik száma terjedel-= mes cikket közölt egy^é Szabocs-Szatmár megyeiM községről, Végh Antal írás tollából. A sokgyermekesü családok nehéz helyzeté-M tői az alkoholizmusig= mindent együtt talált az Ij író ebben a faluban, sg elkötelezve az igazmon-g dóshoz, nem kendőzött elEi semmit, amikor leírta ag látottakat. „Állóvíz" —§f ezt a címet adta az írás-M nak, amely szenvedélyes=j vitát kavart. Szabolcsbang heves ellenzést váltott ki,s a szélesebb társadalmig közvélemény viszont he-w lyesléssel fogadta. = Bátor önvizsgálat Bács-Kiskun megye párt- és állami vezetői is arra a meggyőződésre jutottak, hogy egy egészségesen fejlődő társadalomnak nincsen szüksége eltitkolni vagy megszépíteni létének nem- kívánatos jelenségeit. Ellenkezőleg : önismeretre, nyíltságra, szembenézésre van szüksége, mert az őszinte önvizsgálat nem gátja, hanem további ösztönzője az egészséges fejlődésnek. Az állami és társadalmi szervek ilyen meggyőződésből veszik szemügyre a meKendőzetlenül Leleplezett vásárlók Alapos gyanú sarkallt rá, hogy egy délután 5 és 6 óra között látogatást tegyek a szomszédos Nagykőrös szövetkezeti áruházában. Gyanúmat pedig az ébresztette fel, hogy immár többször is fültanúja voltam Kecskeméten az említett áruház reklámozásának. Jogos-e ez a propaganda, erről kívántam meggyőződni. Ugyancsak nagyot néztem, amikor a vásárlók forgatagában egyszerre öt kecskeméti ismerőst is felfedeztem — a cipőosztályon. Nem állhattam tréfáskedvű csipkelődés nélkül: — Ez aztán szép dolog, mondhatom! Ügy kell pártolni a hazai kereskedelmet, hogy a szomszédba viszik a pénzt? — Miért ne tenné az emberfia, ha otthon feljogosítják erre? — hangzott az egyik válasz. Ám komolyra fordítva a szót: az öt „leleplezett” kecskeméti vevő közül négyen gyerekcipőt akartak venni, és vettek is! Az ötödik kedvére való fehér női cipőt keresett, és talált is! S ami elgondolkoztató: előzőleg mindahányan próbálkoztak a vétellel itthon is, de nem jártak szerencsével. Csodálkozásom akkor lett még nagyobb, amikor vonzásuk titkáról az áruház vezetőjét, Németh Ambrust kérdeztem. — Tudjuk, hogy a helybeliek közül viszont sokan szívesen átruccannak Kecskemétre. s bizonyára meg Is találják az üzletekben, amit keresnek. Ellenben azon már magunk is gondolkoztunk, mi lehet az oka. hogy a leggyakrabban a szomszédos Alföldi Cipőgyárból beszerzett gyerekcipőket keresik. Illetve veszik meg nálunk. Csakugyan, mi lehet az oka? —v —n gye életének „árnyékos oldalát” ; kicserélik tapasztalataikat, felmérik a tennivalóikat, hogy azokat mielőbb tettekbe fogalmazhassák. A tavasszal rendezett megyei konferencia után a járások és a városok ezekben a napokban tartják a maguk „Állóvíz”-vitáit. Legutóbb a kiskőrösi járás ankétjén vettem részt. „Talán nincsenek úgy együtt a bajok, mint abban a Szabolcs megyei községben, de tömegében, összességében sok megoldatlan feladatunk van” — hangzott el itt az egyik hozzászólásban. Az újságcikk korlátozott terjedelme nem teszi lehetővé a részletezést, ezért csak két problémát érintek, — amelyben viszont bőségesen van tennivaló. Hátrányos helyzetben Sok szó esett a kiskorúakról, pontosabban azokról a kiskorúakról, akiknek az élete — valamilyen gátló körülmény folytán nem úgy alakult, mint ahogy kívánatos volna. Ilyen körülmények bőségesen vannak: ha a családi élet. a szociális helyzet, a környezet, lakás- viszonyok, a család létszáma és összetétele, a szülők felfogása és szellemi szintje nem megfelelők, azt a gyermek mindenképpen megsínyli, jobbik esetben „csak” hátrányos helyzetbe kerül a társaival szemben, rosszabbik esetben viszont testi és szellemi fejlődése kerül veszélybe. Olyan torzulásokat szenvedhetnek, amelyek miatt felnőtt korában sem lehet egyenrangú tagja a társadalomnak. Jegyezzük meg itt, hogy a gyermek érdekeit szolgáló társadalmi beavatkozás nem vezet mindig sikerre, de vétek volna egyszer is elmulasztani a beavatkozást, ha az a siker legkisebb reményével kecsegtet. A kiskőrösi járásban is többször megtörtént már, hogy a társadalom értelmes és tapintatos beavatkozása nyomán szűnt meg a gyermeket veszélyeztető körülmény. Pedagógusok elmondották, hogy vannak szülők, akik keményen dolgoztatják a gyermekeiket, így azok már fáradtan ülnek be az iskolapadba. Szórványosan . előfordul, Balatonlellén társasüdülőt épített a Kecskeméti Autóklub. Az épület — talán a stílszerűség kedvéért — az otthoni Aranyhomokra emlékeztet. Itt nyaralnak a kecskeméti klubtagok, családjuk és a rokonság évente 3—4 hónapot, a zord, vagy kellemes időjárástól függően. Nagy bőrönddel, szatyorral, hálóval, sok apró csomaggal bandukolunk a hosszú Köztársaság utcán: keressük az üdülőt. — Mögmondtam, ne mönj sehová!... csattan egy mama hangja a kapuban és már tudjuk, hogy megérkeztünk! Itthon vagyunk. Becgati Sok bisztró, hal- és lán- gossütő pavilon mellett egy reprezentatív vendéglő is működik Lellén, a híres Becsalí Csárda. Ezt a nevezetes helyet belülről is megnéztük. Az étlap tanulhogy kiskorúak — a szülők beleegyezésével — rendszeresen fogyasztanak alkoholt Itt is van példa arra, hogy az állami gondozott gyermeket nevelőszülei kereseti forrásnak használják: „kiscselédként” dolgoztatják a szomszéd gazdaságában. Tapasztalatok szerint az ilyen esetek többségében a társadalmi szervek eredményesen tudnak fellépni. Előfordul, hogy hatósági beavatkozásra van szükség: pl. a családjukat üldöző részeg embereikkel szemben. A kiskőrösi járásban a lakosság 30 százaléka él tanyán. Nincs statisztika arról, hogy a tanyai osztatlan iskolában végzett tanulók közül hányán jutnak el középiskolába, s ha eljutnak véletlenül, hányán érettségiznek le, de bizonyosan kevés a számuk. A körzetesítés nyomán a tanyai gyermekek 87 százaléka már szakrendszerű oktatásban részesül, de még mindig csaknem 600 tanulót foszt meg a tanyai élet attól, hogy egyenlő esély- iyei válasszon pályát, foglalkozást, úgy ahogy a városi vagy községi iskolában végzett tanulók. A járás területén a körzetesítés lehetőségei kimerültek: a külterületi gyermekek problémáját a továbbiakban úgy fogják megoldani, hogy hétközi otthont létesítenek számukra. A hálózat kiépítése 1975-re fejeződik be. Ez az egyetlen tény önmagában is jelzi, hogy az árnyékos oldalon jelentkező tennivalókat egyik napról a másikra elvégezni lehetetlen. Ki tartsa el az öregeket ? „A saját öregjeit, elesettjeit, általában a szociális gondjait minden szerv a sajátjának tekintse, s ne próbálja áttenni a mások asztalára” — mondotta az ankét egyik hozzászólója, s azzal, hogy szavait szó szerint idézem, utalok a mezőgazdasági vidéken egyre súlyosabb formában jelentkező problémára: a munkából kiöregedett korosztályok helyzetére. A járásban az összlakosság 16 százaléka felül van nyugdíjkorhatáron. Az emberi életkor határai kitolódtak, ami természetes mányozása külön öröm. A halak, húsok történelmi személyek „módjára” készülnek, csak éppen az a titok, hogy mit takar a szép név. A bizonytalanságot elkerülendő, halászlét rendeltünk. Inkább ezt, mintsem, hogy megkérdezzük a Jean névre hallgató ifjú pincértől, mit is jelent a „Fogas a la Napoleon”. (Később kiderül, hogy az ifjú pincérek tréfából nevezték el egymást Jeannak, Henrynek és Rogernek.) Az igazi élmény ezután következett, s a szomszédos asztalnál ugyancsak halászlét kanalazó társaság szolgáltatta. Kiderült, hogy a három férfi egyike — idegenbe szakadt hazánkfia — két külhoni ismerősét kalauzolta a Balaton-part- ján. Az idősebb idegen váltig erősítette, hogy ízlik az étel, de bizony nem csípős, ahogy ezt neki előre jelezték. A pincér máris ugrott és kristály tálkában hozta a metéltre vágott következménye a javuló életfeltételeknek. A dolgozó nyugdíjasok arányában a mezőgazdasági vidékeken még nagyobb eltolódások vannak. A kiskőrösi járásban például 3678 tsz-tag- ból 1145 — több, mint 30 százalék — nyugdíjas vagy járadékos; és ez a szám a közeli években még inkább növekedni fog, mert a szövetkezetbe lépők átlagéletkora magas volt. Az egykori belépők közül sokan most töltik le a tíz esztendőt, aminek a nyugdíjazásuk szempontjából van jelentősége. A baj az, hogy a munkaképes társadalom a jobb életfeltételek megteremtése közben nem készült fel eléggé a következményekre: arra, hogy a nem dolgozó tagjait neki kell eltartania, Ehhez a mezőgazda- sági nyugdíj és járulék kevés. Több termelőszövetkezetben havonként folyósított összeggel, kívánalom szerint a háztáji termésének pénzben való megváltásával rendszeresen segítik az öregeket. Ez a bánásmód korántsem általános még, de társadalmi ráhatással általánossá kell tenni. Megvan hozzá az erkölcsi alap. Ezek a termelőszövetkezeti öregek egy letűnt világ szigorú rendjéhez igazodva igyekeztek maguknak pár hold földet szerezni, — ami biztosítékot nyújtott nekik arra nézve, hogy hozzátartozóik, leendő örököseik majd eltartják őket, ha munkaképtelenek lesznek. Azzal, hogy életük keresményét közösbe vitték, eltartásuk gondját is a szövetkezetre ruházták. Erről ugyan nincs írás. de a jogi formulák hiánya nem homályosíthatja el az erkölcsi kötelezettség érvényét. Ez természetesen nem zárja ki, hogy a keresőképes leszármazottakat törvényesen is kötelezzék a munkából kiöregedett szüleik segítésére. * Ü Az „Állóvíz”-vitá- Ü *1 nak ez a téma H csak egy részlete volt, H de jelzi, hogy érdemes g volt kezdeményezni az = eszmecserét. Az árnyé- H kos oldalak feltárása, Ü napfénybe állítása fel- g tétlenül haszonnal jár = ebben a megyében. = Zám Tibor cseresznyepaprikát. Az idegen felkapta a tálkát és az egész mennyiséget beleöntötte az egyszemélyes bográcsba. Dermed- ten figyeltük, most mi lesz? Gyöngyöző homlokát törülgette néhány kanállal evett még, aztán közölte: nagyon meleg van, sajnálja, hogy az igazi magyar ételből nem bír többet enni ... De amit megevett, bizonyára sokáig emlegeti majd! Bermuda-nadrág A szigetnevet viselő, térdig érő, feszes nadrág a Balaton lányai, asszonyai között is hódít. Igaz a régi tétel: nem tudnak a tervezők olyan ruhadarabot kitalálni, hogy ne akadjon bátor vállalkozó, aki hordja is. A központi úttörőtáborból kettesével, nyakken- dősen, hajukon a vizes fésű nyomaival, éppen sétálnak a kispajtások. Szemközt velük két, már nem egészen tinédzser korú hölgy lépked. Az egyiken A KÉRDÉST valahogy így fogalmazhatjuk meg: létezhet-e olyan tsz-szö- vetség, amely az ország minden tájegységét felöleli? S ha megállapodtunk az igennel való válaszadásban, rögtön utána ez a kérdés következik: szükség van-§ ilyenfajta társulásra ? Ismerve a kilencek szövetségét — ma már a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsában is így emlegetik a kilenc közös gazdaság országos hálózatát, s a megyénkbeliek közül két tagja is van: a tiszakécskei Szabadság és a lakiteleki Szikra Tsz — az utóbbi kérdésre is egyértelmű igennel kell válaszolnunk. Szentes, Fábiánse- bestyén, Püspökladány, Székesfehérvár, Vál, Mohács, Belvárgyula, no meg a már említett két Tisza menti község egy-egy termelőszövetkezete fogott össze az elmúlt év tavaszán, avégett, hogy egyrészt megismerjék egymás módszereit, adottságait, azok hasznosításának lehetőségeit, továbbá, akár az elemi károk áthidalása, akár a nagyobb beruházások finanszírozása céljából kölcsönös segélynyújtási alapot hozzanak létre. A SZERVEZKEDÉS ele- inte szinte titokban, majd- hogy nem konspirativ körülmények között történt. Az ötletet eredetileg a püspökladányiak röppentették fel, majd a TOT hallgatólagos beleegyezésével Varjas Gyula, a székesfehérvári Szabad Élet Tsz elnöke vette kezébe a szervezés gyeplőjét. A kilencek országossá tágított hálózata azért indokolt, mivel az elemi csapás köztudottan az ország egy-egy kisebb részét sújtja. Így a társult gazdaságok zöme várhatóan évről évre „megússza”. Néhány szép példa azt bizonyítja, hogy a kölcsönös támogatás eszméje élő és hasznos gondolat volt. A lakiteleki Szikra Tsz tavaly, a nagy szárazság idején 200 mázsa abrakot kapott hitelbe. Műtrágya-kölcsönzés több ízben is történt. A székesfehérváriak palántáit a tavasszal elverte a jég, s két nap múlva a szükséges mennyiségnek a háromszocitromsárga bermuda feszül. Két fiú a sor élén rajta felejti a szemét. — Te — mondja nem éppen suttogva a szöghajú —, nézd milyen muris nadrág! A másik fekete, cipő- gomb-szemű rávágja: — Ugyan! Hát nem látod, hogy levágta a tavalyi nadrágja szárát? Csak egy kicsit sajnálta .., A mólón A mólón naphosszat lehetne üldögélni. Szép innen a hajnali ezüsthíd, a kifutó vitorlások és hajók látványa, de talán a legcsodálatosabb az este, amikor a Nap a híres-ne- pes aranyhíddal búcsúztatja a nézőket. Délelőtt egy ifjú pár üldögél a móló csúcsánál. Mindketten könyvet tartanak kezükben, mondanak valamit, azután hosszan nézik egymást. — Nem halt meg a romantika! — szól egy bajuszos, pocakos bácsi az üdülőből és komótosan indul vissza az úton. rosát adták össze a társgazdaságok. Különböző vetőmagokat is cserélnek. Ám — és itt következik a lényeg —, a kölcsönösség korántsem csak és nem is elsősorban a spontán támogatás elvére épül. A szövetségi alapszabályban meghatározták, hogy a tagságnak kiosztandó jövedelem egytizedének megfelelő terményt, valamint készpénzt tartalékolnak biztonsági és kölcsönnyújtási célokra. Ily módon már tavaly 13 millió forintos értéket helyezett tartalékba a 9 tsz. Ez a korábbi évek tartalékolásához képest több mint 70 százalékos növekedést jelent. Ez évre 12 milliónyi tartalé- kolást helyeztek kilátásba. TÖRTÉNT már néhány javaslat közös létesítmények létrehozására is; vagy pedig a meglevőek olyan kifejlesztésére, hogy azoknak a többi gazdaság is hasznát vegye. Csak egy példa: a székesfehérvári tsz terményszárítóját felajánlotta a társgazdaságoknak, cserébe viszont- szövetkezne azokkal a gazdaságokkal, amelyek termál- kúttal rendelkeznek. Pontosabban : azok területén eszközölne befektetést. A teendők, a tapasztalatok szerzésé és átadása végett minden hónapban más-más társgazdaságban találkoznak a vezetők, szakemberek. Az utóbbi néhány találkozón a hírneves karcagi Lenin Tsz is képviseltette magát, megfigyelőként, s társulási szándékkal. Sőt, rövidesen a kecskeméti AGRQKER Vállalat is a tagok sorába lép, aminek következíében a társult gazdaságok -gép- vásárlási gondjai minden bizonnyal csökkennek. MARIS jócskán beváltotta a hozzá fűzött reményeket a kilencek szövetsége. Pedig még a tagszövetkezetek sem mérhették fel teljes egészében, mennyi lehetőség is réjlik egy ilyen társulásban, amely a legszigorúbb önkéntesség alapján jött létre, s képes működni minden bürokratikus, merev kötöttség nélkül. Jól teszi a TOT is, ha felkarolja az ilyen kezdeményezéseket, mert ezekben — mint mondani szokás — ;,van fantázia”. H. D. Késő délután vendégeket kísérünk az indulp hajóhoz. Akarva-akaratlanul a mólónál vagyunk. Az ifjú pár még mindig ott ül. A hajó befut, a kislány, aki egész nap nyugodtan üli, felpattan, röpke - csókot nyom a fiú arcára és fut a hajóhídra. A fiú szinte betűzve kiáltja utána: Holnap itt várlak! Az üdülőben napokig emlegetjük őket. Aztán valaki tudni véli: A magyar fiú itt, a Balatonnál ismerte meg a külföldi kislányt, aki csak néhány szót tud magyarul. Szótárból társalogtak, mert a szimpátia nagy volt — és kölcsönös. Később a kislány egy nagy titkot vallott meg: megbukott matematikából, tanulnia kell a pótvizsgára. A fiú pedig, aki jó matematikus, szótár és matematika könyv segítségével tanítja a kislányt, hogy sikerüljön az a fránya pótvizsga. így lehet a szögfüggvényekből szerelmi vallomás ... Selmeci Katalin Balatoni képeslapok
