Petőfi Népe, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-12 / 159. szám
t oldal 1969. Július 12. szombat Készül az üdítő ital Két esztendő mérlege az állattenyésztésben A Bácska vendégei Frissensült — hidegen A kecskeméti Arany János utcai grillsütő frissen sült kolbásza rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert. Mostanában azonban kellemetlen meglepetés éri a koradélelőtti vásárlót. Engem két ízben ért hasonló. Mégpedig úgy hogy 9—10 óra között frissen sült kolbászt kértem. Mire pár perc múlva fogyasztásához hozzáfogtam volna, bizony alig-alig langyos volt az. Bizonyára másnapról maradt meg a kolbász és fel kellett volna melegíteni. De hol van akkor az ártáblán hirdetett „frissen” sült? Nem kár egy rövid idő alatt megszerzett népszerűséget így lerontani? Kétféle postai szemlélet A Szovjetunióban jártam és mint ilyenkor szokás, barátoknak, ismerősöknek küldtem 10—12 képeslapot. Nem először tettem ezt, mégis megkérdeztem a szovjet postai tisztviselőt, mennyi bélyeget ragasszak a lapra. „Tri kopek, azaz három kopek” — volt a válasz. Így is tettem. Nagy volt azonban a meglepetésem, amikor idehaza közölték barátaim, hogy a magyar posta egy-egy forintos! büntetőportót szedett be a la-j pok után. Csakhogy ... NemJ mindegyik után ám! Kezem-) ben vannak a bizonyítékok j egyiken ott a portóbélyeg, a másikon nincs. Vajon miféle szemlélet a^, hogy egy külországban, az oj* tani postai szabályok szerint feladott küldeményre idehaza büntetést rónak ki, de csak válogatva: ez jó. ez nem jó. Hadd tegyem hozzá: teljesen egyforma levelezőlapokról van sző ... Gittgolyók az emeletről A Kada Elek utcában épülő nyolcemeletes szala?ház előtt félve mennek el mostanában a járókelők. Az építésen dolgozó fiatalemberek furcsa szokásnak hódolnak: a felső emeletekről gittgolyókkal dobálják az arra haladókat. A dió- nyi-almányi gittdarabok, cél- baérve a hatodik-nyolcadik emeletről, komoly balesetet okozhatnak! Az építésvezetőség nem tudna ebben az ügyben erélyesen intézkedni? B. J. Az áldott napfény néha átok. Ki képes a dolgokat mindig valódi értékük szerint megítélni? Izzadton, porosán kászálódnak le a lányok a teherautóról. Lassan. Pedig várja őket odabenn a táborban az ebéd és a fürdővíz. Elfáradtak. Fél 5-kor keltek, hat órát dolgoztak a tűző napon. Három napja csinálják, még szokatlan. Csupa 16—18 éves diáklány. Kétszázan Pestről és Komárom megyéből, önként jelentkeztek KISZ- szervezetüknél, s ide osztották be őket, a Vaskúti Há- mán Kató építőtáborba. A tábor csinos, rendezett. Árnyas fák borulnak az épületekre. Idelátszik a híres borkombinát. Ezen a nyáron Bartha Éva tatai középiskolai tanárnő a táborparancsnok. Oszmájer József né gondnok azonban már hatodik éve dolgozik itt. Tőle érdeklődtünk először. — Hogyan halad a munka? — Az első csoport napi átlaga meghaladta a 27 forintot. A mostaniak még I kezdők. Tapasztalataink (szerint a vidékiek könnyebben belejönnek, mint a pestiek. — Milyen munkát végeznek a gyerekek? — Az egyik csapat szőlőt kötöz, a másik barackot szed. — Tessék megmondani őszintén: a gazdaságnak megéri a költségeket? Felépítették ezt a tábort, s norma szerint fizetik a lányokat ... — Nagyon sok segítséget jelentenek. Ezt a munkát még nem lehet gépesíteni, s nyáron mindig kevés a munkáskéz. A napirend: Fél 5-kor ébresztő, 6-tól fél 1-ig munka (fél óra tízóraiszünet), délután szabad idő. sport. kulturális foglalkozás, este 9-kori takarodó. Négyszeri étkezés. S most halljuk, hogyan vélekednek a lányokPfintercs Hermina, a Tatabányai Árpád Gimnázium IV. osztályos tanulója: — Tavaly Keszthelyeen voltam. Az idén is jelentkeztem. — Sokan jelentkeztek az iskolából? — A múlt évben nem volt elég a jelentkezési lap. Veszekedtünk érte. Szép Ágnes a Budapesti Dózsa György Gimnázium II. osztályosa. Elsőnek jelentkezett az osztályban. Ezt mondja: — Még néhány lapot magunk gépeltünk le, hogy jusson mindenkinek. S milyennek találják a táboréletet? — Hajrá van, de tudtuk, hogy ez nem nyaralás lesz. Az első napon nem is teljesítettük a normát, de ma már 181 százalékot értünk el. Bár pesti, vagyok, nekem nem szokatlan ez a munka. Édesapámnak van egy kis szőlője Soltvadkerten, ott már kötöztem máskor is. Az ellátásról kérdezem a lányokat. — Némelyeknek kevés. S akik a szőlőben dolgoznak, nem ehetnek gyümölcsöt, mert ott nincs. Szeretnének minden ebédhez kapni. Erre Oszmájer József- nének kell felelnie: — Ilyenkor, az első napokban sűrűn kérdezgetjük mi is a kívánságokat. Annyi bizonyos, hogy az idén nehezebb, mint tavaly. Az ellátmány ugyanannyi, a piaci árak azonban emelkedtek. — Más panasz? Ági arca elfelhősödik: — Egyedül vagyok pesti a szobában. Tegnap este a tábortűznél nagy vita volt a műsoron, a vidékiek meg a pestiek között. Azóta szekíroznak... — Ugratják csak. — Amikor védtem az igazunkat, azt mondták, kidobnak az ablakon. Jobb szeretnék átmenni a másik szobába. Már kezdettől szálka vagyok nekik. Egészen nekikeseredett. Könny futja el a szemét. Itt bizony tenni kellene valamit. A megoldás Her- minka kezében van. Szelíden mosolyog: — Ismerem őket. A picik Komárom megyéből. Majd beszélek velük ... S már indul is Ágival a „veszedelmes” szobába. A 16—18 éves kamaszlányok. Telve életerővel, lobogó jókedvvel, és kis keserűséggel. Gyönyörű kor. s a táborban most próbára van téve. Egyrészt: éppenséggel nem könnyű munkával keil eleget tenni annak, amit vállaltak. Másrészt: legtöbbjüknek először kell szembe néznie a kollektíva bonyolult mik- roviszonyaival. S maguknak kell helytállni, a szülők segítsége nélkül. Nem nehéz megjósolni, hogy a két hét végéig életre-halálra fogadott barátságok szövődnek. M. L. Júliusi hó A Balti-tengerparton, Szczecin vidékén Miedzy- wodzie és Wiselkie között szerdán este havazott. Fél hét körül nagy vihar és felhőszakadás vonult át a környéken, majd jégeső pusztított. Ezt követően mintegy 15 percen át hullott a hó, Dzidnow és Mi- edzyzdroje között hóvihar tombolt. A hó a késő éjszakai órákig megmaradt. A megye állatállományának fejlődési irányát tanácsi határozat szabja meg. Ez a határozat a tervcélok megfogalmazásában messzemenően figyelembe veszi a közigazgatási terület sajátosságait: a talajadottságokat, a települési rendszert (tanyavilágot), a szektorális adottságokat, a már kialakult három termelési körzet — Bácska, Homokhátság, Dunamellék — termelési sajátosságait. Mindezeket összegezve az 1966-os tanácsi határozat állománynövekedést nem irányoz elő: feladatul a minőségjavulást és a hozamnövelést jelöli meg. A közelmúltban befejeződött megyei népi ellenőrzési vizsgálat válaszol arra a kérdésre, hogy milyen irányban befolyásolták az 1967—68. évi kormányintézkedések az állat- állomány számszerű alakulását. Miért csökken a tehénállomány? mutat, s statisztikailag igazol néhány kedvezőtlen tendenciát is az állattenyésztés területén. Ezek közül először azt kell megemlíteni, hogy két évösz- szehasonlító adatai alapján (1967—68), a tehénállomány csökkent: az állami gazdaságokban 4,1 százalékkal, a termelőszövetkezetekben 1,6 százalékkal. Az egyéni és háztáji gazdaságokról számszerű adatok nem állnak rendelkezésre, de félreérthetetlen jelzésekből arra lehet következtetni, hogy a háztáji gazdaságokban a tenyésztői kedv megcsappant. Ezt mutatja például, az, hogy míg 1967-ben az összes teheneik 13,1 százalékát adták el levágásra a háztáji gazdaságok, addig 1968-ban 17,1 százalékot értékesítettek. 1968-ra az volt a jellemző, hogy mind a háztáji, mind az egyéni gazdaságok igyekeztek megszabadulni a nőivarú állománytól, amit bizonyit az, hogy míg 1967-ben 10 ezer 690 darab tehenet értékesítettek, addig a következő évben már 4 ezerrel többet. A kedvezőtlen helyzet kialakulásában szerepe volt az aszály miatti takarmányozási nehézségeknek, a kedvezőtlen állategészségügyi helyzetnek és a nem megfelelő állami támogatási rendszernek. Ebben az évben új dotációs rendszer lépett életbe, s eredményei máris mérhetők. A termelőszövetkezetekben több mint 3 ezer 600 üsző vásárlására jelentették be az igényüket. Közel félezer, hizlalásra lekötött üszőt vontak ki a leadási kötelezettség alól és a szerződés felbontása nélkül vállalták 577 üsző vemhesítését. Kedvezőtlen jelenségek A viszonyító adatok a sertéstenyéoztésen belül a kocaállomány csökkenését jelzik. Ez aj tendencia mindhárom szektorban felismerhető: az állami gazdaságokban a termelőszövetkezetekben és háztáji gazdaságokban kb. 11 ezer darabbal csökkent a kocák száma a múlt év során. Ebben a süldőértékesítési bizonytalanságon, a korszerűtlen tartási feltételeken és a kedvezőtlen gazdaságossági mutatókon kívül annak is szerepe van, hogy az új sertéstelep építésének megkezdésekor a termelőszövetkezetek csökkentik, vagy felszámolják tenyészállományukat. A népi ellenőrzés tapasztalatai szerint a juhállomány — eltérően a két előbbi állattenyésztési ágtól —, számszerűen sem fejlődött. A gazdaságok ugyanis a jövedelmező pecsenyebárány értékesítésére törekednek, nem fordítanak kellő gondot a te- nyészanyagra. Az anyák elöregedése nagyméretű, az átlagos életkor 5—6 év. A fejlesztést akadályozza az is, hogy hiányoznak a korai- elletésre alkalmas juhhodályok. A hideg, nedves, huzatos — korszerűtlen — istállókban nagy az elhullási arány, de az elavult tenyésztési és tartási körülmények a súly- gyarapodásra, a felnevelésre is kihatnak. A dotációs rendszerről A népi ellenőrzés a megye állattenyésztési helyzetének elemzése után javaslatot tesz a kedvezőtlen jelenségek megszüntetésére. Mivel az üzemek által számított gazdaságos- sági mutatók szerint alakul a fejlődés, az ösztönzőknek a tenyésztés érdekeit kell szolgálni. Szükségesnek látszik, hogy a végtermékre irányuljon a dotáció és az huzamosabb időre — öt évre — legyen érvényben. Van olyan javaslat is, hogy amelyik gazdaságban a tehénállomány csökken, ott a dotációt vonják meg. A nagyobb arányú vágást csak akkor szabad engedélyezni, ha növelik a hozamokat és az állományt. Szakosított telepeket csak ott építsenek, ahol megoldott a takarmányellátás. Érdemes lenne felülvizsgálni a szakosított sertéstelepek építését is. A kétezer hízó kibocsátására alkalmas telep még nem bírja el a szükséges járulékos beruházásokat. Olyanokat kellene építeni amelyek legalább ötezer hízó kibocsátására alkalmasak. A hizlalásra, az értékesítés biztonságára, a szerződéskötésekre, illetve azok finomítására tett javaslatok igen időszerűek. Érdemes figyelembe venni a gazdaságoknak és az érintett intézményeknek. Az átvevő helyesen járt el Pénz és ócskavas címmel a Petőfi Népe június 10-i számában közölt panaszt kivizsgálva az alábbiakat állapítottam meg: A Kaszap utcai begyűjtő- helyet megbízottunk, Nagy István vezeti. Az általa vezetett bizonylattömbben megtalálható május 26-i keltezéssel a 05460 sz. készpénzvásárlási bizonylat, mely szerint Kiss Jánosáé nevű panaszos 25 (tehát nem 52) kiló kovácsoltvas- hulladékot adott át, s ezért 10 forint vételárat és 2 db sorsjegyet kapott. A bejegyzett mennyiség ellenértékének a 10 forint megfelel, mert a kovácsoltvas-hulladék kilónkénti felvásárlási ára 40 fillér kilónként. Sorsjegy pedig minden kerek 10 kilón felül átadott vashulladékért járt az átadónak a vasgyűjtő hetek alatt. A blokktömbben meg-1 található a panaszban említett 28 kiló vashulladék is, amelyért a gyűjtő szabályosan fizetett. Ez a hulladék vaslemez volt, melynek felvásárlási ára 20 fillér kilónként. A kisfiú, akire Kiss Jánosné hivatkozott, egy héttel korábban adta át a vasat, s ugyancsak szabályosan megkapta a két sorsjegyet. A felsoroltak szerint az átvevő szabályosan járt el. Amennyiben Kiss Jánosné birtokában levő bizonylaton a fentebb leírttal szemben más sorszám és mennyiség szerepelne, szíveskedjen a bizonylatot betekintésre a vállalatunknak megküldeni. RÉVÉSZ ANDOR igazgató Pest—Eács—Nógrád megyei MÉH Vállalat Budapest A nyári hőségben nincs jobb, mint egy pohár kellemes ízű üdítő ital. A Kecskeméti Konzervgyár n-es telepén készült képünk, ahol naponta 15—20 mázsa narancslét palackoznak, , (Pásztor Zoltán felvétele.) Annak előrebocsátása után, hogy növekedett az állatok száma, valamint a tej-, tojás- és hústermelés, a népi ellenőrzés ki\
